Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

12.1.3 pontban utaltunk, nem következhet a (101) mondatból:

(101) Anna azt hiszi, hogy van fia, és azt hiszi, hogy fia Londonban tanul.

A (98) a (101) egyik tagmondata, tehát ha a (97b) kijelentés előfeltevése lenne a (98) mondatnak, akkor a (97b) a (101) konjunkciónak is előfeltevése lenne, ez viszont ellentmondást eredményez. Következésképpen a (98) mondatnak a (97) kijelentés nem lehet előfeltevése. Ugyanakkor normális körülmények között a (98) mondat esetében mégiscsak feltételezzük, hogy (97b) érvényes. Az ilyen feltételezést neveztük default-feltételezésnek. Bizonyos típusú predikátumok (pl. hisz, vél, gondol) alá beágyazott mondatok előfeltevései ezek szerint default-feltételezésekké gyengülhetnek.

A (99a) mondat előfeltevése a (99b) kijelentés, amely azonban a (100) összetett mondatnak már nem előfeltevése annál az egyszerű oknál fogva, hogy ezt az előfeltevést az összetett mondat első tagmondata állításként tartalmazza. A (99a,b)-(100) tehát azt az esetet példázza, amikor egy egyszerű mondat előfeltevése az összetett mondatban eltűnik.

A könnyebb hivatkozás kedvéért nevezzük az egyszerű mondat előfeltevését elemielőfeltevésnek. Az összetett mondatok előfeltevéseinek vizsgálatában a fő probléma a következő: Milyen módon adhatunk számot az elemi előfeltevések öröklődéséről, default-feltételezéssé történő gyengüléséről, ill. kiszűréséről? Ezt a problémát szokták projekciósproblémának nevezni.

A projekciós probléma megoldására többféle javaslat született, de ezek egyike sem teljesen kielégítő.

Az egyik javaslat¹⁷ háromféle operátort különböztet meg: dugókat, amelyek nem eresztik át az elemi előfeltevéseket, lyukakat, amelyek áteresztik őket és szűrőket, amelyek egyes előfeltevéseket áteresztenek, másokat azonban nem. A dugókhoz tartoznak például a mondást jelentő igék, a lyukakhoz a faktív és az aspektuális igék; a szűrők kizárólag logikai konnektívumokat tartalmaznak: és, vagy, ha… akkor. A háromféle operátor alapján definiálható az az öröklésifüggvény, amely az összetett mondat előfeltevéseit határozza meg. Az elemi előfeltevés megmaradása a kontextus függvénye, és minden új előfeltevés a kontextus részévé válik, és ily módon a következő elemi előfeltevés megmaradásánál szerepet játszik.

Ezt az elméletet számtalan bírálat érte: az ellenpéldák általában olyan eseteket mutatnak be, amikor az elmélet az elemi előfeltevés megmaradását jósolja meg, az összetett mondatnak viszont az így megjósolt előfeltevés nem előfeltevése. Az elmélet részletes bemutatása nélkül az ellenpéldák (mint ellenpéldák) nem érthetők igazán, ennek ellenére mégis bemutatunk belőlük egyet. Az elmélet szerint a (102a) mondatnak előfeltevése a (102b), ez azonban lehetetlen, hiszen (102b) állításként a (102a) mondat része.

(102) a. Ha Béla szomorú azért, hogy megdöglött a macskája, akkor megdöglött a macskája.

b. Megdöglött a macskája.

Egy másik javaslat szerint¹⁸ első lépésként egy M összetett mondat minden implikációját, (konvencionális) implikatúráját és preszuppozícióját kell megállapítanunk. Második lépésként megvizsgáljuk, hogy M-nek vannak-e egymásnak ellentmondó implikációi. Ha vannak, akkor M nem értelmezhető. Ha van olyan i implikatúra vagy olyan p preszuppozíció, amely valamelyik implikációnak ellentmond, akkor ezt az i-t, vagy p-t töröljük, és M minden kontextusban értelmezhető marad. Ha valamelyik p mond ellent valamelyik i-nek, akkor p-t töröljük. Két egymásnak ellenmondó implikatúra és két egymásnak ellentmondó preszuppozíció kölcsönösen megsemmisíti egymást. Az implikációk erősebbek az implikatúráknál, és az implikatúrák erősebbek a preszuppozícióknál. Ebben az elméletben is fontos szerepet kap a kontextus: a kontextust nemcsak az M mondattal bővítjük, hanem a szűrés után megmaradt implikatúrákkal és preszuppozíciókkal is. Ezzel az elmélettel is baj van azonban: olyan elemi előfeltevések is kiszűrődnek, amelyek az összetett mondat előfeltevései maradnak. Lássunk erre is egy példát!

(103) a. Ha Béla azt hiszi, hogy abbahagytam a dohányzást, akkor nem tudja, hogy sohasem dohányoztam.

b. Korábban dohányoztam.

c. Sohasem dohányoztam.

A (103a) mondat előfeltevése mind a (103b), mind pedig a (103c) kijelentés. A (103b) kijelentés az abbahagy, a (103c) kijelentés a tud faktív predikátum miatt preszuppozíció. A két előfeltevés ellentmond egymásnak, ennek következtében megsemmisítik egymást. A (103a) mondatban viszont kétségtelenül default-feltételezésként érvényes a (103c) kijelentés.

