Ţinut mort
(Holt vidék)
Ape-n aburi, nu se leagă,
papura atârnă bleagă.
În pilotă-i tras înaltul.
Tăceri mari trosnesc pe câmpul
fulguit.
Ceaţă grasă, unsuroasă,
luncă rotundă şi joasă.
Audibil, doar o barcă
se mai clatină pe baltă
singură.
Printre ramuri îngheţate,
vreme aspră codrul naşte.
Trosnitorul ger îşi leagă
ciolănoasa lui mârţoagă
la popas.
Şi-n mijlocul viei prunii.
Paie ude-ascund butucii.
Subţiri, stau în rânduri parii,
buni să sprijine plugarii
la umblat.
Şi sălaşul – peisajul
îi dă ocol. Şi-n clivajul
de var de pe pereţii lui
scobeşte gheara gerului
în joacă.
Uşa cocinii-i deschisă.
Scârţâie, vântul o mişcă.
Poate intră vreun purcel
rătăcit, şi-odat’ cu el
ştiuleţii.
Stau ţăranii-n casa mică.
Unul pune frunze-n pipă.
Ei nici de rugi nu-s ajutaţi.
Pe priciuri stau îngânduraţi
în beznă.
A domnilor este via.
Freamătul pădurii, glia.
A lor balta şi sub gheaţă
pentru ei se ţin în viaţă
peştii-n mâl.
ianuarie 1932
Füstöl a víz, lóg a káka
kókkadón a pusztaságba.
Dunnába bútt fönn a magas.
Sűrű csönd ropog a havas
mezőben.
Kövér homály, zsíros, csendes;
lapos lapály, kerek, rendes.
Csak egy ladik, mely hallhatón
kotyog még a kásás tavon
magában.
Jeges ágak között zörgő
időt vajudik az erdő.
Csattogó fagy itt lel mohát
s ideköti csontos lovát
pihenni.
És a szőlő. Közbül szilva.
A tőkéken nyirkos szalma.
Sorakozó sovány karók,
öreg parasztoknak valók
járkálni.
Tanya, – körülötte körbe
fordul e táj. A tél körme
oldaláról egy keveset
repesztgeti még a meszet;
eljátszik.
Az ól ajtaja kitárva.
Lóg, nyikorog, szél babrálja.
Hátha betéved egy malac
s kukoricatábla szalad
csövestül!
Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot.
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek im a
sötétben.
Uraságnak fagy a szőlő.
Neki durrog az az erdő.
Övé a tó s a jég alatt
neki bujnak a jó halak
iszapba.
1932. jan.
Dostları ilə paylaş: |