TETRASTICHON A VERONAI GUARINÓRA
Régi görög könyvek tolmácsa vagy, én Leonardóm,
Arpi-vidék zamatos nyelvét elemezgeti Poggio,
játszi daloknak örül költőnk, ki Szicília sarja,
ám fordít, költ, szónokol is, Verona, szülötted.
66. AD CLEMENTEM
Tempus, ais Clemens, edi mea carmina; Nunquid
Iam nonus, postquam scripsimus, annus adest?
KELEMENHEZ
Elkorhadnak, szólsz, az időben verseim. Eljött
már, miután írtam, mondd, a kilencedik év?
67. IN PROSPERUM
Non bona me iactes epigrammata fingere, Prosper;
Verum est, confiteor; tu meliora facis.
PROSPERRE
Prosper, szidsz: nem jó sok-sok kitalált epigrammám.
Így van, megvallom; jobb, amiket te csinálsz.
68. IN GRYLLUM
Aurea Pythagoras, argentea carmina fecit
Phocylides; sed tu plumbea, Grylle, facis.
GRYLLUSRA
Püthagorasz aranyat, lám, Phokülidész meg ezüstöt
öntött versbe, te meg, Gryllusom, ólmot akarsz?
69. AD GUARINUM
Phoebum Graecia, gens Latina Faunum,
Hammonem Libye, Pharos Serapin,
Consultum in dubiis, Guarine, adibant.
Te toto simul orbe confluentes
Accedunt populi, tua ut beata
Tingant arida corda disciplina.
GUARINÓHOZ
Phoebust Graecia, Faunust Róma népe,
Ammont Libya, Egyiptom Serapist
Kérdezé, ha talán kétsége támadt:
Ám hozzád az egész földről jön össze
Minden nép felüdülni jó Guarinus,
Hogyha már elepedt a szíve, lelke.
70. IN CAROLUM
Antiquarius es, dicis mihi Carole; certe;
Sed peius multo est esse neotericum.
KÁROLYRA
“Antikokat majmolsz”, mondod Károly, nekem. Így van.
Majmoljak divatot? hidd, az a rossz igazán.
71. IN RUFUM
Ne scribam prohibes, et immerenti
. . . . . . . . . . . . . . . . .
Lecturos mea peieras minores.
At nos et tua, Rufe, lectitamus.
RUFUSHOZ
Rosszallod, hogy irok, s hogy érdemetlen
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Lódítsz, hogy csak a kölykök olvasóim.
Én viszont a te olvasód vagyok rég.
72. IN CAROLUM
Carole, me laudas, verum mea carmina culpas,
Praecipis et saltem tectius illa loqui.
Parebo monitis et flammea versibus addam;
Insit visceribus, menta pusilla, tuis.
KÁROLYRA
Károly, bár dícsérsz, ócsárlod verseim. Oktatsz,
hogy legalább kissé fedje homály szavaim.
Szót fogadok s fátylat boritok rá verssoraimra -
csak csöpp felmeredő fúrja beléd erejét.
73. FRAGMENTUM EPIGRAMMATIS
ALICUIUS, AD GUARINUM
Dulce nec eloquium linguae, quo Nestora vincis,
Nec qua praecellis Nirea, forma decens,
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
EGY GUARINÓHOZ ÍRT EPIGRAMMA TÖREDÉKE
Sem Nesztort győző nyelvednek arany csevegése,
sem csuda szépséged, Nireuszét lehagyó
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
74. AD TROÏLUM
Vis tua facta canam, nec vis dare, Troïle, quicquam,
Sed dicis: Tua sic fama perennis erit.
Nil de te scribam licet, hoc Tirynthius heros,
Hoc Ithacus nobis, hoc dabit Aeacides,
Vel Pagasaea ratis, vel mutua vulnera fratrum,
Vel pars Romanae quaelibet historiae.
Quid, quod tu pariter celebraberis? et tua semper
Vivent nominibus, nomina iuncta, meis?
Aut etiam si me, neglectus omiserit index,
Te tamen insignem pagina tota seret.
Nil ago; cunctaris pretium taxare poetae;
Haec summa est; vel da, Troïle, vel taceo.
TROÏLUSHOZ
Verset akarsz nagyságodról, Troïlus, de csak ingyen;
hírem örök lesz így - mondod, elég legyen ez.
Ó, hisz Ulysses, Achilles, Herkules ezt nekem éppúgy
meghozzák, ha neved még le sem írja kezem,
vagy Jason bárkája s a testvérharc, hol a vér folyt,
s Róma korában lett bármi nagyobb esemény.
Mit? Hogy téged is ekként tisztelnek valahára
s kötve neved mellé így marad élve nevem?
És ha személyem lábjegyzetben sem szerepel már,
érted egész lapon át lelkesedik az utód?
Ujjam sem mozdítom! Nem méltánylod a költőt?
Végső szóm, Troïlus: pénzt, vagy a szám se nyitom!
75. AD EUNDEM
Troïle, non tantum nostrae mea carmina prosunt,
Sed famae prosunt amplius illa tuae.
Fac tamen amborum ponantur commoda in aequo;
Sic etiam medium iure subibis onus.
Pallori nostro sit inanis gloria merces,
At vobis constet, quod venit inde, decus.
Si pro me non vis, vel pro te, Troïle, solvas,
Perdo meam partem, perdere nolo tuam.
Hoc eme de nostro, gratis hoc sume, libello,
Qui sua partitur non vel iniquus homo est.
UGYANAHHOZ
Rólad irok, Troïlus? - Nem is annyira nékem előnyös:
nyilván több hasznot hajt az a vers teneked.
Járjunk hát jól egyformán mindketten, iparkodj,
persze viselned kell a fele terhet is így.
Gyötrődésem bére esetleg némi dicsőség,
téged azonban örök fénybe borít a szavam.
Hátha nem énértem, szurkold a garast magadért le:
részem veszni hagyom, nem hagyom a tiédet.
Íme, a könyvemből számodra az ingyen ajándék,
s aki sajátját szétosztja, aligha irigy.
76. IN UGONEM
Barbara me mater quod protulit, obiicis, Ugo;
De Phrygia nati sunt genitrice Dei.
HUGÓRA
Barbara volt az anyám. - Barbár anya szült - csúfolódol.
Istenek anyja ki volt? Nemde a Frügiai?
77. IN PHILITICUM
Ne nimium tumeas, Philitice, novimus omnes,
Qua tibi sit geminus nobilitate parens,
Altera nam cubito nares emungit, at alter
Non spuit in terram sit nisi festa dies.
Dostları ilə paylaş: |