Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

134. FRAGMENTUM EPIGRAMMATIS ALICUIUS

Tu mihi per terras, nec non iurata per undas,
   Laeva tibi pontum, dextra premebat humum.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

EGY EPIGRAMMA TÖREDÉKE

Esküt tettél már földekre nekem s a vizekre,
   tengert érte balod, jobbod a földi talajt.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

135. AD RINUCIUM

Sunt natae tibi nubiles, Rinuci,
Moratae satis et satis decentes.
Has tu tradere nuptui laboras,
Ac toto generos foro requiris.
Sed sic aedibus intimis retrusas
Custodis, uti Perseos parentem
Argivus socer aurei Tonantis.
Non illas, miser, ad sacella, sanctas
Non accedere praedicationes
Permittis, quoties pater Rubertus.
Rauca se crucifigit in cathedra.
Nedum visere festa, vel choreas,
Per convivia vel sinis vagari,
Aut communibus interesse ludis.
Non est haec via filias locandi,
O vicine pater; meo nec unquam
Hunc tu consilio modum sequeris.
Sed venalia mercium tuarum,
Prima fronte locabis officinae,
Imis nec penetralibus recondes.
Tali tractus ut hospes illecebra,
Vel nolens emat, et nec autumanti
Securum tibi promat arrhabonem.
Omnis, iudicio meo, Rinuci,
Maturae genitor viro puellae,
Mores debet habere venditoris.

RINUCIUSHOZ

Van néked nem is egy anyányi lányod,
S erkölcsös, takaros, Rinucius, mind.
Dugnád őket a főkötő alá már;
Így hát vőkre vadászol utca hosszat.
Ám rejtekhelyen őrzöd őket, úgy, mint
Árgus-szemmel a színaranyt esőző
Istenség ipa Perseusnak anyját.
Nem tűröd, hogy a szent helyekre járva
Hallgassák meg a prédikációkat,
Hol Róbert atya, szószék-rengetően
Felbömbölve, magát keresztre szegzi.
Nem tűröd meg az ünnepélyt, a táncot,
Sem, hogy részt vegyenek baráti lagzin,
Játékon s a közös mulatgatáson.
Nem jó mód ez a lány fejét bekötni,
Ó, szomszéd apa, és ha adsz szavamra,
Mást próbálj meg a célod érdekében.
Árucikkeiden túladni vágyva
Rakd őket kirakatba, műhelyedben.
Ház mélyére ne rejtsd, ne dugd a sutba.
Portékádra a jó vevő becsábul,
Rátukmálni se kell - akarja, vagy sem,
Szédülten viszi már s előleget szór.
Szomszéd, hogyha a lányka férjre érett,
Akkor lányos apáknak, úgy találom
Át kell vedleniök kereskedőkké.

136. AD PROSPERUM

Qui centena tuo numeravit nomine nobis,
   Attulit is nullum, Prosper, epistolium;
An veritus non es centum cui credere numos,
   Es veritus totidem credere litterulas?

PROSPERHOZ

Küldöncöd száz pénzt számlált le kezünkbe nevedben,
   ám nem nyújtott át semminemű levelet.
Prosper, hogyhogy száz aranyat rábízni merészelsz,
   s félsz rábízni talán épp ugyanannyi betűt?

137. DE AMBROSIO

Non instrumento grandi, non testibus amplis
   In causa quicquam proficit Ambrosius.
Lis sibi cum Thecla est, sed quicquid pondere magno
   Proferat Ambrosius, nil nisi Thecla negat.

AMBRUSRÓL

Hogyha dologkerülőként teng-leng jókora lőcsöd,
   Ambrus, zsémbes a nőd, Tekla pöröl, csupa vád.
Ám ha feszíti a készség, máris fordul a kocka:
   Ekkora érv láttán Tekla megadja magát.

138. IN CELSUM

Dico prudentem, dico te, Celse, disertum,
   Omnia tu credis, mentiar ipse licet.

CELSUSRA

Bölcs vagy, igen, Celsus, szólok, s ékesszavu, mondom;
   és te hiszel mindent, bárhogyan is hazudok.

139. CONQUERITUR, QUOD SE SOCII
AD LUPANAR SEDUXISSENT

Quo me, quo trahitis, mei sodales?
Ad foedum, puto, adimus lupanar.
Nam quis tam procul hic locus recessit,
Post pomoeria sacra, post tot hortos,
Cellis vilibus et frequens cathedris?
Fucatae quibus insident puellae,
Structuris caput arduae superbis,
Collo pendula vela gestitantes,
Nec pressae teretes sinu manillas.
Quidnam hoc? ille manu retractat,
Ille amplectitur, hic perosculatur,
In cellam praeit ille subsequentem.
Ite hinc, ite, malam in crucem, scelesti;
Non vos ducere me deambulatum
Dixistis, simul ire cum negarem?
Hoc me iam indice resciet Guarinus.

PANASZKODIK. HOGY TÁRSAI
BORDÉLYHÁZBA CSALTÁK

Mondjátok, hova visztek, cimboráim?
Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom.
Más ház állhat-e itten, messze túl a
Szent gyümölcsösök és tanyák határán,
Telve ennyi silány szobával, ággyal?
Lám, itt felcicomázott lányok laknak;
Gőgösen meredő magas hajéket
S vállukon lebegő lepelt viselnek,
Érett mellüket el se rejtve abban.
Hát ez meg mit akarhat? Ej, de nyúlkál!
Más ölelkezik, ott meg csókolóznak,
Ismét mások amott szobára mennek.
El innét a pokolba, el, paráznák!
Nem mondtátok-e, hogy csak sétaútra
Visztek? Mert ide - jönni sem kivántam.
Ezt megtudja ma még Guarino tőlem.

140. QUALEM OPTET AMICAM

Si iaceat mecum laeta et lasciva, licebit
   Ne sit bella nimis, neve puella nimis.
Non tristis facies, non me rudis allicit aetas.
   Omnibus his unam plus amo nequitiam.

MILYEN BARÁTNŐT SZERETNE

Hogyha velem fekszik, legyen ingerlő, fenekedvű,
   nem fontos, hogy túl szép legyen és szüzies.
Hatni ne kislánykodva, ijedt sutasággal akarjon:
   mindennél inkább kell bujasága nekem.

141. IN ADULTERUM

Cum vicina magis sectare cubilia Crispo,
   Uxorem quare non potes, Arbe, tuam?
An tibi securo languet permissa voluptas?
   Nec nisi in illicito mentula amore viget?

EGY HÁZASSÁGTÖRŐRE

Mért koslatsz még Crispusnál is jobban a szomszéd-
   asszony után, Arbus? Mért nem a nőd öle kell?
Ellankaszt-e talán a szabadság és a jogos kéj?
   S nem hergel föl egyéb, mint a tilos szerelem?