UGYANAHHOZ
Persze, te azt hiszed, itthon vígan töltöm időmet...
Már pedig azt se tudom, holnapig élek-e még.
Löttyed a gyomrom, vér kavarog ki híg ürülékkel,
Harmadnapja emészt gyors lobogással a láz.
Tudtam volna, ilyen nyavalyákkal vár a szülőföld,
Jobb lett volna talán vissza se térni soha.
Óvjon téged az ég minden bajtól, Galeotto,
S félig már magam is újra erőre kapok.
371. CONQUERITUR DE MORA REGIS
Horrida saevit hyems, et adhuc, rex inclyte, bellas,
Excutiunt densae, nec tibi tela, nives.
Ipsos triste gelu vaginis detinet enses,
Nec possunt rigidae, frena movere, manus.
Tu tamen et pugnas misces et moenia frangis,
Tantum vel Martis, vel genitoris habes.
Otia iam placeant; castris mox rite locandis,
Commodiora novi tempora veris erunt.
PANASZKODIK A KIRÁLY HOSSZAS TÁVOLLÉTE MIATT
Tombol a téli hideg, s te csatázol a hős sereg élén,
Nem tart vissza, tudom, sem havazás, sem a szél.
Ebben a zordon időben a kard befagy ám hüvelyébe
És a lovat se lehet fogni, ha dermed a kéz.
Harcolsz, várfalakat döntesz le titáni erővel,
Mars se különb, de hiszen benned atyád szive ver.
Jobb, ha pihensz a hidegben s táborozásra csak akkor
Gondolsz, hogyha beáll újra a szép kikelet.
372. DE CAPTIVITATE DRAGULAE
WAIVODAE TRANSALPINI
Dicite, Io Paean! captus fert vincla tyrannus,
Si modo non falsum publica fama sonat.
Dicite rursus, Io Paean! et carmina festis,
Pierides Nymphae, iungite festa choris.
At tu, cui nullo decus hoc cum sanguine venit,
Ut quid iam medio frigore victor abes?
Hoc unum cuncti te supplice voce rogamus,
Redde tuos vultus, rex venerande, tuis.
Sin populi nil vota movent; hoc sponsa precatur,
Hoc genetrix; an et his, dure, negare potes?
DRAGULA HAVASALFÖLDI VAJDA
FOGSÁGBAESÉSÉRŐL
Zengjetek ünnepi dalt! Láncot hord végre a zsarnok,
Már ha igaz, mit a hír szerterepülve susog.
Zengjetek ünnepi dalt ismét s víg dallamotokhoz
Járjátok, Múzsák, ünnepi táncotokat.
És te, ki ekkora nagy diadalt vér nélkül arattál,
Bár győztél, mért vagy távol a tél közepén?
Egyet kér mindőnk esdő szava, drága királyunk:
Arcod után vágyunk, térj haza végre közénk!
Néped hasztalanul hív? Lásd, ezt kéri arád is,
Ezt az anyád; mondhatsz zordonan erre “nem”-et?
373. AD MATTHIAM REGEM
Iure colis Venerem mediis, rex inclyte, castris,
Illa tibi Martem conciliare potest.
MÁTYÁS KIRÁLYHOZ
Bölcs a király, ha a harc mezején se felejt el ölelni,
Vénusz a csóknak örül s megnyeri Mars kegyeit.
374. AD POLYCARPUM
Gratulor a terra, salvum rediisse, Latina,
Numina nec votis, surda fuisse, tuis.
Gratius hoc fiet, si nos, Polycarpe, revisas,
Ni post tam longum, tam breve taedet iter.
Quando ego te tota suspensus luce tenebo,
Narrantem vastae, dura pericla, viae?
Quis status Ausoniae, quae sint ibi tempora rerum,
Quas urbes, quales videris ipse viros.
Quodsi non fallit cupidam, spes irrita, mentem;
Tota, tuo nobis pectore, Roma, venit.
POLYCARPUSHOZ
Jó, hogy megtértél a latin földről, Polycarpus,
S meghallgatta az ég, íme, fohászaidat.
Még jobb volna, ha eljönnél hozzám, ha kibírnád
Hosszu utad végén még e rövidke utat.
Akkor egész nap csak szavadon csüggnék figyelemmel,
Míg te mesélsz a nagy út furcsa kalandjairól.
Mit láttál odalent? Mi világ van? Merre utaztál?
Mondd el a városokat, mondd el az embereket!
Ó, ha a léha remény nem játszik szomju szivemmel,
Benned egész Rómát zárja magába karom.
375. CONQUERITUR DE MORA
REGIS MATTHIAE IN MOLDAVIA
Sarmatici montes, et vos septemplicis Istri
Caerulea Euxino cornua mixta mari,
Ac tu Romanis olim possessa colonis,
Sed iam corrupto, barbara terra, sono;
Quid dominum lentis longe retinetis in armis?
An gelidum Tanain vultis ut ille bibat?
Plena quater, totidem complet iam Cynthia menses
Dicere adhuc magno, nec licet ore: venit!
Quando erit ut redeat? quando redimita coronis
Plaudet laeta suo Buda Neoptolemo?
Reddite, si pudor est, absentem reddite tandem,
Nubere parva viro, iam Catharina, potest.
PANASZKODIK MÁTYÁS KIRÁLY MOLDVÁBAN
VALÓ HOSSZAS IDŐZÉSE MIATT
Szarmata táj hegyei s te, Dunánk kék árja, amely hét
Ágra szakadsz s Fekete-tengeri vizbe vegyülsz,
Vad, barbár tájék, hol régen a római volt úr,
Csakhogy megromlott köztük a római nyelv;
Mért tartjátok urunk távol súlyos hadi-vértben?
Már ezután csak a hűs Don vize lesz itala?
Négyszer telt meg a hold, négy hónap telt el azóta,
S még ma se zenghetjük boldogan: itt a király!
Vissza mikor tér hát! Mikor ujjong majd Buda pompás
Díszben, mert megjött hősi Neoptolemos?
Küldjétek haza őt, ha akad még bennetek érzés:
Már kivirulva a nászt várja a kis Katalin!
376. DE CATHARINA REGINA HUNGARIAE
Nostri primus amor, stirps regis clara Boemi,
Post matris lacrymas, oscula pauca patris,
Cum iam Pannonicas avecta inviseret oras,
Edidit hos praesens Calliopea sonos:
Mutasti patriam, mutare vocabula debes,
Sis Catharina, volo, quae Cunegundis eras.
KATALIN MAGYAR KIRÁLYNÉRÓL
Drága szerelmünket, cseh királynak szép ivadékát
Atyja a csókjaival, s anyja a könnyeivel
Búcsúztatja s amint meglátja Pannoniát ő,
Megjelenik, s így szól Calliopea legott:
Régi hazáddal együtt illik neved is kicserélni:
Légy Kunigunda helyett már ezután Katalin!
Dostları ilə paylaş: |
