Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

3.3. pontot.

9⁹A (34) persze elliptikus, de a mondat még rosszabb, ha teljes mondatokat kapcsolunk össze: *Péter az asztalra ütött és Péter az apjára ütött.

10¹⁰L. Cruse (1986: 136–156).

11¹¹Itt persze nem arról van szó, hogy a logikai viszonyokat pszichológiailag reálisnak tekintjük-e vagy sem, hanem arról, hogy az elemi predikátumok megállapításakor mennyire támaszkodunk pszicholingvisztikai érvekre. A strukturális szemantikában (l. pl. fentebb a dimenziós melléknevek tulajdonságainak megállapítását) lépten-nyomon találkozunk ilyen érveléssel. A formális szemantika, amennyiben jelentésfelbontással él, a logikai viszonyok helyes ábrázolására törekszik.

12¹²L. Dowty (1979)-et.

13¹³L. például Jackendoff (1990)-et.

14¹⁴„[…] thematic roles are nothing but particular structural configurations in conceptual structure; the names for them are just convenient memonics for particularly prominent configurations” (Jackendoff 1990: 47).

15¹⁵Ez természetesen a generatív grammatika „kormányzás és kötés” (GB = government and binding) elméletére volt érvényes, Jackendoff érvelése mégis fontos számunkra, mert a szemantikában a thematikus szerepek változatlanul fontos szerepet játszanak. A thematikus szerepek egy lehetséges jellemzését l. Komlósy (1992: 358–363)-ban.

16¹⁶L. Jackendoff (1990: 59–60).

17¹⁷L. mindenekelőtt Wierzbicka (1996)-ot.

18¹⁸Wierzbicka az alábbi 37 szemantikai elem használhatóságát már korábban tesztelte, elemzésüket l. Wierzbicka (1996:35–72)-ben. Ezekhez még további 18 elem járul: VALAMENNYI, TÖBB, LÁT, HALL, MOZOG, VAN, ÉL, MESSZE, KÖZEL, OLDAL, BELÜL/BENT, ITT, RÖVID IDŐ, HOSSZÚ IDŐ, MOST, HA… LENNE, TALÁN, SZÓ. A Wierzbicka (1996)-ban bemutatott elemzésekben tehát a szerző összesen 55 alapelemet használ.

1¹A két irányzat, a moduláris és holisztikus kognitív szemantika összehasonlítására vonatkozóan l. Kiefer (2000a)-t. A kognitív szemantikáról jó áttekintést nyújt Schwarz (1992) és Ungerer – Schmid (1996).

2²Az emberi kategorizálással és a prototipikus egyed problémájával először Eleanor Rosch foglalkozott részletesen (Rosch 1973, 1977). Rosch ezzel egyik elindítója lett a prototípus-szemantikának, amely a későbbi években fontos kutatási területévé vált a (holisztikus) kognitív szemantikának (l. pl. Taylor (1998) összefoglaló munkáját). A prototípus fogalmának nyelvészeti felhasználásara vonatkozóan l. még Georges Kleiber figyelemre méltó munkáját (Kleiber 1990).Rosch a kategorizálásban elsősorban nem nyelvészeti, hanem kognitív és antropológiai problémát látott és munkáival nem az akkor kurrens logikai-szemantikai elméletek ellen lépett fel.

3³Az ábra Geeraerts (1989: 599) némileg egyszerűsített változata.

4⁴William Labov híres kísérlete (Labov 1973). L. még Aitchison (1994:46)-ot.

5⁵Kálmán László (személyes közlés) szerint fontos lenne annak a kérdésnek a tisztázása, hogy vajon a prototipikusság nem függ-e össze a gyakorisággal, és nem arról van-e szó, hogy az ember számára a leggyakoribb altípus a prototipikus, és ebből származtathatóak a „tipikalitási feltételek”. A kérdés persze (csak?) az artefaktumokra és a természetes kategóriákra vonatkozhat, és ha ebben a formában tudtunkkal nem is fogalmazódott meg, a prototípusra vonatkozó vizsgálatokból egyértelműen megállapítható a prototípus és a gyakoriság közötti szoros összefüggés.

6⁶L. Coleman – Kay (1981)-et, rövidebb változatban Aitchison (1994:56).

