Kisgyörgy Éva new york

Illem

I have been in New York for ten years, and the only
people who are nice to us turn out to be Moonies.

(R. J. O’Rourke)

A car is useless in New York, essential everywhere
else. The same with good manners.

(Mignon McLaughlin)

New York nem a kifinomult úri viselkedés színhelye, legalábbis az utcákon. Bár Amerika egésze arról nevezetes, hogy a legkisebb testi érintkezést is kínosan igyekeznek elkerülni az emberek, és ha véletlenül hozzáérnek valakihez a buszon, sűrű bocsánatkérésben törnek ki, New York kilóg a sorból. Itt bizony megy a könyökharc csúcsforgalom idején az utcákon, és a tolakodók nem kérnek elnézést, ha fellöknek valakit. New Yorkban mindenki rohan. Az üzletekben sincs annyi kényszeredett mosoly az eladók részéről, mint máshol az országban. Nincs haverkodás a szomszéddal és úgy tűnik, az emberek nem törődnek senkivel és semmi­vel. De ha egy illetékes elvtárs kitalál valamit, ami nem tetszik a new yorkiaknak (például amikor le akarnak bontani egy szeretett épületet) az atomizált városból hirtelen közösség lesz és határozott fellépésükkel általában keresztül is viszik az akaratukat. A hétköznapok durva­sága itt nem jellemvonás kérdése, hanem a túlélés eszköze az óriási, zsúfolt városban. New Yorkban nem lepődik meg senki semmin. Igencsak ki kell tenni magáért annak, aki feltűnést akar kelteni. Itt aztán akár félmeztelenül is végigsétálhatunk a Broadway-n, élő kígyóval a nyakunkban, legfeljebb a japán turisták fognak utánunk fordulni. Október 30-án, a Halloween napján szabadul el igazán a pokol, amikor tényleg egy normálisan öltözött embert se látni. Jópárszor előfordult, hogy nem tudtam eldönteni, egy-egy járókelő épp valami jelmezbálra siet, vagy csak úgy általában olyan, amilyen.

Közlekedés

Repülőterek

Három is van - a JFK, a LaGuardia és a Newark Airport. Természetesen mindháromról betaxizhatunk a városba, de ha nem sietős az utunk, vannak olcsóbb megoldások is. A leg­olcsóbban a JFK-ről juthatunk be Manhattanba, mert itt a repülőtéren körbejáró ingyenes busz egy metróállomást is útba ejt, és akkor a kék A vonalon potom másfél dollárért bemetróz­hatunk a központba. Ha nem számít a pénz, vagy ha sietős az utunk, a további lehetőségek: privát busztársaságok (pl. Carey: 13 dollár vagy Gray Line: 16 dollár), sárga taxi (40 dollár), vagy akár helikopter (65 dollár). A LaGuardiaról is megoldható tömegközlekedéssel bejutni a városba, ha elmegyünk a Q33-as busszal a Roosevelt Avenue-Jackson Hts. metróállomásig, de ez elég sokáig tart. Érdemesebb inkább innen valamelyik privát busztársasággal utazni (Carey: 9 dollár, Gray Line: 13 dollár), vagy taxival (25 dollár). A Newark reptérről a legolcsóbb megoldás az Olympia iránybusz 7 dollárért. Ha a taxit választjuk, próbáljuk meg ezt szervezett keretek közt intézni - mindhárom reptéren van egy pult, ahol fix árakkal dolgoznak. Azt is kalkuláljuk be, hogy a híd és alagút díjait nekünk kell fizetni. A különböző buszjáratok menetrendjéről és aktuális árairól a mindhárom reptéren megtalálható Ground Transportation pultnál érdeklődhetünk. A MALÉV manhattani irodájának telefonszáma 757-6446, a JFK-n levő kirendeltségé pedig 718-656-9293.

Távolsági buszok

A buszpályaudvar (Port Authority Bus Terminal) a város központjában, a 41st Street és a 8th Avenue sarkán van. A Greyhound buszok menetrendjéről az ingyen hívható 1-800-231-2222 telefonszámon érdeklődhetünk. Érdemes jó előre megvenni a jegyeket, mert így jelentős árkedvezményt lehet kapni. Ha valaki rövid idő alatt sokat akar utazni, annak érdemes megfontolni az Ameripass nevű bérletet, amelyet 7, 15 és 30 napos időtartamokra lehet vásárolni és az egész országban lehet vele utazgatni.

Helyi buszok

Tisztább, biztonságosabb, csendesebb és jóval lassúbb, mint a metró. A felszínen való utazásnak megvan az az előnye, hogy ha valami érdekeset látunk, rögtön kiszállhatunk. Csúcs­forgalomban viszont lassúbb, mintha gyalogolnánk. A buszok viteldíja távolságtól függetlenül másfél dollár. Ezt a felszálláskor fizethetjük érmékkel vagy a metrón használatos tokennel, egydolláros bankjegyet nem fogadnak el. Mivel a metróvonalak főleg észak-déli irányban futnak, kelet-nyugati irányban leginkább csak busszal tudjuk átszelni a várost. Ha 2 busszal tudunk csak eljutni valahova, felszálláskor kérjünk a sofőrtől átszállójegyet. Leszálláskor csengetni kell az ablakoknál lógó madzag meghúzásával. A buszozás rendjéhez tartozik még, hogy felszállás az első ajtón, leszállás a hátsókon. Ingyenes busztérképeket metróállomásokon és turistainformációkban lehet szerezni.

