Ajtay-horváth magda a szecesszió stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában

9.3. Szaglási-érzetek

A szecessziós stílusszemléletben a szaglási érzetek nem töltenek be a látásihoz hasonló fontosságú szerepet. Mivel elsődleges funkciójuk a szituációk, személyek, emlékek és hangulatok felidézése, valójában ez az impresszionizmus alkotómódszerének egyik legfontosabb eleme.

A következő Bródy-idézetben a csók illatot idézett fel, ami viszont egy bizonyos kert illatához hasonlít. Így a kert és virágainak buja teli jelzői a csókok jellemzőivé is váltak. A szinesz­téziateremtés logikai lépcsőit is megfigyelhetjük a részletben:

Keresem első csókomat, de a legeslegelsőt. A csókot, kit megcselekedtem egy tizennégyéves lány kezén. [...] Illata volt az eső - vagy patakvízben mosdó édes, szent kéznek, olyan illata, mint amilyen a palermói villa Júlia kertjének április végén. Ez a kert, mondják, a legszebb, a legbujább. Az a csók, az én első csókom (Bródy: A csók íze 45).

A felfokozott szenzualizmus, a polgári jómód a mesterségesen létrehozott, egzotikus illatok kultuszát is eredményezte:

Parfüm, kábító parfüm által a levegőben tropikus atmoszféra. Elálmosítja, elcsábítja az embert. A voliere húszféle madárnak csicsergése még fokozza a hangulatot (Justh: Párisi napló 105).

Az illat nemcsak izgató- és kábítószer, de olykor nyugtató is.

Alig érezhető illat áradt ki a narancsvirágokból, amint hozzá nyúlt, s ez az illat ...a fejembe szállt (Justh: A pénz legendája 98).

The air was heavy with the perfume of the flowers, and their beauty seemed to bring him on anodyne for his pain (Wilde: The Picture of Dorian Gray 104).

Jellemző az olyan növények, virágok kedvelése, amelyek erős illatukkal egy sajátos környe­zetet idéznek fel. A viola, rezeda például vidéki környezetre, a parfüm báli hangulatra utal.

Mikor beléptünk a Májkó szobájába, mindjárt megcsapott az a finom, sajátságos szag, amelyet csak igen öreg asszonyok szobáiban tapasztalhatunk, s amelyben a menta illatától kezdve a régi levelek porzójának, jól kivasalt és bizonyára megsárgult öreg fehérneműnek, apró kincses ládikáknak, tömjénnek és muskátlinak édesen elvegyülő illatát érezni

(Csáth: Mariska az anyjánál 34).

Mivel a tavasz az az évszak, amely a természetes illatok legszélesebb skáláját teremti meg, a különleges érzékenységű Yüo-Dzsung a szagokban, illatokban érzi meg az évszak közeledését. Az érzetek először szerényen, egyenként és osonva alakulnak ki, majd akár egy szimfóniában a hangok, egyre erősödnek a crescendo felé. A kellemes illatok fizikai támadást indító, vihart kavaró, ellenséges erőkké válnak, s már nem is a menny harsog, s nem is a színek, hanem az illatok:

Az első kis szagok egyenként jöttek, szerényen osonva. Az olvadó hó puha illata és a nyirkos, hervadt, tavalyi lomb fanyar korhadásszaga. Azután az első ibolyák gyenge lehelete. Később már csapatostul tolongtak az illatok be az ablakon, mint a juhnyáj, ha este behajtják a karámba. Yüo-Dzsungnak nagyon finom szaglása volt, ezért zavarták őt munkájában a rátámadt illatok seregei, úgy, hogy órákig ült mozdulatlanul a nyitott ablak fekete nyílása felé fordulva, és szimatolta a tavaszi éjszakát.

Egy éjszaka langyos esős vihar támadt. Odakint harsogott a kert, mint a tenger, és a meleg illatok összecsaptak Yüo-Dzsung feje felett, mint a zuhanó hullámtorlatok

(Balázs: A könny 181).

S végül, egy bizarr ötlet eredményeként a lég-halmazállapotú illat cseppfolyóssá válik. Az élmény hasonlatos az Egynótájú ember Elek Artúr novellahősének hangélményéhez. Ott a hangérzet, ez utóbbi példában a szagérzet teng túl és nyomja el a többi négy érzékszerv működését:

Olyan erős volt az illat, hogy Yüo-Dzsungot felemelte álló helyéből és ringatta hátán, mint a folyóvíz (Balázs: A könny 184).

Dorin Gray tudományos érdeklődést mutat az illatok előállítása iránt, s azt is megfigyeli, hogy minden emberi hangulatnak van egy illatmegfelelője. Hangulatok és illatok tehát egymást kölcsönösen feltételezik és kiváltják egymást.

He saw that there was no mood of the mind that had not its counterpart in the sensuous life, and set himself to discover their true relations, wondering what there was in frankincense that made one mystical, and in ambergris that stirred one's passions, and the violets that woke the memory of dead romances, and the musk that troubled the brain, and in champak that stained the imagination; and seeking often to elaborate a real psychology of perfumes, and to estimate the several influences of sweet-smelling roots, and scented pollen-laden flowers, or aromatic balms, and of dark and fragrant woods, of spikenard that sickens, of hovenia that makes men mad, and of aloes that are said to be able to expel melancholy from the soul (Wilde: The Picture of Dorian Gray 154).

És végezetül illat és szín ifjúságot felidéző erejét példázza a következő Bródy-idézet:

A török dohányzót, amelynek nyitott ablakain olyan illat áradt ki, mint amilyen - annak idejében - szerelmesének sűrű, fekete hajából. Látta a szalont is, fehér és kék, neki ez a két szín állt a legjobban - leánykorában (Bródy: Róza palotát talál 46).

Babits következő vers-részletében az illatzacskó, illatház jelzős összetételű metafora ere­detisége mellett egyféle fokozást is megvalósít, s előkészíti az emlékezés melankolikus hangulatát:

Szívem magába szívott ezer illatot, ezerjó illat engem hogy elkábított!	Szívem most illatzsacskó, lelkem illatház: ez a sok illat engem hogy megbabonáz.	Virágok illatával tele bús fejem virágok illatával rád emlékezem
(Babits: Egy szegény magára maradott)

Az illatérzetről szólva feltétlenül idekívánkozik Babits Mihály e témát művész-tudósi aprólékossággal kimerítő esszéje, a Szagokról, illatokról (1909). Az esszé utolsó része nagy írói bravúr, hiszen szavakkal fogalmaz meg egy illathangversenyt, egy odorikus zeneművet (Babits 1978: 55). Az illatok távolról jönnek, majd erősödnek, új illatokkal egyesülnek, önállósulnak, akárcsak a zenei motívumok egy hangversenyen. Noha az illatzene leírásában a névszói szerkezetek dominálnak, a részlet, éppen gazdagsága, túlzsúfoltsága miatt, rendkívül dinamikus:

Egyszerre újra, mint előbb észrevétlen, kél a halk ibolyaszag. [...] A nedves föld illata, a sár szaga, valóban az olvadó hó szaga, friss tavaszi lehelet, mely bársonyosan cirógatja a jelenlévők orrát. [...] És más virágok illata vegyül bele, mindig gazdagabban; először csak tavaszi virágoké; rezeda, orgona, gyöngyvirág. Ismeretlen szagok is: amaz illatozó lepkéknek szaga s egyszerre tömjénillat (Babits: Szagokról, illatokról 56).