Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

224. DE ARQUADA

Arquada Euganeos inter celeberrima pagos,
   Quondam Antenorei quos tenuere Phryges;
Quamvis pulchra situ, quamvis sis ubere felix,
   Nec tua morbiferum noverit aura canem;
Inde tamen longe major tibi gloria surgit,
   Vatis Petrarchae sancta quod ossa foves.

ARQUÁHOZ

Ó hires Arqua, kies lakhely dombsorba-szegetten,
   Hol hajdan fríg nép és uruk, Antenor élt:
Bár szépséged s dús aratásod kincse özönlő,
   És lágy szellőid hűtik a kánikulát:
Mégis hírneved égen-földön azáltal öregbül,
   Hogy Petrarcának csontjait őrzi öled.

225. AD GALEOTTUM PRO DONO QUODAM

Pectora si magnum redolerent nostra Maronem,
Divinusque meo sub corde lateret Homerus,
Et mea centenis resonarent guttura linguis:
Vix, Galeotte, tibi meritas persolvere grates
Munere pro tali facundia nostra valeret.
Tot tibi sint igitur grates, quot litus harenas,
Tmolus habet vites; maturas Gargara messes,
Dulcis Hymettus apes, vastas Hyrcania tigres,
Quot gruibus Strymon, niveis palus Asia cygnis,
Glandibus Epirus, quot abundat frondibus Ide,
Quot fluvii pisces, quot sidera stellifer axis,
Terra feras nutrit, volucres agitabilis aër,
Quot segetes aestas, vernalia tempora flores,
Quot pater Autumnus dulces in vite racemos,
Humantes pluvias quot bruma novissima gignit,
Irrigui pictis quot abundant floribus horti,
Arboribus montes, maturis frugibus agri.
Ergo vale, et nostri reminiscere semper amoris.

GALEOTTÓHOZ, AJÁNDÉKA VISZONZÁSÁUL

Lelkemben ha a nagy Maro szólalna, ha szívem
mélyén isteni költőm rejtőzködne: Homérosz,
torkomban ha akár száz nyelv muzsikája dalolna:
ékesszólásom nem volna elég, Galeottóm,
ritka ajándékodhoz méltón mondani hálát.
Hallj köszönő szót annyit, amennyi homok van a parton,
Tmulus szölleje, Gargara sárga buzája amennyi,
s méhe Hymettosnak, bősz tigrise Hyrcaniának;
Strymon ahány daruval, hattyúval Ázsia, makkal
zöld Epirus, s Ida csúcsa ahány lombbal dicsekedhet;
vízben amennyi a hal, fénylő égbolton a csillag,
földön a vad, s amilyen sok a szárnyas a híg levegőben,
nyáron a termés, fesledező bimbó kikeletkor,
fürtöt amennyit atyánk hoz, az Ősz a sötét venyigéken,
nyirkos esőt amilyen sokat enged ránk a zimankó,
kerti virág amilyen sok nyílik, hogyha locsolják,
bércen ahány fa, a síkon ahány jófajta gyümölcs nő. -
Hát Isten veled, és csak gondolj arra: szeretlek.

226. AD MARCELLUM

Non ego te idcirco vatem, Marcelle, negarim,
   Vulgares numeros quod tua Musa sonat.
Quid refert que quis scribat bona carmina lingua?
   Laudamus mutam, si bene cantat, avem.

MARCELLÓHOZ

Nem tagadom, Marcello, költő vagy te valóban,
   Bár a hazád nyelvén zengi Muzsád a dalát.
Mindegy, jó verset mily nyelven irunk; madarunkat
   Dícsérjük, ha dalol, mégha nem is csalogány.

227. MANUELI

Accipe quaeso tui munuscula parva Ioannis,
   Exhilares frontem, dum capis, ipse tuam.
Ante tamen nobis memor esto ignoscere, quod non
   Redduntur meritis praemia digna tuis.

MANUELISNEK

Híved, János küldi, fogadd el e pár kicsiséget,
   és ha kezedbe veszed, fussa be arcod öröm.
Mégis: eszedbe ne jusson, hogy tán érdemeidhez
   méltó hálának gondolom én ezeket.

228. AD LIBROS SUOS

Vos, Ovidi, Lucane, Maro, si forte potestis,
   Mutua praestetis bis mihi, quaeso, decem.
Cessatis? iam vos saxo Iudaeus habebit,
   Qui servat magnae, lintea iuncta, viae.
Istic ignavi tineas et pascite mures,
   Nil opus est vestris nunc mihi carminibus.
Nunc mihi opus numis; quarto vos mense videbo,
   Venerit interea si quid ab Hungaria.

KÖNYVEIHEZ

Vergilius, Lucanus, Naso, ti segítsetek engem!
   Kölcsön húsz aranyat kell ma szerezni hamar.
Meddig késtek még? Jösztök szaporán a zsidóhoz,
   Ponyvás sátor alatt pislog a nagy piacon.
Ott csak a moly s egerek lakhatnak jól betütökből,
   Jó darabig nem kell már nekem éneketek.
Négyszer fordul a hold, amíg újra kezembe kerültök,
   Hogyha magyar földről megjön időben a pénz.

229. DE VITAE MUTATIONE

Sat cuivis semel est habitum mutare priorem;
   Felices! quibus id contigit in melius.

ÉLETÜNK VÁLTOZTATÁSÁRÓL

Untig elég egyszer megváltoztatni sorunkat;
   nagy boldogság az, hogyha cseréd sikerül.

230. TETRASTICHON IN BORSUM

Ipse suas laudes toto memoratus in orbe
   Ponat Alexander, ponat et ipse Titus;
Gaude Estense genus! foelix Ferraria gaude,
   Maior Alexandro, maior et ille Tito est.

TETRASTICHON BORSÓRA

Hírneve fényében kérkedhet széles e földön
   mind ama Nagy Sándor, mind maga hős Titus is;
örvendj, Estei-ház, te szerencsés Ferrara, örvendj,
   több ő, mint Sándor s mint Titus, ő a nagyobb.

231. DE IACTURA VITAE HUMANAE

Nocte cadente orimur, nihil anterioris habentes
   Temporis, excepit nos simul alma dies.
Semper et hesterni vitam deperdimus aevi,
   Principium reliquae lux modo nata facit.
Esse tibi multos senior se dixeris annos,
   Nam de praeteritis nil hodie retines.

AZ EMBERI ÉLET VESZTESÉGÉRŐL

Éj múltán születünk, semmink sincs már az előző
   Órákból, amikor virrad a nap kegyesen.
Elvész nyomtalanul számunkra a tegnapi élet,
   Most születő fény csak kezd maradék napokat.
Aggastyán ha leszel, sem mondhatod: oly sok az évem,
   Elmúlt évekből mára biz egy se tiéd.

232. MARTINO PHILECTICO

Magna tuis ficis scribis me bella minari!
   Nescio quid de me suspicionis habes.
Non vox nostra tibi, non lancea missa duellum
   Indixit, pugne nullaque signa dedi.
Si quis avet tecum certamen inire vorandi,
   Adversus illi dentibus hostis eas!
Me parce ad tales, Martine, lacessere pugnas,
   Dedecet ingenuos vincere ventre viros.