„12. a kerettanterv neve: a magyarországi Waldorf-iskolák kerettanterve a kerettanterv benyújtója: Magyar Waldorf Szövetség ”

9–12. évfolyam

Célok és feladatok

A bábkészítés művészi mesterség. Az első feladat a báb megalkotása. A kesztyűbábok a legegyszerűbbek; csak egy megfelelően elkészített fejre és ruhára van szükségük. Az árnybábok, a marionettek és a botos bábok mindenféle technikai problémát vetnek fel, amelyek megoldásához mechanikai és optikai törvények ismeretére van szükség.

Tehát ezeknek az óráknak az egyik célja az, hogy művészi felhasználást nyerjen mindaz, amit mechanikából, optikából és a technológiák vizsgálatakor a diákok megtanultak.

Néha arra is lehetőség nyílik, hogy utazzanak, turnézzanak a játszók egy bábszínházi előadással. Ezzel a diákoknak lehetőségük adódik megajándékozni a különböző otthonokat, kisegítő iskolákat vagy kórházakat, amelyekben a gyakorlati szociális munkájuk idején dolgoztak. Közösségi elkötelezettségük így új dimenzióval bővül.
9. évfolyam – A marionett
Célok és feladatok:

A marionett mozgatása, minden más báb mozgatásánál jobban, igazi művészi képességeket igényel. A diákok arra a tapasztalatra jutnak, hogy a folyamatos gyakorlás jutalmaként képesek életet lehelni a halott anyagba.
Javasolt témakörök, tevékenységek:

• 
  A marionett mechanikai törvényeinek ismerete és mozgásának analízise
  
• 
  A különböző kapcsolódási pontok elkészítése
  
• 
  A fej, a kezek és a lábak megformázása
  
• 
  A kereszt-tartó megépítése
  
• 
  A marionett felöltöztetése
  
• 
  A marionett mozgatása
  
• 
  A háttér-díszlet elkészítése és a szövegen való munka
  
• 
  A nyelv, a világítás, a zene és a marionett mozgásának együttes hatása
  

Várható eredmények:

• 
  A diákok megismerik a marionett mechanikai törvényeit.
  
• 
  Megtanulják elemeinek (karok, lábak, fej, kereszt-tartó stb.) és a kapcsolódási pontoknak a kimunkálását.
  
• 
  Megtanulják a marionett mozgatásának, öltöztetésének módját, megtanulják a ruha készítését.
  
• 
  Megtanulják a technikának megfelelő díszlet kialakítását.
  
• 
  Gyakorolják a szöveggel való munkát.
  

10. évfolyam – Árnybábok
Célok és feladatok:

A bábok és a díszletek építését mechanikai és optikai törvények irányítják. Az árnykép olyan tiszta, éles és pontos kell legyen, amennyire csak lehetséges. A bábok mozgatásának képességén kívül fontos szempont még a különböző elemek összeállítása a szín „árnyképének” megteremtésére.
Javasolt témakörök, tevékenységek:

• 
  Megfelelő szöveg keresése és annak adoptálása
  
• 
  Az árnyékkép megtervezése festéssel és rajzolással
  
• 
  Színes és egyszerű árnyékokkal való kísérletezés
  
• 
  Az árnybábok megépítése papír, vagy bőr felhasználásával
  
• 
  A díszlet megtervezése és a szövegen való munka
  
• 
  A nyelv, a világítás, a zene és a bábok mozgásának együttes hatása
  

Várható eredmények:

• 
  A diákok megismerkednek az árnykép tervezésével és különböző technikáival (festés, rajzolás).
  
• 
  Kísérleteznek a színes és egyszerű árnyékokkal.
  
• 
  Árnybábokat készítenek (papír és bőr felhasználásával).
  
• 
  Megtanulják a technikának megfelelő színpadkép kialakítását.
  
• 
  Gyakorolják a szöveggel való munkát.
  