Elképzelhető, hogy a két javaslat kombinációja vezet adekvát eredményhez. Ez volt a kiindulópontja a harmadik próbálkozásnak.¹⁹ A projekciós probléma helyes megoldásához az vezet, ha az operátorok osztályozását a kontextusbővítés mechanizmusának egzakt elméletével kapcsoljuk össze. Minden operátor rendelkezik „kontextusbővítési képességgel” (KBK). Egy operátor KBK-ja nemcsak az igazságfeltételeket megszabó tulajdonságokat határozza meg, hanem azokat a tulajdonságokat is, amelyek az előfeltevések öröklését szabályozzák. Egy M mondat egy k kontextusban akkor megengedett, ha a ’k + M’ definiálva van, vagyis ha M előfeltevései részei k-nak. Egy p kijelentés akkor és csak akkor előfeltevése M-nek, ha minden olyan kontextusból, amelyben M megengedett, következik p. Előfordulhat olyan eset is, amikor egy M mondat egy k kontextusban nem megengedett, mert M előfeltevései nem részei k-nak. Bizonyos feltételek teljesülése esetében ilyenkor szükségessé válhat a k kontextus ’feldúsítása’, M előfeltevéseivel való kiegészítése. Ezt a műveletet akkomodációnak nevezzük. Egy előfeltevést csak abban az esetben kell kiszűrni, ha megtartása ellentmondáshoz vezetne. Ez az elmélet legalább két komoly problémát vet fel: (a) az elméletnek nincsenek empirikus kritériumai, amelyeknek a segítségével meghatározható lenne, hogy mi számít előfeltevésnek; (b) az elmélet formalizmusának pontatlanságai miatt logikai problémákhoz vezet.

A projekciós probléma megoldására irányuló legígéretesebb elképzelés szövegszemantikai (diskurzusszemantikai) jellegű.²⁰ Az előfeltevések meghatározásában fontos szerephez jut a szövegkoherencia fogalma. Ez a meglátás a következő empirikus általánosításon alapszik. Egy Q mondat megtartja P elemi előfeltevését (implikációként, levezetett előfeltevésként vagy default-feltételezésként), ha a P + Q szöveg koherens. A szövegkoherencia az előfeltevés fogalmának egyik definiáló tulajdonsága (l. a (46) definíciót). A szövegek szemantikai interpretációjában fontos szerepet játszanak az ún. diskurzusreprezentációk vagy diskurzustartományok. A diskurzustartományok különféle altartományokból állnak, amelyekben a diskurzusban adott információkat tároljuk. Ha a diskurzusban például arról van szó, hogy Béla ezt meg ezt gondolja vagy hiszi, akkor egy külön altartományba kerülnek azok a dolgok, amelyekben a diskurzus tanúsága szerint Béla hisz, ill. amelyeket gondol. A szövegkoherenciát tehát diskurzus-altartományok alapján kell definiálni. Az altartományokat a diskurzus előrehaladtával újabb információkkal bővítjük (az információkhoz tartoznak az előfeltevések is). Az altartományok bővítésében az akkomodáció is fontos szerephez jut. A modális operátorok (lehetséges, szükséges), a ha… akkor, és, vagy és nem operátorok definíciója is a szövegkoherencia fogalmára támaszkodik. A kizárólag kijelentő mondatokat tartalmazó szövegben előforduló elemi preszuppozíciók örökléséről ezzel a módszerrel, úgy tűnik, a legtöbb esetben számot adhatunk. Még mindig maradnak azonban nyitott kérdések: (a) Hogyan oldható meg a projekciós probléma nem kijelentő mondatokat tartalmazó szöveg esetében? (b) Hogyan magyarázható a preszuppozíciók sajátos viselkedése kvantorok társaságában? (c) Mi a kapcsolat a logikailag megfogható tagadás és a természetes nyelvi tagadás között? Végül (d) a projekciós problémának szintaktikai vetülete is van. Az elméletben viszont egyáltalán nincs tisztázva az előfeltevések öröklése és a szintaxis közötti kapcsolat. A projekciós probléma egyelőre tehát probléma marad.

1.5. 12.5. Összefoglalás

Ebben a fejezetben viszonylag sokat foglalkoztunk az előfeltevés fogalmával. Ennek oka abban rejlik, hogy a fogalmat a nyelvészeti szemantika a logikából vette át, márpedig a fogalom a logikában is sok vitára adott alkalmat. A logikai szemantikát mérvadónak tekintő nyelvészeti munkákban az egyik fő kérdés mindig az volt, hogy hogyan egyeztethetők össze a nyelvészeti megfigyelések és általánosítások valamelyik standard logikai rendszerrel. Ezek a próbálkozások igazságfeltételekkel dolgozó logikai rendszerek esetében csődöt mondtak. A nyelvészek számára két út kínálkozott: vagy megpróbálják az előfeltevéseket közönséges logikai implikációként értelmezni, vagy átutalják az egész problémát a pragmatikába. Mindkét megoldási javaslat zsákutcának bizonyult. Az implikációs elemzés sem formális, sem empirikus szempontból nem adekvát. Ami a pragmatikai elemzést illeti, az egyik probléma abban áll, hogy az előfeltevések előre jelezhetők, a mondat szerkezetében, illetve a mondatban előforduló lexikai elemekben vannak kódolva, tehát nem kapcsolódnak a beszédhelyzethez. Ezért kétségtelenül a szemantikába tartoznak. Ehhez járul egy sokkal általánosabb probléma: nincs olyan pragmatikaelmélet, amely képes lenne a preszuppozíciókat kezelni. A strukturális szemantika szempontjából mind a tagadással szembeni invarianciát felhasználó (38) alatti definíció, mind pedig a szövegkoherenciára épülő (46) definíció egyaránt adekvát.