Vonat

A főpályaudvar - a Grand Central Terminal - a város szívében, a 42nd Street és a Park Avenue sarkán helyezkedik el és akkor is érdemes meglátogatni, ha nem akarunk sehova se utazni, mert gyönyörű épület. A másik fontos pályaudvar a Penn Station (33th Street és 8th Avenue sarok), ahonnan a fő vasúttársaság, az Amtrak mellett a New Jersey Train járatai is indulnak. Ez utóbbi jóval olcsóbb az Amtraknál. Ugyancsak innen indul a Long Island Railroad (LIRR) és a New Jerseybe közlekedő PATH. A PATH a legolcsóbb tömegközlekedési eszköz a városban, mindössze egy dollár. A körmük szakadtáig spórolósok a metró helyett ezzel is eljuthatnak mondjuk a Penn Stationtől a World Trade Centerhez, megtakarítva ötven centet. Kb. mintha Pesten a Délitől Kelenföldig vonattal mennénk, mert olcsóbb lenne a vonatjegy, mint a metró vagy a busz. Vonatokra is vannak mindenféle kedvezményes bérletek, mint például az All Aboard America vagy a USA Rail Pass - érdemes rákérdezni az árukra, ha sokat akar valaki vonatozni. Információ: 1-800-USA-RAIL.

Metró

The crisis in human dignity... I’ve been spat on, vomited on,
pushed and shoved, delayed three hours in a fire, and
wound up on a D train which became an F train in midflight.

(Harold M. Proshansky)

Az első metróutazás New Yorkban meghatározó élmény. Van, aki rémülten konstatálja, hogy meleg, büdös, koszos és veszélyes, és soha többé nem ereszkedik le a föld alá. Van, aki közömbösen utazgat rajta nap mint nap. És van, aki imádja. Én ez utóbbiak közé tartozom. Szerintem rendkívül szórakoztató a new yorki metrózgatás. Az igaz, hogy egy idő után az ember agyára mennek a kéregetők, de sehol máshol nem láthatunk ennyi érdekes arcot. Minden metróállomáson játszik néhány zenész és időnként meglepően magas színvonalon. Soha nem felejtem el, amikor az egyik állomáson felcsendültek Brahms magyar táncai és könnybe lábadt szemekkel hallgattam jó félóra hosszat. De más művészeti ágak is kihasz­nálják a nagy nézőközönséget. Egy művész a 6th Avenue és 33th Street sarkán levő metró­állomáson installálta jópofa alkotását: két szomszédos peronon egy-egy szerkezetet helyezett fel, melyek épp egymással szemben vannak, fej fölötti magasságban. Ha valaki felnyújtja a kezét (vagy a kisebbek, mint én, az esernyőt vagy újságot), akkor megszakítja a két szerkezet közti láthatatlan összeköttetést és ekkor valami zenei hang csendül fel. Nem vagyok egy technikai zseni, így nem igazán tudom leírni, de a lényeg az, hogy az emberek, akik az egymástól elég távol levő peronokon állnak és így nem tudnak beszélgetni, a szerkentyű segítségével közösen komponálhatnak valami zenét. A műalkotás az N és R vonalak 33rd Street megállójánál van, érdemes megnézni, irtó érdekes. A metrókocsikban is tartsuk nyitva a szemünket. Itt vannak a legötletesebb reklámok, sőt rövid versikéket is olvashatunk, Poetry in Motion feliratú plakátokon.

Az utazók részéről az is külön művészet, hogy be tudják lőni, melyik járattal kell utazni. Amire nagyon figyelni kell az az, hogy a legtöbb vonalon kétféle járat van: local és express. Az express csak néhány állomáson áll meg. Például a piros járatok közül a manhattani szakaszon az egyes és a kilences minden állomáson megáll, míg a kettes és a hármas csak a nagyobbakon. No persze ez még nem olyan bonyolult, de vannak további csalafintaságok. Például olyanok, hogy a hetes járat csúcsidőben expressként jár, míg azon kívül helyi járatként. Vagy bizonyos járatok más útvonalon közlekednek a hétvégén vagy késő este. De azért ne adjuk fel, meg lehet szokni. Alaposan át kell tanulmányozni a metrótérkép minden kisbetűs megjegyzését vagy egyszerűen jó időben el kell indulni, hogy a kis kitérők után is még időben célhoz érjünk. A metró konkrét számán vagy betűjelén túl mindig figyeljük, hogy észak vagy dél felé megy, express vagy local. A számokat kedvelő világjáróknak elmonda­nám, hogy a metró a 230 mérföldes útvonalán napi 3.5 millió utast szállít. 22 vonal, 469 állomás, 24 órás működés.