11. évfolyam – Kesztyűbábok
Célok és feladatok:

A kesztyűbábbal játszók lemennek bábjaik alá. A kesztyűbábok különösen kifejezők lehetnek amiatt, hogy belülről mozgatják őket. A bábozók lelkesek, fegyelmezettek és jó humorúak kell, hogy legyenek, ha azt akarjuk, hogy a mozdulatok művészivé és ne csupán groteszkké váljanak.
Javasolt témakörök, tevékenységek:

• 
  A bábozás története
  
• 
  A kesztyűbáb a művészi bábozás őstípusaként
  
• 
  Fejek és kezek faragása vagy formázása agyagból vagy gipszből
  
• 
  Improvizációs gyakorlatok
  
• 
  A bábok kezelése
  
• 
  A díszlet elkészítése és a szövegen való munka
  
• 
  A nyelv, a világítás, a zene és a bábok mozgásának együttes hatása
  

Várható eredmények:

• 
  A diákok megismerik a kesztyűbábozás történetét.
  
• 
  Megismerik a kesztyűbáb használatát.
  
• 
  Elsajátítják a kesztyűbábkészítés technikai ismereteit.
  
• 
  Ismereteiket alkalmazni tudják a színpadkép kialakításában.
  
• 
  Gyakorolják a szöveggel való munkát.
  
• 
  Improvizációs képességük fejlődik.
  

12. évfolyam
Célok és feladatok:

A báb-kurzust különböző módokon fejezhetjük be:

• 
  A nyert tapasztalatok alapot teremthetnek egy előadás készítéséhez (mese, novella, színdarab, opera).
  
• 
  Ha az előadandó darabban különböző tapasztalati szintek is megjelennek, (evilági és másvilági; nappali és éjszakai tudat; őstípusok és elemi lények stb.) akkor használhatunk különböző típusú bábokat is.
  
• 
  Készíthetünk különleges bábokat különleges esetekre (pl. szenzoros fogyatékossággal élő emberek számára készített darabokhoz).
  

Javasolt témakörök, tevékenységek:

A fenti lehetőségekből alakul majd ki, hogy mit is fogunk elvégezni. A tanult dolgok elmélyíthetők vagy összefűzhetők az éppen kívánatos módon. Ha van elég idő, készülhetünk nagyobb előadásokra is. (pl. Mozart: Varázsfuvola, Dickens: Karácsonyi ének, M. Ende: Momo stb.)
Várható eredmények:

• 
  A diákok ismerik a bábkészítéshez szükséges mechanikai és optikai törvényeket.
  
• 
  Ismerik a különböző bábkészítési technikákat, azok történetét és elkészítési módját.
  
• 
  Eddigi ismereteiket elmélyítik.
  
• 
  A megismert technikákat összefűzve és összegezve egy közös előadást készítenek.
  

DRÁMA

1-8. évfolyam

A dráma az első nyolc osztályban a tanítás szerves részeként beépül a főoktatásba. A dramatizált szövegek előadása már alsóbb osztályokban teljesen általános. Osztályjátékokat, jeleneteket mutatnak be, és a nyolcadik évfolyam táján már önálló színdarab előadására is vállalkozhatnak.
9–12. évfolyam
Célok és feladatok

A drámaórák egyik feladata a kontinuitás fenntartása: egy meglévő, az énfejlődésre tudatosan hatni akaró, pozitív „drámai tevékenység” megőrzése. A színművészet eszközeit a kamaszkori én-keresés szolgálatába kívánja állítani, ezáltal is alapozni a diákok fizikai-lelki-szellemi egyensúlyát. Hangsúlyozandó viszont, hogy tisztán pedagógiai feladatai vannak a Waldorf-iskolában: nem színészmesterséget tanítunk. Sok-sok az egyénre és (ezáltal is) a közösségi együttműködés fejlesztésére irányuló szerepe lehet. Ezek közül néhány feladata a tantárgynak:

• 
  A figyelem iskolázása.
  
• 
  A beleérzőképesség, a kreativitás, valamint a világ és a saját magunk felé irányuló érzékenység fokozása.
  
• 
  A szép a világhoz, az élethez való művészi hozzáállással.
  
• 
  Elmerülni a világirodalom remekeiben, egy-egy kiemelkedő művész életében.
  
• 
  A színpadi tér, a benne lévők és a kívülállók viszonyának, dinamikájának megtapasztalása.
  
• 
  A beszéd és a harmonikus mozgás kialakítása, a verbális és fizikai kifejezőképesség árnyalása.
  
• 
  De: a színészet iránt kimondottan érdeklődő, vagy abban tehetséges diákok felismerése és további művészi útjuk egyengetése is.
  

