Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Oroszhegy és a Havasalja

A történet színtereként szereplő falvak: Oroszhegy, Székelyszentkirály, Farkaslaka, Szent­lélek Udvarhelyszéknek azon a részén fekszenek, amelyet évszázadokon át Havasalja néven emlegettek.¹⁸ A nagy múltú Havasalja tájnév előfordul a most bemutatandó perben is, amikor a tanúk a házasságot szorgalmazó lányos anyának azt az ígéretét emlegették, hogy olyan köntöst készíttet lányának, amelynek nem lesz párja a havas alatt.

A per főszereplője, Bálint Anna Oroszhegy község Diafalva nevű tízesében élte leányéveit. Mivel az Őrhegy alatt, magasan fekvő tulajdonképpeni Oroszhegy és a valamivel alacsonyabb fekvésű, nyugati irányba elnyúló Diafalva között a XVIII. század végén még beépítetlen terület húzódott, a perben, miként néha más perekben is, Diafalváról úgy beszéltek, mint egy kis faluról. Bár a diafalviakat mindig az oroszhegyiekkel együtt, Oroszhegy néven írták össze a XVII–XVIII. századi összeírások idején, a köznapi beszédben gyakran használták a diafalvi megkülönböztető jelzőt azokra az oroszhegyiekre, akik az elkülönülő Diafalva lakói voltak.

Oroszhegy magas fekvésével függ össze, hogy a per tanúinak megfogalmazása szerint az emberek Diafalvából és Szentkirályról fölmentek Oroszhegybe, Oroszhegyből viszont lementek Szentkirályra.

Oroszhegy és Szentkirály székely népe, miként a legtöbb udvarhelyszéki havasalji falu lakossága, a XVIII. században a római katolikus vallás követője volt. Az oroszhegyiek és a szentkirályiak erkölcsi felfogását, magatartását, értékítéletét a római katolikus vallás tanításaival átitatott faluközösségi hagyományok határozták meg. Mivel a havasalji falvakat, illetve a havasalji falvak Oroszhegy körüli csoportját rengeteg rokoni szál, sűrű társadalmi és gazdasági kapcsolatháló fogta össze, az egyes faluközösségek hagyományvilágában nem a különbözőségek, hanem a hasonlóságok domináltak.

Leghitelesebben anyakönyvi kutatások bizonyíthatnák, hogy a XVII–XVIII. században a hasonló hagyományvilágú havasalji falvak népe között gyakran fordult elő összeházasodás. Ilyen kutatások azonban nem folytak, illetve eredményeik nem állnak rendelkezésünkre. A plébániák irattáraiban őrzött levelek, valamint a széki levéltár peres iratai azonban sejtetni engedik, hogy házassági kapcsolatok szövevénye hálózta be a havasalji falvakat.

Az Oroszhegy környékén fekvő kis falvak lakói, bármelyik faluban éltek is, valószínűleg arcról és névről ismerték a táj többi helységének lakosait. Az oroszhegyiek otthonosan mozogtak Szentkirályon, a szentkirályiak pedig nem éreztek idegenséget Oroszhegyen. Az ülkeiek nevükön szólították a tibódiakat, a tibódiak osztoztak az ülkeiek bánatában és örö­mében.

Az 1799. évi oroszhegyi házassági per is érzékelteti a rokoni szálak sokaságát a havasalji falvak lakói között. Bálint Annát Diafalváról Szentkirályra vitték feleségül, ami nem lehetett ritka eset. Az egyik tanú, akivel a szentléleki búcsúban beszélgetett Anna a legényekről, elmondta, hogy Anna férjhezmenetele után két héttel őt is elhozták Szentkirályra feleségnek. Több tanú is emlegette farkaslaki Bálint Zsigmondot, Anna nagyapját, akit a bánatos lány gyakran meglátogatott. Ilyenkor felkereste Farkaslakán Miklós Györgynét is, aki Diafalváról került a Nyikó mellékére feleségnek. A perben első helyen szólalt meg Ágoston Ferencné Barabás Erzsébet atyhai menyecske, aki Diafalván gyerekeskedett, és jó barátságban volt Annával.