Nem fizeted meg a kölcsönt, ám adományt ideküldesz?
Add oda mind, mi enyém, s majd azután mi tiéd!
201. IN OVILLUM
Esse super terras si quis genus Acephalorum
Haesitat, is vultus cernat, Oville, tuos.
Nam tibi tam pervum caput est, ut sit prope nullum,
At minor et nullo est sensus, Oville, tibi.
OVILLUSRA
Él-e fejetlen nép? Ha netán kétkedne a tényben
Bárki, Ovillusom, az nézzen előbb tereád.
Mert oly csepp a fejed, hogy szinte a semmi is ennyi,
S annál is kevesebb benne, Ovillus, az ész.
202. AD ANTONIOLUM PLACIDUM
Marsupium nummo, nummus custode crumena
Indiget; hoc etiam munera nostra probant.
ANTONIOLUS PLACIDUSHOZ
Erszényedhez pénz, pénzedhez tárca hiányzik.
Íme, ajándékom: - tudtam e két bajodat.
203. IN HODUM
Pomorum genus est, quae turpia, sed bona dicunt,
Tu dici bellus, sed potes, Hode, malus.
HÓDUSRA
Csúnyának látszik, noha jó almában a “turpis”.
Hódusom is turpis: szemrevaló, de gonosz!
204. IN LADVANCUM
Est, mollis Ladvance, tibi tam mascula coniux,
Uxoris possis uxor ut esse tuae.
LADVANCUSRA
Férfias asszony a nőd, Ladvancusom, és te puhány vagy;
Meglásd, még a saját nőd felesége leszel.
205. CYMINOPRISTES
Quid nam sit, rogitas, cyminopristes?
Tu, Paule, es proprie cyminopristes.
CYMINOPRISTES, AZAZ KÖMÉNYHASOGATÓ
Kérded, Pál, mi e szó: cyminopristes?
Épp az vagy, te fukar: “cyminopristes”.
Lángolt fönn a tetőd, amikor megeredt sürü zápor;
Máris üvöltöztél: íme, csodát tesz az ég!
207. IN DEMETRIUM
Morio Demetri, nempe intellecta patescit
Ars tua, deprenso fallere parce dolo.
Nam sapis, immo equidem plus quam sapis: omnia lustras
Tu loca, nec te usquam lauta culina latet.
Mentiris, numos poscis, dicteria dicis.
Qui facit haec, non est morio, sed nebulo.
DEMETRIUSRA
Bamba Demetrius, ím napfényre került a felismert
furfangod, hagyd hát abba a pőre csalást.
Hisz van eszed, sőt, van sok eszed; mindent bebarangolsz
és kifigyelsz - nincs jó konyha, ahol nem eszel,
pénzt követelsz, lódítsz, csípős tréfákat eresztesz -
léhűtő tesz ilyet és nem a bamba hülye.
208. IN EUNDEM
Fingis te, miser, esse morionem,
Vivas scilicet ut labore nullo.
Nobis morio non tamen videris;
Nunquam morio taliter iocatur,
Nullus morio litigare novit,
Nescit morio corrogare numos,
Nil non morio praestat exigenti,
Quicquid praecipio, statim facessit,
Quicquid porrigo, corripit libenter:
Tu structae petis unctiore mensae,
Turdos, sumina, Phasidas, botellos;
Lambis crustula, devoras placentas,
Nec potas, nisi de priore musto.
Quare morio verus est habendus,
Qui te censeat esse morionem.
UGYANARRA
Megjátszod, nyomorult, magad hülyének,
csakhogy munka se kelljen és megélhess.
Tévedsz, mert hülye mégse vagy szememben.
Így nem tud hülye mégse viccelődni,
és nincsen hülye, kit pörölni látnál,
nem képes hülye pénzt se kéregetni,
és csak nagy hülye adja meg, ha kérik.
Még csak gondolom - ez csinálja máris,
még csak nyújtom - ez elragadja tüstént,
Dús asztal finom ízeit kivánod:
kolbászt, emse tejes csecsét, rigócskát,
majszolsz sok süteményt, bekapsz kalácsot,
és újbort iszogatsz, alább nem adnád.
Gondoljuk csak ezért hülyének azt, ki
téged vélne s itélne tán hülyének.
209. DE UVA
Est simul et potat, qui dulci vescitur uva,
Hoc tibi, sed solo, cedit, Ïacche, Ceres.
A SZŐLŐRŐL
Szőlőt élvezel: ím, egyszerre iszol s eszel; és ezt
Cerestől Bacchus kapta, csak ő egyedül.
210. DE FRANDO NAUFRAGO
Naufragus Eridani dum Frandus mergitur undis,
Siccine me miserum fata necatis? ait.
Si fueram liquida periturus morte, perissem
Per latices potius, dulcis Ïacche, tuos.
A HAJÓTÖRÖTT FRANDUSHOZ
Frandus a Póba merült s vergődve az égre kiáltott:
Ó ez a csúnya halál ér utol engemet is!
Hogyha a végzet pont folyadékba akar beleölni:
Bacchusom, annyi a bor, mért igyam én a vizet?
Ássa a földet, s bár nyomorék, még szántani is tud,
add neki vissza kezét s lopja megint a napot.
212. AD LAURUM
Mortem, Laure, times? frustra mors, Laure, timetur,
Sive Platon verum, sive Epicurus ait.
LŐRINCHEZ
Félsz a haláltól? Kár. Epikuros híve legyél bár,
Vagy Platoné, Lőrinc, úgyis elért a halál.
213. IN ANELLUM
Donec, Anelle, tibi solus portabat asellus
Flava volubilibus farra terenda molis,
Nunquam iusta dimum misero mensura redibat,
Aut erat externo semine mixta ceres.
Hoc et Praetori longo narrare libello,
Vicino et memini te mihi saepe queri.
Sed nunc egregiam vafer invenisse videris,
Qua caveas posthac talia damna, viam.
Nam custos coniux molitoris furta dolosi
Servat, et ad saccum pulverulenta sedet.
O quam falsus homo es! cui credere granula centum
Non potes, uxorem credere, Anelle, potes?