A logikai hagyomány kizárólag az egzisztenciális előfeltevések problémájával foglalkozott, márpedig sokféle előfeltevés létezik. Fontosnak tartottuk ezekről a teljesség igénye nélkül rövid áttekintést nyújtani. Láttuk, hogy a határozott főnévi szerkezeteken kívül előfeltevést idéznek elő a faktív predikátumok, az inchoatív igék és még néhány további igeosztály igéi; a melléknevek összehasonlító szerkezetben járhatnak előfeltevéssel, előfeltevést idéznek elő az ’is’ és a ’csak’, a ’még’ és a ’már’, előfeltevés kapcsolódik az irreális feltételt megfogalmazó feltételes mondatokhoz és a fókuszt tartalmazó mondatokhoz. Ez az áttekintés lehetőséget nyújtott az előfeltevések osztályozására: az előfeltevések osztályozhatók tartalmuk (egzisztenciális – nem egzisztenciális előfeltevés), forrásuk (szintaktikai – lexikai előfeltevés) és érvényességi körük (univerzális – nem univerzális előfeltevés) szerint.

Az előfeltevések elméletének máig megoldatlan kérdése a projekciós probléma. Összetett mondatokban az egyszerű mondat előfeltevései, az elemi előfeltevések néha öröklődnek, néha default-feltételezésként jelennek meg, néha pedig eltűnnek. Ennek pontos mechanizmusát még ma sem ismerjük teljesen. Annak ellenére, hogy a projekciós probléma megoldására az idők folyamán újabb és újabb megoldási javaslatok születtek, még mindig nem rendelkezünk olyan elmélettel, amely adekvát módon számot tudna adni az előfeltevések viselkedéséről összetett mondatokban.
15. fejezet - IRODALOM

1. IRODALOM

Adjukiewicz, Kazimierz. 1938. Zdania pytajne. In: Język i poznanie I. PAN, Warszawa, 278–286.

Aitchison, Jean. 1994. Words in the mind. An introduction to the mental lexicon. 2nd edition. Blackwell, Cambridge MA & Oxford.

Allwood, Jens, Gustav Andersson és Östen Dahl. 1977. Logic in linguistics. Cambridge University Press, Cambridge.

Apreszjan, Jurij D. 1971. Regular polysemy. Linguistics 142:5–32.

Armstrong, Sharon L., Lila Gleitman és Henry Gleitman. 1983. What some concepts might not be. Cognition 13:263–308.

Auwera, Johan van der. 1985. Language and logic. Pragmatics and beyond. John Benjamins, Amsterdam & Philadelphia.

Bally, Charles. 1942. Syntaxe de la modalité explicite. Cahiers F. de Saussure 2: 3– 13.

Bally, Charles. 1950. Linguistique générale et linguistique française. Francke, Berne.

Bartsch, Renate és Theo Vennemann. 1972. Semantic structures. Athenäum, Frankfurt/Main.

Bäuerle, Rainer. 1979. Temporale Deixis, temporale Frage. Zum Propositionalen Gehalt deklarativer und interrogativer Sätze. Gunther Narr, Tübingen.

Bäuerle, Rainer. 1991. Verben der propositionalen Einstellung. In: Stechow –Wunderlich (1991:709–722).

Berlin, Brent és Paul Kay. 1969. Basic color terms. University of California Press, Berkeley.

Bickerton, Derek. 1981. Roots of language. Karoma, Ann Arbor.

Bierwisch, Manfred. 1967. Some semantic universals of German adjectivals. Foundations of Language 5:1–36.

Bierwisch, Manfred. 1971. On classifying semantic features. In: Steinberg – Jakobovits (1971:410–435).

Bierwisch, Manfred. 1983. Semantische und konzeptuelle Repräsentation lexikalischer Einheiten. In: Rudolf Růžička és Wolfgang Motsch (szerk.). Untersuchungen zur Semantik (Studia grammatica 22). Akademie-Verlag, Berlin. 61–99.

Bierwisch, Manfred. 1989. The semantics of gradation. In: Manfred Bierwisch és Ewald Lang (szerk.). Dimensional adjectives. Springer, Berlin. 71–262.

Binnick, Robert I. 1991. Time and the verb. A guide to tense and aspect. Oxford University Press, Oxford.

Blakemore, Diane. 1992. Understanding utterances. An introduction to pragmatics. Blackwell, Cambridge MA & Oxford.