7⁷Taylor szerint a második feltétel egyre bizonytalanabbá válhat ilyen esetben. L. Taylor (1998:64).

8⁸A ’családi hasonlóság’ fogalma Ludwig Wittgensteintől származik (Wittgenstein 1953:66), a fogalom azonban a kognitív szemantika révén vált általánosan ismertté. Az a megfigyelés, hogy a tipikalitási feltételek is gyakran családi hasonlóság formájában szerveződnek, Rosch – Mervis (1975)-től származik.

9⁹L. Wittgenstein (1953), 66–71. pontokat. A 3. és 4. ábrát Blutner (1995:231)-ből vettem át.

10¹⁰Az alábbi ábra Aitchison (1994:48) ábrájának egyszerűsített változata.

11¹¹A térbeli orientáció nyelvi vetülete a kognitív szemantika egyik kedvelt kutatási területe. L. különösen Vandeloise (1986)-ot. A (3)–(4), valamint a (6)–(8) alatti rajzok Vandeloise saját rajzai.

12¹²Az anya szó itt ismertetett jellemzésére vonatkozóan l. Lakoff (1987:74–76, 79–84).

13¹³A metonímia-, illetőleg metafora-kutatásnak új lendületet adott George Lakoff és Mark Johnson könyve adott (Lakoff – Johnson 1980). Ez a kutatás azonban nem a nagy hagyományú metafora-kutatásra támaszkodott, hanem a mindennapi beszédben fellelhető metaforákat igyekezett azonosítani, majd rendszerezni, illetőleg egy megfelelő kognitív keretbe elhelyezni. L. még Kövecses (2005). Itt csupán a Lakoff – Johnson-féle elmélet alapgondolatát mutatjuk be.

14¹⁴A metonímiáról, illetőleg poliszémiáról a kétszintű szemantika keretében a következő fejezetben lesz szó.

15¹⁵L. még Lakoff – Johnson (1980:46).

16¹⁶A komplex metaforák elemei metaforákra való bontásában az első lépést Grady et al. (1996) tette.

17¹⁷A prototípuselmélet pszichológiai vonatkozásait részletesen ismerteti Blutner (1995). Alábbi összefoglalónk Blutner munkáján alapszik.

18¹⁸L. Putnam (1975)-öt.

19¹⁹Blutner (1995:241–244) alapján.

20²⁰L. Blutner (1995: 234).

21²¹A hazudik ige prototípuselméleti elemzését (Coleman – Kay 1981) többen bírálták. Blutner elsősorban az elemzés módszertanában lát alapvető hibát (1995:245–248) és preferenciaszabályok segítségével történő elemzést javasol. Más oldalról a prototípuselemzést Wierzbicka is bírálja (1990:351–352).

22²²Mint ahogy azt az előző szakaszban is láttuk, maga a prototípus fogalma is formalizálható, és így a formalizálhatóság nem használható érvként a prototípus fogalma mint olyan ellen általában. A preferenciaszabályok szerepéről l. Blutner (1995)-öt.

23²³A (2a,b)-vel kapcsolatban bemutattuk a prototípusszemantika szokásos elemzését. L. pél dául Taylor (1998:63–78)-at.

24²⁴Wierzbicka is az anya szükséges és elégséges feltételekkel történő meghatározása mellett száll síkra (1990: 353–354). Élesen bírálja azokat az elgondolásokat, amelyek egy szintre helyezik az anya szó különböző használatait: „To treat ’biological mother’ as being on a par with ’surrogate mothers’ or ’foster mothers’ is a little like saying that there are two kinds of horses: biological horses and rocking horses (or that there are two diverging ’models of horsehood’: a biological model and an artifact model); and that we cannot define horse as ’a kind of animal’ […] because a rocking horse is not a kind of animal at all.” (ibid.: 354)

25²⁵L. még Wierzbicka (1990:357)-et.

26²⁶L. Blutner (1995:250–251)-et

27²⁷Az alábbiakban Gruber (1985) gondolatmenetére támaszkodunk.

28²⁸A probléma részletesebb tárgyalása Kiefer (1994)-ben található.

