Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

142. IN CYPRIANUM

Quo tibi personam? Nudo licet ore vageris,
   Omnes larvatum te, Cypriane, putant.

CYPRIANUSHOZ

Nincs szükséged a maszkra, csupasz képed se valódi
   s azt hiszi úgyis a nép: arcodat álca födi.

143. AD GALEOTTUM

Cum nec amicitia nobis sit iunctior ullus,
   Nec Permessiacis tam madefactus aquis,
Carmina Marcelli patrios solantia luctus,
   Iudicio misi discutienda tuo.
Non ego nunc abs te plausus expecto crepantes,
   Nec vanum clames ut, Galeotte, σοφως;
Ista dabit vulgus, vel garrula turba clientum,
   Tu fac, Quintilio me recitasse putem.

GALEOTTÓHOZ

Jobb pajtásom nincs, aki még kedvelne is engem,
   És Permessa-vizet többet ivott valaha.
Marcellus gyászolja fiát. Vigaszára megírtam
   Versemet. Itt küldöm s várom itéletedet.
Nem kell tőled a taps, sem az ujjongó egyetértés,
   Jó Galeottóm, sőt még te σοφως-t se kiálts!
Megkapod azt a kegyencek hitvány, rossz seregétől,
   Hadd véljem, hogy e vers Quintiliusra talált.

144. EPITAPHIUM VALERII MARCELLI

Improba ni tenerum, Valeri te, fata tulissent,
   Esses Marcellae, fama secunda, domus.
Tecum spes Venetum, tecum solatia matris,
   Tecum deliciae disperiere patris.
Si probitas, si forma, Deos, si lingua moveret,
   Nestoris aetatem vivere dignus eras.
Mota erat his Clotho, Lachesis non ipsa negabat,
   Tertia, sed rupit stamina, pulla soror.

VALERIUS MARCELLUS SÍRIRATA

Drága Valér, ha kegyetlen sorsod nem visz a sírba,
   Marcellus-háznak hírneve nő teveled.
Íme, Velence reménye s vígasza édesanyádnak
   Elszállt már, s oda van híres atyád öröme.
Hatná csak meg erény vagy szép szó isteneinket,
   Méltó voltál, hogy érd meg a nesztori kort.
S bár ezt óhajtá Lakheszisz s Klothó helyeselve,
   Zord nővérük el így vágta e szép fonalat.

145. DE SIGNO AMPHITRYONIS

Phoebus quadriiugo surgit cum lampade curru,
   Bellantis signum hoc Amphitryonis erat.

AMPHITRYON JELÉRŐL

Phoebus négyfogatú fáklyás kocsiján kel az égre,
   ez volt Amphitryon hősnek a harci jele.

146. IN LUCIAM

Hunc cum, Lucia, mentulatiorem,
Qui nasatior est, inepta credas,
Rivali puto me carere summo,
Quod nondum tibi visus est Philemon.

LÚCIÁRA

Minthogy, Lúcia, azt hiszed, butácskám:
orrosabb a legény - nagyobb tagú is:
nem kell félnem a fő riválisomtól,
mert hisz még nem akadt eléd Philémon.

147. DE GALESO

Non credis nostro cur Praetor inique, Galeso?
   Legitimos testes nonne Galesus habet?

GALESUSRÓL

Prétor, ugyan mért nem méltó hiteledre Galesus?
   Szorgalmas tanuként hozza eléd a herét.

148. IN AULUM

Nil satis, Aule, tibi est, cupis omnia et omnia captas,
   Quid dignum factis imprecer, Aule, tuis?
Aut tibi, quanta Midae fuerat, sit copia rerum,
   Aut Erysichthonia discruciare fame.

AULUSRA

Minden után kapkodsz, vágyadnak nincs zabolája.
   Mit kívánjak ugyan megfelelőt neked én?
Hajdani Mídász híres kincsei dús özönét tán
   vagy Erysichton örök böjtre itélt beleit?

149. AD GALLIONEM

Si nec legitimi curas chirographa ligni,
   Nec te nostra fides, numina nostra movent,
Securum faxo te praestet idoneus auctor,
   An dubitas etiam credere pontifici?

GALLIÓHOZ

Hát nem elég-e neked rendes hiteles kötelezvény
   És nem a szent becsület, és nem az eskü se még?
Jó, ha kezes kell, hát megnyugtathatlak egészen:
   Főpapnak csak mersz bármikor adni hitelt?

150. AD GUARINUM

Perlegeres nostrum cum forte, Guarine, libellum,
   Dixisti (ut perhibent): haec ego non doceo.
Non haec tu, venerande, doces, Guarine, fatemur,
   Sed quibus haec fiunt, illa, Guarine, doces.

GUARINÓHOZ

Így szóltál, Guarino, míg olvasgattad a könyvem:
   Nem tanitottam ilyet. - Íme, bevallom, igaz.
Mesterem, erre te nem tanitottál, ám amiből ez
   Sarjadt - kérdezem én - nem te vetetted-e azt?

151. IN PINDOLAM

Quid mihi, nescio cur, arrides, Pindola, semper?
   Istud non novi, qua ratione facis.
Nil unquam de te merui bene; nil tibi certe
   Ante dedi, sed nec forte deinde dabo.
Crustula tu nobis tamen et diapasmata donas,
   Vel ficos plena castaneasve manu.
Saepe ultro calamum largiris, saepe papyrum,
   Saepe mihi dicis: sum tuus, esto meus.
Qui reblandiri norunt, blandire Latinis,
   Pindola, dedidici nondum ego barbariem.

PINDOLÁRA

Mért mosolyogsz úgy rám, áruld el, Pindola, folyton?
   El sem képzelem én, erre mi adhat okot.
Jót veled én soha nem tettem, de az is bizonyos, hogy
   adni sem adtam még, s tán ezután sem adok.
Illatozó púdert küldsz mégis, gesztenye hullik
   két markodból vagy friss füge vagy sütemény.
Tollal halmozol el sokszor, gyakran papirossal,
   több ízben szólsz így: “Én a tiéd, te enyém!”
Hízelkedj a viszont hizelegni tudó latinoknak,
   barbárságomat én még nemigen feledem.

152. IN LUPUM

Grandem te et luscum, vere Cyclopa vocamus,
   Verius id fiet cum, Lupe, caecus eris.

FARKASRA

Félszemü vagy, óriás, joggal Küklopsz neve illett,
   több joggal lesz az, félszemed is ha kihuny.

153. DE MONADE ET DYADE, NUMERIS

Quid sit prima Monas summae Deitatis imago,
Mascula dividuas admittere nescia partes,
Non numerus, verum numeri pollentis origo.
Haec Dyadem geminata creet, quam prima secare
Possit, et imbellem referat, ceu femina, sexum.