Romániai magyar irodalmi lexikon

Csiky József (Olthévíz, 1926. okt. 7. — 1977. jún. 29., Kolozsvár) — újságíró. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, a Bolyai Tudományegyetemen irodalmat, esztétikát, néprajzot hallgatott. Pályáját a Népi Egységnél kezdte, majd kolozsvári lapokba dolgozott; 1975-től a Brassói Lapok munkatársa. Verskötete: Kakukkszó (Tompa László előszavával, Székelyudvarhely 1946).

Csíky Kálmán (Kézdialbis, 1914. nov. 9.) — orvosi szakíró. ~ Csaba Jenő apja. Középiskoláit Kézdivásárhelyt és Brassóban végezte, orvostudományi tanulmányait Kolozsvárt. 1940-től Miskolczy Dezső mellett dolgozott a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi ideg- és elmegyógyászati tanszéken. 1948-tól a marosvásárhelyi elmegyógyászati klinika vezetője; az OGYI egyetemi előadótanára, majd professzora, az orvostudományok doktora (1966). Kiterjedt szakirodalmi tevékenységének eredményei hazai és külföldi lapokban jelentek meg. Ő írta le elsőként Európában a szúnyog terjesztette vírusos enkephalitiszes járványt. Az elmegyógyászati gyakorlatba bevezette a mesterséges altatásos elektroenkephalogrammos vizsgálatot. Nagyszámú vizsgálat alapján e módszerrel elkülönítette az epizódikus temporális pszichózisok kórcsoportját, valamint a minor skizofrénia kórformáját. Társszerzője a Miskolczy Dezső akadémikus szerkesztette Idegkórtan c. tankönyvnek (1956). Munkatársa az I. T. Nicolescu akadémikus szerkesztésében megjelent Morfopatologia sistemului nervos c. monográfiának (1957, orosz fordítása 1963). Hazai magyar nyelvű folyóiratokban (Korunk, Előre, A Hét, Dolgozó Nő) a lélektan és neveléstan kérdéseiről több közleménye jelent meg.

Páll Árpád: Idegesség — neurózis — pszichózis — mentálhigiénia. A Hét 1972/31.

Csipkerózsika-per — *irodalmi vita

Csipkés Ilona — *zeneirodalom

Csire Gabriella (Marosújvár, 1938. ápr. 21.) — ifjúsági író. ~ József felesége. Magyar nyelv- és irodalomtanári oklevelet szerzett Kolozsvárt 1959-ben. Bukarestben az Irodalmi, majd az Ifjúsági Könyvkiadó lektora. 1968-tól a Tanügyi Újság szerkesztője. Publicisztikai írásokkal, novellákkal, versekkel jelentkezett, az Előre, Művelődés munkatársa. Mesejátékát (A varázsló kosara) férje zenésítette meg a Napsugár számára (1970). Lauda zilelor noastre c. alatt (1975) Dim. Rachici műfordítóval közösen válogatást mutatott be a romániai magyar költők hazafias verseiből. Mesekönyveket szerkesztett a Nagyapó Mesefája sorozat számára a világirodalom elbeszélő költészetéből (1975–78). Kötetei: Pandóra szelencéi. Ismerkedés a szépirodalmi műfajokkal (1969); Turpi meséi (1971); Turpi és Világjáró Kópé (1976); Bűvös dalnok. Mesélő hangszerek (Csire Józseffel, 1978); Álomhajó (1980).

Beke György: Eligazító egy hasznos kalauzhoz. Hargita 1970. márc. 8.

Csire József (Nagyvárad, 1926. ápr. 14.) — zeneszerző, zeneíró. ~ Gabriella férje. Nagyváradon érettségizett 1945-ben, a bukaresti Ciprian Porumbescu Zenekonzervatóriumban 1957-ben zenetanári és karmesteri, 1964-ben zeneszerzői oklevelet szerzett. 1961 óta ugyanitt előadótanár. A vezénylés műhelytitkai c. sorozata a Művelődés 1968-as és 1969-es évfolyamaiban jelent meg. Zenés gyermekjátékát (A varázsló kosara) a Napsugár (1970/1) mellékletben adta közre. Szimfóniák, kórusok, dalok, kantáták szerzője. Feleségével közösen szerzett munkája, a Bűvös dalnok (Mesélő hangszerek, 1978) az előszó szerint fiataloknak szánt “hangszermitológia”.