29²⁹A keretszemantika általános kérdéseire vonatkozóan l. Fillmore (1985)-öt.

1¹A logikai kritériumra vonatkozóan l. Quine (1960:129)-et.

2²Néhány nyelvészeti kritérium pontosabb és részletesebb megfogalmazását Lakoff (1970)-ben találjuk. A különféle tesztek ma is érvényes bírálata Zwicky – Sadock (1975)-ben olvasható.

3³Az 5.2.2.-ben és ebben a részben említett teszteket szokták összefoglalóan a poliszémia és a szemantikai határozatlanság nyelvészeti tesztjeiként emlegetni. L. pl. Tuggy (1993:274)-et és Geeraerts (1993:244–247)-et.

4⁴L. Bierwisch (1983)-at.

5⁵A definíciós kritériumot többek között Tuggy (1993) említi. A logikai, nyelvészeti és definíciós tesztek részletes bírálatát l. Geeraerts (1993)-ban.

6⁶Tuggy (1993) a poliszémia és a szemantikai határozatlanság elválasztására javasolt tesztek közül a szójátékra is hivatkozik (op.cit.:274), az ötlet azonban Kempson (1975:182)-től származik.

7⁷Tuggy (1993) a kontinuumot a paint, Geeraerts (1993) a like ige jelentésein mutatja be. Az alábbi példasorhoz a mintát Tuggy (1993) szolgáltatta.

8⁸A kétszintű szemantika alapjait Bierwisch (1983) fektette le. Tőle származnak a konceptuálisdifferenciálódás és konceptuáliseltolódás terminusok is.

9⁹A kinyit ige jelentéseit a kétszintű szemantika keretében Peter Bosch vizsgálta (Bosch 1995).

10¹⁰A két ’kinyitás’ között metonimikus jellegű eltérések is vannak. A kinyitja az ajtót mondatban akadály van megnevezve tárgyként, a kinyitja a bőröndöt esetében pedig tartály. A (23) jelentésleírást ilyen értelemben ki kell majd egészítenünk, ha a jelentésvariációkat pontosabban akarjuk leírni.

11¹¹A climb ige bonyolult szemantikájára Fillmore (1982) hívta fel a figyelmet, a jelentések közötti összefüggéseket prototípuselméleti keretben Taylor (1998) elemezte.

12¹²A szabályos poliszémia kérdésével Apreszjan (1971) foglalkozott először részletesebben.

13¹³Az alábbiakban annyiban térünk el Bierwisch (1983) eredeti elképzelésétől, hogy – főnevek esetében – alulspecifikált kiinduló jelentés helyett alapjelentést tételezünk fel.

14¹⁴L. Schwarze – Schepping (1995). A szerzők cikkükben szemantikai és konceptuális poliszémiáról beszélnek, terminológiájuk azonban félrevezető, mert két különböző lexémában megjelenő jelentések esetében nem lehet szó poliszémiáról.

15¹⁵Bierwisch (1983) eredeti példája: Faulkner ist schwer zu verstehen.

16¹⁶Az attribútumok egy része rész–egész viszonnyal fejezhető ki.

17¹⁷Brown – Yule (1983) ebben az esetben a tulajdonnév kiterjesztett referenciális funkciójáról beszél. Mindennapi ismereteink alapján az (56a-d) mondatok értelmezéséhez „pragmatika funkciókat” használunk, mint pl. ’személy → a személy megjelenése’, ’személy → a személy méretei’, ’személy → a személy teste’, ’személy → a személy viselkedése’ (Jonasson 1994: 152–161). Hasonlóan értelmezhető az (55) példa is.

18¹⁸A problémára James Pustejovsky figyelt fel először (Pustejovsky 1995). Szerinte két alapvető jelentést kell megkülönböztetni, az egyik az iránytárgyas (60a, c, d), a másik az eredménytárgyas értelmezés (60b). A két értelmezéshez két különböző reprezentációt (qualia-szerkezetet) rendel hozzá (op.cit.:116).

1¹A magyar nyelv későbbi leíró nyelvtanai is lényegében hasonlóan próbálják a főnév fogalmát meghatározni. L. pl. Keszler (2000:127)-et. A definíció kétségtelenül a főnév tipikus jelentéseit sorolja fel, de egy adekvát definíciótól ennél többet kell megkövetelnünk.

