Lakosság
|
Szaporulat
|
Lakóházak
|
Szaporulat
|
Kávéházak
|
Szaporulat
|
1890
|
1910
|
|
1890
|
1910
|
|
1889
|
1913
|
|
35. 855
|
60.808
|
60,2 %
|
3.424
|
6.283
|
83,4%
|
6
|
16
|
166,6%
|
Összehasonlításként érdemes rátekintenünk Budapest és öt erdélyi nagyváros 1913-évi állapotára:
3 sz. táblázat
Város
|
lakosság*
|
kávéház
|
szálloda + kh.
|
össz.
|
Budapest
|
880.371
|
317
|
31
|
348
|
Temesvár
|
72.555
|
11
|
7
|
18
|
Nagyvárad
|
64.169
|
14
|
6
|
20
|
Arad
|
63.166
|
14
|
4
|
18
|
Kolozsvár
|
60.808
|
11
|
6
|
17
|
* 1910-es adat
A Világháború kitörésének évében már 10 “szállodai” és 17 tulajdonképpeni kávéház állott a kolozsváriak rendelkezésére szabadidejük, vagy éppen elfoglaltságuk helyszínéül szolgálva. Nyugodt szemlélődés, heves politizálások, nyílt és titkos üzletkötések, szerencsejátékok, kulturális rendezvények otthona, és még hosszasan sorolhatnánk a korabeli kávéház megannyi funkcióját. Egyaránt tartották a polgári életforma szerves részének, valamint a társadalmi romlás egyik tényezőjének - de mindenképpen az utolsók közé tartozott, melyről lemondott volna a hátország lakója. Egy művelődéstörténeti tanulmánygyűjtemény ugyan a fővárosi kávéházak történetéről rajzol átfogó képet, de a szerző következő megállapítása Kolozsvárra is érvényes: “A Kávéház, mint a Város társadalmi életének legvárosiasabb kifejezőhelye és fokmérőhelye, a Világháború minden jelenségére úgy válaszolt, mint a Város idegzetének középpontja.”15
1914 nyarán a hadiállapot elrendelését követően, az első néhány hónapban a kávéházak forgalma jelentősen megnövekedett. A kifüggesztett harctéri jelentéseket naponta cserélték, zászlócskás térképek lógtak a falakon, hatalmas viták és fogadások színhelye volt. Az elképzelt rövid, győztes háború, melyet a katonák és az itthoniak egyaránt hősként élnek át hamarosan hiú ábrándnak bizonyult. A határtalan lelkesedés fokozatosan kiment divatból, a patrióta hevület megrekedt a hírlapi vezércikkek szintjén. Egyre inkább teret nyert a háborús életforma, azonban a frontvonalaktól való távolság, az onnan folyamatosan érkező megnyugtató hírek az általános háborús hangulaton belül egyfajta biztonságérzetet, és viszonylag békés légkört szavatoltak.16 A tárgyalt időszak hangulatának kettőssége, a polgári lakosság és a hatóság ambivalens magatartásmódja a kávéházkultúra esetében is rekonstruálható.
Az első háborús évben a kávéházak a megszokott, békebeli módon működtek. Folyamatos volt a kávé és az élelmiszerellátás, így a kolozsvári mindennapoknak továbbra is szerves részét képezték. Sőt, a még érvényben levő “elavult, sötét szellemű szabályrendelet” megakadályozta, hogy a szórakozni vágyók számára az egyik kávéházban állandó orfeumot létesítsenek. A kávéházak, vendéglők éjjel 2 óráig tarthattak nyitva, de a tanács felhatalmazása alapján a rendőrség még egy óra hosszabbítást engedélyezett. Az éjszaka idejére - borsos áron - külön zeneengedélyt kellett kérni. 1915 novemberében a városi közgyűlés elé terjesztett “megreformált” rendelet a kávéházak éjjeli életét volt hivatott szabályozni. Fekvésük, berendezésük és látogató közönségük alapján három kategóriát különített el.17 Az éjszakai nyitva tartásért évi 200 koronát kellett fizetni, melyhez napi 5 k-nyi zeneengedély társult. A régi szabályrendelet tarthatatlansága rávilágít arra a tényre, hogy a tízes évek közepén már erőteljesebben érezhető a kávéház társadalmi szűrő jellege, melyet a hatóság differenciálásra való törekvése is szemléltet. A rendelet margójára a hírlapíró ironikus felhanggal jegyzi meg: “Kolozsvárnak éjjeli és mulató élete már utóvégre rég levette gyermekcipőit, és nem lehet «erkölcsi» szempontokból kisvárosi tempókat és életviszonyokat diktálni még ma is.”18
A kávéházak megszokott, békebeli hangulatú működése, mint a polgári életvitel tartozéka a sajtó reflektorfényében állt. Az udvariatlan pincér, a rendbontó vendég már másnap a közvélemény boncolókése alá került. Ezért természetszerű, hogy 1915-ben a szilveszter-környéki hirtelen áremelés nagy port kavart. A Kolozsvári Tükör közismerten merész tollú szerkesztője által megfogalmazott bírálatot, még a cenzor is túl erősnek ítélte. Az 1916 januárjában fehér ablakokkal megjelenő írás a “régi” kávéházaknak megbocsátja a mértéktartó áremelést, azonban néhány forgalmasabb helyet “vendégprés”-ként jellemez, és közzéteszi az általuk alkalmazott új árakat: 1 csésze tea 50 fillér, rummal, citrommal 70 f.; egy kávéscsésze kakaó 120 f.; uzsonnakávé három kockacukorral hab nélkül 54-60 f.; három tojásból rántotta 140 f. (míg a gyorsvonati étkezőkocsiban 120 f.; egy üveg magyar pezsgő 12-13 korona ( míg a KT. ára ekkor 20 f.)
Dostları ilə paylaş: |