Az egyik legáltalánosabban alkalmazható eszköz, ami különböző osztályfokon természetesen más és más szereppel bír: a fizikai és lelki rugalmasságot építő improvizációk, helyzetgyakorlatok. A beszédgyakorlatok, valamint különböző művek monológjainak megtanulása, jeleneteinek feldolgozása mind-mind általánosan alkalmazottak. Az elmélyülésre nagy lehetőséget adnak a Bothmer-gimnasztika gyakorlatai. S természetesen a legkülönfélébb csoportjátékok és egyéb humoros feladatok is mindig részei a gyakorlatoknak.

Általános követelményként minden egyes diáktól elvárható a gyakorlatokban való részvétel, a folyamatok tiszteletben tartása és követése. A 12. osztály záródarabjának az egyik legnagyobb feladata és lehetősége is, hogy annak előkészítésében minden diák vegyen részt: akár a „színpadon”, akár a „színfalak mögött”.

9. évfolyam
Célok és feladatok:

A kilencedik év drámafoglalkozásai során a diákok belső ideáljaik felé fordulnak, keresik az igazat és igazságot, bár nem találják a megfelelő szavakat és gesztusokat a megszólaláshoz. Éppen ezért rendkívül érzékenyen reagálnak a környezetük minden apró, valós vagy képzelt bántalmára.

Az ebből fakadó nevelési feladat, hogy erősítsük a világgal szemben a fiatalokat, s ugyanakkor segítsük felfedezni önmaguk benső értékeit.

A magyarórák egyik témájának (a komikum és tragikum) tudatos „használata” a drámaórákon, az emberi világ látszólag áthidalhatatlan ellentéteinek feloldásában sokat segíthet. Teret és időt kell engedni a már fiatal-embereknek (!), hogy megtehessék első lépéseiket az individuális önkifejezés területén. Teret és időt kell adni azoknak, akik zártabbak a többieknél a figyelem, a másokat is észlelő figyelem iskolázása komoly feladat ezen az évfolyamon.

• 
  Külső és belső tereink megtapasztalása, azok határainak és lehetőségeinek bejárása. Tárgyak a térben.
  
• 
  A térérzékenység (ki)fejlesztése, finomítása és az ebből fakadó jelenléttel való munka.
  
• 
  Mozgás bármely térben, a mozdulat és a gesztus közti különbség átélése. Munka semleges maszkkal.
  
• 
  Megismerkedni a görög tragédiák bármelyikével, esetleg többel is, melyek archetipikusan a jelentéssel telt forma mintái. (Pl.: Euripidész: A trójai nők; Szophoklész: Antigoné; Szophoklész: Elektra.)
  
• 
  A görög tragédia ellenpontjaként a modern világában született komikummal Örkény és Karinthy Frigyes írásaival való ismerkedés.
  
• 
  Közösen olvasni és tanulni a gyakorlatokban használt szövegrészeket.
  
• 
  Egymásnak, esetleg kisebb (baráti) közönségnek bemutatni a tanultakat: részletek, kiemelések komplex kidolgozása.
  

Javasolt témakörök:

• 
  A színház kezdetei.
  
• 
  A tér. A tér és az ember. Isten-ember és ember-ember viszonyok ókori görög műveken keresztül.
  
• 
  A tragédia és a komédia atmoszféráinak jellemzői.
  
• 
  A teret alapul vevő, azzal játszó helyzetgyakorlatok
  
• 
  Mozgásra épülő csoportos és egyéni improvizációk (Mozgás: híd a térben)
  
• 
  Beszédgyakorlatok a tragédia és a komédia szellemében (Hang: híd a térben)
  
• 
  Bothmer-gimnasztikai gyakorlatok.
  

Várható eredmények:

• 
  A diákoknál előrelépést kell elérni az egymás felé forduló figyelemben. Így a koncentrációs gyakorlatokban a teljes végrehajthatóság kell elérni.
  
• 
  Fontos a magabiztosabb mozgás, a jelenlét elérése a közös gyakorlatokban.
  

10. évfolyam

Célok és feladatok:

A drámatanár helyzete megkönnyebbedik a tizedik évfolyamon. Szívesebben fejtik ki véleményüket, „közelebb” léptek már jövendő önmagukhoz – a megnyilvánulásaikra a kapott válaszreakciók a függetlenség érzetét keltik bennük. A tizedik évfolyam egyik legnagyobb kihívása az, hogy honnan lehet meríteni az erőt a (diákok számára is láthatóan!) fontos célok eléréséhez. Éppen ezért feladat lehet (!) egy osztály- vagy csoportelőadás megvalósítása. Ezt az adott osztály „állapota” dönti el.

