Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

241. AD RUFUM

Scripta quod et ludunt et amant mea, Rufe, modestis
   Illa placere negas? pluribus ergo placent.

RUFUSHOZ

Állítod, Rufus, hogy verseimért a szerények
   Nem lángolnak. Igaz, ámde a többi igen.

242. IN CINAEDUM

Nec vis nec poteris, cinaede, tangi,
Dico, non poteris volens, cinaede:
Es totus quia nil nisi foramen.

EGY FAJTALANRA

Sem mást, sem magadat te hág-ni, -atni
Nem tudod, noha néha úgy szeretnéd,
Mert tested maga semmi más: nyilás csak.

243. IN QUENDAM

Aversam Glycerem premeret dum Cinna, cavernae
   Fluxit ab alterius parte soluta Venus.
Miranti sic illa: “Retro percussa refundit
   Pyxis odoratum parte priore piper.”

VALAKIRE

Hátulról Glicerét míg megtömi Cinna erősen,
   Más lyukból azalatt folyt szabadon - ami folyt.
Meghökken, de a lány szól: “Lökd meg jól a szelencét
   Hátul, s máris elöl ömlik a jószagu bors.”

244. DE VULVA URSULAE

Blanda est lingua tibi, mollis caro, vultus honestus,
   Ante opus et nobis, Ursula, tota places;
Cum vero incubui, tum laxo mentula cunno
   Incidit, ut cunnum nec subiisse putet.
Non latus aut fundum sentit, velut aëre nudo
   Palpitet, in liquidis vel spatietur aquis.
Sed vasto infelix late bacchatur hiatu,
   Ac frustra in votum nititur aegra suum.
Nec vibrare nates, aut stringere brachia prodest,
   Alta nec in scapulas tollere crura iuvat.
Conatus pereunt, perit omnis sudor anheli
   Pectoris, et ruptis ilibus ossa dolent.
Dii tibi vel tollant quo digna videris amari,
   Vel tribuant possis, Ursula, quo futui.

ORSOLYA ÁGYÉKÁRÓL

Édes a nyelved, a hús puha rajtad, az arcod is ékes,
   Tetszik minden ized, Orsolya, - aktus előtt.
Csak ha reád fekszem, hiszem én, hogy kútra feküdtem,
   Fütykösöm akkora lyuk várja, hogy elveszek én.
Hasztalanul keresem, de sem alja, sem oldala nincsen,
   Mintha körülvenne: víz meg a tág levegő.
Ebben a nagy lyukban vergődöm, a célom elérni -
   Ó, boldogtalan én! - már soha úgy se fogom.
Mit se segít a farod mozgása, a fojtogató kar,
   Sem, hogy a vállaimon csapkod a combod, a láb.
Minden kárba veszett: mellem lihegése, veríték,
   Érzem, megszakadok, fájnak a csontjaim is.
Orsolya, adjon az ég vagy kellő méretü férfit,
   Vagypedig ágyékot, mely szerelemre való.

245. DE EADEM

Quantus ad aethereum, coeli suspectus, Olympum,
   In praeceps tantum bis tibi vulva patet.
Huius non toto, sentirem Cerberon, antro,
   Non Stygis hanc obeant flumina tota novem.
Haud illinc, Castor fraterna morte, redisset,
   Virtute Alcides, carmine Threicius.
Si sciat hoc rector Superum, qui iactat ab alto,
   Facta Pyracmonia, tela trifulca, manu.
Hac et Aloidas geminos demergat abysso,
   Huc pariter Coeum trudat et Ïapetum.
Si Parnasiacae, sciat hoc, Deus incola, Cirrhae
   Vulture rodendum, porrigat hic, Tityon.
Nec quinquagenis immanem faucibus hydram,
   Ipse alio, Pluton mallet hiare, loco.
Omnia sed quamvis concurrant monstra, nequibunt
   Dimidia cunnum, parte replere, tuum.

ISMÉT ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓL

Mint amilyen magasan nyúlik föl az égbe Olympus,
   kétszer olyan mélység nyílik öledben elém.
Ekkora barlangot nem ugatna be Cerberus, és nem
   foghatná be kilenc ággal a Styx vize sem.
Váltani testvérét nem húzná semmi ki Castort,
   s Alcidest sem erő, s ének a Tráciait.
Hogyha a Főisten, ki felülről szórja a három-
   csúcsú s cyklopsok-verte tüzes nyilakat,
ismeri ezt a lyukat, nyilván a gigászokat ebbe
   szórja, ahogy Coeust és Iapetust is ide.
És ha Apolló ismeri már, Tityust ide zárja:
   újra-növő máját tépje a saskeselyű.
Plútó is szivesen látná itt annak az ötven-
   torkú kígyónak tátogató fejeit.
Ám, ha az összes szörny itt egybeszaladna is, órjás
   mindzsód félig sem lenne velük, kicsikém.

246. DE VULVA URSULAE

Totus devoror Ursulae barathro,
Alcide, nisi subvenis perivi.

ORSOLYA ÁGYÉKÁRÓL

Elnyel Orsolya kútja teljesen már,
Elvesztem, ha te nem segítsz, Heraklész.

247. DE EADEM

Taenarias videor fauces, alta ostia Ditis
   Ingressus, quoties, Ursula, te futuo;
Tam patet inguinei siquidem descensus Averni;
   Sed revocare gradum plurimus inde labor.
Nam quanto pressi magis, hoc magis atra vorago
   Panditur, et late cedit inane Chaos,
Quod caperet teneri, coëuntia semina, mundi,
   Quo possent atomi pervolitare leves.
Nec tantum penem, sed testes, ilia, lumbos,
   Devorat, ac pariter brachia, crura, caput.
Pridem me trepidi, planta eduxere, ministri,
   Tractus ab Alcida Cacus ut ante fuit.
Desine iam miseros, Erebo deducere manes,
   Amplius hic barathrum, Pliade nate, patet.

UGYANARRÓL

Tainarosz ős üregét érzem megnyílni alattam
   Mindenkor, ha netán, Orsolya, rádfeküszöm.
Annyira tág ugyanis már ott a te alfeled útja,
   Hogy belemenni lehet, ámde kijutni nehéz.
Hogyha erőltetem, úgy még jobban tágul az örvény,
   És feltárul a nagy Káosz, a végtelen űr,
Melyben az ősi világ ős magvai egybevegyülnek,
   Hol szabadon szállnak pillesulyú atomok.
Nemcsak a fütykös tűnik el itt, eltűnik a comb is,
   Láb, a herém, ágyék, majd meg a kar s a fejem.
Hajdan szolgasereg védett, most íme e barlang,
   Cacus is itt halt meg, Herkules ölte meg őt.
Mercurius, ne vezess már lelket a lenti világba,
   Pléiasz szülte fiú, bőven elég ez a lyuk.

248. AD TELESPHORUM CINAEDUM

Lis magna est nobis, formose Telesphore, tecum,
   Non tamen illa foro, verum agitanda toro.
Quid frustra ambigimus? testes admitte, probabo.
   Nec tibi magnus erit succubuisse dolor.