Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

A KÖLTŐ MARTIALISHOZ

Költők csillaga-dísze, Martialis,
tréfák atyja, finomka élceké is,
játszó rigmusoké, csufolkodóké,
ki mellett Plautus is aféle bunkó:
úgy, ahogy tehetem, követni foglak.
Phoebus, Múzsa-csapat - kit érdekelnek!
Nem kérem soha én a pártfogásuk.
Téged hívlak az istenek közül csak,
költő én magam is, tehát vetélytárs,
kérlek, meg ne tagadd magas kegyelmed.
Sőt inkább, ha a Szűkszavú Öregnek
képzelgése igaz; vagyis, hogy egy-egy
lélek átröpül új meg új személybe,
s szent Homérosz is Enniusba szállott
aztán, hogy - gyönyörű madár - megírott
hímű szárnyain égbe nem suhant már,
- mondom, hogyha igaz: te jöjj belém át,
s én, lelked ha ki bírom érdemelni,
hidd meg: a magamét elengedem majd.

11. DE GUARINO

Quantum Roma suo debet reparata Camillo,
   Tantum Guarino, lingua Latina, suo.

GUARINÓRÓL

Újult Róma Camillusnak mily sokkal adósa:
   Most a latin nyelv már éppigy adós teneked.

12. DE QUODAM IACTABUNDO

Est quidam nostri, qui se vocat archipoetam,
   Temporis; en titulum, Bartholomaee, novum!
Sed cum nunc fatui sint mille, poeta nec unus,
   Hoc inter primum, se, reor, ille vocat.

EGY KÉRKEDŐRŐL

Fő-költő - így hívja magát egy dölyfös alak most;
   ez bizony, én mondom, Bertalan, új titulus!
S mert költő egy sincs ma, viszont van ezernyi fajankó,
   “fő”-nek ez is nyilván köztük itéli magát.

13. COMMENDAT VERONAE SUUM LIBELLUM

Commendo, Verona, tibi, quem nostra libellum
   Guarino lusit Calliopea tuo.
Materiae debetur honos, si carmina temnis,
   Quae sonat hunc, abs te pagina digna legi est.
Romulidis placuit, quamvis rudis Ennius esset,
   Scipiadae magni dum fera bella canit.

VERONÁNAK AJÁNLJA KÖNYVÉT

Néked ajánlom szép Verona a könyvet ezennel,
   Mit Guarinódnak elzengnem a Múzsa sugallt.
Tisztelet illeti meg tárgyát, ha gyenge a vers tán,
   Érdemes olvasnod róla, kit zeng eme dal.
Tetszék Ennius nyers erejében a Romulidáknak,
   Mert hisz a nagy Scipio harcait énekelé.

14. LIBRUM SUUM ALLOQUITUR

Argiletanas non tu mea charta tabernas,
   Non alte excussi ludibria alta sagi,
Nec subsannantum sorbentes aëra ronchos,
   Nec naso armatum rhinocerota time.
Non tura aut scombros, non cordylas vel olivas,
   Nec blattae morsus, aut inopis tineae.
Doctorum iste timor, timuit tuus ista magister
   Lividulos homines, tu mea charta, time.

KÖNYVÉHEZ SZÓL

Argiletumi boltoktól sose félj, kicsi könyvem,
   S hogy köpönyegről ráz tán levegőbe a gúny,
Vagy hortyogva kajánok szívják el levegődet,
   Vagy hogy az orrát majd rád veti Orranagyúr.
Makrahalaktól hát sose tarts, sem olajfabogyóktól,
   Sem hogy a moly megrág, sem hogy a szú megemészt,
Fél a tudós tőlük, s eleget remegett a te szerződ...
   Ám a sok írigytül félj te nagyon, kicsi könyv!

15. AD LEONELLUM PRINCIPEM FERRARIAE

Obtulerit sors si qua, meum tibi forte libellum,
   Perpetua Estensis, lux, Leonelle, domus;
Non illo hunc vultu relegas, quo iura ministras,
   Sed quo saepe levem, pellis et ipse pilam.

LEONELLÓHOZ, FERRARA HERCEGÉHEZ

Hogyha a véletlen folytán netalán kezeidhez
   jutna e könyv, Te, kire büszke az Este-család,
Verskötetem ne lapozgasd, mintha trónuson ülnél,
   oly komolyan! Hanem úgy, mint aki szórakozik.

16. AD LEONELLUM

Ludere, dive, tuos, festivo carmine, vates,
   Ne, Leonelle, veta; ludis et ipse pila.

LEONELLÓHOZ

Hagyd, hogy a költőid verseljenek, ó Leonello!
   labdázol magad is: labda a vers minekünk.

17. DE SE IPSO

Confiteor, veteres, ingentia nomina, vates,
   Vestra prius mihi sors invidiosa fuit.
Quod vos et rerum delectu, et voce diserta
   Praestantes, nemo posset adire novus.
At nunc ex aequo divisa est gloria nobis;
   Vinco materia, vincitis eloquio.

ÖNMAGÁRÓL

Híres régi poéták, nem tagadom, hogy irígyen
   Szemléltem hajdan pályafutásotokat.
Nálatok egyformán tündöklik a tárgy meg a stílus,
   Újkori költő még csak nyomotokba sem ért.
Ámde azóta dicsőségtek fele része miénk lett:
   Stílusban tietek, tárgyban enyém a babér.

18. LAUS GUARINI

Floret lingua Latina, confitemur;
Duplo floreat amplius licebit,
Guarino tamen illa redditori
Grates dicere non valebit aequas.

GUARINO DICSÉRETE

Hirdetjük: kivirult az ős latin nyelv!
Több mint kétszeresen legyen virágzó!
Guarinónak - az újítónak - illő
hálát adni kevés a szó, s erőtlen.

19. EPITAPHIUM LEONELLI, FERRARIAE PRINCIPIS

Principis hic artus Leonelli terra recepit,
   Ast animam reducem lacteus orbis habet.
Huc illam pietas, huc virgo Astraea levavit,
   Huc cum Pierio, docta Minerva, choro.
Quodsi dexteritas, nitidae si gratia formae,
   Corporeum pariter tollere posset onus;
Qua solum nunc parte sui tellure resedit,
   Hac etiam summo fulgeret ille polo.

LEONELLÓNAK, FERRARA FEJEDELMÉNEK SÍRIRATA

Itt fedi föld tetemét Leonelló fejedelemnek,
   Lelkit az égi sugár visszafogadta megint,
Őt a kegyesség, őt Astraea emelte magasba,
   És Pallas s vele a Pieridák kara is.
Hogyha derékség, hogyha alak, szépsége a testnek,
   Terhét föl bírná mennybe emelni, bizony
Porló részed is oh Leonello, mit elföd a föld most,
   Fénylene tündöklő fényben az égben az is.

20. AD RUBERTUM

Succenses quia te, Ruberte, bardum
Dixi; cum potius referre grates
Deberes mihi; quippe sic poetas
Gallorum, veteres vocant, tuorum.
Quid tu, quid faceres, Ruberte, quaeso,
Si te vel fatuum, vel imperitum,
Verbo simpliciore nominassem?
Quantum nunc tibi bilis et veneni
Instaret misero gulam tumentem?
Quis fulmen caperet tui furoris?
Quod praeconia nostra si malignus,
In probris tibi computare perges,
Iam te bardum aliter, Ruberte, dicam.