2²Az elnevezés nem nagyon szerencsés, mert nem a főnév megszámlálható. Pontosabban azt kellene mondanunk, hogy olyan főnév, amely individuumokra utalhat. Egyedi névnek is nevezhetjük. L. még a 6.4. pontot.

3³A különbséget gyakran az egzisztenciális kvantor különböző hatókörével szokták kapcsolatba hozni (Heim 1991:516–517). Ez főleg akkor válik nyilvánvalóvá, ha a mondatban más operátor is szerepel (pl. modális operátor vagy tagadás). L. alább.

4⁴Ebben az esetben a specifikusság referenciális tulajdonságát használjuk ki. Ismeretes, hogy az egzisztenciális kvantor ugyan alkalmas a határozatlan és nem specifikus olvasat ábrázolására, a határozatlan és specifikus olvasat esetében azonban ez az ábrázolás nem mindig működik. Heim megjegyzi, hogy a Mária egy svéd férfihoz szeretne férjhez menni mondat ábrázolása elemi logikai eszközökkel nem is lehetséges. A határozatlan-specifikus olvasat formálisan nem kvantor, hanem egy referenciális kifejezés, amelynek jelöltje a beszédhelyzettől függ.

5⁵L. Rivero (1975, 1977)-et.

6⁶A határozatlanság – határozottság problémakörét, így a határozatlansági korlátozást is, részletesen tárgyalja Reuland –ter Meulen (1987). A magyarban is többen foglalkoztak vele, l. pl. Szabolcsi (1986)-ot, Maleczki (1995)-öt.

7⁷Az alábbiakban a határozottság, specifikusság és generikusság összefüggéseit és kódolási lehetőségeit, ill. előfordulásait Givón (1984) alapján ismertetjük.

8⁸L. Givón (1984:407–435), módosított változatban Frawley (1992:72).

9⁹Az alábbi gondolatmenetben Frawley (1992:77)-et követjük.

10¹⁰A magyarban talán jobb példa A tulipánt választom mondat, amely vonatkozhat a tulipánra mint virágfajtára és egy határozott tulipánra egyaránt.

11¹¹L. Krifka (1988)-at.

12¹²Megjegyezzük, hogy a generikusság fogalma sem teljesen egyértelmű. Godehard Link például a generikus és a fajtajelölő kifejezések között nem tesz különbséget (és a formális szemantikában ez az általános gyakorlat), ugyanakkor azonban a generikusság különböző típusairól beszél (Link 1991:419–422). Szerinte a generikusság csak A ló emlős állat típusú mondatokban abszolút érvényű. A tigris csíkos mondat nem abszolút, hanem tipikus tulajdonságot fogalmaz meg. Végül A bálnák hamarosan kihalnak esetében „kollektív” vonatkozással van dolgunk, a bálnák összességéről van szó, *Minden egyes bálna hamarosan kihal nem mondható, szemben az abszolút érvényű első mondattal, ahol az is érvényes, hogy Minden egyes ló emlős állat. Greg Carlson a kollektív vonatkozást nevezi fajtajelölésnek (reference to kinds, Carlson 1977, 1991).

13¹³Annak a számára természetesen, aki ezt a mondatot macskafajtára való utalásként is tudja értelmezni, a mondat elfogadható. Egyébként fajtajelölés esetén mondható lenne az *Ez a macska kihalt/elterjedt is, ami szerintünk lehetetlen.

14¹⁴Silverstein (1976) alapján.

15¹⁵Az alábbi példákat Foley – van Valin (1985:297, 298)-ból vettük át.

16¹⁶Az anyagnevek szemantikájának összefoglaló és a formális szemantikai szempontokat is figyelembe vevő tárgyalását l. Krifka (1991)-ben.

17¹⁷Az alábi tárgyalásban Krifka (1991)-et követjük.