Lakatos István: Cs. J. Művelődés 1971/11.

Csiszár Lajos (Marosvásárhely, 1876. febr. 5. — 1963. okt. 20., Marosvásárhely) — építész, publicista. Szülővárosában végzett középiskolai tanulmányai után a budapesti felső ipariskolán szerzett építőmesteri képesítést, majd a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara ösztöndíjával a párizsi École des Beaux-Arts építészeti osztályán képezte magát tovább. Tervei szerint és vállalásában épült fel Marosvásárhely számos középülete, így a Városháza, valamint a sáromberki Teleki-kastély új szárnya. Mint a Székely Iparos főszerkesztője (1906–08) s a Vásárhelyi Napló munkatársa a Székelyföld iparosítását és műegyetem felállítását sürgette, az ipar és kereskedelem megerősödésének akadályai ellen füzetet adott ki (1913). Az I. világháború után az Erdélyi Iparosok Lapja és a Magyar Kisebbség munkatársa; a KZST 1929-ben tagjává választotta, itt Az építőkövek vallomásai címen tartott előadást.

Csiszér József (Bukarest, 1884. — 1922. aug. 21., Vaskő) — újságíró, szerkesztő. A bányamunkás szövetség titkára, 1919 és 1922 között a szövetség magyar, román és német nyelven megjelenő lapjának, a Bányamunkásnak főszerkesztője. A szocialista és szakszervezeti sajtóban a szocializmus kérdéseivel és a bányamunkásság életével foglalkozott.

Csizér Zoltán (Magyarlápos, 1917. febr. 9.) — orvosi szakíró. Oklevelét 1940-ben Kolozsvárt szerezte. Előbb a székelyudvarhelyi kórház sebészeti osztályát vezette, majd a maros­vásárhelyi 1. számú sebészeti klinikán dolgozik, az OGYI előadótanára, az orvostudományok doktora (1970). Szakfolyóiratokban (Orvosi Szemle, Chirurgia) megjelent közleményeiben a kísérletes tüdősebészet, a szervátültetés, az orvosi etika kérdéseivel foglalkozik. A szerv- és szövetátültetésről román nyelvű munkája jelent meg (Transplantarea organelor şi ţesuturilor, Mv. 1967); magyar nyelvű kőnyomatos jegyzetei: Sebészeti tünettan (Mv. 1974); Sebészeti propedeutika és tünettan (Mv. 1978).

Csizmadia Andor (Győr, 1910. szept. 4.) — jogtörténész. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, Budapesten 1933-ban jogi doktorátust szerzett,⁴⁹ 1940 és 1944 között Kolozsvárt teljesített közigazgatási szolgálatot. Számos jogtörténeti munka szerzője. Felelős szerkesztője volt a Kolozsvári Szemle c. negyedévenként megjelenő várostörténeti és -igazgatási folyóiratnak; itt közölte tanulmányát az 1817. évi ínségakcióról (1943/1) és Kolozsvár városjogáról Mátyás király korában (1944). Erdélyben megjelent munkái: A magyar városi jog. Reformtörekvések a magyar városi közigazgatásban (Kv. 1940); Tizedesek a régi Kolozsváron (Kv. 1942); Szociálpolitika a reformkori Kolozsváron (Az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései 4. Kv. 1943).

Csonth Ignác⁵⁰

Csorba István (Szék, 1925. febr. 24.) — gazdasági szakíró. A kolozsvári mezőgazdasági főiskolán szerzett 1953-ban agrármérnöki oklevelet, ugyanott 1956-ig tanársegéd, majd a csombordi mezőgazdasági szakiskola tanára. Tanácsadó jellegű kertészeti cikkeit a Dolgozó Nő, Igazság, Falvak Dolgozó Népe közli. A zöldség- és gyümölcstermesztéssel kapcsolatban végzett tudományos kutatómunkát. Munkái: Zöldséghibrid vetőmagtermesztés (1955); Zöld­séghajtatás és korai termesztés (1957); Házikert (1957); A családi ház kertje (Keszi-Harmath Erzsébettel és Veress Istvánnal, 1975).

