Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Az aszály. Mennyiben számolhatunk a vázolt jelenségek országos következményeivel? Kielégítő választ az elkövetkezendő kutatásoknak kell majd adni. Tájékoztatásul szolgálhat a Mezőség ökológiai katasztrófája. Az erdők pusztulása, a túlnépesedés, a korábbi mező­gazdasági kultúra átalakulása, a nagyállattartást felváltó kisállattartás, a juhtenyésztés elterjedése – mint egymásra halmozódó együttes hatás – vezetett az addig ligetes, tavas táj környezeti pusztulásához.¹⁷³⁵

A XVIII. században ismerik meg a Kárpát-medence lakói a legnagyobb, mert kivédhetetlen csapást, az országos aszályt. A XVII. század folyamán összesen 18 évből ismerünk szárazságot jelző feljegyzéseket, ezek nagy része egyes országrészekre vagy vidékekre szorítkozott. A XVIII. században viszont minden évtizedben van egy-két aszályos év, a szárazságok hosszabb ideig tartanak, országos kiterjedésűek és éhínségek, járványok követik. Az 1779–1800 közötti 20 évből tizenegyben pusztított az aszály. 1801–1846 között is tizenegy aszályos évet szenvedtek végig az Alföld lakói.¹⁷³⁶ Az aszály következménye ínség, járvány, elszegényedés. A század 90-es éveiben egymást érő helyi ínségek jelentései feldolgozásra várnak. A kunsági szegénység, az 1794. évi jelentés szerint, hogy „háza népét az éhenhalástól megmentse”, földjét, jószágát, ingóságait eladja. „Az ínséges esztendők az egész magyar állattartást visszavetették.”¹⁷³⁷

Feltehető, hogy az aszályos évek a melegebbre fordult éghajlat következményei. A Kárpát-medence szerves része lévén a kontinens ökológiai rendszerének, az általános éghajlati változásoknak volt kitéve.¹⁷³⁸ Sajátos ökológiai rendszere, tájainak mikroklímája azonban évszázadokon át mérséklően, kiegyenlítően hatott. Forrásaink szerint a XVIII. század utolsó harmadában feltehető, hogy a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya súlyos veszélybe került.

*

Hell Miksa kiirtott erdők, aszályos évek, elposványosodott folyó menti területek Magyarországát látta maga körül, amikor a honfoglalás korit, a rengetegeket, fák sűrű ábráival térképre rajzolta. A Kárpát-medence természeti viszonyai változásának vésztjósló tüneteire hívta fel a figyelmet.

A változások több körülmény együtthatójaként következtek be. Megkétszereződött a népesség száma, de az energiaváltás elmaradt. Fogytak az erdők és a következetlen folyószabályozások megszüntették a lakosság évszázados vízgazdálkodási rendszerét. Késett az intenzívebb mezőgazdasági termelés, rövidtávú gazdasági érdekek érvényesültek. Bizonyos, hogy a következő évszázad, a polgári átalakulás kora a Kárpát-medence leromlott természeti viszonyait mint megoldandó feladatot kapta örökül az előző évszázadtól. Méltán állítható: korabeli értelemben vett korszerű ökológiai szemlélettel kezdtek hozzá, hogy segítséget nyújtsanak a Kárpát-medence természeti csapásoknak kitett tájainak, melyek „ma köztudomás szerint mindinkább sorvadásnak indul[nak] elibe”.¹⁷³⁹ Az energiaváltás elodázhatatlan szükségét Széchenyi István lényeget láttató tömörséggel fogalmazta meg: „Hadd éljenek a fák, hadd jöjjön napvilágra a kőszén.”¹⁷⁴⁰