Romániai magyar irodalmi lexikon

Eisler Mátyás⁷⁵

EKE — *Erdélyi Kárpát-Egyesület

élclapok — a két világháború közt a romániai magyar sajtóéletben részben alkalmi jelleggel, részben rendes folyamban jelentek meg. Bálokra vagy évfordulós ünnepségekre adták ki Nagybányán a Farsang 1925), Nagyváradon az Így Írunk Mi (1926), Kolozsvárt az Illusztrált Vicclap (1926), Az Öreg Pancser (1929), Január 18 (1930), Piti Munkás Újság (1930), Máramarosszigeten a Tréfa (1934), Szatmáron a Vigyorgó (1934) c. alkalmi számokat.

Állandó jellegű, színvonalas ~nak számítottak Aradon a Füles Bagoly (1919–37) és A Kakas (1931–40), Kolozsvárt a Komédia (1923) Hajnal László szerkesztésében, a Fidibusz (1924–26), a Garabonciás, később Erdélyi Garabonciás (1929–40) Gara Ákos, a Bakter, majd Sakter (1933) Ványolós István, az Ostor (1933–34), a Bomba, majd Erdélyi Bomba (1933–40) Gerő Sándor szerkesztésében, Marosvásárhelyen az Ambrózy Zoltán szerkesztette Flekken (1934–40) és a Gerő Sándor jegyezte Erdélyi Dalos Magazin (1931), valamint Elekes György ugyancsak Flekken címmel régebben kiadott szatirikus hetilapja Kézdivásárhelyen (1922–23), melynek utolsó száma Pletyka címmel jelent meg Nemes Nagy Elemér szerkesztésében.

Ide sorolható a már 1858 óta folyamatosan megjelenő kolozsvári Bakter c. diáklap, amely a ref. kollégium tanárairól adott tréfás képet nemzedékről nemzedékre.

A laptípusnak magasabb színvonalú termékei jelentek meg Temesvárt, ahol a legjelentősebb ~ voltak Brázay Emil szerkesztésében a Tribün (1921), Sajó Sándor szerkesztésében a Panoptikum (1921–22), majd a Fajankó (1923–24), melynek egyik szerkesztője Endre Károly költő, valamint a Bohém Világ (1929) és folytatása, a Bolond Istók (1929–37). Említést érdemel még Áts József bukaresti szatirikus vicclapja, A Róka (1926–30), Lugoson A Móka és az Új Móka (1932–33), valamint a kolozsvári háromnyelvű Figura (1931–32). Mindezeket a lapokat rajzok és karikatúrák, szatirikus riportok, élcek és paródiák tették színessé s nemegyszer színvonalassá is mind irodalmi, mind művészeti tekintetben.

A II. világháború után önálló romániai magyar élclap nem jelent meg. A szatíra, élc, karikatúra a napilapok és irodalmi lapok megfelelő rovataira szorítkozott; három egyidejű kivétel a Világosság tréfás szilveszteri kiadványa, a Sötétség; az Igazság-travesztia Hamisság címen; s az Egység szilveszteri élcszáma, a Kétség (Kv. 1946). Ezeken kívül mint rendszeres mellékletről csak az Utunk Bajor Andor szerkesztette humoros-szatirikus szilveszteri Ütünk-mellékletéről emlékezhetünk meg.

(J. L.)

Electrecord — hanglemezház (szerkesztőség, kiadó és lemezgyár) Bukarestben. 1933-ban alapították, első termékeit 1934-ben bocsátotta ki. Az államosítás (1948) után kezdett magyar könnyű- és népzenei lemezeket is kiadni. Külön nemzetiségi szerkesztősége nincs, de gyümölcsöző együttműködést alakított ki magyar művelődési szervekkel és szakemberekkel, elsőként a Román Rádió kolozsvári és marosvásárhelyi stúdiójával s azok zenei és irodalmi szerkesztőivel, Porzsolt Viktorral, Muzsnay Magdával és Borbély Zoltánnal, akik sok magyar lemez hangfelvételét gondozták. Az óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt irodalmi lemezeket a bukaresti tankönyvkiadó munkatársa, Rózsa Mária szerkeszti, s tevékeny részt vesz a legkülönbözőbb természetű magyar lemezek szerkesztésében Reinhart Erzsébet, a Művelődési és Szocialista Nevelési Tanács nemzetiségi irodájának munkatársa mint a cég dolgozói tanácsának tagja.

