Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

163. IN IUDAEUM FOENERATOREM

Lucanum et iuncto pariter Nasone, Maronem,
   Redde mihi Iuda, seu mage tu Salomon.
Quid dubitas? ego tres olim tibi nempe libellos,
   Inspice si Iani chartula nomen habet.
Quis modus usurae? sortem, inquis, foenus adaequat.
   Si verum dicis, perfide, non redimo,
Hic pereant; tanti vix illos auctio vendet;
   Insanit saumet pignora quisquis emit.

EGY UZSORÁSRA

Lucanust, vele még Ovidot s még Vergiliust is
   Add már vissza, Judás, vagy Salamon a neved?
Még habozol? Hisz e könyveket én már rég odaadtam,
   Ott van a Janus-név, nézd az adóslevelet.
Mennyi kamat kell? Azt feleled, fölemészti a tőkét.
   Úgy ki se váltom hát, vesszen a zálog is ott.
Hajh, gazlelkü, ki adna ily árt az árverezésen?
   ... Újra ki megveszi, mit zálogul ád, eszelős!

164. DE SE QUOD AMARE COEPISSET

Quod mihi divino tu saepius ore solebas
   Dicere, nunc, Michael, exitus ecce probat.
Haesimus, et totis concepimus ossibus ignem.
   Concidit et tandem spiritus ille meus.
Cum te dementem dementia nostra vocabat,
   Cum mox ridendo tu mihi risus eras.
Quare in amore rudi, doctissimus ipse, sodali,
   Consilium, quaeso, confer et auxilium.

MIKOR SZERELEMBE ESETT

Íme, amit megjósoltál, amit isteni ajkad
   Mondogatott, Michael, most bizonyítja a sors.
Fogva vagyok, lángok mardosnak minden izemben,
   S végül a tűzbe merész szellemem is belehull.
Én őrült, őrültnek téged hívtalak egykor,
   És kinevettelek én, én a nevetnivaló.
Kérlek azért, hiszen értesz jól a kemény szerelemhez,
   Szóval s tettel nyújts támogatást nekem is!

165. IN LINUM DOCENTEM PAEDICARE

Praeco salutiferi, Line flagrantissime, verbi,
   Siccine deterres turpibus a vitiis?
Cum quis paedicat, fugere inquis daemonas omnes,
   Quis non paedicet, si, Line, vera refers?

A FARCICERÉT JAVALLÓ LINUSRA

Lánglelkű Linusom, mondd üdvösséges igéddel,
   azt hiszed, eltérítsz bárkit a bűneitől?
Iszkol az ördög - ilyent magyarázol - a farcicerétől.
   Hát, ha igaz, mért nem farcicerél kicsi, nagy?

166. DE EODEM

Orabam frustra, frustra ieiunus agebam,
   Nil opis in donis, nil erat in crucibus;
Nam tanto diris gravius tentabar ab umbris.
   Sed nunc paedico: daemones aufugiunt.

UGYANARRÓL

Hasztalanul hánytam régóta keresztet; a böjtöm,
   Sok-sok ajándékom, s kárba veszett az imám.
Egyre erősebb volt a kisértés. Ámde mióta
   Hágom a férfiakat: futnak az ördögeim.

167. DE EODEM

Infesti possent qua daemones arte fugari,
   Nemo prius norat; nunc Linus edocuit.

UGYANARRÓL

Hogy mily fortéllyal lehet ördögöt űzni, eleddig
   senki se tudta - Linus megtanitotta nekünk.

168. DE EODEM

Ite procul supera lapsi de sede maligni;
   Formosus nostro, est Troilus, in gremio.

UGYANARRÓL

Mennyekből lezuhant gonoszok, távozzatok innét,
   szépséges Troilust vettem ölembe imént.

169. IN EUNDEM

Interpres, Line, codicum sacrorum,
Francisci rigidam secute sectum;
Audires mea forte confitentem
Dum me crimina; saepe non negavi,
Lascivo cubuisse cum cinaedo.
Tu zelo, ilicet, ac furore plenus,
Clamasti subito per omne templum,
Cur tantum facinus miser patrassem?
Hoc egi, Line, non libidinose,
Sed tetros uti daemonas fugarem.

UGYANARRA A LINUSRA

Szent könyvek tömegét tudó Linus, te,
zord rendjében a jó Ferenc atyánknak,
szándék nélkül a fültanúja voltál,
hogy meggyóntam: elég gyakorta űztem
egy-egy farcicerét ramaty buzikkal.
Szentséges dühöd oly magasra hágott,
hogy mindenfele prédikációdban
megróttad nyomorult viselkedésem.
Nem tettem, Linus, én bujálkodásból:
a csúf ördögöket riasztom ezzel.

170. DE THESPI

Coepit sordidus ore faeculento
Plaustris carmina vectitare Thespis.

THESPISRŐL

Borseprő maszatolja össze száját,
és dalt kezd kocsijára venni Thespis.

171. DERIDET EUNTES ROMAM AD IUBILAEUM

Mille quadringentis Hyperion aureus annis
   Adiicit haec decimae tempora Olympiadis,
Natus ut aeterni, qui condidit omnia, patris,
   Prodiit intacta virgine factus homo.
Nunc propius quaerenda salus, et ac aethera clarum
   Vilibus e terris maxima porta patet.
Iam Zephyri et Boreae gentes, Occasus et Arctos,
   Omne quod hinc Tanais claudit et inde Tagus,
Romam festinant, et confluit orbis in Urbem,
   Nec capiunt ipsae millia tanta viae.
Nescio credulitas haec si sua proderit ipsis,
   Hoc scio: Pontifici proderit illa satis.

KIKACAGJA A RÓMAI BÚCSÚSOKAT

Egyezer és négyszáz esztendő telt el azóta
   És tiz olimpiaszi év az arany nap alatt,
Hogy szűztől született szeplőtlen s emberi formát
   Vett fel az égi örök Gondviselő fia itt.
Most közelebb van az idv, és fényes nagy kapu nyílik
   Földi silány rögön át fényteli éterekig.
S lám, kelet és észak, nyugat és dél messze vidékén
   A Tajo meg a Don partjai közt lakozók
Róma felé tódulnak, a föld elözönli a várost
   És az ezernyi utas már az utakra se fér...
Nem tudom én azt, vajjon e vakhitből van-e hasznuk?
   Ám hogy a pápának haszna van, én tudom azt.

172. DE EODEM

Hispani, Galli, Sclavini, Teutones, Hunni,
   Clavigeri petitis limina sancta Petri.
Quo ruitis stulti, Latios ditare Telonas?
   Salvari in patria siccine nemo potest?

UGYANARRÓL

Szlávok, hiszpánok, gallok, hunnok, teutonok,
   Mennyire ellepitek Péter aranyküszöbét!
Mért töritek magatok gazdaggá tenni a taljánt?
   Hát a hazájában senki sem üdvözül-e?