Blau, Ulrich. 1978. Die dreiwertige Logik der Sprache: Ihre Syntax, Semantik und Anwendung in der Sprachanalyse. de Gruyter, Berlin.

Blutner, Reinhard. 1995. Prototypen und kognitive Semantik. In: Gisela Harras (szerk.). Die Ordnung der Wörter, kognitive und lexikalische Strukturen. de Gruyter, Berlin. 227–270.

Bolinger, Dwight. 1967. Adjectives in English. Lingua 18: 1–34.

Bosch, Peter. 1995. Meanings and contextual concepts. In: Manfred Bierwisch és Peter Bosch (szerk.). Semantic and conceptual knowledge. Universität Stuttgart & Universität Tübingen, Stuttgart & Tübingen. 79–99.

Brown, Gillian és George Yule. 1983. Discourse analysis. Cambridge University Press, Cambridge.

Burton-Roberts, Noel. 1984. Modality and implicature. Linguistics and Philosophy 7:181–206.

Calbert, Joseph P. 1975. Toward the semantics of modality. In: Joseph P. Calbert és Heinz Vater (szerk.). Aspekte der Modalität. Gunter Narr, Tübingen. 1–70.

Carlson, Greg N. 1977. Reference to kinds in English. Doktori disszertáció. University of Massachussetts at Amherst. Megjelent 1980-ban Garland Press, New York.

Carlson, Greg N. 1991. Natural kinds and common nouns. In: Stechow –Wunderlich (1991: 370–398).

Chierchia, Gennaro és Sally McConnell-Ginet. 1990. Meaning and grammar. MIT Press, Cambridge MA.

Coleman, Linda és Paul Kay. 1981. Prototype semantics: The English verb lie. Language 57:26–44.

Comrie, Bernard. 1976. Aspect. Cambridge University Press, Cambridge.

Comrie, Bernard. 1985. Tense. Cambridge University Press, Cambridge.

Cresswell, Maxwell J. 1976. The semantics of degree. In: Barbara H. Partee (szerk.). Montague grammar. Academic Press, New York. 261–292.

Cruse, D. Alan. 1986. Lexical semantics. Cambridge University Press, Cambridge.

Dahl, Östen 1985. Tense and aspect systems. Blackwell, Cambridge MA & Oxford.

Dixon, Robert M. W. (szerk.). 1976. Grammatical categories in Australian languages. Humanities Press, New York.

Dixon, Robert M. W. 1977. Where have all the adjectives gone? Studies in Language 1: 19–80.

Doherty, Monika. 1973. Noch and schon and their presuppositions. In: Ferenc Kiefer és Nicolas Ruwet (szerk.). Generative grammar in Europe. Reidel, Dordrecht. 154–177.

Dowty, David. 1979. Word meaning in Montague Grammar. Reidel, Dordrecht.

Dowty, David. 1991. Thematic proto-roles and argument selection. Language 67:547–619.

É. Kiss Katalin. 2004. Egy igekötőelmélet vázlata. Magyar Nyelv 100:15–43.

Elekfi László. 1994. Magyar ragozási szótár. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest.

Fabricius-Hansen, Cathrine. 1991a. Tempus. In: Stechow – Wunderlich (1991: 722–748).

Fabricius-Hansen, Cathrine. 1991b. Verbklassifikation. In: Stechow – Wunderlich (1991: 692–709).

Fillmore, Charles J. 1982. Towards a descriptive framework for spatial deixis. In: Robert J. Jarvella és Wolfgang Klein (szerk.). Speech, place, and action: Studies in deixis and related topics. John Wiley, Chichester. 31–59.

Fillmore, Charles J. 1985. Frames and the semantics of understanding. Quaderni di semantica 2:222–254.

Foley, William és Robert van Valin. 1985. Information packaging in the clause. In: Shopen (1985: 282–364).

Frawley, William. 1992. Linguistic semantics. Lawrence Erlbaum, Hillsdale NJ.

Frege, Gottlob. 1966. Funktion, Begriff, Bedeutung, Vendenhoek & Ruprecht, Göttingen, chapter Über Sinn und Bedeutung. 40–65.

Gary-Prieur, Marie-Noëlle. 1994. Grammaire du nom propre. PUF, Paris.

Gazdar, Gerald. 1979. A solution to the projection problem. In: C. K. Oh (szerk.). Syntax and semantics 11. Academic Press, New York. 57–89.

Gécseg Zsuzsanna. 2006. Topic, logical subject and sentence structure in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 53: 139–174.

Geeraerts, Dirk. 1989. Introduction: Prospects and problems of prototype theory. Linguistics 27:587–612.

Geeraerts, Dirk. 1993. Vagueness’s puzzles, polysemy’s vagaries. Cognitive Linguistics 4:223–272.

Givón, Talmy. 1984. Syntax: A functional–typological introduction. Vol. I. John Benjamins, Amsterdam & Philadelphia.

Gombocz Zoltán. 1926. Jelentéstan. Danubia, Pécs, (Újabb kiadása: Jelentéstan és nyelvtörténet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997, 129–194.).

Grady, Joe, Sarah Taub és Pamela Morgan. 1996. Primitive and compound metaphors. In: Adele Goldberg (szerk.). Conceptual structure, discourse and language. CSLI Publications, Stanford. 177–187.