Csorvássy István (Szászrégen, 1912. ápr. 2.) — szobrász. Ipari munkás sorból indult művészi pályájára, a Kolozsvári Művészeti Iskolát 1931-ben mint Aurel Ciupe és Romulus Ladea tanítványa végezte. Első szobrát Marosvásárhelyen állították ki 1931-ben. Ugyanitt művészeti középiskolai tanár a nyugdíjazásig. Koreai partizánok c. faszobrát 1952-ben a Békevilágtanács nagydíjával tüntették ki. Izsák Mártonnal együtt készítette el a Bolyaiak szobrát (1957-ben leplezték le Marosvásárhelyen). Petőfi, George Enescu, Ady alakját számos változatban örökítette meg.

Csőgör Erzsébet (Kolozsvár, 1911. nov. 4.) — lélektani szakíró. ~ Lajos felesége. Szülővárosában és Párizsban végzett tanulmányai után a Bolyai Tudományegyetemen (1945–49), majd a marosvásárhelyi OGYI-ban (1949–53) tanított, 1961-től ugyanott nyugalomba vonulásáig (1973) a pedagógiai főiskola lélektani tanszékének előadótanára. Gyermeklélektan c. kőnyomatos jegyzete 1948-ban jelent meg Kolozsvárt. A Revista de Pedagogie, Orvosi Szemle, Revista Medicală s más szaklapokban a gyermeklélektan kérdéseit tárgyalja; a Dolgozó Nő hasábjain közölt A gyógypedagógus naplójából c. sorozatban a visszamaradott szellemi képességű gyermekekről (1959–60), majd Neveljünk együtt c. sorozatában egy újszülött neveléséről (1960–61) értekezett.

Csőgör Lajos (Nagysármás, 1904. márc. 18.) — orvosi szakíró, közíró. ~ Erzsébet férje. Középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte és Kolozsvárt fejezte be. 1935-től a Bethlen Kollégium iskolai fogorvosa, 1940-től tanársegéd, 1944-től egyetemi tanár a fogászati tanszéken Kolozsvárt, aztán 1949-től Marosvásárhelyen az OGYI tanszékvezető tanára. Doktor docens (1960), az orvosi akadémia elnökségi tagja (1969), a Szocialista Munka Hőse (1971), érdemes orvos (1972).

Már egyetemi hallgató korában az Erdélyi Fiataloknak, majd a Falvak Népének és a Magyarpárti Ellenzéket képviselő Ellenzéki Közlönynek a szerkesztője és munkatársa; részt vesz az antifasiszta ellenállási mozgalomban; a felszabadulás után Kolozs megye alispánja s az MNSZ egyik vezetője. Az egyetem szervezőbizottságának elnöke, 1945-től 1948-ig a Bolyai Tudományegyetem, majd 1948–49-ben és 1964-től 1967-ig a marosvásárhelyi OGYI rektora; e tisztségeiben sikerült mindkét intézményt a korszerű magyar tudományosság hazai központjaivá fejlesztenie. Több ízben nemzetgyűlési képviselő. 1949-ben a szocialista törvényesség megsértésével bebörtönözték, de 1956-ban rehabilitálták és visszahelyezték tanszékére. Nemcsak román és magyar szakfolyóiratokban (Stomatologie, Fogorvosi Szemle, Bp., Orvosi Szemle), hanem a napisajtóban is számos írása jelent meg az orvosi felsőoktatás, az ifjúság nevelése, az orvosi etika kérdéseiről s különösen az ivóvíz fluorizálásáról.

Vigyázz a fogadra! c. munkáját a helyes szájápolásról 1949-ben, Fogászat c. egyetemi jegyzetét (Guzner Miklóssal és Mészáros Gézával) 1958-ban adták ki; 1964 és 1967 között a marosvásárhelyi kétnyelvű Orvosi Szemle–Revista Medicală főszerkesztője.