Az ~ magyar népdallemezeit a kritika hosszú ideig nem méltatta figyelemre, vagy “kommersz” jelzővel illette, mert a népdalt nótával keverve, többnyire stílusidegen előadásban terjesztették. Magyar könnyűzenében is sokáig a szórakoztató közhely jellemezte a repertoárt. 1972-ben A Hét széles körű közvéleménykutatást végzett a magyar nemzetiségi lemezigények fölmérésére, s ezt követően az ~ készséggel vállalta az igények kielégítését. Részben e “lemezakció” sikerének tulajdonítható az 1973-as termésben tapasztalt mennyiségi és minőségi előrelépés. Az év legsikeresebb, utóbb sorozatindítónak bizonyult lemezén, a többször is újrakiadott Fagyöngyön Illyés Kinga modern romániai magyar költészetet csángó népdalokkal és balladákkal társítva szólaltatott meg.

Ezt követő magyar verslemezek: Petőfi a hídon (1974, Banner Zoltán), A kor falára (1975, Kovács György versműsora), Ady (1976, Varga Vilmos), Szilágyi Domokos: Lírai oratórium (1977, Illyés Kinga), Mondj igazat! (1977, Boér Ferenc versműsora a Korunk költészetéből), Rejtelmek ha zengenek (1978, Ádám Erzsébet József Attila-lemeze), Székely János: Dózsa (1978, Nemes Levente), Vadrózsa (1979, Ádám Erzsébet népballada-műsora), Kék virág (1979, Eminescu-versek Kiss-Törék Ildikó és Varga Vilmos előadásában), Ha egyszer hangod támad (1979, Horváth Imre versei a költő és Banner Zoltán előadásában), György Dénes szavalóművész egyéni lemeze (1979). Vallomások címmel Muzsnay Magda szerkesztett hanglemezt Kós Károly hangját őrző hangszalagokból (1979). Az ~ magyar meselemezein kiváló színművészek és rádióbemondók szólaltatják meg Benedek Elek és Ion Creangă remekeit, valamint magyar népmeséket. Eddig egy 17 cm-es lemezt gondozott a Napsugár szerkesztősége, amelyen Kányádi Sándor maga olvas föl gyermekverseiből (1977).

Az ~ és az Állami Magyar Opera együttműködése Kálmán Imre Marica grófnőjének keresztmetszet-fölvételével kezdődött (1969), 1973-ban Erkel-lemezzel folytatódott; azóta a vezető énekművészek kollektív opera- és operettária-lemeze és Kónya Dénes egyéni nagylemeze jelent meg. A marosvásárhelyi népi együttes — amelynek kórusa az utóbbi években a filharmónia keretébe tartozik — 1973 óta több nagylemezen örökítette meg Birtalan József, Csíky Boldizsár, Hencz József, Kozma Mátyás, Márkos Albert, Szabó Csaba, Winkler Zoltán és Zoltán Aladár népzene-földolgozásait. A Szolgáld a hazát! (1973) romániai magyar zeneszerzők hazafias kóruslíráját mutatta be.

A 70-es évek első felében a Román Televízió magyar szerkesztősége is fölzárkózott az ~ állandó munkatársai közé. Munkatársai, Boros Zoltán és a később hozzá csatlakozó Simonffy Katalin számos könnyű- és népzenei kiadvány hangfölvételét szerkesztették. A népzenekari kíséretes népdallemezek sorában Barabás Kásler Magda Csángó népdalok és Sziki lakodalmasok c. 17 cm-esei tűntek föl új minőségükkel (1974). Jelentős fordulatot jelent a táncházlemez (1980). Kallós Zoltán Új guzsalyam mellett c. monográfiájának (1973) lemezmelléklete és a Demény Piroska szerkesztette Mezőségi hangszeres népzene (1978; mindkettő 17 cm-es) mint falusi közlők hiteles előadását megörökítő kiadvány az Almási István szerkesztésében előkészületben levő, hat nagylemeznyire tervezett Romániai magyar népzenei antológia előzménye.