Grice, H. Paul. 1975. Logic and conversation. In: Peter Cole és Jerry L. Morgan (szerk.). Syntax and semantics, vol. 3: Speech acts. Academic Press, New York. 41–58.

Grimshaw, Jane. 1990. Argument structure (Linguistic Inquiry Monograph 18). MIT Press, Cambridge MA.

Gruber, Jeffrey S. 1985. Lexical, conceptual, and encyclopedic meaning. Quaderni di Semantica 85:254–266.

Gyuris Beáta, Varasdi Károly és Maleczki Márta. 2006. Formális szemantika. Bölcsész Konzorcium/Pécsi Tudományegyetem, Pécs.

H. Molnár Ilona. 1968. Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben (Nyelvtudomány Értekezések 60). Akadémiai Kiadó, Budapest.

Hamann, Cornelia. 1987. The awesome seeds of reference time. In: Schopf (1987: 27–69).

Hamann, Cornelia. 1991. Adjektivsemantik – Adjectival semantics. In: Stechow – Wunderlich (1991: 657–673).

Harkness, Janet. 1987. ime adverbials in English and reference time. In: Schopf (1987: 71–110).

Heim, Irene. 1983. On the projection problem for presuppositions. In: M. Barlow, D. P. flickinger és M. T. Wescoat (szerk.). Proceedings of the 2nd West Coast Conference on Formal Linguistics. Stanford University, Stanford. 114–125.

Heim, Irene. 1991. Artikel und Definitheit. In: Stechow – Wunderlich (1991: 487– 535).

Heim, Irene. 1992. Presupposition projection and the semantics of attitude verbs. Journal of Semantics 9:183–221.

Hetzron, Robert. 1978. On the relative order of adjectives. In: Seiler (1978b:165– 184).

Hilpinen, Risto. 1971. Deontic logic: Introductory and systematic readings. Reidel, Dordrecht.

Hintikka, Jaako. 1962. Knowledge and belief. Cornell University Press, Ithaca NJ.

Hughes, G. E. és M. J. Cresswell. 1968. Introduction to Modal Logic. Methuen, London.

Isačenko, Aleksandr V. 1962. Die russische Sprache der Gegenwart. Teil I. Formenlehre. Niemeyer, Halle.

Jackendoff, Ray. 1990. Semantic structures. MIT Press, Cambridge MA.

Jackson, Howard. 1988. Words and their meaning. Longman, London & New York.

Jespersen, Otto. 1924. The philosophy of grammar. Allen and Unwin, London.

Jonasson, Kerstin. 1994. Le nom propre. Constructions et interprétations. Duculot, Louvain-la-Neuve.

Kamp, Hans. 1979. Events, instants and temporal reference. In: Rainer Bäuerle, Urs Egli és Arnim von Stechow (szerk.). Semantics form different points of view. Springer, Berlin. 376–417.

Karttunen, Lauri és Stanley Peters. 1979. Conventional implicature. In: C. K. Oh (szerk.). Syntax and semantics 11. Academic Press, New York. 1–56.

Kay, Paul és Chad McDaniel. 1978. The linguistic significance of the meanings of basic color terms. Language 54:610–646.

Kearns, Kate. 2000. Semantics. Macmillan, London.

Kempson, Ruth M. 1975. Presupposition and the delimitation of semantics. Cambridge University Press, Cambridge.

Keszler Borbála (szerk.). 2000. Magyar grammatika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kiefer Ferenc. 1983a. A kérdő mondatok szemantikájáról és pragmatikájáról. In: Rácz Ende és Szathmári István (szerk.). Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből. Tankönyvkiadó, Budapest. 203–230.

Kiefer Ferenc. 1983b. Az előfeltevések elmélete. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kiefer Ferenc. 1991. Sentence type, sentence mood and illocutionary type. In: Maxim Stamenov (szerk.). Current advances in semantic theory. John Benjamins, Amsterdam & Philadelphia. 269–281.

Kiefer Ferenc (szerk.). 1992a. Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kiefer Ferenc. 1992b. Az aspektus és a mondat szerkezete. In: Kiefer (1992a: 797– 886).

Kiefer Ferenc. 1994. A tud segédige jelentéstanáról. Magyar Nyelv 80:144–160.

Kiefer Ferenc. 1995. Lexical information and the temporal interpretation of discourse. In: Masayoshi Shibatani és Sandra Thomson (szerk.). Essays in semantics and pragmatics. John Benjamins, Amsterdam & Philadelphia. 111– 132.

Kiefer Ferenc. 2000a. A kognitív nyelvészet: új paradigma? In: Pléh Csaba, Kampis György és Csányi Vilmos (szerk.). A megismeréstudomány útjai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 120–144.

Kiefer Ferenc. 2000b. A szóösszetétel. In: Kiefer (2000d: 519–567).

Kiefer Ferenc. 2000c. Modality. In: Jef Verschueren, Jan-Ola Östman, Jan Blommaert és Chris Bulcaen (szerk.). Handbook of pragmatics. John Benjamins, Amsterdam & Philadelphia. 1–36.