Dankanits Ádám: Együtt a közös úton. Beszélgetés Cs. L.-sal. A Hét 1975/4. — Marosi Ildikó: A jelen tegnap kezdődött. Beszélgetés Cs. L.-sal. A Hét Évkönyve 1978. — Egy az elsők közül. Korunk 1979/4. — Szabó Attila — Vincze János: Cs. L. Természettudományos Arcképcsarnok. Művelődés 1980/6.

Csősz — a 30-as években Czinczár Miklós, majd a 60-as évek óta Szőcs István írói álneve.

Csucsuja István (Kolozsvár, 1942. aug. 19.) — történész. Középiskolát szülővárosában végzett, a Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett történelem szakos képesítést. 1972-től a bukaresti N. Iorga Történettudományi Intézet nemzetiségi osztályán tudományos kutató, 1979-től a kolozsvári egyetem adjunktusa. A Hét, Művelődés, Tanügyi Újság, Munkásélet, Revista de Istorie, Revue Roumaine d'Histoire s több napilap munkatársa. Az 1848–1849-es erdélyi forradalom és a két világháború közötti romániai magyar haladó erők c. tanulmányát az MNT közölte (románul és magyarul, 1976); A függetlenségi háború visszhangja az erdélyi magyar sajtóban és a magyar nép körében c. tanulmánya az 1877. Tollal, fegyverrel c. gyűjteményben (1977) jelent meg. Önálló kötete: 1877, a Függetlenségi Háború és Erdély (Bitay Ödön előszavával, Dan Berindei bevezető tanulmányával. Politikai Könyvkiadó 1977).

Bálint József: A közös múlt közös emlékeiből. A Hét 1977/49. — Egymásba fonódó gyökerek. Beszélgetés Cs. I.-nal. Lejegyezte Murádin Jenő. Igazság 1980. jún. 12.

Csukovits Sándor⁵¹

Csulak Magda — *iparművészeti irodalom

Csutak Levente (Kovászna, 1940. okt. 13.) — grafikus, szerkesztő. Képzőművészeti középiskolát végzett Marosvásárhelyen, a rajztanári diplomát Kolozsvárt a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán 1964-ben nyerte el. Előbb Nagyszebenben tanított, 1968-tól a brassói Új Idő, ill. 1969-től Brassói Lapok hetilap grafikai szerkesztője. Képzőművészeti kritikái, esszéi itt jelennek meg; 1974–75-ben 101 folytatásban közölte Népi díszítésünk alapformái c. képsorozatát. Kiállítással nemcsak a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban, a brassói Arta és Victoria teremben és Kolozsvárt a Korunk Galériában szerepelt, hanem külföldi tárlatokon is részt vett: Wroclawban, Barcelonában és Londonban.

Csutak Vilmos (Zágon, 1878. nov. 6. — 1936. máj. 14., Sepsiszentgyörgy) — történész. A kolozsvári egyetemen történelem és latin szakos tanári diplomát szerzett, 1903-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára, 1916-tól igazgatója. A Székely Nemzeti Múzeum őre, majd igazgatója (1916–36). Bécsben, Budapesten és a Székelyföldön végzett levéltári kutatások alapján főleg helytörténeti tanulmányokat írt. A helyi sajtóban, továbbá az Erdélyi Helikon, Erdélyi Irodalmi Szemle, Erdélyi Múzeum, Ifjú Erdély hasábjain Háromszék vármegye, a Székely Mikó Kollégium, az erdélyi ref. egyház s a kuruc mozgalmak múltját tárta fel; szerkesztésében jelent meg az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára c. gazdag művelődéstörténeti és természettudományi cikkgyűjtemény (Sepsi­szentgyörgy 1929), amelynek a magyar szerzők mellé román és szász szakembereket is megnyert munkatársakul; ő maga itt A Székely Nemzeti Múzeum alapítása és gyűjteményeinek ötvenéves fejlődése, Bujdosó kurucok Moldvában és Havasalföldön 1707–11-ben és A székely nép s a Székelyföld bibliográfiája c. tanulmányokkal szerepel. A Székely Nemzeti Múzeum története és jelentősége c. forrásértékű tanulmánya az EME sepsiszentgyörgyi 1933-as vándorgyűlésének emlékkönyvében jelent meg.

