Rendhagyó nézetek a csángókról

X
A harmadik Milkói Püspökségről

1438-ban a Milcoviensis címet viselő, de Magyarországon élő püspökök új sora kezdődik. Benkő a Milkói Püspökség helyreállítását Zsigmond német-római császárnak és Magyarország királyá­nak tulajdonítja, hozzátéve, hogy ezt kevéssel halála (1437. december 9.) előtt valósította meg.¹⁵⁶

E sorozat első püspökét Gergelynek hívják, és először 1438. évi iratok említik.¹⁵⁷ Benkő megjegyzi, hogy az újonnan visszaállított püspökségnek kezdettől fogva szerencsétlen sorsa volt. Hogy megbosszulja Hunyaditól elszenvedett 1441-es nándorfehérvári vereségét, Murád szultán a következő év tavaszán Mezid béget nagy sereggel – Havaselvén keresztül – Erdély megtá­madására küldte. Mezid bég átkelt a Dunán, teljesen végigpusztította Havaselvét, majd behatolt Erdély szívébe, ahol Hunyadi csak nagy nehézségek árán tudta legyőzni.¹⁵⁸

Havaselve végigdúlása folyamán a milkói székesegyházat ismét földig rombolták.¹⁵⁹

A dolog való voltával szemben semmilyen kétséget nem támaszthatunk, mivel II. Mihály milkói püspök 1518. évi iratában – melyről később még szólunk és amely iratban éppen a templom helyreállításáról esik szó – világosan kimondja, hogy a milkói székesegyházat nemrégiben (dudum) földig rombolta a pogányok dühe. És ugyanezt mondja II. Gyula [? = X. Leó] pápa is egy következő évi bullájában. Elég erős bizonyítékok szólnak, tehát, Benkő állítása mellett, hogy a Milkói Püspökséget Zsigmond császár állította helyre és ez a helyreállítás nem maradt pusztán elvi síkon. Benkő ezután, Pray nyomán, az 1437 utáni milkói püspökök következő névjegyzékét adja, kiegészítve megállapítható működési évükkel és viselt címükkel:¹⁶⁰

Gregorius, Milcovensis, az esztergomi érsek suffraganeusa és helynöke;
Ioannes, 1466;
Ladislaus de Ondola, egyben Praepositus Mislensis, 1469;
I. Mihály, esztergomi helynök, suffrageneus Thurem, 1471, 1473, 1475, 1481, 1484;
Ilsvai Pál, 1504;
II. László, 1510;
Demeter, 1511;
II. Mihály, 1519.

Benkő¹⁶¹ siet megjegyezni, hogy az említett püspökök zöme, ha nem mindegyik, az akkori körülmények miatt székhelyétől távol, megyéspüspöki joghatóságuk gyakorlása és püspöki bevételek nélkül élt. Ez alól csak a legutolsó püspök, II. Mihály kivétel, aki megpróbálta helyreállítani a lerombolt székhelyet.

Teljes bizonysággal vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a felsorolt püspökök egyike sem járt a Havasok innenső oldalán, ahol egyházmegyéjükben, Munténia keleti és Moldova alsó részén vajmi kevés katolikus élt.

Demeter püspök idején Bakócz Tamás, az energikus, ambíciózus és nagy hatalmú esztergomi érsek kieszközölt II. Gyula pápától néhány bullát, amelyekkel a milkói püspökök régi jogait teljesen visszaállították, de az Esztergomi Érsekség alá rendelték.¹⁶²

Valószínűleg e főpap biztatása nyomán tett II. Mihály püspök elszánt kísérletet nemcsak a milkói és kun püspökök által országainkban gyakorolt jogok teljességének visszaszerzésére, hanem azoknak egész Moldvára való kiterjesztésére is. Elszántsága azonban csak szándékban és szavakban nyilvánult, mivel nem mert személyesen eljönni a visszakövetelt egyház­megyébe, hogy összehívja azon egyházak zsinatát, amelyek állítása szerint egyház­megyé­jéhez tartoznak, hanem beérte néhány meghívólevéllel, ezen 1518. február 18-án Nagyszebenből kelt leveleket azonban a püspök meghatalmazottja mutatta be a közjegyzőnek, ő pedig minden bizonnyal ott maradt felbujtója és védnöke mellett, Esztergomban.

A meghívólevélben¹⁶³ Mihály püspök a Milkói Egyház, Moldvaország (Regni Moldaviensis) székesegyháza püspökének nevezi magát. A levelet az említett Milkói Egyházmegyéhez tartozó Milkói, Varancsi, Moldvabányai (Moldvabanensi), Besztercei, Szebeni, [Szász] Kézdi, Cozdi [Kőhalmi], Gyergyói, Sepsi, Kézdivásárhelyi, Mykiei, Orbai, Szeretvásári, Kiliai (Kylyerensi) és Nyeszterfehérvári (Nesteralbensi) főesperességek és dékánátusok főespereseinek, dékánjainak és plébánosainak címezte. Azt írja benne: a címzettek köte­lessége intézkedéseket foganatosítani Moldvaország székesegyházának, a pogányok dühétől földig rombolt milkói egyház helyre­állítása és az egyházmegye korábbi állapotának visszaállítása érdekében. Az erre irányuló végzés feletti tanácskozás végett hatvan napon belüli megjelenésre szólít fel mindenkit, a Húsvét utáni második vasárnapra, a tatrosvásári plébániatemplomba, amely legközelebb esik Moldvaország lerombolt székesegyházához, a milkói egyházhoz, és kiközösítéssel fenyegeti meg a távolma­radókat. Amint látható, Mihály püspök egész Moldvát egyházkormányzata alá akarta vonni, és bár semminemű jogalapja nem volt hozzá, a milkói egyházat egész Moldva székesegyházává nyilvánította. Levelében egész sor dékánátust és főesperességet sorol fel; közülük némelyek kétségtelenül országunkra vonatkoznak. A Varanczensis dékánátus Vrancea, a Moldva­banensis Moldvabánya, a Sirethensis Szeret(vásár), a Kylyerensis Kilia, a Nesteralbensis Nyeszterfehérvár dékánátusa. Csakhogy a fent említett helyek katolikus parókiáit – tudomásunk szerint – kétségtelenül sohasem egyesítették dékánátusokba, meg aztán kissé abban is kételkedem, hogy Varancs úgynevezett dékánátusában meg a török által elfoglalt Kiliáéban fennállott volna akár egyetlen katolikus parókia is.¹⁶⁴

A meghívó, magától értetődik, holt betű maradt, összejövetel nyomát legalábbis nem találjuk. Egy következő évben [1519-ben] kelt pápai levél¹⁶⁵ megparancsolja azon erdélyi dékáná­tusoknak, amelyek korábban a hitetlenek részein fennálló Milkói Püspökséghez tartoztak, amelynek székesegyházát a pogányok nemrég lerombolták, hogy ismerjék el főpásztoruknak a kinevezett milkói püspököt és kiközösítés terhe alatt az őt megillető módon engedel­meskedjenek neki. E levélben azonban a pápa egyetlen szót sem ejt a milkói püspök moldvai hatalmáról. Az ez irányú kísérletet nem újították fel, talán amiatt hogy a mohácsi csata (1525) [!] után a Magyar Királyság megszűnt.