Kiefer Ferenc (szerk.). 2000d. Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kiefer Ferenc. 2001. Productivity and compounding. In: Chris Schaner-Wolles, John Rennison és Friedrich Neubarth (szerk.). Naturally! Linguistic studies in honour of Wolfgang Ulrich Dressler presented on the occasion of his 60th birthday. Rosenberg and Sellier, Torino. 225–231.

Kiefer Ferenc 2003. A kétféle igemódosítóról. Nyelvtudományi Közlemények 100:177–186.

Kiefer Ferenc. 2005. Lehetőség és szükségszerűség. Tanulmányok a nyelvi modalitás köréből. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Kiefer Ferenc. 2006. Aspektus és akcióminőség – különös tekintettel a magyar nyelvre. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kiefer Ferenc és Ladányi Mária. 2000. Morfoszintaktikailag semleges képzések. In: Kiefer (2000d: 165–214).

Kleiber, Georges. 1990. La sémantique du prototype. Catégories et sens lexical. PUF, Paris.

Komlósy András. 1992. Régensek és vonzatok. In: Kiefer (1992a: 299–527).

Kövecses Zoltán. 2005. A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. TypoTEX Kiadó, Budapest.

Kratzer, Angelika. 1978. Semantik der rede: Kontexttheorie – modalwörter – konditionalsätze. Scriptor, Königstein.

Kratzer, Angelika. 1979. Conditional necessity and possibility. In: Urs Egli, Rainer Bäuerle és Arnim von Stechow (szerk.). Semantics from different points of view. Springer, Berlin. 117–147.

Kratzer, Angelika. 1981. The notional category of modality. In: H.-J. Eikmeyer és Hannes Rieser (szerk.). Words, worlds, and contexts: New approaches to word semantics. de Gruyter, Berlin. 38–74.

Kratzer, Angelika. 1991. Modality. In: Stechow –Wunderlich (1991: 639–650).

Krifka, Manfred. 1988. The relational theory of genericity. In: Manfred Krifka (szerk.). The philosophy of grammar. University of Tübingen, Tübingen. 285– 312.

Krifka, Manfred. 1991. Massennomina. In: Stechow –Wunderlich (1991: 399–417).

Kripke, Saul 1963. Semantical considerations on modal logic. Acta Philosophica Fennica 16: 83–94.

Kripke, Saul. 1972. Naming and necessity. In: Donald Davidson és Gilbert Harman (szerk.). Semantics of natural language. D. Reidel, Dordrecht. 253–355.

Kripke, Saul. 1980. Naming and necessity. Blackwell, Cambridge MA & Oxford.

Kugler Nóra. 2002. A módosítószók a magyar nyelv szófaji rendszerében. Osiris, Budapest.

Labov, William. 1973. The boundaries of words and their meanings. In: CharlesJames N. Bailey és Roger W. Shuy (szerk.). New ways of analyzing variation in English. Georgetown University Press, Washington, D.C. 340–373.

Laczkó Tibor. 2000a. Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés. In: Kiefer (2000d: 293–407).293–407.

Laczkó Tibor. 2000b. Zárójelezési paradoxonok. In: Kiefer (2000d: 619–52).

Ladányi Pál. 1965. Zur logischen Analyse der Fragesätze. Acta Linguistica Hungarica 15:37–66.

Lakoff, George. 1970. Irregularity in syntax. Holt, Rinehart & Winston, New York.

Lakoff, George. 1987. Women, fire, and dangerous things. What categories reveal about the mind. The University of Chicago Press, Chicago.

Lakoff, George és Mark Johnson. 1980. Metaphors we live by. The University of Chicago Press, Chicago.

Lang, Ewald. 1982. Einstellungsausdrücke und ausgedrückte Einstellungen. Studie Grammatica 12:305–341.

Larson, Richard és Gabriel Segal. 1995. Knowledge of meaning. An introduction to semantic theory. MIT Press, Cambridge MA.

Lerner, Jean-Yves. 1991. Eigennamen. In: Stechow –Wunderlich (1991:349–370).

Levin, Beth. 1993. English verb classes and alternations. A preliminary investigation. Chicago University Press, Chicago.

Levin, Beth és Malka Rappaport Hovav. 1995. Unaccusativity. At the syntax–lexical semantics interface. MIT Press, Cambridge MA.

Lewis, David. 1973. Counterfactuals. Blackwell, Cambridge MA & Oxford.

Link, Godehard. 1991. Eigennamen. In: Stechow–Wunderlich (1991:418–440).

Lounsbury, floyd Glenn 1963. The structural analysis of kinship semantics. In: Horace G. Lunt (szerk.). Proceedings of the Ninth International Congress of Linguists. Mouton, The Hague. 1073–1093.

Lyons, John. 1977. Semantics. Vols I–II. Cambridge University Press, Cambridge.

Lyons, John. 1995. Linguistic semantics. An introduction. Cambridge University Press, Cambridge.

Maleczki Márta. 1995. Definiteness effect in Hungarian. A semantic approach. In: Kenesei István (szerk.). Approaches to Hungarian 5 (Levels and structures). JATEPress, Szeged. 221–242.

Martinkó András. 2001. A szó jelentése. Lazi Könyvkiadó, Szeged.

McCoard, Robert W. 1978. The English perfect: Tense-choice and pragmatic inferences. North Holland, Amsterdam.