18¹⁸Az anyagnevek referencialitásával kapcsolatos problémákra vonatkozóan l. Krifka (1991:3.3.) pontját. Az anyagnevek gazdag szemantikai irodalmából ebben a pontban csak néhány alapvető jelentéstani problémáról szóltunk. Nem tárgyaltuk az anyagnév generikus olvasatát (pl. Az arany drága), sem az anyagnév „kvantált” olvasatát (pl. Feleségem aranyat vásárolt ’egy bizonyos mennyiséget’). Az anyagnév másképp viselkedik mértékhatározó társaságában, mint a nélkül: Tejet kérek–Kérek egy pohár tejet. Az anyagnevek és a generikusság összefüggéseiről sem beszéltünk (Az arany fém, A hó fehér). Vö. Krifka (1991)-et és az ott hivatkozott irodalmat.

19¹⁹A tulajdonnevek nyelvészeti és filozófiai problémáiról jó áttekintést nyújt Lerner (1991). A nyelvészeti vonatkozásokról részletesebben Jonasson (1994)-ben és Gary-Prieur (1994)-ben olvashatunk.

20²⁰L. Lerner (1991:350)-t.

21²¹A részletekre vonatkozóan l. Lerner (1991: 350–352)-t. A (39) kijelentést dedictoolvasatként is értelmezhetjük. Ebben az esetben a (45) helyett a következő reprezentációt kapja: Zsangszan hiszi: ∃x∀x′([P_Konfucius(x′)x′=x]&x római szónok volt, és hasonlóképpen Kungce esetében. Ebben az esetben nem következtethetünk a (39) kijelentés igaz voltából a (40) kijelentés igaz voltára. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a tulajdonnevek elemezésének második módszere, a kvantorelemezés, a vonatkozás alapú elmélet problémáit meg tudja oldani. A de dicto/de re kétértelműség intenzionális kontextusú kijelentésekre jellemző.

22²²Néhány problémát, amely a tulajdonnevekkel kapcsolatban modális kontextusban (pl. szükségszerű, hogy…) lép fel, Lerner (1991:352–354) is tárgyal.

23²³A kétféle ismeret problémájára vonatkozóan l. Jonasson (1994:134–151)-et.

24²⁴A példákat Jonasson (1994:66) idézi.

25²⁵Az itt használt terminológiát a nemzetközi irodalomból vettük át. Az eredeti angol elnevezéseket (complex event nominal, simple event nominal, result nominal) Grimshaw (1990) használta először. Grimshaw különféle tesztek segítségével megmutatja, hogy a komplex esemény és az egyszerű esemény jelentésű deverbális főnevek szintaktikailag különbözőképpen viselkednek. Arra a következtetésre jut, hogy „[…] nouns with a complex event interpretation have an argument structure, which must be satisfied, and other nouns do not” (op.cit.: 53). Fontos különbséget tennünk továbbá szintaktikai argumentumok (vonzatok) és szemantikai argumentumok (szerepek) között. A komplex esemény jelentésű főnévnek nemcsak argumentumszerkezete, hanem szerepkerete is van, az egyszerű eseményt jelentő főnévnek viszont nincs argumentumszerkezete, de van szerepkerete. Grimshaw óta ez a különbségtétel a legkülönbözőbb grammatikai elméletekben általánosan elfogadott. A magyar nyelvi adatokat Laczkó (2000a) vizsgálta részletesen; az alábbiakban Laczkó eredményeire támaszkodunk.

26²⁶A komplex esemény jelentésű főnevek a magyarban a való teszttel választhatók el az egyszerű esemény jelentésű főnevektől. Íme néhány példa Szabolcsi–Laczkó (1992)-ből. A Péternek az ebéd utáni felszólalása értelmetlen volt mondat kétféleképpen értelmezhető (a) ’Értelmetlen volt Péternek ebéd után felszólalnia’, és (b) ’Értelmetlen volt, amit mondott’. Ezzel szemben a Péternek az ebéd után való felszólalása értelmetlen volt csak az (a) értelmezést, azaz a mondat komplex eseményként való értelmezését engedi meg. Vö. még Péternek az ebéd után való viháncolása, rohangálása. Azt is tudjuk, hogy a komplex esemény jelentés nem teszi lehetővé a többesítést: Péter ebéd utáni felszólalásai–*Péter ebéd után való felszólalásai (op.cit.: 238–243).

27²⁷Az -ó/-ő képzős deverbális főnevek képzésére vonatkozóan vö. Laczkó (2000a)-et. Az alábbiakban Laczkó eredményeire támaszkodunk.