Végül prózaibb dolgokról: a metró kis érmékkel, úgynevezett tokennel működik, ami másfél dollár. Nincs se napijegy, se bérlet, semmilyen kedvezmény. Lehet tokeneket tízesével is venni, de sajnos akkor is annyiba kerülnek. Ezzel együtt érdemes egyszerre több tokent beszerezni, mert csúcsforgalomban hatalmas sorok tudnak fejlődni. Átszálláskor nem kell új token, így ennyi pénzért akármeddig utazhatunk. Ha valakit rajtakapnak, hogy fizetés nélkül surran be, 60 dollár a büntetés. Apró vigasz, hogy legalább a metrótérkép ingyenes. Elvileg minden metróállomáson van, gyakorlatban gyakran kifogy, de turistainformációs irodákban mindig beszerezhetjük. A félősebbek este 11 után inkább taxizzanak, főleg ha Harlembe és Manhattanen kívülre mennek. Ha valaki mégis metrózni akar hajnali háromkor, akkor az állomáson álljon a sárga vonallal megjelölt helyekre - ezeket kamerákkal figyelik, így biztonságosabbak. Azt is jó tudni éjszaka, hogy az aluljárókba vezető lejáratok közül a legtöbbet bezárják, és csak egy-kettő van nyitva - ezeket a felszínen világító zöld gömbök jelölik.

Taxi

The thing I can’t tell is whether cab drivers
yield to each other out of fear or respect.

(New yorki rendőr)

Felejthetetlen túlélési játék. Az első feladat az, hogy szerezzünk egy taxit. Heves integetéssel és kiabálással kell felhívni magunkra a figyelmet az utcán. Ha megáll végre egy sárga autó, a következő kihívás az, hogy megértessük a címet a sofőrrel, aki a legritkább esetben angol anyanyelvű. Nem árt, ha el is tudjuk magyarázni, esetleg egy térképen megmutatni, hogy merre menjen, mert időnként a leghíresebb helyeket sem ismerik. Aztán hátradőlhetünk és élvezhetjük a rodeóba illő vezetést és a sűrű szitkozódást a legváltozatosabb nyelveken. A borsos ár után még 15% borravalót is illik leszurkolni. De mindezt egyszer érdemes kipró­bálni, mert a sárga new yorki taxi egy legenda. Körülbelül 12 ezer fut belőlük a városban, 40 ezer sofőrrel (váltott műszakban dolgoznak). A sofőrök 89%-a bevándorló - Bangladesből, Pakisztánból, Indiából, Ukrajnából, vagy éppen Trinidadból. A sárga hivatalos taxikon kívül van még egy csomó feketéző is, de ezekbe senki se szálljon be. Tuti, hogy átvágják a turistákat. És ha már úgyis fizetni kell a taxiért, legalább legyen meg a kalandunk, hogy egy igazi sárgával utaztunk. Ha sehogy sem tudunk leinteni egy taxit, menjünk be egy nagy szálloda halljába, és jöjjünk ki a taxira várók sorában. Az is jó trükk, ha reggel egy olyan avenuen próbálunk taxit fogni, ahol északi irányú a forgalom. Mivel reggel szinte mindenki dél felé megy munkába, kevesekkel kell megharcolnunk a sárga kocsiért.

Autóvezetés

Mindenkit lebeszélek róla. Ha mégis muszáj, akkor viszont készüljünk fel idegileg a hatalmas dugókra, a méregdrága parkolóházakra, vagy az órákig tartó körözésre egy szabad parkoló­helyért. Az autók között cikázó görkorisokról és bicajosokról már nem is beszélve. Általában ha meglátunk egy szabad parkolóhelyet, akkor az egy tűzcsap előtt van - ahova tilos beállni. A szabályokról még annyit, hogy 35 mérföldes sebességgel lehet a városban vezetni és elvileg kötelező a biztonsági öv.

Motorizáció nélkül

A legjobb természetesen gyalog bóklászni a városban. Igazán nem nagyok a távolságok, és a tömegközlekedés időnként úgyis jóval lassúbb. Egy speciális new yorki veszélyforrás a felfelé bámulás. A felhőkarcolókat elmerülten csodáló turistákat gyakran fülsiketítő fékcsikorgás billenti ki az álmodozásból egy-egy útkereszteződésben. Azok, akik igazi new yorkiaknak akarják érezni magukat, béreljenek vagy vegyenek egy görkorit és azzal száguldozzanak az egyik látnivalótól a másikig. Hamar bele lehet jönni és tuti, hogy a leggyorsabb közlekedési eszköz - főleg csúcsforgalom idején. Csak a bicikli veheti fel vele a versenyt. Bármelyiket is válasszuk, érdemes minden lehetséges védőfelszerelést beszerezni: sisak, térdvédő, kesztyű, síp, stb.