Fontos figyelmet külön fordítani fiúk és a lányok közötti különbségre: ez most már nem a felszínen zajló ellentétekben fejeződik ki (mint esetleg a középtagozaton), hanem a mélyben, az egymást kereső, csak finoman érzékelhető „mozdulatokban”. Gesztusokat, a társadalomban hasznos gesztusokat kell találnunk hozzá a drámaórákon.

Ha sikerült kilencedik osztályban valamiféle belső figyelmet és (egyben fegyelmet) is elérnünk, most a közös együttmunkálkodás felé kell megtenni az első komolyabb lépéseket. A legtöbb, amit elérhetünk, hogy a diákok megérzik a közös munkálkodás előrelendítő erejét. Talán mindegy, hogy ezt az egész osztály mozgósító előadással vagy játékokkal érjük el .

• 
  A kilencedikben meglelt, megteremtett jelenlétet koronázza meg a szó.
  
• 
  Mozgásban a szó: a beszélgetés születésének megtapasztalása.
  
• 
  Jelenetek megtanulása, esetleg az egész osztályt felölelő darab előadása.
  
• 
  A dráma. Különböző stílusjegyek feltérképezése.
  
• 
  Ezek megjelenítése a színpadon: a kellékes, a jelmez- és díszlettervező munkájával való ismerkedés.
  
• 
  A bemutatandó darabban minden diák vegyen részt.
  
• 
  A gyakorlatokhoz (és az előadáshoz) elengedhetetlen a szövegtudás.
  

Javasolt témakörök:

A költészet, a magány erejének megjelenítése.

Emberi szó a térben.

Improvizációk, melyek a szereplők közti párbeszédekre épülnek.

Mozgás- és beszédgyakorlatok az előadandó jelenetekre vagy darabra épülve.

Költői írásgyakorlatok: kreatív írás.
Felhasználható irodalom:

• 
  Mihail Csehov drámagyakorlatai.
  
• 
  Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok.
  
• 
  Shakespeare egy tragédiája és egy komédiája: (Hamlet és a Szentivánéji álom; Lear király és a Makrancos hölgy.)
  

Várható eredmények:

• 
  A belső utak járásának eredményeként jelenjen meg a diákok nagy részében a megszólalni tudás.
  
• 
  Jusson el többségük a színpadi magabiztosságig: vállalják a helyzetgyakorlatok „kifelé” történő bemutatását is.
  
• 
  Beszédükben is egyre vállalhatóbb legyen szereplésük is.
  

11. évfolyam

Célok és feladatok:

A tizenegyedik osztályos diákok összetetten, az emberi lelki folyamatoktól áthatottan, mégis növekvő objektivitással szemlélik a világot. Növekszik szociális érzékenységük: s ennek fejlesztése a drámaórák elsőrendű feladata is. El kell jutniuk erre az időszakra a már „elfeledett”, s újra megélt mélyebb közösségi élményekig. Most is összefüggésben áll mindez a magyarórák és történelemórák európai „énkereső” kérdésfelvetésével, vagy az euritmiaórák éves munkafeladataival és a Bothmer-gimnasztika egyénre összpontosító gyakorlataival. Mind-mind a szociális felelősségről és annak vállalásáról szól.

• 
  Előadni valamit nyilvánosan.
  
• 
  (Meg)keresni a társművészetekkel való együttműködés formáját.
  
• 
  Egy, a színházzal, színjátszással kapcsolatban levő művész életrajza (szóban, írásban és valamilyen művészi eszközzel megközelítve).
  
• 
  Színházi szakemberekkel és munkájukkal való ismerkedés
  

Javasolt témakörök:

• 
  Egyedül a színen: vallomások.
  
• 
  Társművészetekkel való együttműködés.
  
• 
  Az egyén megalkotása az adott (szín)térben.
  
• 
  Koncentrált alkotó folyamatok kisebb csoportokban dolgozva.
  
• 
  Írásban tehetséges diákok műveinek felhasználása.
  
• 
  A színészmesterségben való elmélyülés, továbbpróbálgatás, az igényes szerepformálás felé haladva.
  
• 
  Monológok vagy egyfelvonásosok színrevitele, esetleg különböző társművészetekkel (zene, festészet, tánc, stb.) ún. performance–ok szervezése.
  