28²⁸Az összetett szavak képzését a magyarban részletesen tárgyalja Kiefer (2000b). A főnévi összetételek nemcsak azért érdemelnek különleges figyelmet, mert a leggyakoribbak, hanem azért is, mert egy részük szemantikailag is jól jellemezhető.

29²⁹Laczkó Tibor az ilyen esetekben „intézményesült eseményről” beszél. Ezek azért is egyszerű esemény jelentésűek, mert állhatnak határozott névelő és birtokos kifejezés nélkül (Laczkó 2000a:323–324).

30³⁰Szemantikai argumentumok helyett thematikus szerepekről, ill. szerepkeretről is szokás beszélni. L. Szabolcsi – Laczkó (1992)-t.

31³¹Szemantikailag csak annyit mondhatunk ezekről az összetételekről, hogy az előtag által jelölt dolognak valami köze van az utótag által jelölt dologhoz, más szóval egy REL szemantikai relációt tételezhetünk fel az összetett szó két eleme között: REL(N₁, N₂). A REL pontos értelmezése mindennapi ismereteink alapján történik. L. Kiefer (2001)-et.

32³²Az angolban az N + N összetételi minta alapján képezhető összetett szavakat Warren (1978) vizsgálta meg részletesen. Több megállapítása a magyar nyelvre is érvényes, a termékenység fogalmát azonban a munkánkban képviseltnél tágabban értelmezi.

1¹A Magyar grammatiká-ban a melléknév fogalmának ennél tömörebb jellemzését találjuk: „A melléknevek tulajdonságokat kifejező szavak.” (Keszler 2000:142).

2²Az adatokra vonatkozóan l. Elekfi (1994)-et.

3³A melléknevek tipológiai szempontú vizsgálatára l.. Robert Dixon klasszikus tanulmányát (Dixon 1977).

4⁴Főnévi és melléknévi jelentés közötti különbség jellemzését l. Wierzbicka (1988)-ban.

5⁵L. azonban a főnevek határozatlan (homályos) vonatkozásáról a 4. fejezetben mondottakat.

6⁶Az angol melléknevek kétféle használatáról ma is érvényes megfigyeléseket tartalmaz Dwight Bolinger alapos tanulmánya (Bolinger 1967).

7⁷Osgood (1971) megmutatta, hogy attributív melléknevet általában a vonatkozás pontosítására használunk. Lehet, hogy ez a különbség az attributív és a predikatív használat között az igazságfeltételes szemantika szempontjából nem releváns (Hamann 1991:664–665), de a szemantikának akkor is számot kell adnia arról, hogy (20a) akkor használható, amikor Annának más játékszerei is vannak, tehát az összehasonlítási alap Anna releváns játékszereinek halmaza. Ezzel szemben a (20b) mondat esetén csak labdákat hasonlítunk össze. A pontos szemantikai leírásnak tehát kontextuális tényezőket is figyelembe kell vennie.

8⁸Dwight Bolinger ezzel a példával mutatja be, hogy az attributív melléknév nem vezethető le vonatkozó mellékmondatból (Bolinger 1967). Érdekes megfigyelése Bolingernek az is, hogy az attributív–predikatív használat állandó, ill. átmeneti tulajdonsággal korrelálhat.

9⁹Az implikációs elemzésre először Bartsch – Vennemann (1972) tett javaslatot.

10¹⁰Az alábbi áttekintésben Manfred Bierwischt követjük, akinek a dimenzionális melléknevek eddig legalaposabb vizsgálatát köszönhetjük (Bierwisch 1989:79–82).

11¹¹Bierwisch (1989: 82). Bierwisch munkájában következetesen az itt javasolt ábrázolást használja a megszokottabb MAGAS(x,y), ill. ALACSONY(x,y) helyett; az új ábrázolás előnye a (45a–c) mondatok ábrázolása kapcsán már látható, ti. így válik lehetővé a mértékek közvetlen összehasonlítása. Az ALACSONY(x) predikátum felvétele a MAGAS(x) mellett egyáltalán nem felesleges, mivel – bár ugyanarról a dimenzióról van szó – a ’magas ’ tagadása nem jelent ’alacsony’-t és az ’alacsony’ tagadása nem jelent ’magas’-t.

