Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

256. AD ANTONIUM MARIAM

Sensimus, Antoni, Romanam pergis ad urbem,
   Felices, dextro sidere carpe, vias.
Sed quoniam Romae pollet tua plurima virtus,
   Est tibi cum summis, gratia magna, viris,
Te norunt omnes et amant; te maximus unum
   Praese Romanae diligit Ecclesiae,
Quare age cum dominam terrarum intraveris urbem,
   Ne mea Lethaeis, nomina trade, vadis.
Esto memor Musae, quae te cecinitque canetque,
   Succurrant animo, munera nostra, tuo.

ANTONIO MARIÁHOZ

Hallom, jó Antoniusom, Rómába igyekszel:
   jó csillaggal utazz, rajta, szerencse veled.
S mert Rómában erényeid oly ragyogón kivirulnak,
   sok magasállású férfi kegyel, szeret ott,
jól ismert téged mindenki, s a római Egyház
   szentséges feje is nagyrabecsül, kiemel:
kérlek, a minden-földeken-ur városba ha érsz majd,
   zord Léthére ne bízd, lassu vizére, nevem.
Emlékezz Múzsámra, a téged megdalolóra,
   lelked támasza lesz, nem csitul énekem el.

257. IN UGONEM

Divitior cum sim, cum sim te iunior, Ugo,
   Sanguinis et clari nobilitate prior,
Cum melius cantem, cum pulchro pectore praestem,
   Cur dat nulla mihi? cur tibi nulla negat?
An te tam gratum fecerunt balnea nuper?
   Nempe illic multis mentula visa tua est,
Memmula, Sileni quantam nec vector habebat,
   Hellespontiaco, mentula digna, Deo.
Nimirum huic omnes devovere puellae,
   Haec premit, haec dotes obruit una meas.

HUGÓRA

Jobb módú vagyok én bár, mint te, Hugó, s fiatal még,
   Ősibb mind a család, mind meg a vérem ugyan,
Szebben szól a dalom, s derekabb testem, de a lány csak
   Érted eped valahány, s engemet el-kitaszít.
Honnan e nagy sikered, mondd, csak nem a múltkori fürdő
   Tette, mikor csupaszon hordtad a fütykösödet?
Szílénosz szamarán sem lóg bizony ekkora bájrúd,
   Hellészpontoszon is isteni lényre való.
Nos, hát itt a titok, hogy mért epekednek a lányok!
   Ez több, mint amit én - dús noha - adni tudok.

258. IN PINDOLAM

O scelus! o facinus! quare mihi saepe solebas
   Pindola, blandiri, iam scio, iam video.
Quippe meum, pudet heu! paedicas ecce sodalem,
   Nam sic praeceptor nominat illud opus,
Quando incurvati pueri fodit inguine culum
   Major, et obscenis turpe tremit natibus.
Istud idem tu nempe mihi patrare volebas,
   Hinc illae illecebrae, dona et amicitiae!
Nil tibi nobiscum, nil nobis, pessime, tecum
   Iam tua sunt etiam munera amara mihi.
Reddo datos calamos, malesvadas reddo papyros,
   Quin et, si possim, poma comesa vomam.
Vana loquor, nihil ille rubet, nihil improbus horret,
   Mulcet adhuc blanda sed mea colla manu.
Desinis? an clamo: succurrite! Pindola nunquam
   Dat requiem! vel sic, o scelerate, fugis.

PINDOLÁRA

Ó, gaztett! Ó, szörnyűség! Most már tudom, értem,
   mért oly mézédes, Pindola, folyton a szád.
Persze, hiszen, pfuj! pajtásommal rég sodomázol,
   - így hívják ama csúf dolgot a jó nevelők,
hogyha az ifjabb hátulján döfigél az idősebb
   sudrija, és közben reszket a két feneke -,
s énvelem is nyilván ezt kívántad cselekedni:
   jött az ajándék és csábmosoly és bratyizás.
Semmi közünk egymáshoz, vedd, hitvány, tudomásul!
   Vidd, amiket hoztál, tőlük is undorodom.
Visszaadok papirost, kalamárist, bűnre csalókat,
   s visszaokádnám, haj, még a gyümölcsöket is!
Járhat a szám! Nem ijed meg a rongy, nem sül le a képe,
   nyájas mancsával csak simogatja nyakam.
Hess innen! Vagy üvöltök: nem hagy Pindola békén!
   Erre talán, ocsmány fajzata, eltakarodsz.

259. (EPIGRAMMA)

Nam vicia ipsa uno vel tota apprendere captu
Perfacile est, via prona patet, nec longius absunt.
[Prodere] virtutis sudorem aeterna locarunt
Numina, longa illuc et praeceps semita ducit,
Aspera et inprimis, sed cum stetit arce supraema,
Quae modo dura fuit, facilem se praestat eunti.

(EPIGRAMMA)

Mert a hibákat akár egy kézzel is el tudod érni,
Széles az út, értük nem kell soha messzire menned.
Ám ha a célod a jó, az erény, tudd, azt a magasba
Tették isteneink; oda hosszú és rögös úton
Juthatsz el; de ha már célodnál jársz a magasban,
Onnan nézve az út: sima, kellemes és gyönyörű volt.

260. FRAGMENTUM

Tum subiti sonitus et clamor et horrida matrum
Lameata, abstruso gaudet procul hostis in antro.

TÖREDÉK

Hirtelen ordítás, iszonyú az anyák zokogása.
Távoli barlangban pedig örvend titkon az ellen.

261. FRAGMENTUM SINE LEMMATE

Quantum nec Titus Anthia flagravit,
Nec Marusius arsit Angelinam,
Nec Lauram Sicula satus Panormo.
Anthia pulchra Titum, Jovianum Cinnama torquet,
Aut odorati strue cinnamomi.

CÍM NÉLKÜLI TÖREDÉK

Nem lángolt Titus ennyit Anthiáért,
Sem Marasius érted, Angelina,
Lauráért se Palermo nagy szülötte.
Anthia bája Titust, Jovianust Cinnama gyötri,
Vagy tán illata sűrü fellegével.

262. AD ANTIMUM

Quid frustra miseros vitta tegis Anthyme canos,
   Celari nequeunt tussis, amor senium.

ANTIMUSHOZ

Mért ez a mentegés, mondd, Anthimus? Úgyse a vénnek
   Rejteni nem lehet azt, hogyha szeret, ha köhög.

263. DE THALETE AB ANU IRRISO

Hauserat, intentum stellis, scrobs caeca Thaletem,
   Cum super illudens talia dixit anus:
Tu, qui fata aliis te pandere posse serebas,
   Nescisti vitae fata videre tuae.

THALÉSZRŐL, AMIKOR EGY ÖREGASSZONY GÚNYOLTA

Csillagokat néző bölcs épp belehullt a verembe,
   Fentről gúnyolni kezdi a vén banya őt:
Mondd, te, ki feltárod, mondtad, másoknak a sorsát,
   Hogyhogy nem láttad azt, ami vár tereád.