A jónevűtől a kéteshírűig
Az alábbiakban a teljesség igényével, mégis a források korlátai közé kényszerülve a világháborús Kolozsvár színes kávéházi tablóját igyekszünk megrajzolni. Érthető módon, az elitebb kategóriába tartozó helyekről több információval rendelkezünk. A hierarchia alsó részén elhelyezkedő kávéházakat látogató réteg nem hagyott írásos nyomot maga után, ezért esetükben a közvetlen források nyújtotta torzított képpel szembesülünk. Alig könnyebb a dolgunk a rangosabb kávéházak esetében, hiszen itt az emlékirodalom sarkított jellemzéseire, illetve a hírlapi klisékre támaszkodva csupán részleges rekonstrukciót tudtunk végezni.
New York Pákei Lajos kolozsvári építész tervei alapján, 1894 körül épült szálloda (Jókai u. - Bel-Torda u.-i sarok) a korabeliek30 egybehangzó véleménye szerint, pesties stílusával, a város legelőkelőbb helyének számított. A régi Nemzeti Szállót “felcserélő” patinás épületben a kávéház-étterem mellett (felett) 75 szoba állt a városba érkező úri vendégek rendelkezésére. Bérlője sokáig Taussig Alajos volt, de 1912-ben már Fészl Józsefet találjuk az intézmény élén. A világháború idején is ő gondoskodott arról, hogy az omnibusz-járat, a távbeszélő és a központi fűtés folyamatosan szolgálja a vendégek kényelmét.
A földszinti kávéház egyben klub, olvasóterem, játéktér, “szerkesztőség”, köri bálok színhelye volt. A New York-típusú kávéház a Monarchia minden városában fellelhető volt. Wilhelm Droste megállapítása Kolozsvárra is tökéletesen érvényes: “Ha egy város nagyobbacska volt, egészen biztosan több kávéház is üzemelt benne, különböző arculattal. Egy, némileg előkelőbb, ahol a kisnemesség elvegyült a polgársággal. Ez legtöbbször a város legszebb terén álló szálloda része volt.”31 A “Nyehó”, vagy Nyújork - ahogyan a korban nevezték, már a világháborút megelőzően elhódította az előkelő közönség jelentős részét a Biasini-től. Osztálytudatosan, bordó színű tiltó zsinórral elválasztott belső teréről Hunyadi Sándor fanyar iróniával megemlékezett. Látogatóinak társadalmi összetételét a sajtó és az emlékírók, többnyire egyoldalúan világítják meg. A nagykávéház, valóban szociálisan megszűrt intézmény volt, ám vendégeit csupán a professzorok, írók, művészek csoportjára szűkítő kútfők közhellyé vált képet rögzítenek. Megfelelő források hiányában csak feltételezhetjük azt, hogy a széles skálájú szolgáltatást más társadalmi elemek is igénybe vették. Ellenben teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a Nyehó a szellemi élet egyik legnépszerűbb helyszínéül szolgált. Itt szállt meg korábban Apponyi Albert, a háború alatt gyakran volt látható - az ekkor haditudósítóként dolgozó - Molnár Ferenc monoklis arca, és ha Ady Kolozsvárra érkezett, “a kávéház teraszán mindig feltűnt ismert, különös szépségű férfifeje.”32 A kávéház pezsgő hangulatáról Nyírő József is megemlékezik, lábadozó tisztek társaságában, “tábori” lelkészként ő maga is többször részese volt a “cigány melletti fesztelen csevegésnek”. Laczkó Géza a következőképpen jellemzi a Nyehót: “A kávéházban átutazó zsidók alsóztak, urak tarokkoztak, újságírók, színészek veszekedtek, s itt szoktak elcsattanni a szenzációs becsületbeli pofonok, mert itt volt a nyilvánosság, fórum, agóra, itt lakott a közvélemény.”33
Bristol 1912 tájékán nyitották a Lőwy testvérek, majd Kolozsvár háborús életének egyik legsajátosabb helyévé vált: “érdekes emberek, különleges szokások, vastag bugyellárisú kupecek, és feltörekvő niemandok találkozóhelye volt.”34 Bár a nagykávéház titulust viselte, rettenetes szag, sűrű, fojtogató dohányfüst terjengett. Egyik alkalommal az éppen helyszínelő újságíró a felmentettek, hadiszállítók, gyanús alakok tömegét látva, gúnyosan jegyzi meg, hogy “ha a sorozóbizottság egy alkalmi sorozást rendezne, tíz percentre apadna a számuk”. Ennek ellenére, nagyvárosi komforttal, és bőséges olvasnivalóval várta vendégeit.
“Kikakker” A tisztességes főtéri kávéház tulajdonosaként, Kikakker Boldizsár már az 1889-es név- és lakásjegyzékben is szerepel. Békeidőben és a háború alatt sem tartották “italos” helynek, valamely okból, különösen az “egyetemi polgárok” érzelmileg is kötődtek a kávéházhoz. Az öreg Boldi bácsi negyed millióért adta el, és a hely népszerűségét példázza, hogy miután jelleget változtatott, törzsvendégei szemében “egy világ mozdult el a helyéről.”35
Dostları ilə paylaş: |