12¹²A (46) ábrázolás Cresswell (1976)-ot követi. Bierwisch ezzel az ábrázolással azt kívánta bemutatni, hogy a cresswelli alapgondolatra épülő ábrázolás nem tud az (a)–(g) kérdések mindegyikről számot adni. Az ábrázolás további változataiban is Bierwisch (1989)-et követjük.

13¹³Bierwisch (1989) az eddigieknél lényegesen adekvátabb ábrázolást dolgoz ki tanulmányának további részeiben. A javasolt módszerrel olyan mondatok jelentésábrázolásáról is számot tud adni, mint Az asztal magasabb, mint amilyen széles, A deszka nagyon hosszú, Péter majdnem olyan sovány, mint a testvére, Az asztal nem olyan rövid, mint a deszka stb.

14¹⁴A jó melléknév különböző jelentéseire vonatkozóan l. Vendler (1967:172-195)-öt.

15¹⁵A következőkben felhasználjuk Zeno Vendler a melléknevekről szóló munkájának néhány gondolatát (Vendler 1968). Vendler volt az első, aki a melléknevek szemantikai osztályait azok szintaktikai viselkedése alapján próbálta meghatározni.

16¹⁶Az értékelő melléknevek esetében is viszonyításról van szó, de ebben az esetben a viszonyítás alapja nem egy átlagérték, hanem egy elvárt norma. A viszonyítási alapot feltételező melléknevek, mint fentebb láttuk, a relatív melléknevek osztályába tartoznak.

17¹⁷A szintaktikai kritériumok alapján megállapított melléknévosztályok esetében a melléknévi jelzők sorrendjének megállapítására Vendler (1967) tett először javaslatot. Vendler többek között olyan példákat vizsgál, mint beautiful white wooden house, comfortable red chair, big rectangular green Chinese carpet. A sorrendet a melléknevek szintaktikai tulajdonságaival hozza összefüggésbe: „It can be expected […] that the natural order of adjectives be a function of the transformational operations appropriate to the various kinds of adjective. […] the order of their application is the order stipulated by the classification of the adjectives” (op.cit.: 127).

18¹⁸Például keresztrejtvény megfejtésekor kereshetünk egy hosszú lengyel szót, de kereshetünk egy lengyel hosszú szót is. A második esetben sem kell kontrasztív értelmezést feltételeznünk.

19¹⁹A melléknévi jelzők sorrendjének problémájával tipológiai szempontból többek között Hetzron (1978) és Dixon (1976) foglalkozott. A tipológiai vizsgálat azt mutatja, hogy a nyelvek a jelöletlen sorrendben különbözhetnek egymástól. Így Dixon rámutat arra, hogy míg a magyarban a jelöletlen sorrend az értékelő melléknév > dimenzionális melléknév > kor > fizikai tulajdonság > szín, addig a teluguban (dravida nyelvcsalád) a sorrend értékelő > kor > dimenzió > fizikai tulajdonság > szín, a szelepetben (csendes-óceáni nyelv) a jelöletlen sorrend dimenzió > fizikai tulajdonság > értékelő > kor > szín. Az eltérések feltűnően nagyok, a különbségekre magyarázatot nem találtam.

A jelöletlen sorrend magyarázatát korábban többen is megkísérelték. Hansjakob Seiler a melléknevek alkalmazhatósági körének kiterjedtségében látja a probléma lényegét (Seiler 1978a). E szerint minél szűkebb egy melléknév alkalmazhatósági köre, annál közelebb kerül az a jelzett szóhoz. Így a színnév közelebb kerül a jelzett szóhoz, mint a dimenzionális melléknév és a dimenzionális melléknév közelebb, mint az értékelő melléknév. A magyarázat problematikus voltára vonatkozóan l. Frawley (1992:484)-et. Hetzron (1978) a szubjektivitás/objektivitás fokaiban keresi a magyarázatot: minél objektívebb egy tulajdonság, annál közelebb kerül az őt jelölő melléknév a jelzett szóhoz. Bár mindkét magyarázat sok esetben jól működik, egyikük sem tud teljes magyarázatot nyújtani.

