CsernóKNÉ jezerniczky éVA

Mindennek megvan a maga története…
Még a plüssállatoknak is. Például az a középen levő fehér nyuszi az egyik legrégebbi játék, még azelőtt vettem, hogy a lányom megszületett volna, tehát idősebb mint ő. De elmondhatnám a nagy fehér maci történetét is, vagy a svéd rénszarvasét illetve bármi más történetet a múltból, csak tudnom kellene hozzá a múlt időket. Tehát , ha tudom mikor történtek a dolgok illetve lezáródtak, befejeződtek a múltban, múlt időket, azaz Past Tense-t használok. Ezekhez az igeidőkhöz szükséges meghatározni, hogy mikor történt a cselekvés. Ezt megtehetjük a szövegkörnyezettel, mint amikor a plüssállatok történetét akartam mondani, vagy másik igével, ami egyszerre történt az eredeti cselekvéssel, mert kölcsönösen meghatározzák egymás idejét, például: amikor ezt komponáltam, a Dunán egy kompon álltam, vagy pedig tehetünk a mondatba egy konkrét időhatározót, mint például tegnap, öt évvel ezelőtt, a tizenötödik században stb…
Kezdjük a legegyszerűbbel, amit magyarul úgy is hívnak, hogy egyszerű múlt, vagyis Simple Past Tense.
Használhatjuk az általános és ismétlődő cselekvések kifejezésére a múltban, illetve, ha több ilyen idejű igét használunk egy mondatban az azt jelenti, hogy a cselekvések egymás után történtek a maguk logikai sorrendjében, tehát ez az igeidő a legalkalmasabb történetek mesélésére.
Az alakja legtöbbször ige+-ed, például wanted, listened, helped, persze az e végű igékhez nem teszünk még egy e-t, pl: liked.

Kiejtésben van különbség, mert a magánhangzóra ill. zöngés mássalhangzóra végződő igéknél a kiejtés /d/

pl: enjoyed, listened.

A zöngétlen mássalhangzóra végződőek esetében a kejtés /t/ pl: liked, washed

Csak a –t, -d végűeknél /id/ a kiejtés pl: mended, wanted

A legtöbb ige rendes, de van egy táblázatra való rendhagyó ige, amit a könyv elején megtalál.

Ez a másik igeidő, amelyiknél az állító mondatban nem használunk segédigét. Viszont tagadáshoz és kérdéshez nélkülözhetetlen a segédige, használjuk azt, hogy did minden személyben. Az ige első azaz infinitive alakban fog állni a segédige mellett, mert ha már valamit jelöltünk a segédigén, még egyszer már nem jelöljük máshol.
Mondjuk egy Simple Past állító mondatot.

Yesterday I got up late. – Tegnap későn keltem.
tagadást:

I didn’t get up at 6 as usual.- Nem keltem fel hatkor, mint rendszerint.
kérdést.

What time did you get up? – Mikor keltél?
Most mondjuk el, mit csináltunk tegnap, körülbelül így:

Yesterday I got up late. I just wanted to sleep in a little but it got really very late when I got up. Then I got dressed and went to the shop. I bought some food for breakfast and some newspapers. Then I walked home.I had breakfast then cleared the table. I didn’t do the washing up. I did it later, in the afternoon. It was Sunday yesterday, so I didn’t have to work. I just watched TV and read the papers in the morning, then cooked something for lunch. After lunch I played some computer games then read a book. In the afternoon I did the washing up, washed the clothes and hang them out to dry. In the evening I went for a walk with my family and we had some ice- cream and beer. That is my husband and my daughter’s boyfriend had some beer, my daughter had some ice-cream and I didn’t have anything, because I felt unwell. The weather was a little cool and windy. We came home after dark and after a shower I went to bed and fell asleep. The others watched the film on TV but I didn’t.It was some thriller, and I thought it was stupid.

Tegnap későn keltem. Csak egy kicsit akartam tovább aludni, de már nagyon késő volt, mikor felkeltem. Aztán felöltöztem és lementem a boltba. Vettem valami kaját reggelire, és pár újságot. Aztán hazaballagtam. Megreggeliztem és leszedtem az asztalt. Nem mosogattam el. Csak később, délután. Tegnap vasárnap volt, így nem kellett dolgoznom. Tévéztem és újságot olvastam délelőtt, aztán főztem valamit ebédre. Ebéd után játszottam a számítógépen, aztán olvastam egy könyvet. Délután elmosogattam, kimostam és kiteregettem. Este a családommal sétálni mentünk és fagyiztunk meg söröztünk. Azaz a férjem és a lányom barátja sörözött, a lányom fagyizott, én nem ettem semmit, mert nem éreztem jól magam. Kicsit hűvös és szeles volt az idő. Sötétedés után mentünk haza és zuhanyozás után lefeküdtem és el is aludtam. A többiek egy filmet néztek a tévében, de én nem néztem. Valami krimi volt, szerintem hülyeség.

Most pedig meséljünk el egy történetet a gyerekkorunkból.