Kabay Gábor: Cs. V. A Sepsiszentgyörgyi Múzeum évkönyve, Mv. 1955. 160. — Becsei Pál: Cs. V. Megyei Tükör 1968. nov. 9.

Csűrös Emília, Bérczes Istvánné (Dálya, 1897. okt. 5. — 1970. szept. 9., Budapest) — ifjúsági író. ~ István nővére. A nagyenyedi ref. tanítóképzőben szerzett oklevelet, a Cimbora Benedek Elek nevelte munkatársa, majd Kolozsvárt az Ellenzék és az Újság, később Nagyváradon az Erdélyi Lapok számára dolgozik. Írásait közölte A Hírnök, Jóbarát, Új Cimbora is. Gyermekszíndarabjai és köszöntői, dalosjátékai, ifjúsági regényei a nevelő célzatot a honszeretettel fűzték egybe, s szívesen újította fel az erdélyi hagyományokat.

Művei: Gyermekszíndarabok és köszöntők (Kv. 1930); “Fű kizöldül ó sírhanton” (elbe­szélések, Kv. 1930); Az erdő varázsa (gyermekdalosjáték, Kv. 1931); Csillagszállás (gyermekszíndarabok és köszöntők, Nv. 1932); Ripsz és ropsz (Két kócos kutya története, Bp. 1933); Szeretnék szántani (ifjúsági regény, Bp. 1937); Kalotay Margit esküvője (ifjúsági regény, Bp. 1941). Műfordítása Lisbeth Burger: Bölcsőre hulló fények és árnyak (Egy bába naplója, Nv. 1937). 1941-ben Magyarországra költözött, ott megjelent számos munkája közül kiemelkedik a Kisbaconi fenyőfák (Bp. 1943) megható személyi emlékezése. Benedek Elek hozzá írt 30 levelét a Benedek Elek irodalmi levelezése (I. 1979) közli.

Dsida Jenő: Ripsz és ropsz. Erdélyi Helikon 1934/6. — Lőrinczi László: Szeretnék szántani. Pásztortűz 1937/9.

Csűrös István (Székástóhát, 1914. máj. 3.) — botanikai szakíró. ~ Emília öccse, ~-Káptalan Margit férje. Középiskoláit Gyulafehérváron, egyetemi tanulmányait 1938-ban Kolozsvárt végezte. Előbb a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán, 1946-tól a Bolyai Tudományegyetemen adott elő; 1959-től nyugalomba vonulásáig a Babeş–Bolyai Egyetem növénytani tanszékvezető tanára. Az Erdélyi Gazda népszerűsítő cikkeit közölte (1940–44); a Flora R. P. R. külső munkatársa. Szaktanulmányai főként a kolozsvári egyetem kiadványaiban jelentek meg román és magyar nyelven; németül és oroszul Bukarestben, Hágában, Berlinben és Moszkvában megjelenő botanikai folyóiratokban publikál. Szerkesztőbizottsági tagja a Natura c. folyóiratnak (1960–68), majd a Studia Universitatis Babeş–Bolyai biológiai sorozatának (1969-től). A Fogarasi-havasok, a Retyezát, a Keleti Kárpátok, a Hargita, a Mezőség flórájával és vegetációjával foglalkozik.

Munkái: A Mócvidék legfontosabb mezőgazdasági kérdései (1953); Növényrendszertan I. Alacsonyabb rendű növények (kőnyomatos, Kv. 1954): Excursii în Munţii Retezatului (útikönyv, 1971); Az Erdélyi Mezőség élővilágáról (1973); Az Erdélyi-medence növény­világáról (Antenna, Kv. 1974); Hogyan alakult ki a növényvilág? (1976). Oroszból magyarra fordította I. Kosztyükov A csodalámpa c. könyvét (1948).

Szabó T. E. Attila: Tudomány — természetjárás. Korunk 1972/1; uő: A növények fejlődéstörténete. Korunk 1977/5. — Puskás Attila: Egy életmű szintézise. A Hét 1974/38. — Sárkány Sándor: Hogyan alakult ki a növényvilág? Botanikai Közlemények, Bp. 1977/4. — Szabó Attila — Vincze János: Cs. I. Természettudományos Arcképcsarnok. Művelődés 1980/8.

