RUFUSHOZ
Mint ama Gorgóknak, Rufus, neked annyi szemed van,
mennyire jól bántak véled az isteneink!
Egymagad annyit látsz, mint három. Ám ha kivájják
egy szemed, akkor még éppen elég, mi maradt.
96. AD SEVERUM
Misisti mihi, tot, Severe, turdos,
Iani scilicet ad novas Calendas,
Quot post primam habuit misella tussim
Dentes Aelia; quot Ligia crines
Unum si tamen auferas et illis.
Tot grates igitur tibi remitto,
Quot stellans oculos habebat Argus,
Quot centumgemini manus Gigantes,
Quae si forte satis, Severe, non sunt,
Sint, nasos quot habet meus Philemon.
SEVERUSHOZ
Küldtél annyi rigót nekem, Severus,
újév-napra, ahány fogat hagyott még
első nagy köhögése Aeliának,
s Lígiának, ahány fején a hajszál,
- vagy hát, mondjuk, esetleg egy hijával.
Annyiszor köszönöm figyelmed én is,
mint Argusnak ahány szem ég fejében,
és ahány a keze a sok gigásznak.
Vagy ha ez nem elég, Severus, akkor
mint amennyi a búb Philémon orrán.
97. DE SE IPSO
Qualiter o crucior! certe modo cunnus adesset,
Possem ter quinas continuare vices.
SAJÁT MAGÁRÓL
Ó, te parázna! Akárhány nő öle tárul eléd, te
egyre csak újra hevülsz, nem hagy aludni a vágy.
98. DE AMICA SUA
Certe ego vel Proculo, si sim futuentior ipso,
Luxuriae possim non satis esse tuae.
BARÁTNŐJÉRŐL
Bár Proculusnál is tehetősebben herebélek:
szertelen étvágyad nem lakatom soha jól.
99. AD PAULUM
Littera prima tui si nominis asspiretur,
Verum, Paule, tibi demum ita nomen erit.
PÁLHOZ
Hogyha neved kezdő hangját levegőbe lehellik:
az lesz csak, Pálom, végre valódi neved.
Ex te concipio, meretrix mihi, Silvia, dicis,
Silvia, non magis hoc dicere, crede, potes;
Quam si per spinas incedens, Silvia, densas,
Dixeris: ista meum, laesit iniqua, pedem.
SZILVIÁRÓL
Azt mondod, gyereked van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a lábam s jaj, épp ez a tüske hibás!
101. IN CARBONEM POETAM
Orator simul et poeta Carbo est,
Non est hoc aliud profecto, quam si
Mas et femina Carbo diceretur.
Sic plane Hermaphroditus ergo Carbo est.
CARBO KÖLTŐRE
Carbo szónok, ezenkivül poéta.
Olyasmi ez bizonnyal, mintha Carbo
nőstény és férfi lenne egyszemélyben.
Carbo hermafroditus - ez világos.
102. DE LAELIA
Laelia, quid nostram, toties petis, improba, linguam?
Si iuvat, hoc totum, vipera, sorbe caput.
LAELIARÓL
Laelia, mondd, te betyár, mit kéred folyton a nyelvem?
Nyeld le, ha kell, kígyó, nyeld le egész fejem is!
103. AD EANDEM
Tam coeunt artis gemini complexibus angues,
Ut duplex uni quis putet esse caput.
Ast ego sic iungi cupio, mea Laelia, tecum,
Ut mihi diversum nec caput esse velim.
UGYANAHHOZ
Egybefonódik a két párzó kígyó s oly erősen,
minthacsak egy testből nőne a két kicsi fej.
Én meg, Laelia, úgy vágyom veled összefonódni,
hogy ne legyen többé még a fejünk se külön.
104. AD PAULUM
Paule, superiecta quae portem veste, requiris?
Si te scire velim, non ea, Paule, tegam.
PÁLHOZ
Mit viszek én, kérded Pálom, letakarva ruhával?
Hogyha akarnám: tudd, nem takarom le, ne félj.
105. AD LUDOVICUM
Mutua cum reddam, simul ipsum me, tibi dedam,
Aspice quam praestem plus, Ludovice, tibi.
LAJOSHOZ
Adjam a kölcsönt meg, Lajosom, s aztán magamat még?
Gondolkozz, nálad mennyire több vagyok én!
106. DE SE IPSO, CUM VIRGINITATEM AMISISSET
Virginitas valeas; hodie mihi forpice crinem
Tondeo, et abiectis, sumo togam, nucibus.
MIKOR ÁRTATLANSÁGÁT ELVESZTETTE
Ég veled, ártatlanság; fürtjeimet lenyirom most.
s félre a gyermeki pucc, férfiruhát veszek én.
107. DE PORCIA
Sic ait, ardentes haurit dum Porcia prunas:
Vos, venerande parens, care marite, sequor.
PORCIÁRA
Porcia, hogy parazsat tettek nyelvére, kezes lett,
s így rebegett: “Igenis, jó uram, édesapám!”
108. IN BLASIUM POMILIONEM
Pomilio Blasi, cum te mirantia spectant
Lumina, succendit protinus ira iecur.
Esse pudet si te nanum, fuge solis ad ortus,
Inter Pygmaeos vel Polyphemus eris.
Illic sublimis solio, veneratus, in alto,
Gentibus exiguis iura severa dabis.
Illic tota tuo pugnabunt agmina ductu,
Advena cum pacis foedera rumpet avis.
Sed tibi terga tument putri deformia gibbo,
Surgit et e medio pectore turpe caput.
Amplius hoc, fateor, nos te ridemus, at illis
Maiorem incutiet tam nova forma metum.
Unde tamen subiti, tanta inclementia, morbi?
An nihil est quod non improba fata petant?
Certe sospes eras, certe conviva sedebas
Nobiscum ad festas, nuper et ipse, dapes.
Mortuus ecce iaces, nec adhuc te fabula vulgi,
Distulit in moesto decubuisse toro.
Terra tibi reliquos quantumlibet ingravet artus,
Sit tantum gibbo, non onerosa, tuo.
A TÖRPE BALÁZSRA
Törpe Balázs, amikor téged viszolyogva csodálnak,
fölforr háborgó indulatodban epéd.
Hát ha csököttséged bánt, menj el messzi Keletre,
óriás leszel ott, hol csupa pigmeus él.
Majd ott trónra kerülsz nyilván, és tisztelet övez,
apró népednek majd szigorú jogot adsz.
Harcaik is te vezérled hősiesen, ha a vándor-
darvak fölrúgják újra a békekötést.
Hátad torz-formátlan domborodik csunya púptól,
s mintha a melledből nőne ki durva fejed.
Megvallom: mi ha látunk, legfeljebb mulatunk csak,
ők ott szeppenten nézik aszott alakod.
Ó, de vajon honnan jön a sok-sok rettenetes kór?
Haj, a gonosz végzet nem nyugoszik soha meg?
Lám, a minap még asztaltársakként mulatoztunk,
együtt élveztünk némely izes lakomát,
s most holtan fekszel, s még nem terjedt el a hír sem,
hogy ravatal tetején lett szomorú pihenőd.
Hadd nehezedjen a föld tested más részire bárhogy,
púpodnak ne legyen terhes a síri göröngy.
Dostları ilə paylaş: |
