Areopolisz történelmi és társadalomtudományi tanulmányok Szerkesztők

Lakosság	Szaporulat	Lakóházak		Szaporulat	Kávéházak
Szaporulat
1890	1910		1890	1910		1889	1913
35. 855	60.808	60,2 %	3.424	6.283	83,4%	6	16	166,6%

Összehasonlításként érdemes rátekintenünk Budapest és öt erdélyi nagyváros 1913-évi állapotára:

3 sz. táblázat

Város	lakosság*	kávéház	szálloda + kh.	össz.
Budapest	880.371	317	31	348
Temesvár	72.555	11	7	18
Nagyvárad	64.169	14	6	20
Arad	63.166	14	4	18
Kolozsvár	60.808	11	6	17

* 1910-es adat

A Világháború kitörésének évében már 10 “szállodai” és 17 tulajdonképpeni kávéház állott a kolozsváriak rendelkezésére szabadidejük, vagy éppen elfoglaltságuk helyszínéül szolgálva. Nyugodt szemlélődés, heves politizálások, nyílt és titkos üzletkötések, szerencsejátékok, kulturális rendezvények otthona, és még hosszasan sorolhatnánk a korabeli kávéház megannyi funkcióját. Egyaránt tartották a polgári életforma szerves részének, valamint a társadalmi romlás egyik tényezőjének - de mindenképpen az utolsók közé tartozott, melyről lemondott volna a hátország lakója. Egy művelődéstörténeti tanulmánygyűjtemény ugyan a fővárosi kávéházak történetéről rajzol átfogó képet, de a szerző következő megállapítása Kolozsvárra is érvényes: “A Kávéház, mint a Város társadalmi életének legvárosiasabb kifejezőhelye és fokmérőhelye, a Világháború minden jelenségére úgy válaszolt, mint a Város idegzetének középpontja.”¹⁵

1914 nyarán a hadiállapot elrendelését követően, az első néhány hónapban a kávéházak forgalma jelentősen megnövekedett. A kifüggesztett harctéri jelentéseket naponta cserélték, zászlócskás térképek lógtak a falakon, hatalmas viták és fogadások színhelye volt. Az elképzelt rövid, győztes háború, melyet a katonák és az itthoniak egyaránt hősként élnek át hamarosan hiú ábrándnak bizonyult. A határtalan lelkesedés fokozatosan kiment divatból, a patrióta hevület megrekedt a hírlapi vezércikkek szintjén. Egyre inkább teret nyert a háborús életforma, azonban a frontvonalaktól való távolság, az onnan folyamatosan érkező megnyugtató hírek az általános háborús hangulaton belül egyfajta biztonságérzetet, és viszonylag békés légkört szavatoltak.¹⁶ A tárgyalt időszak hangulatának kettőssége, a polgári lakosság és a hatóság ambivalens magatartásmódja a kávéházkultúra esetében is rekonstruálható.

Az első háborús évben a kávéházak a megszokott, békebeli módon működtek. Folyamatos volt a kávé és az élelmiszerellátás, így a kolozsvári mindennapoknak továbbra is szerves részét képezték. Sőt, a még érvényben levő “elavult, sötét szellemű szabályrendelet” megakadályozta, hogy a szórakozni vágyók számára az egyik kávéházban állandó orfeumot létesítsenek. A kávéházak, vendéglők éjjel 2 óráig tarthattak nyitva, de a tanács felhatalmazása alapján a rendőrség még egy óra hosszabbítást engedélyezett. Az éjszaka idejére - borsos áron - külön zeneengedélyt kellett kérni. 1915 novemberében a városi közgyűlés elé terjesztett “megrefor­mált” rendelet a kávéházak éjjeli életét volt hivatott szabályozni. Fekvésük, berendezésük és látogató közönségük alapján három kategóriát különített el.¹⁷ Az éjszakai nyitva tartásért évi 200 koronát kellett fizetni, melyhez napi 5 k-nyi zeneengedély társult. A régi szabályrendelet tarthatatlansága rávilágít arra a tényre, hogy a tízes évek közepén már erőteljesebben érezhető a kávéház társadalmi szűrő jellege, melyet a hatóság differenciálásra való törekvése is szemléltet. A rendelet margójára a hírlapíró ironikus felhanggal jegyzi meg: “Kolozsvárnak éjjeli és mulató élete már utóvégre rég levette gyermekcipőit, és nem lehet «erkölcsi» szempon­tokból kisvárosi tempókat és életviszonyokat diktálni még ma is.”¹⁸

A kávéházak megszokott, békebeli hangulatú működése, mint a polgári életvitel tartozéka a sajtó reflektorfényében állt. Az udvariatlan pincér, a rendbontó vendég már másnap a közvé­lemény boncolókése alá került. Ezért természetszerű, hogy 1915-ben a szilveszter-környéki hirtelen áremelés nagy port kavart. A Kolozsvári Tükör közismerten merész tollú szerkesztője által megfogalmazott bírálatot, még a cenzor is túl erősnek ítélte. Az 1916 januárjában fehér ablakokkal megjelenő írás a “régi” kávéházaknak megbocsátja a mértéktartó áremelést, azonban néhány forgalmasabb helyet “vendégprés”-ként jellemez, és közzéteszi az általuk alkalmazott új árakat: 1 csésze tea 50 fillér, rummal, citrommal 70 f.; egy kávéscsésze kakaó 120 f.; uzsonnakávé három kockacukorral hab nélkül 54-60 f.; három tojásból rántotta 140 f. (míg a gyorsvonati étkezőkocsiban 120 f.; egy üveg magyar pezsgő 12-13 korona ( míg a KT. ára ekkor 20 f.)