“A háború göröngyei”
A hátország gazdasági kimerülésére utaló jelek már hónapok óta nyilvánvalóak voltak,19 azonban az itthon maradók szabadidőtöltését, és szórakozását, így a kávéházi életet is - legalábbis formailag - érintő rendeletek 1916-ban láttak napvilágot. A záróra-rendelet, a háború esetére szóló kivételes intézkedések értelmében, márciustól lépett életbe. Az új szabályozás a kávéházak, és a mulatóhelyek nyitva tartását “csupán” éjjeli 1 óráig engedélyezte. A közvélemény szócsöveként működő, ennek minden rezdülésére érzékeny kolozsvári sajtóra is az ambivalens magatartásmód volt jellemző. A közerkölcs egyik őre, az amúgy ellenzéki Ujság keserű hangon jegyzi meg, hogy “a cigányzenés éjszakai kávéházak belebotlottak a háború göröngyeibe - elhallgattatta őket az 1 órai záróra”.20 A Kolozsvári Tükör örül ugyan a rendcsinálásnak, de nem hagyja szó nélkül ennek “impraktikus vonatkozásait”. A záróra-rendelet megszegése miatt a Jókai utcai Fészek kávéház folyamatos szereplője volt az újságok hírrovatának. Egy kommentár szerzője kárörvendően jegyzi meg, hogy “a direkt Pali-fogásra berendezett helyiségeknek alaposan befűt ez az intézkedés, s véget vet a különböző «bar»-ok, s hasonló zsánerű zughelyek garázdálkodásának”.21 Az újonnan bevezetett korlátozó intézkedés, a jelek szerint kínosan érintette az úri publikum éjszakai programját is, mert nyilvánosságot nyertek árnyaltabb vélemények. Az idézet magáért beszél: “indokolatlan a szigorú arcú rendőr megjelenése pontosan egy órakor... mintha abban az esetben, ha a vendégek öt perccel később mennének el, a haza veszne el!”22 A két újságírói attitűd szemléletesen példázza a kávéházak közmegítélésében jelentkező sztereotip képet: a zugkávéházakban csakis garázdaság folyhat, míg a szolidabb helyekről éjszaka sem ildomos siettetni a vendégeket. Ezerkilencszáztizenhat nyarán, mintha csupán a kánikula nyomasztaná az itthoniakat, így fogalmaz a közvéleményt képviselő krónikás: “akik benn élünk a város tikkadásában, a penetráns nyári ájerben, mennyi kellemességet, üdülést jelent, ha délután ötkor vagy este kilenckor kiülünk a kávéház csendes teraszára.”23
Békeidőben a Monarchia gyarmatáruval való ellátását főként Anglia biztosította, azonban 1914-et követően az angolok a kávét “hadi dugárunak” minősítették. A készlet pótlását a holland piacról próbálták megoldani, ám 1916-ban így is tapasztalható volt a kávéhiány és a vele párhuzamosan megjelenő uzsora. Ennek megfékezését célozta az 1916 júliusában kiadott kormányrendelet: kávéközpont létesült, mely döntött a megfelelő elosztásról, illetve - a kereskedelmi miniszter jóváhagyásával - az ármaximálásról. Vessünk egy pillantást néhány kávéféle, Központ által megállapított árára: Robusta - 9 k. (nagyban), 9,80 k. (kicsiben); Santos - 9,60 k. (n.), 10,60 k. (k.); Maragogip - 11,90 k. (n.), 13 k. (k.) Ehhez hozzáadódott a maximum 2%-os vidéki fuvardíj.24 Megelőzően az árak valóban magasabbak voltak, ezt egy kolozsvári háziasszony, szüleinek küldött leveléből tudjuk: “Bizony itt a legrosszabb kávé az un. «Santos», a 12 koronás, a többi mind drágább.”25
A piaci árakkal szemben a kávé ára a következő év folyamán sem emelkedett. A három középső háborús évben Kolozsváron a kávé évi átlagára kilogrammonként a középminőség szerint a következőképpen alakult: 1915 - 4.42 k.(nyers), 5.15 k.(pörkölt); 1916 - 11.47 k.(ny.), 13.29 k.(p.); 1917 - 11.06 k.(ny.), 13.82 k.(p.)26 A közvélekedés ellenére országos viszonylatban Kolozsvár egyike volt azoknak a városoknak, ahol a legolcsóbban lehetett hozzájutni ehhez az élvezeti cikkhez.
A központi kezdeményezésű általános fogyasztáskorlátozás a kávéházakat is érintette. A mindennapi fekete másodszori fogyasztásának (az un. uzsonnakávé) hatósági megtiltása27 délután 3-tól este 8-ig, a kolozsvári “békés” hétköznapok érzékeny szféráját zavarta - volna - meg. A lakosság a félnyilvános életébe való durva beavatkozásként értékelte az intézkedést, melynek bevezetése, csak a legvégső esetben lett volna indokolt. A közvélemény tehát ellenállt, így a rendelet - hosszabb távon - kudarcra ítéltetett. A sajtó ezúttal elfordul a hivatalos állásponttól, megállapítva, hogy “a háború megint beleszólt a front mögötti emberek szórakozásába.”28 1918 májusától hivatalosan is felfüggesztik a kávézás délutáni tilalmát.
1917-ben a holland kiviteli tilalom következtében tovább csökkent Magyarország kávékészlete, és februártól szemes kávéhoz csak pörkölt formában, kávéjegy ellenében lehetett hozzájutni. A fokozódó áruhiány a lakosság többsége körében nélkülözéshez, ez pedig leleményességhez vezetett. Elterjedt a pótanyagok használata, melyek sorában a korpás liszt, a babtorta, a facipő stb. mellett a pótkávé is helyet kapott. A júniusban kiadott kormányrendelet a pótkávé forgalomba hozatalának körülményeit, összetételét és árát szabályozta. Az intézkedés három típusú kávé őrleményt határozott meg: fügekávé - csomagolva, nagyban 13.20 k./kg. kicsiben 14.20; malátakávé - 2.5 koronás egységáron kilogrammonként; hadikávé - 15% pörkölt babkávé + 40% malátakávé + 45% karamellizált cukor, melyhez 100 gr-os és 200 gr-os csomagolásban, 5 k./kg. áron lehetett hozzájutni.29 Augusztustól a kávéházakban is hadikávé került a vendégek asztalára.
Dostları ilə paylaş: |