Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

A szokás. Kezdetben, úgy tűnik, akkor hangzott el a tolvajkiáltás, ha tettenéréskor vagy a tolvajlás minősített eseteiben (útonállás, rablás, betörés stb.) a károsult vagy szemtanú a közösség elöljáróinak, illetve tagjainak azonnali, közvetlen segítségéhez folyamodott. Nyilvánvalóan ez a tulajdon elleni, az idők folyamán egyik leggyakoribb bűncselekménnyel összefüggő segélykiáltás – éppen gyakorisága miatt – eredetileg a tolvajlás viszonylatában vált általános segélykiáltássá. De ezzel már nem csupán az azonnali és közvetlen közösségi segítségért lármázták fel az embereket, hanem a tényállás megállapítása, a bizonyítási eljárás és a nyomozás (nyomkövetés) érdekében is.⁷¹⁹ Idővel a tolvajkiáltás ugyanazokkal a rendeltetésekkel kiterjedt minden az egyént, a közösséget, a rendet és nyugalmat veszélyeztető, illetve károsító tettre és cselekményre, amelyben a sérelmesnek közösségi segélynyújtásra volt szüksége. Igaz ugyan, hogy a közösségek más, jól hallható hangot adó jelzéssel is éltek, amikor fellármázták a segélynyújtásra hívottakat (harangkongatással,⁷²⁰ másképpen csengetéssel,⁷²¹ puskalövéssel⁷²² stb.), de adataink arról tanúskodnak, hogy a tolvajkiáltás rendszerint megelőzte vagy együtt járt a másfajta „fellármázásokkal”, ami természetes is, mert a spontán kiáltás semmiféle eszköz használatát nem igényelte.⁷²³

Azt, hogy a tolvajkiáltás vált a segélykiáltás leggyakoribb és általános módjává, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az erdélyi románok által használt, a tolvajkiáltásból származott 'tulai' magyar fordítása = segítség!⁷²⁴ Ami a szászokat illeti, igaz ugyan, hogy l573-ban Almády András szolgája „szászul kezde tolvajt üvölteni”,⁷²⁵ de, sajnos, a tanú nem ismétli meg a szász kiáltást, ezért nem bizonyos, hogy ez pontosan fedi a magyar tolvajkiáltást, vagy pedig más kifejezéssel annak szász megfelelője volt. A magyar 'tolvaj'-kiáltásból kialakult román 'tulai' szót a szászok „ijedtséget és (gyöngülve) csodálkozást kifejező felkiáltószó”-ként vették át.⁷²⁶

Azt, hogy meddig vonatkozott a tolvajkiáltás kizárólag a tolvajlásra, nem sikerült megállapítanunk. De XVI. századi forrásaink arról tanúskodnak, hogy akkor már általános segélykérő kiáltássá vált és nem pusztán azonnali és közvetlen segélynyújtási céllal. Első, 15l6-ból ismert latin nyelvű adatunkból nem derül ki ugyan, hogy miért kiáltottak tolvajt a nép nyelvén,⁷²⁷ de következő XVI. századi adataink arra utalnak, hogy a kiáltást nem a tolvajlás valamelyik neme váltotta ki. 1567-ben a kikapós, házasságtörést elkövető feleség és „latrai” által a házból kirekesztett férj kiáltott tolvajt,⁷²⁸ 1573-ban egy hasonló esetből származott kavarodáskor hangzott el a már idézett, szászul elhangzott tolvajüvöltés.⁷²⁹ Viszont l595-ben a jobbágya házára fegyverrel támadókat halálakarással, illetve tolvajlással vagy nagyobb hatalmaskodással vádolja a támadáskor tolvajt kiáltott jobbágyházaspár földesura,⁷³⁰ 1599-ben pedig a szolgát ért támadás váltja ki a tolvajkiáltást.⁷³¹ A következő századokban is többnyire különböző erőszakos cselekmények, hatalmaskodások esetében kiáltanak tolvajt,⁷³² de tolvajt kiált a feleségét és ennek szeretőjét nős paráznaságon tetten érő férj,⁷³³ és tűz esetén ugyancsak ez a kiáltás hangzik el.⁷³⁴ Mindez azt bizonyítja, hogy már a XVI. században a tolvajkiáltás olyan általános jellegű riasztó lármakiáltásként vált szokássá, ami a közösséget és tagjait a bűncselekmény elhárítása, illetve kinyomozása és megbüntetése érdekében szólította és kötelezte közreműködésre.