Moltmann, Friederike. 1997. Parts and wholes in semantics. Oxford University Press, Oxford.

Morris, Charles W. 1946. Signs, language and behavior. Prentice Hall, Englewood Cliffs NJ.

Nádasdy Ádám. 2003. Ízlések és szabályok. Magvető, Budapest.

Németh T. Enikő. 2000. Implicit argumentumok a magyarban: előfordulásuk módjai és azonosításuk lehetőségei. In: Kenesei István (szerk.). Igei vonzatszerkezetek a magyarban. Osiris Kiadó, Budapest. 197–252.

Olsen, Susan. 1995a. Ueber Präfix- und Partikelverbsystem. FAS Papers in Linguistics 3:86–112.

Olsen, Susan. 1995b. Zum Status der Kategorie „Verbpartikel“. FAS Papers in Linguistics 3:113–134.

Osgood, Charles E. 1971. Where do sentences come from? In: Steinberg –Jakobovits (1971: 497–529).

Öhlschläger, Günther. 1989. Zur Syntax und Semantik der Modalverben des Deutschen. Niemeyer, Tübingen.

Palmer, Frank R. 1979. Modality and the English modals. Longman, London.

Palmer, Frank R. 1986. Mood and modality. Cambridge University Press, Cambridge.

Pléh Csaba, Síklaki István és Terestyéni Tamás (szerk.). 1997. Nyelv – kommunikáció – cselekvés. Osiris Kiadó, Budapest.

Pulman, Stephen G. 1983. Word meaning and belief. Croom Helm, London.

Pustejovsky, James. 1995. The generative lexicon. MIT Press, Cambridge MA.

Putnam, Hilary. 1975. The meaning of meaning. In: Hilary Putnam (szerk.). Mind, language, and reality. Philosophical Papers 2. Cambridge University Press, Cambridge. 215–271.

Quine, William van Ormond. 1960. Word and object. Cambridge MA, MIT Press.

Reichenbach, Hans 1947. Elements of symbolic logic. Collier-Macmillan, London.

Reis, Marga. 1977. Präsuppositionen und Syntax. Niemeyer, Tübingen.

Rescher, Nicholas és Alasdair Urquhart. 1971. Temporal logic. Springer, Wien.

Reuland, Eric és Alice ter Meulen (szerk.). 1987. The representation of (in)definiteness. MIT Press, Cambridge MA.

Ritchie, Graeme D. 1979. Temporal clauses in English. Theoretical Linguistics 6:87–115.

Rivero, Maria-Luisa. 1975. Referential properties of Spanish noun phrases. Language 51:32–48.

Rivero, Maria-Luisa. 1977. Specificity and existence. Language 53:70–85.

Rosch, Eleanor. 1973. Natural categories. Cognitive Psychology 4:328–350.

Rosch, Eleanor. 1977. Human cetagorization. In: N. Warren (szerk.). Studies in cross-cultural psychology. Vol. 1. Academic Press, New York. 3–49.

Rosch, Eleanor és Carolyn B. Mervis. 1975. Family resemblances: Studies in the internal structure of categories. Cognitive Psychology 7:573–605.

Rosch, Eleanor, Carolyn B. Mervis, Wayne D. Gray, David M. Johnson és Penny Boyes-Braem. 1976. Basic objects in natural categories. Cognitive Psychology 8:382–439.

Russell, Bertrand. 1905. On denoting. Mind 14:479–493.

Russell, Bertrand. 1957. Mr. Strawson on referring. Mind 14:385–389.

Sandt, Rob A. van der. 1987. Context and presupposition. Croom Helm, London.

Schopf, Alfred (szerk.). 1987. Essays on tensing in English. Vol. I. Reference time, tense and adverbs. Niemeyer, Tübingen.

Schwarz, Monika. 1992. Einführung in die kognitive Linguistik. Francke, Tübingen.

Schwarze, Christoph és Marie-Therese Schepping. 1995. Polysemy in two-level semantics. In: Urs Egli, Peter E. Pause, Christoph Schwarze, Arnim von Stechow és Götz Wienold (szerk.). Lexical knowledge in the organization of language. John Benjamins, Amsterdam & Philadelphia. 283–300.

Searle, John R. 1980. The background of meaning. In: John W. Searle, Ferenc Kiefer és Manfred Bierwisch (szerk.). Speech act theory and pragmatics. Reidel, Dordrecht. 221–232.

Seiler, Hansjakob. 1978a. Determination: A functional dimension for interlanguage comparison. In: Seiler (1978b: 301–328).

Seiler, Hansjakob (szerk.). 1978b. Language universals. Gunther Narr, Tübingen.

Seuren, Pieter A. M. 1985. Discourse semantics. Blackwell, Malden MA & Oxford.

Seuren, Pieter A. M. 1991. Präsuppositionen. In: Stechow – Wunderlich (1991: 286–318).

Shopen, Timothy (szerk.). 1985. Language typology and syntactic description. Vols I–III. Cambridge University Press, Cambridge.

Siegel, Muffy. 1980. Capturing the adjective. Garland, New York.

Silverstein, Michael. 1976. Hierarchy of features and ergativity. In: Dixon (1976: 112–171).