A könnyűzenében a megjelent kislemezek és két kollektív nagylemez, a Siculus '72 (1974) és a Zenés karaván (1977) e zenefaj stílus- és értékbeli sokféleségét illusztrálja; a skála a kommersz idiómától a folkig, más irányban a beatig vagy az irodalmi sanzon hagyományait folytató népszerű dalig terjed (utóbbi műfajban Boros Zoltán szerzeményei jelentősek). Önálló nagylemeze van az egy személyben szövegíró, zeneszerző és énekes színésznek, Kisfalussy Bálintnak, a beatben saját hangot talált nagyváradi Metropolnak (1978), valamint Józsa Erika és Horváth Károly (utóbbi években további közreműködőkkel bővült) kettősének (Kettőspont, 1978), amely népzene-közelben fogant folkszámaival e műfaj hazai csúcsszintjét képviseli.

Romániai magyar zeneszerzők alkotásából 1972-ben jelent meg először külön szimfonikus nagylemez. Azóta nemcsak a hazai zene külföldön is nagyrabecsült legkiválóbbjai közé számító Oláh Tibor műveit, hanem Csíky Boldizsár, Demián Vilmos, Jodál Gábor, Kozma Mátyás, Márkos Albert, Szabó Csaba és Zoltán Aladár szimfonikus zenéjét is terjeszti az ~. Előkészületben egy dallemez Barabás Kásler Magdával.

1977 óta az ~ magyar magnókazettákat is forgalmaz (népzene, könnyűzene, mesék).

(L. F.)

Edgar Elian: Discul. 1964. — Az E. kereskedelmi katalógusai (Catalog general, legutóbbi 1977-ből) és azok negyedévenként megjelenő pótfüzetei (Supliment de catalog, legutóbbi 1979 harmadik évnegyedében). — A Hét munkatársának nyilatkozik Edgar Elian. A Hét 1972/20. — Az olvasóé a szó. A Hét 1972/26. — László Ferenc: A szerkesztőé a szó. A Hét 1972/29; uő: 1973 — a hanglemez éve. A Hét 1973/52; uő: Népzenénk hanglemezen 1973-ban. Korunk 1974/4. — Az E. 1973-as magyar lemezeiről. Interjú Teodor Carţiş igazgatóval. A Hét 1972/48. — H. Szabó Gyula: Az E. hanglemezgyár magyar nyelvű hanglemezei. 1978. Könyvtár 1979/2.

Elekes Andor — *jogi szakirodalom

Elekes Dénes — *táncművészet

Elekes Ferenc (Siménfalva, 1935. márc. 4.) — újságíró, költő. Székelykeresztúron végezte a középiskolát, Kolozsvárt az egyetem orosz szakán szerzett diplomát. 1962 óta az Ifjúmunkás, majd az Új Élet belső munkatársa. Versei Városi veréb c. Forrás-kötetében (1966) és a Vitorla-ének antológiában (1967) jelentek meg. Oroszból fordított költeményeket, többek közt Jeszenyintől. Újabb kötetei: Jómag Jani találmánya (gyermekversek, Kv. 1976); Amikor bekapcsolom a madarakat (kispublicisztika, 1977).

Elekes György (Kézdivásárhely, 1894. máj. 19. — 1969. nov. 20., Sepsiszentgyörgy) — újságíró, költő. Középiskolát szülővárosában végzett, jogot Budapesten, miután az I. világháborúban orosz fogságba esett és hat évet Szibériában töltött. 1922-ben hazatérve Kézdivásárhelyen telepedett meg, ahol a Flekken és Bogáncs c. szatirikus hetilapokat szerkesztette. 1923-ban Brassóba költözött, ahol egy névrokonával könyvkereskedést nyitott, s a színházi évadokra Színházi Újság c. lapot adott ki (1923–32). A Hétfői Brassói Hírlap szerkesztője (1925–27), a Brassói Napló felelős szerkesztője (1930–35); kezesség vállalásával biztosította az ÁGISZ Hasznos Könyvtár c. sorozatának rendszeres megjelenését (1935). A KZST tagja. Kézdivásárhelyen adta ki következő versfüzeteit: Szibériában pergő homokszemek zenéje (1921); Szürke csendben (1922); Bábszínház (1923); Mindegy (1924). Lírájában főleg a hadifogság lelki élményeiből merít: eseménytelen, zord “hiába-évekből” küld lemondó jelzéseket. Hoffmann három meséje (Kézdivásárhely 1923) az operaváltozat hadifogoly-színpadra készült szabad fordítása, a fantasztikum és a csalódás hangulatait idézi fel. Újságokban szétszórt útleírásai a Székelyföldtől Vlagyivosztokig s onnan Japánon, Kínán, az Indiai-óceánon, Perzsián át haza kalandozó ifjúkorát elevenítik meg. Hírhedtté vált egy bukaresti kiadó üzleti megbízásából Katolnay László néven írt több mint 3000 lapnyi terjedelmű füzetes regénye, a Szívek harca (1926-tól), egy németországi bestseller szabad “átköltése”, amelyet román, horvát és angol nyelven is kiadtak.