Csűrös-Káptalan Margit (Torda, 1921. ápr. 11.) — botanikai szakíró, ~ István felesége. Középiskolai tanulmányait Tordán és Kolozsvárt végezte, 1950-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett tanári képesítést. Szaktanulmányai egyetemi és szakfolyóiratokban (Revista Pădurilor, Studia Universitatis Babeş–Bolyai — Series Biologia, Contribuţii Botanice, Cluj-Napoca) jelennek meg; a Dolgozó Nő szerkesztőbizottsági tagja. Munkássága növénycönológiai kutatásokra irányul, feldolgozta a Kászoni-medence gombaflóráját, munkatársa az erdélyi növénytársulások ökológiai értékelését kidolgozó munkacsoportnak, és összeállította az erdélyi román és magyar nyelvű növényföldrajzi szakirodalom bibliográfiáját (Contribuţii Botanice Cluj, évkönyv, 1970). Egyetemi jegyzete román nyelven jelent meg.

Szabó Attila — Vincze János: Cs. K. M. Természettudományos Arcképcsarnok. Művelődés 1980/8.

Csűry Bálint (Egri, 1886. febr. 13. — 1941. febr. 13., Debrecen) — nyelvész. Középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte, majd a kolozsvári egyetemen szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet. 1910-től 1932-ig a kolozsvári ref. kollégium tanára. Ebben az időben jelenik meg két önálló munkája: Magyar lakodalom (vőfélykönyv. Kv. 1924), Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. ETF. 37. Kv. 1930). Közben 1930-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar népnyelvből magántanári képesítést szerzett. Debrecenben 1932-ben elfoglalja a magyar és finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszéket. Egyetemi tanárként itt teremti meg a munkásságával újjáéledő magyar nyelvjáráskutatás szervezeti feltételeit. Vezetésével Magyar Népnyelvkutató Intézet létesül, majd 1939-ben megindítja az intézet Magyar Népnyelv c. évkönyvét. Tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak s a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, már 1927-ben az MTA levelező tagjává választotta, megválasztják a helsinki Finnugor Társaság kültagjává és az Észt Tudományos Akadémia rendes tagjává.⁵² Tudományos cikkeit nálunk az Erdélyi Irodalmi Szemle és Erdélyi Múzeum közli. Közben sok tudománynépszerűsítő és nyelvművelő cikket, könyvismertetést ír nemcsak a szakfolyóiratokba, hanem napilapokba és irodalmi folyóiratokba is (Pásztortűz, Erdélyi Szemle, Ellenzék, Ifjú Erdély, Magyar Nép). A nyelvjáráskutatásban mind a gyűjtés módja, mind a feldolgozás terén új irányt szab, új módszert alakít ki, amely később Csűry-féle iskola néven válik nevezetessé. Célja egy-egy tájegység nyelvének feltárása: szókincsének szótári feldolgozása és valamennyi hang- és alaktani sajátságának ún. jelenségmonográfiákban való leírása. Kutatási területe elsősorban a Szamoshát, részben a Tiszahát és a régi Ugocsa megye, valamint a déli csángók nyelvjárása. Több évtizedes kutatómunkájának eredménye a Szamosháti szótár (I. Bp. 1935; II. Bp. 1936); A. Kannistóval együtt sajtó alá rendezi Yrjö Wychmann hagyatékát, az északi csángók nyelvének szótári anyagát.⁵³

(M. L.)

Szabó T. Attila: Cs. B. Magyar Nyelv, Bp. 1941. 65–72.; újraközölve Nyelv és múlt, 1972. 475–78. — Bakó Elemér: Cs. B. élete és munkássága. Magyar Népnyelv, Debrecen 1941. 7–38.

_D

Dacia — román és magyar nyelvű “független kritikai, társadalmi és kulturális hetilap” Csíkszeredán. A Nemzeti Liberális Párt megyei tagozatának hivatalos szerveként indult 1926. dec. 22-én Viteliu Bănuţiu szerkesztésében román nyelvű tárca- és magyar irodalmi rovattal. Említésre méltó benne Ion Minulescu költő, akkor kultuszminisztériumi vezérigazgató nyilatkozata Bukarest színikultúrájáról (1927/10). Magyar irodalmi anyagának munkatársa Kósa Lajos és Mihály László Barna volt. Az irodalom a lapból már a II. évfolyam 18. számától kezdve kiszorult, s a liberális kormányzat válságba jutásakor, az 1928/3-as számmal maga a lap is megszűnt.