20²⁰L. Siegel (1980)-at.

21²¹A Strukturális magyar nyelvtan alaktani kötetében a szóképzésről szóló fejezetben (Kiefer – Ladányi 2000), Komlósy (1992)-t követve, a -ható/-hető toldalékot komplex képzőnek tekintjük, a -hatatlan/-hetetlen toldalékot viszont szételemezzük.

22²²A képző szintaxisával Laczkó Tibor foglalkozott részletesen (Laczkó 2000b).

23²³A rész–egész viszony taxonómiája Winston et al. (1987)-ben található; a rész–egész viszony legteljesebb szemantikai tárgyalására vonatkozóan l. Moltmann (1997)-et.

24²⁴Boltban kapát nyéllel vagy nyél nélkül kérhetünk, ezért van itt (b) és nem (a) típusú viszonyról szó.

25²⁵L. Kiefer – Ladányi (2000:175–183)-at.

1¹Hasonló szellemben fogant a Magyar grammatika meghatározása is: „Az ige cselekvést, történést vagy állapotot kifejező szó.” (Keszler 2000:81). Ez a meghatározás azonban kiegészül egyéb kritériumokkal, pl. azzal, hogy az ige az egyetlen olyan szófaj, amely a mondatnak egyszerű állítmánya lehet.

2²Az állapotot és nem állapotot jelentő predikátumok elválasztására George Lakoff javasolt 1965-ban írt disszertációjában különféle teszteket (a disszertáció 1970-ben jelent meg nyomtatásban (Lakoff 1970)). A tesztekre vonatkozóan l. még Dowty (1979:55–56)-ot.

3³A (b) tesztet és a tagadás problémáját Lakoff (1970) nem tárgyalja, mivel ő kizárólag szintaktikai jelenségekkel foglalkozott. Ezzel szemben említ még néhány itt nem tárgyalt további tesztet is.

4⁴Bizonyos igék esetében a tagadó mondat közvetve jelölhet eseményt. Például az ’Anna nem bukott meg’ mondat esetében a megbukik ige egy preszuppozíciót hív elő: ’Anna vizsgázott’ vagy ’Anna iskolába jár’. Ilyen esetben is van ’fordított állapot’, ez azonban a tagadáskor nem közvetlenül jelenik meg, hanem pragmatikai következtetésként. A mi esetünkben az ’Anna nem bukott meg’ az ’Anna sikeresen levizsgázott’ eseményt implikálja. Ilyen értelemben persze a tagadó mondat is kifejezhet eseményt.

5⁵L. Németh T. (2000)-et, amelyben a szerző a korábbi megoldások részletes kritikájával is foglalkozik.

6⁶L. Fabricius-Hansen (1991b: 701)-et.

7⁷A thematikus szerepeket részletesebben Komlósy (1992:358–363) tárgyalja.

8⁸Komlósy példái (op.cit.: 361–362).

9⁹L. Dowty (1991:547–619)-et.

10¹⁰Dowty a protoszerepekre vonatkozó elméletének helyességét a protoágensi és protopatiensi implikáció függetlenségével is bizonyítja (op.cit.: 572–573).

11¹¹A kétféle tárgyatlan igéket eredetileg tisztán szintaktikai különbségek szempontjából vizsgálták (l. Levin – Rappaport Hovav (1995)-öt).

12¹²Dowty (1991:605–613).

13¹³L. Fabricius-Hansen (1991b:702–703)-at. Fabricius-Hansen a jelenséget német példákon mutatja be, és hivatkozik arra, hogy először Gunnar Bech dán germanista figyelt fel ezeknek az igéknek a viselkedésére. A magyar mondatok szintaktikailag némileg különböznek a német (és angol) megfelelőiktől, mivel a magyarban nincs ’zu + infnitívusz’-os szerkezet. A kontroll-jelenséget mutató mondatok szintaktikai megformáltsága tehát nyelvenként változhat.

14¹⁴Ezt igazolják a 13. lábjegyzetben mondottak is.

15¹⁵L. Fabricius-Hansen (1991b:703–706)-ot.

16¹⁶A gyenge implikáció fogalmát az 1. fejezetben az