Smith, Carlota S. 1991. The parameter of aspect. Kluwer, Dordrecht.

Soames, Scott 1989. Presupposition. In: D. Gabbay és Franz Guenther (szerk.). Handbook of philosophical logic IV. Reidel, Dordrecht. 553–616.

Stalnaker, Robert C. 1972. Pragmatics. In: Donald Davidson és Gilbert Harman (szerk.). Semantics of natural language. Reidel, Dordrecht. 380–397.

Stalnaker, Robert C. 1975. Presuppositions. In: D. Hockney, W. Harper és B. Freed (szerk.). Contemporary research in philosophical logic and linguistic semantics. Reidel, Dordrecht. 31–41.

Stechow, Arnim von és Dieter Wunderlich (szerk.). 1991. Semantik/Semantics. Ein internationales Handbuch der zeitgenössischen Forschung/An international handbook of contemporary research. de Gruyter, Berlin.

Steinberg, Danny D. és Leon A. Jakobovits (szerk.). 1971. Semantics. An interdisciplinary reader in phylosophy, linguistics and psychology. Cambridge University Press, Cambridge.

Stiebels, Barbara és Dieter Wunderlich. 1994. Morphology feeds syntax: The case of particles verbs. Linguistics 32:913–968.

Swart, Henriëtte de. 1998. Introduction to natural language semantics. CSLI Publications, Stanford.

Szabolcsi Anna. 1986. From the definiteness effect to lexical integrity. In: Werner Abraham és Sjaak de Meij (szerk.). Topic, focus and configurationality. John Benjamins, Amsterdam & Philadelphia. 1986.

Szabolcsi Anna és Laczkó Tibor. 1992. A főnévi csoport szerkezete. In: Kiefer (1992a: 179–294).

Szépe György. 1972. A magyar rokonsági elnevezések néhány kérdése. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 8:181–199.

Talmy, Leonard. 1985. Lexicalization patterns: Semantic structure in lexical forms. In: Shopen (1985: 57–149).

Talmy, Leonard. 2000. Toward a cognitive semantics. Vols I–II, MIT Press, Cambridge MA, chapter The semantics of causation. 471–549.

Taylor, John R. 1998. Linguistic categorization. Prototypes in linguistic theory. Clarendon Press, Oxford.

Thieroff, Rolf (szerk.). 1995. Tense systems in European languages. Vol. II. Niemeyer, Tübingen.

Thieroff, Rolf és Joachim Ballweg (szerk.). 1995. Tense systems in European languages. Vol. I. Niemeyer, Tübingen.

Tuggy, David. 1993. Ambiguitsy, polysemy, and vagueness. Cognitive Linguistics 4:273–290.

Ullmann, Stephen. 1951. Principles of semantics. Blackwell, Glasgow & Oxford.

Ullmann, Stephen. 1962. Semantics. An introduction to the science of meaning. Blackwell, Oxford.

Ungerer, Friedrich és Hans-Jörg Schmid. 1996. An introduction to cognitive linguistics. Longman, Harlow.

Vandeloise, Claude. 1986. L’espace en français. Seuil, Paris.

Vendler, Zeno. 1967. Linguistics in philosophy. Cornell University Press, Ithaca NY.

Vendler, Zeno. 1968. Adjectives and nominalizations. Mouton, The Hague.

Verschueren, Jef. 1999. Understanding pragmatics. Arnold, London.

Wacha Balázs. 1978. Az igés-szerkezeti aspektus kategóriája a magyar nyelvben. Bölcsészdoktori értekezés. ELTE, Budapest.

Warren, Beatrice. 1978. Semantic patterns of noun–noun compounds. Gothenburg Studies in English, Göteborg.

Wierzbicka, Anna. 1988. What is a noun? (Or: how do nouns differ in meaning from adjectives?). In: The semantics of grammar. John Benjamins, Amsterdam & Philadelphia. 463–497.

Wierzbicka, Anna. 1990. “Prototypes save”: On the uses and abuses of the notion of ‘prototype’ in linguistics and related fields. In: S. L. Tsohatzidis (szerk.). Meanings and prototypes: Studies in linguistic categorization. Routledge, London. 347–367.

Wierzbicka, Anna. 1996. Semantics. Primes and universals. Oxford University Press, Oxford.

Willett, Thomas. 1988. A cross-linguistic survey of the grammaticalization of evidentiality. Studies in Language 12:51–97.

Winston, Morton E., Roger Chaffin és Douglas Herrmann. 1987. A taxonomy of part–whole relations. Cognitive Science 11:417–444.

Wittgenstein, Ludwig. 1953. Philosophical investigations. Blackwell, Oxford.

Wright, Georg Henrik von. 1968. An essay in deontic logic and the general theory of action. North-Holland, Amsterdam.

Zimmermann, Thomas Ede. 1991. Kontextabhängigkeit. In: Stechow –Wunderlich (1991:156–229).

Zuber, Richard. 1972. Structure présuppositionelle du langage. Documents de linguistique quantitative 17, Paris.

Zwicky, Arnold M. és Jerrold D. Sadock. 1975. Ambiguity tests and how to fail them. Syntax and Semantics 4:1–36.