• 
  A „bohócsággal” való ismerkedés.
  
• 
  A négy alap gesztus (magához húz, eltol magától, ledob, felemel), képzelt központok és testrészek: Csehov gyakorlatai.
  
• 
  Keserű, savanyú és édes mint szerepformáló eszközök.
  

Felhasználható irodalom:

• 
  Modern drámaírók művei: Thornton Wilder: Egyfelvonásosok / Henrik Ibsen: Babaház / Balázs Béla: Egyfelvonásosok.
  
• 
  A monológokat a diákoktól függően kell választani, őket is bevonva a megfelelő kihívással kecsegtető szerep megtalálásába.
  

Várható eredmények:

• 
  Várható a diákok többségétől a felelős „megszólalás” készsége: versmondás, kisebb-nagyobb jelentek megvalósítása.
  
• 
  Az együttműködő közösség, az egymást inspiráló közös munka alapvető kívánalmai az évfolyamnak.
  
• 
  Lépni lehet a dráma felépítésének és megvalósításának megértése felé is.
  
• 
  Éves munka lehet egy zenés előadás megalkotása.
  

12. évfolyam

Célok és feladatok:

Ahogy több más tantárgynál is a 12. év részben a visszatekintés, összegzés, rendszerezés éve. S amint minden hol másutt is, itt is meg kell találni az előrevivő utakat. Ennek szellemében kell folytatni már beavatottként az ismert drámagyakorlatokat mint az egyén egyensúlyba hozásának eszközeit: ezáltal is mintegy bemelegítve az előttünk álló feladatokra. Ennek szellemében kell az egész osztálynak megkeresni a tizenkettedikes záródarabhoz a közös(!) utat. S ez utóbbi az, aminek a szolgálatába állnak az éves drámaórák.

• 
  Az Egész-re való tekintet.
  
• 
  Lehetőség szerint, a darabtól függően, legyen több előadás. A megfelelő helyszínek felkutatása, az előadás megszervezése legyen a diákok feladata.
  
• 
  A szerepek művészi megformálása a világirodalom bármely remekművének előadásakor.
  
• 
  Az egész osztály dolgozzon együtt az utolsó színpadi produkció sikeréért.
  
• 
  Az Együttes munka.
  

Javasolt témakörök:

• 
  Zárás — nyitás.
  
• 
  Az osztálydarab.
  
• 
  A színház helye a világban: Gondolatok a szín-játszásról.
  
• 
  Szeptembertől májusig van idő a darabbal való ismerkedésre, az elmélyülésre és a színrevitelre, valamint az előadások megszervezésére
  

Felhasználható irodalom:

• 
  Csehov gyakorlatai az együttes játékának fejlesztésére.
  

Várható eredmények:

• 
  Az osztály éves előadása legjobb fokmérője az eddig elvégzett közös munkának: a legkívánatosabb, hogy mindenki fellép az előadáson, kiállását, képességeit evvel is igazolva.
  
• 
  Az előadással járó többi munkából is mindenki képességei és lehetőségei szerint vegyen részt: rendezés, jelmezek, díszletezés, szervezés.
  

ZENE

Célok és feladatok 1-8. évfolyamig

A zene elválaszthatatlan kapcsolatban van az ember lényével és annak fejlődésével. Egyszerre fakad az ember legmélyebb belső világából (csak azon keresztül tud hallhatóvá válni), és egyben, mint egy külső szellemi erő felépíti, gazdagítja és harmonizálja azt.

A zene, azon túl, hogy (mint minden művészet) az emberből születik meg, még "emberszabású" is. Felépítménye alapvető hármasságában (dallam, harmónia, ritmus) az ember három lelki tevékenysége (gondolkodás, érzés, akarat) tükröződik.

A zene fejlődése a különböző korszakokon át az emberiség tudatváltozásait képezi le, de egyben szoros kapcsolatban áll az egyes ember fejlődési útjával is. A gyermek nevelésében tehát alapvető eszközünk lehet a zene.

