Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

28. DE DOCTO SIMULATO

Hic, qui nunquam orat, nil scribit; doctus habetur.
   Sunt quibus immerito fama venire solet.

AZ ÁLTUDÓSRÓL

Írni, beszélni se tud, de a nép őt tartja tudósnak,
   rengeteg ember üres, kit csak a hír koszorúz.

29. DE EODEM

Tam doctus scribat cur nil Aurispa, requiris?
   Credatur multi doctus ut esse magis.

UGYANARRÓL

Bárha tudós Aurispa, nem ír soha semmit. Ugyan mért?
   Attól tart a derék, hogy butasága kisül.

30. AD BARTHOLOMAEUM

In te, nos, quereris fecisse epigramma; fatemur.
   Quae ratio est? inquis, nulla nisi libuit.
Sed delere jubes. Nemo est insanior; et quem
   Vidisti natos tu iugulare suos?
Non aliter nobis fore te promittis amicum;
   Nil est quod metuam, Bartholomaee, minus.
Abscedens digitum mordes, et saeva minaris;
   Quod scripsi, scripsi; quidlibet, i, facias.

BERTALANHOZ

Azt panaszolja szavad, hogy rólad szól epigrammám:
   nem tagadom. De miért? - kérded. Akartam, azért.
Tépjem szét - rendelkezel aztán. Ostoba! Láttál
   édesapát, ki saját gyermekeit megöli?
Vége, ha nem teszek így, a barátságodnak, igéred.
   Bertalan, ezt a csapást még valahogy kibirom!
Rágva az ujjad, távozol és közben fenyegetsz még:
   duzzogj, bánom is én; versem a régi marad.

31. DE SUO LIBRO

Ludimus ecce iocus, ades huc non tetrice Lector,
   Tu procul hinc contra, tetrice Lector, abi.
Triste supercilium cum sit tibi, ne lege nugas,
   Aut, si forte legis, pone supercilium.

MAGA KÖNYVÉRŐL

Ez csak játszadozás. Aki nem szigorú, nosza, jöjjön;
   Túl szigorú aki vagy, persze te messze kerülj.
Vaskalapos vagy, az én csacsiságaimat ne is olvasd,
   Vagy ha netán mégis, tedd le a vaskalapot.

32. DE VERSIBUS MARCELLI A SE LATINE EXPRESSIS

Saepe suas flammas, veteres flevere poetae
   Cuilibet et, pro se, Musa diserta fuit.
Nos in amore rudes, Marcelli lusimus ignes,
   Quos modo vulgari luserat ille lyra.
Sive voles cultos, Itala testudine, rhythmos,
   Ille dabit quales ante Petrarca dedit.
Seu cupies elegos Latia sub lege sonantes,
   Sumetur vacuo, pagina nostra, tibi.

MARCELLÓNAK ÁLTALA LATINRA FORDÍTOTT VERSEIRŐL

Vágyaikat gyakran sírták el a régi poéták,
   S mind ékes-szavu volt, ihlete, módja szerint.
Én, szerelemben járatlan, fordítgatom, íme,
   Marcellónak olasz nyelven irott dalait
Hogyha kivánságod művelt dal Itália nyelvén,
   Mint rég Petrarca, épp olyat ád neked ő,
Ám, ha latin mértékü elégia volna a vágyad,
   S nincs más tennivalód: vedd, nosza, verseimet.

33. DE EODEM PAULO ALITER

Saepe suos ignes, veteres cecinere poetae,
   Cuilibet et, pro se, Musa diserta fuit.
Ipse in amore rudis, Marcelli incendia lusi,
   Ille ego Pannoniae, gloria prima, meae.

UGYANARRÓL KICSIT MÁSKÉNT

Szívüknek lángját zengték meg a régi poéták
   sokszor, a Múzsa beszélt bárki helyett ügyesen.
Én, szerelemben zöld-fülü, Marcellus lobogását
   dallom, s Pannoniám dísze vagyok legelöl.

34. AD CARBONEM POETAM

Qui nunc es Carbo, nempe olim pruna fuisti,
   Pone animos, fies mox, Ludovice, cinis.

CARBÓHOZ, A KÖLTŐHÖZ

Szén a neved magyarul, Carbo, de zsarátnok a lelked;
   Kár, Lajosom, hogy az is por s hamu lesz valaha.

35. IN FUREM VERGILIANUM

Excusas sic te, cum quid furare Maroni,
   Surripuit Chio, quod Maro multa, seni.
Excusatus eris, quin et laudabere vates,
   Si modo surripias, ut Maro surripuit.

VERGILIUS TOLVAJÁRA

Megloptad Márót, és azzal mentegetőzöl:
   Chiosi ősétől ő maga fosztogatott.
Dézsmálásaid elnézzük, sőt megkoszorúzzuk,
   Csak Máró módján lopj, kis utód, magad is.

36. AD GUARINUM

Non te mellifluae Nestor Homericus
Linguae dulciloquo nectare vicerit.

GUARINUSHOZ

Mézzel csörgedező nyelvü homéroszi
Nestor csermelye sem győzi le szép szavad.

37. AD IULIUM

Scribendi ratio cum sit, vel sola poetis
   Gloria, vel certe maxima; solus is es
Qui scripta abscondas. Vel, Iuli, plus sapis unus,
   Vel nihil omnino, quod mage credo, sapis.

GYULÁHOZ

Írás célja, ha van, nekem egyéb költői dicsőség,
   sőt örökös hírnév. Csak te magad dugod el
folyton az írásod. Mindünknél tán okosabb vagy,
   ám inkább hiszem én: csöppnyire sem vagy okos.

38. AD EUNDEM

Quid tua tantum in te peccarunt carmina, Iuli?
   Tristibus in tenebris semper ut illa premas.
Nec levius serves, quam carcere quaestro in imo
   Custodit, si quos ultima poena manet.
Tandem ea mitte foras, aut si meruere necari,
   Fige cruci, vel sic perfruitura die.

UGYANAHHOZ

Mit vétettek, mondd csak, Iuliusom, neked ők, hogy
   sűrü homályba dugod folytonosan dalaid?
Oly szigorún őrzöd, mint bíró, hogyha vigyázza
   börtöne legmélyén, kit ma halálra itél.
Küldd őket kifelé! Ha megérdemlik, te szögezd fel
   mind a keresztre - ahol érleli őket a nap.

39. IN SUPERFLUA QUAERITANTEM

Hoc unum semper quaeris: superetne Maronem
   Tullius? an maior sit Cicerone Maro?
Nescio; verum illud belle scio, quod tibi nunquam
   Est visus, Procopi, nec Maro, nec Cicero.

EGY FÖLÖSLEGESEN KÉRDEZGETŐRE

Szüntelenül nyúzol: Cicero jobb Vergiliusnál,
   vagy tán Vergilius múlja fölül Cicerót?
Mit tudom én! De tudom jól: gőzöd sincs, Prokop, arról,
   hogy ki-mi volt Cicero és ki-mi Vergilius.