Rass Károly: Az erdélyi magyar szépirodalom hat esztendeje. 1. Lírai költészet, Pásztortűz Almanach, Kv. 1923. — Veress Dániel: Akikről keveset tudunk. E. Gy. Megyei Tükör 1968. dec. 29.

Elekes Miklós (Óbecse, 1897. szept. 3. — 1947. dec. 15., Kolozsvár) — orvoslélektani szakíró. Felsőfokú tanulmányait Budapesten kezdte, mint medikus a kommün idején az ifjúmunkásmozgalom tevékeny részese volt. Tanulmányait Bécsben folytatta s Kolozsvárt fejezte be, ahol 1921-től 1928-ig az egyetem elmegyógyászati klinikájának tanársegédje, majd a Zsidó Kórház ideggyógyász főorvosa lett. 1944-ben deportálták, visszatérve orvosi gyakorlatot folytatott. 1947-től a kolozsvári ideg-elmegyógyászati intézet tiszteletbeli adjunktusa. Számos ideggyógyászati és idegszövettani munkája jelent meg hazai, valamint külföldi folyóiratokban, így az Archives de Neurologie, Archives de Neuropsyhiatrie, L'Encéphale, L'Art Médicale, Revue de Endocrinologie, Annales de Médicines s más francia, valamint német szaklapok hasábjain. Főleg a szifilisz, az érelmeszesedés és az epilepszia kórszövettanát, a kiütéses tífusz idegrendszeri elváltozásait, a mikroglia kóros reakcióit kutatta; eredményeit az idegszövettani szakmunkák is idézik. Orvoslélektani, művészettörténeti írásait több hazai folyóirat, köztük a Korunk közölte, itt jelent meg 1936-ban I. P. Pavlov és a reflexológia c. írása, mely nálunk először emelte ki a feltételes reflex általános biológiai jelentőségét és a pavlovi tanítás értékét. Az EME orvostudományi szakosztályának rendes előadója, a vándorgyűlések és évkönyvek munkatársa. Fordításában jelent meg A. Julov Pavlov és az agy rejtelmei c. munkája (1949).

Kohn Hillel: Emlékezés egy marxista értelmiségire. Korunk 1958/5.

Elekes Vencel — *műgyűjtők

Elfer Aladár (Szarvas, 1877. aug. 28. — 1944. ápr. 8., Kolozsvár) — orvosi szakíró. Oklevelének megszerzése után Kolozsvárt a Purjesz Zsigmond professzor vezette belgyógyászati klinikán tanársegéd, majd a diagnosztika előadó, ill. nyilv. rendkívüli egyetemi tanára (1905–19), később magángyakorlatot folytatott Kolozsvárt. Az orvos-kémia és belgyógyászat köréből hazai és külföldi szakfolyóiratokban számos dolgozata jelent meg, orvosi közleményeivel a 10-es évek végéig állandóan jelen van az EME köteteiben (klny.-okban is), A népszerű táplálkozásról címen az EME orvostudományi szakosztályában tartott előadást (1930), az EME marosvásárhelyi vándorgyűlése keretében (1930) a gyomorrákról értekezett.