Kb. 9 éves koráig a gyermek, mint „érzékszerv” nyitott lényként él a világban. Még kevéssé alakult ki a saját belső élete, eggyé válik az őt körülvevő világ folyamataival, kívülről érkező impulzusok irányítják. A zene is egyfajta atmoszférát teremt köréjük, amely hat rájuk, amelyben benne élnek, s amely - mint a szobrász keze - segít megformálni azt a belső középpontot, amire a későbbiekben a zene műveléséhez és értő hallgatásához is szükségük lesz. Ebben az első időszakban a zene természetét igazítjuk a gyerek természetéhez. A "kvinthangulat" a gyermek kitárulkozó lelki állapotához alkalmazkodik. Ebben a "kvinthangulatban" (ahogy Rudolf Steiner ezt az életkori szakaszt egy szóval jellemezte) a dallam, a harmónia és a ritmus jelenségei, a tiszta dallamminőségben találkozva, egy egységes szövetet alkotnak. Harmóniai akkordok még nincsenek jelen, az egyszólamúságban maradunk, mint ahogy alaphang és egyenletes lüktetésbe illetve ütemekbe kényszerített ritmus sincsenek. Ahogy a pentaton dallamot sem köti meg az alaphang, úgy a szabadon áramló, beszédszerű ritmus is inkább a ki- és belégzés nagyobb ívéhez igazodik.

Kilencéves koruk után a gyerekek egyfajta törést élnek át. A világgal való teljes egység érzését az elválasztottság érzése váltja fel.

A zenei nevelésben áttevődik a hangsúly a belső zeneiség kialakítására. Innentől kezdve a gyereknek kell megtanulnia igazodni a zene törvényeihez, mégpedig úgy, hogy saját lényébe felveszi azokat. Vezető szerepet kap a zenei minőségek közül a harmónia, azaz elkezdődik a többszólamúság felépítése az éneklésben és a hangszeres játékban is. A szabadon áradó „mérhetetlen”, lélegzésszerű ritmusba beleszól az egyenletes lüktetés (szívdobogás), és mérhetővé válik (mérő), majd később a nehézkedés, a súly is belehallatszik a zenébe és ez a ritmust ütemekre bontja.

A közös hangszereket (pl. pentaton furulya, gyermekhárfa, fa és fém ütősök) felváltja - ha lehet minden gyereknél - az egyéni szóló hangszer, amelyet már a bontakozó individualitást is figyelembe véve segítünk a gyerekeknek kiválasztani. Később ezek a sajátos, egyéni utak újra találkozhatnak az osztályzenekarban. Az 1-8. osztály a lehető legsokrétűbb zenei élményszerzés időszaka. A zene elméleti oldala csak annyiban jelenik meg, amennyiben ez a közös, illetve az egyéni zenélésből természetesen fakad. Így a kilenc éves váltáshoz kötődik a "halott" kotta újraélesztésének a képessége, mely a többszólamúság megjelenésével és az egyéni hangszer tanulásával is összefügg. A kottaírás és -olvasás tanítása ekkor életkorilag helyes, lehetséges és fontos is.

A "kvinthangulatból" fokozatosan a "terchangulatba" lépnek át a gyerekek, vagyis megjelennek a modális hangsorok, és utána a dúr és moll (kis- és nagyterc) kettőssége, az érzésvilág polaritásának (vidám-szomorú, sötét-világos stb.) zenei megszólalása, s vele együtt az alaphang, amelytől a zene "földre érkezik". Következő lépésként pedig a terchangulatban megjelenő szubjektív lelki kifejezés a tudás felé fordul, mikor 6-7. osztálytól kezdve hangsúlyt kap az oktáv minősége.

Fontos szerepe van az egész iskolai időszak alatt a szabad, improvizatív zenei játékoknak, gyakorlatoknak, amely során alkalma nyílik a tanárnak arra, hogy „belehallgasson” egy-egy életkor illetve egy-egy alakuló individuum saját zenei világába, s a zenei tevékenységeket ehhez tudja hangolni.

A zenehallgatás valódi képessége a zenei aktivitásból születik meg azáltal, hogy ez a külső aktivitás az évek során belső lelki mozgékonysággá alakul át. Ez a sorrend aztán a 9 éves kortól fogva fokozatosan megfordul, s innentől az intenzív belső aktivitásból kell, hogy a füllel is hallható zenei tevékenység megszülessen.

1. évfolyam
Célok és feladatok:

Az iskola első éveit, az óvodához hasonlóan, a „kvinthangulat” hatja át. Mégis változás az, hogy az iskolában már elvárásként jelenik meg a gyerekek felé, hogy a zenei tevékenységekbe mindnyájan bekapcsolódjanak, tehát éberebb jelenlétre van szükségük.