Areopolisz történelmi és társadalomtudományi tanulmányok Szerkesztők

1 sz. táblázat

	Tulajdonos	Helyszín
1.	Bartók Róza	Széchenyi tér 12
2.	Dobos Róza	Wesselényi Miklós u. 13
3.	özv. Kálmán Józsefné	Széchenyi tér 40
4.	Körőzsi Berta	Mátyás király tér 17
5.	özv. Nagy Albertné	Wesselényi Miklós u. 16
6.	özv. Pandula Lajosné	Vajda u. 3
7.	Pregán Zsuzsanna	Oldalsikátor 1
8.	Sipos Ferenc	Tordai út 23
9.	özv. Sohár Ferencné	Malom u. 16
10.	özv. Szandtner Vincéné	Lépcső u. 4

A kávéfogyasztással egybekötött szabadidőtöltés helyszíneire vonatkozóan, a közvéleményt kifejező és irányító sajtó meglehetősen szerteágazó kritériumrendszert honosított meg. A kora­beli krónikás többnyire egyszerű jelzőkkel, illetve ezek “ellenkező előjelű” párjaival minősítette a kávéházakat: “előkelő”, “kisebbrendű”, “kéteshírű”, “jónevű”, “kártyás”, “szolid”, “zug-”, “italos”, stb. A kínálat széles skáláját átfogó, és valószínűleg a kolozsváriak minden igényét kielégítő kávéház-felhozatalból, ki-ki egyénisége, anyagi helyzete, társadalmi rangja, avagy pillanatnyi hangulata függvényében választhatott. Ennek kapcsán megállapíthatjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve, Kolozsváron nehezen különíthető el a polgári kávéházak és a mulatós, éjszakai kávéházak világa. Ha a kávéház intézményének kolozsvári elterjedését a XIX. század utolsó harmadától figyeljük, szembetűnő a számbeli gyarapodás. 1870-ben Tauffer János cukrász büszkén hirdeti, hogy az 1858 óta működő főtéri kávéháza 3 teke­asztallal, és 48 (!) legolvasottabb magyar, német, francia és román lappal várja a vendégeket. Tizenöt évvel később is, csupán két kávéháza, és négy kávémérése volt a városnak.¹¹ Több mint bizonyos, hogy a ‘80-as évektől felgyorsuló modernizációs folyamat is hatott a félnyil­vánosság ezen formájának egyre erőteljesebb igénylésére, hiszen 1889-ben már 10 kávéház,¹² 1899-ben pedig 21 kávémérés és kávéház¹³ biztosított kellemes időtöltést a kincses város közönségének. Nyilván itt figyelembe kell vennünk, hogy a XIX. század utolsó évtizedében a város arculata az építkezések következtében jelentős mértékben megváltozott, a lakóházak száma például több mint 70%-kal emelkedett.

A számszerű információkon túlmenően megmutatkozik a korabeliek arra irányuló törekvése, hogy a szolgáltatások jellege és minősége szerint differenciálják a kávéházakat. 1889-ben, még csak a “kávésokat” említik külön, míg 1910-től már a kávéméréseket és a kávéházakkal rendelkező szállodákat is elkülönítik a tulajdonképpeni kávéházaktól. Egy 1913-ból származó kimutatás külön kategóriában említi a kávéházakat is magukba foglaló szállodákat (5), illetve a tulajdonképpeni kávéházakat (11), a kávéméréseket pedig nem tekinti figyelme tárgyának.¹⁴ Anélkül, hogy túl messzire rugaszkodnánk a források által sugallt képtől, és közvetlen összefüggéseket keresnénk a népszaporulat, a lakóházépítés üteme és a kávéházak elterjedése között szembetűnő ez utóbbi kategória gyarapodása, ami elsősorban egy újfajta, polgári igény elterjedésének tulajdonítható.

2 sz. táblázat