When I was a child I lived in a very big old house. I liked that place very much, because it was so big, and it was in the middle of a vineyard. There was a small garden around it with mostly bushes and flowers, and there was a backyard, where we had some vine, actually grapes for eating and between the rows we could grow some vegetables. Nothing like carrots or peas grew well, because there were too many stones in the soil, but we tried. The house was built on the hillside, so the yard sloped gently. In the lower regions there was a farmyard, with buildings for the chickens or whatever animals we had. Most of the buildings we used for storage, but there was a henhouse, a barn and a pigsty. We had pigs for some years, but later we had only chickens.My grandmother had ducks sometimes, and in those years we could eat fried fat ducks in winter. Behind the buildings there were big bushes, mainly lilac, and steps from the garden to the section where my father had some peach trees and his special flowers. Me and my brother sometimes sat on these steps and watched the insects and the lizards on long warm summer afternoons. We had the freedom to roam the vineyards freely, only we couldn’t go as far as the railway track and on the other side as far as the road. But we didn’t want to. The whole place was very big and for us it meant the whole world. There was another house next to ours, but it was empty. People worked there when there was some work to do there. Most of the time there was nobody there only an old man who was a kind of a supervisor and watched over the whole place. Me and my brother liked him very much because he was a nice old man. We often spent the afternoons talking to him or following him when he made his round trips around the place. He didn’t tell us stories or played with us, he talked to us as if we were his equals and we enjoyed that. We didn’t have too much company, it was a small place, the houses were far from each other , and there were not many children and none of our age. My brother is two years older than me. He had some friends in the next village where we went to school, though not many, because he never liked playing football or fighting, which was entertainment number one for the other children in the village. I didn’t have any friends until I started the upper classes of the elementary school. There I met a completely new bunch of people and made some friends with the new girls. Those children I went to kindergarten and the lower classes with didn’t like me, because I didn’t believe in groups and didn’t want to belong to one or the other little girl’s circle of friends. Also, I didn’t enjoy playing girlish games, I rather read a book . I taught myself how to read when I was only four, Actually, I can’t remember the times I couldn’t read. I remember that my father read me some book, and I enjoyed listening to it, but not because I couldn’t read the book for myself, but because I enjoyed his company. And of course I didn’t like the other girls, I thought they were childish and stupid.

Amikor gyerek voltam egy nagy házban éltem. Nagyon szerettem azt a helyet, mert olyan nagy volt és egy szőlőskert közepén volt. Volt egy kis kert körülötte főként bokrokkal és virágokkal, és volt egy hátsó kert, ahol nekünk is volt szőlőnk, csemegeszőlő, megenni való, és a sorok között termelhettünk zöldséget. Semmi sem termett jól, az olyasmi sem, mint a répa vagy a borsó, mert túl sok volt a kő a talajban, de azért próbálkoztunk. A ház hegyoldalra épült, így az udvar enyhén lejtett. Az alsóbb régióban volt a gazdasági udvar, épületekkel a csirkék vagy a másmilyen állatok számára. A legtöbb épületet lomtárnak használtuk, de volt tyúkól, fészer és disznóól is. Pár évben voltak disznóink, de később csak csirkék. A nagyanyámnak néha voltak kacsái, és azokban az években ehettünk sült kövés kacsát télen. Az épületek mögött nagy bokrok voltak, leginkább orgona, és a lépcsők a kertből, amelyek arra a részre vezettek, ahol apám barackfái és különleges virágai voltak. A bátyámmal néha ezeken a lépcsőkön ültünk és a rovarokat és a gyíkokat néztük a hosszú meleg nyári délutánokon. Szabadon kószálhattunk a szőlőben, csak a vasúti sínekig nem mehettünk, és a másik oldalon az útig. De nem is akartunk. Az egész hatalmas volt és számunkra az egész világot jelentette. Volt egy másik ház is a mienk mellett, de üres volt. Az emberek dolgoztak benne, ha ott kellett valamit csinálniuk. Legtöbbször nem volt ott senki, csak egy öregember, aki amolyan felügyelő volt és az egészre vigyázott. Nagyon szerettük őt a bátyámmal, mert igen kedves öreg volt. Gyakran azzal töltöttük a délutánt, hogy vele beszélgettünk, vagy vele mentünk a körútjaira. Nem mesélt nekünk történeteket, nem is játszott velünk, úgy beszélt velünk, mintha vele egyenrangúak lennénk és ez tetszett nekünk. Nem volt valami nagy társaságunk, kicsi hely volt, a házak messze voltak egymástól és nem volt sok gyerek, velünk egykorú egy sem. A bátyám két évvel idősebb, mint én. Neki volt pár barátja a szomszéd faluban, ahová iskolába jártunk, bár nem sok, mert sosem szeretett focizni vagy verekedni, ami a legjobb szórakozás volt a falubeli gyerekek számára. Nekem nem voltak barátaim, amíg el nem kezdtem az általános iskola felső tagozatát. Ott egy csomó teljesen új emberrel találkoztam, és összebarátkoztam néhány új lánnyal. Azok a gyerekek, akikkel óvodába és alsó tagozatba jártam nem kedveltek, mert én nem hittem a klikkekben és nem akartam egyik vagy másik kislány baráti köréhez tartozni. Egyébként sem szerettem kislányos játékokat játszani, inkább könyvet olvastam. Magamtól tanultam meg olvasni négyéves koromban. Igazából nem is emlékszem azokra az időkre, amikor nem tudtam olvasni. Emlékszem, hogy apám olvasott fel valami könyvből, és élveztem hallgatni, de nem azért mert nem tudtam volna olvasni magamnak, hanem mert élveztem a társaságát. És persze én sem szerettem a többi lányt, szerintem gyerekesek és ostobák voltak.