Dacia Könyvkiadó — a romániai könyvkiadás 1970-ben történt átszervezése során Kolozsvárt létesült vállalat; a nagy múltú kolozsvári könyvkiadás hagyományait felelevenítve az irodalom, a művelődés és a tudomány helyi eredményeinek országos szintű és igényű közvetítését tűzte ki céljául román, magyar és német nyelvű kiadványaival. Fennállásának első évtizedében (1970–79) összesen 336 művet adott ki magyarul. Igazgató Alexandru Căprariu író, a magyar szerkesztőség vezetője megalakulásakor Lászlóffy Aladár, majd Ke­rekes György (1970-től), munkatársai: Dáné Tibor, Gál Anna (1972–74), Jancsik Pál, Keresztesi Éva (1970–72), Varró János.

Magyar nyelvű könyvtermelésének több mint egyharmada eredeti szépirodalom (106 mű) és szépirodalmi fordítás (17 mű), egyharmada a középiskolai oktatás igényeihez közvetlenül kapcsolódó *Tanulók Könyvtára (92 mű) és *Kismonográfia (13 mű) sorozat köteteiből áll, míg a harmadik túlnyomó részét eredeti tudományos művek (25 mű) és az *Antenna sorozat kötetei (1972-től 1979-ig összesen 27 kötet) alkotják. Művészeti kiadványai közül doku­mentumértéküknél fogva kiemelkednek a művész-emlékezések Banner Zoltán szerkesz­tésében (Nagy Albert, Mikola András, Popp Aurél, Szolnay Sándor, Márkos András kötetei) s művészi rangjuknál fogva Gy. Szabó Béla albumai (Hónapok, 1973; Mexikói tél, 1974; La divina commedia, 1977).

Az eredeti irodalomban elsősorban a kolozsvári és Kolozsvár vidéki írók, költők köteteinek kiadását vállalja, de helyet adott az évek folyamán a bukaresti Bodor Pál és Szemlér Ferenc, a szatmári Soltész József, a nagykárolyi Fényi István, a marosvásárhelyi Nemes László, Jánosházy György, Spielmann József, Szőcs Kálmán, Tóth István, a dési Varró Dezső, a Nagyváradon élő Fábián Sándor és Horváth Imre munkáinak is. Kiadta a fiatal költők Varázslataink c. antológiáját (1974).

A profiljáról kialakítható képet néhány népköltészeti és népművészeti kiadvány (Kós Károly, Nagy Olga, Ráduly János kötetei), néhány társadalomtudományi, filozófiai kötet (köztük a fiatal filozófus nemzedéket is felsorakoztató Látóhatár c. tanulmánykötet 1973-ban), egy-egy nyelvtudományi és történeti tematikájú mű (köztük Horváth István jelentős falurajza, a Magyarózdi toronyalja, 1970) teszi teljessé.

A ~ kiadásában fennállásának évei alatt több klasszikus és kortárs magyar irodalmi mű román fordítása is megjelent: Petőfi Apostola (1972), Jókai Cigánybáró és Sárga rózsa c. kisregényei (1976), Áprily Lajos, Létay Lajos és Kassák Lajos versei (1976, 1978, 1980) s három figyelemre méltó gyűjteményes kötet: Petre Şaitiş magyar balladafordítása (1976), egy mai magyar drámaantológia (1974) és a romániai magyar líra Forrás-nemzedékét bemutató válogatás Teodor Balteş fordításában (1979).

Kolozsvári könyvkiadó. Kérdez Beke György, válaszol Kerekes György. Utunk 1973/1. — Bodor Pál: A D. magyar könyvei 1970–1980. A Hét 1980/39.

Dadányi György⁵⁴ — *Temesvár magyar irodalmi élete

Daday Jenő — *biológiai szakirodalom