(O, Europa...)
(Ó, Európa...)
O, Europa câte-ai vămi
şi-n toate dai de criminali
nu voi plânge după fata
ce va naşte în doi ani.
Nu te-aştepta să mă-ntristez
pentru că sunt european
cumătru-al liberilor urşi
eu în robie pier de-alean.
Să-ţi fiu pe plac scriu poezii
marea-i pe piscuri urcată
între nori pe spume-o masă
pluteşte bogat încărcată.
iulie 1927
Ó, Európa hány határ
minden határban gyilkosok
ne hadd hogy sirassam a lányt
ki két év mulva szülni fog – –
Ne hadd hogy szomorú legyek
mert európai vagyok
szabad medvék komája én
szabadságtalan sorvadok – –
Verset irok hogy szórakozz
a tenger a hegyfokra jött
s egy terített asztal uszik
a habon fellegek között – –
1927. júl.
József Attila
Era vesel, bun şi cam căpos
când adevărul i-l răneau.
Era gurmand şi-n una-alta
se asemuia cu dumnezeu.
Un medic evreu i-a dat haine,
rudele i-au spus: Cară-te.
În credinţa greco-catolică
a găsit doar popi, nu pace –
a fost colosal şi-n moarte,
ei, nu vă-ntristaţi prea tare.
începutul anului 1928
Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot –
országos volt a pusztulásban,
no de hát ne búsuljatok.
1928 eleje
Dostları ilə paylaş: | 