Ha a történetünket igazán életszerűen akarjuk elmesélni, szükségünk van még egy múlt időre a Past Continuous Tense-re, aminek a magyar neve folyamatos múlt idő. A folyamatos most is azt jelenti, hogy éppen folyamatban lévő. Egy igés mondatban azt jelenti, hogy a cselekvés éppen akkor történt, amikor dupla időhatározóval legalább napszak pontossággal meghatároztuk.

Pl. Mit csináltál tegnap este hatkor? – What were you doing at 6 yesterday evening?

Az igeidő alakja a was, were és az ige+ing

I was és he/she/it was, minden más személyben were.
Amikor meséljük a történetünket, azaz több igés mondatben van rá szükségünk, akkor a Past Continuous Tense, Simple Past Tense összeállítás azt jelenti, hogy valami történt és közben hirtelen történt valami más.

Pl:

Épp a tévét néztük, amikor valaki csengetett.

We were watching TV when somebody rang the bell.

Mit csináltál, amikor hazaértem?

What were you doing when I came home?
Ha több Past Continuous Tense kerül egy mondatba, azt jelenti, hogy több cselekvés egyszerre, egymás mellett futott.
Amíg mi dolgoztunk, a többiek fociztak.

While we were working, the others were playing football.
Fordítsuk visszafelé, ha a mesénknkben olyan dolgokat mondunk, amelyek szépen, sorban , egymás után történtek, akkor használjunk Simple Past Tense igéket. Ha valami valami mással egyszerre történt, akkor használjunk Past Continuous Tense-t az eredeti cselekvésre, ami ezt félbeszakította, az Simple Past Tense,

illetve, ha azt akarom mondani, hogy a két cselekvés egymás mellett sokáig futott, akkor két Past Continuous Tense – t.

Alsó tagozatos házi feladat, hogy írjunk mesét. Írjunk most angol történetet, használjuk a kétféle múlt időt, és persze az általános igazságokra a Simple Present Tense-t.
A lányom alkotta a következő örökbecsű irodalmi művet, amelyet idemásolok példaképpen.

The Careless Bearcat Once upon a time there was a big forest. In the middle of the forest lived a bearcat. This animal was very special, so a hunter wanted to catch it. The hunter was desperate to catch a bearcat so he made traps everywhere and put different things in them because he didn’t know what bearcats liked to eat. But the bearcat didn’t go into any of them. It didn’t like the things that were in the traps. One day the hunter put some gingerbread into his next trap and when he went to examine it there was the bearcat sitting in the trap. It ate up all the gingerbread and as its tummy was full, it couldn’t run away. So the hunter took it home and wanted to put the bearcat into a cage, but it was too fat and couldn’t go in. The hunter had no larger cage so he just closed the door and went to bed. But at night the bearcat opened the door, went to the pantry and ate up all the gingerbread the hunter had at home. It was quite a lot, so it felt sleepy and went to the bed where the hunter was sleeping and curled up at his legs. Next morning the hunter woke up and saw the sleeping bearcat at his feet and he thought the bearcat would make a cute pet, so they became good friends. There was only one problem. He had to bake fresh gingerbread every day.

Az óvatlan medvemacska Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy erdő. Ennek a közepében élt a medvemacska. Nagyon különös állat volt, ezért egy vadász meg akarta fogni. Mindenképpen meg akarta fogni, ezért mindenhová csapdákat rakott le, és tett beléjük mindenfélét, mert nem tudta, mit szeret a medvemacska. De az nem esett a csapdákba. Nem szeretett semmi olyasmit, ami a csapdákban volt. Egy szép napon a vadász mézeskalácsot tett a következő csapdába, és amikor ment, hogy megnézze, ott ült a medvemacska. Megette az összes mézeskalácsot, tele volt a pocakja, nem tudott elszaladni. Így a vadász hazavitte, és be akarta tenni egy ketrecbe, de a medvemacska túl kövér volt és nem fért bele. A vadásznak nem volt nagyobb ketrece, ezért csak becsukta az ajtót és lefeküdt aludni. De a medvemacska éjszaka kinyitotta az ajtót, kiment a spájzba és felfalta az összes mézeskalácsot, ami csak volt. Márpedig volt bőven, így elálmosodott és bemászott abba az ágyba, ahol a vadász aludt, és összekuporodott a lábánál. Másnap reggel a mikor a vadász felábredt, meglátta a medvemacskát a lábánál aludni és arra gondolt, hogy a medvemacska aranyos házikedvenc is lehetne, és jó barátok lettek. Csak egy baj volt. Ezután a vadásznak minden nap friss mézeskalácsot kellett sütnie.