Elkán György (Nagyvárad, 1937. máj. 29.) — műépítész, szakíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a bukaresti Ion Mincu Műépítészeti Főiskolán szerzett oklevelet. Előbb Nagyváradon s Kolozsvárt töltött be építészeti tisztségeket, 1975 óta Kolozs megye főépítésze, a megyei néptanács építészeti, terület- és városrendezési osztályának vezetője. A kolozsvári Kutató és Tervező Intézet keretében dolgozta ki megyei, városi és községi területrendezési és közlekedési terveit. Az Arta Plastică, Arhitectura R. S. R., Igazság, Făclia, Korunk, A Hét munkatársa. Tájépítészet c. tanulmányában a környezet megtervezésének és kialakításának közügyét taglalja (Korunk Évkönyv 1980).

Ellenőr — 1. Az ~, független politikai lap Marosvásárhelyen 1922. máj. 1-től 1925. jan. 4-ig; vezércikkeiben radikális nézeteket hirdetett s beszámolt a munkásmozgalom eseményeiről. Felelős szerkesztői: Barthus József (1922–1924. márc.), Szabó Ernő (1924. márc.-tól) és Osvát Kálmán (az 1924/167-es számtól). Helytörténeti anyaga dokumentációs értékű. A kis terjedelmű lap aránylag sok irodalmi és színházi anyagot közölt: határozottan kiállt Ady mellett az Ady-gyalázókkal szemben, publikálta Karinthy Frigyes írásait, Szombati-Szabó István és a szocialista Bujdosó Péter (Farkas Antal), valamint fordításban Eminescu, Coşbuc és a német szocialista költő, Richard Dehmel verseit. Teret biztosított helyi költészeti kísérleteknek is: Bácsy Tibor, Elekes György és a bányászköltő Alexandru-George Vasile verseinek. Részleteket adott Károlyi Mihály emlékirataiból; Antalffy Endre írásait közölte V. Pârvan és Simion Bărnuţiu életművéről. A lap egyik 1924. áprilisi számában Hitler programjával foglalkozik, s cikkét így fejezi be: “Le a kalappal, mint minden elmezavart előtt.”

2. ~. Kezdetben hetenként, majd kéthetenként megjelenő lap Kolozsvárt, a Kolozsvári Tükör (1912–20), majd Tükör (1922–23), ill. Vágóhíd (1924–27) folytatása. Saját megjelölése szerint politikai, társadalmi és közgazdasági lap, valójában üzleti jellegű riportlap. Felelős szerkesztője Tóth Sándor újságíró. 1940 szeptemberében szűnt meg.

Ellenzék — politikai, közgazdasági és társadalmi napilap; Kolozsvárt jelent meg 1880 és 1944 között, megszakítás nélkül. Alapítója és felelős, 1895-től főszerkesztője Bartha Miklós függetlenségi párti politikus és közíró. Alcíme 1919-től “független politikai napilap”, 1923-tól “magyar politikai napilap”. Ebben a szakaszban főszerkesztői: Dobó Ferenc (1919–21), Grois László (1921–25), Sulyok István (1925–26), Somodi András (1926–32), Szentimrei Jenő (1932–35), Grois László (1935–38), Végh József (1938–40), Zathureczky Gyula (1941–44), majd Szász Béla (1944).

Politikai irányzata a 20-as években a polgári liberalizmus, 1925-ben egy időre vállalja az OMP hivatalos irányvonalát, amikor azonban az OMP megszerzi a Keleti Újságot s 1927-ben hivatalos lapjává teszi, az ~ a román kormányzat felé együttműködést kereső Bánffy Miklós liberálisabb csoportjának orgánuma lesz. Szellemi irányítói 1923-tól Kuncz Aladár, a 30-as évek elején Krenner Miklós, Szentimrei Jenő, Lakatos Imre és Hunyady Sándor; kiváló riporterei Mátrai János, majd Demeter Béla és Gredinár Aurél. Az évtized végén a Magyar Népközösség hivatalos orgánuma, Bánffy Miklós politikáját képviseli. A bécsi diktátum után az Erdélyi Párt politikájának szócsövévé válik, s főleg 1941 és 1943 között erős jobboldali befolyás alá kerül Zathureczky Gyula és köre vezetése alatt. A háború utolsó évében ismét jelentkeznek szerkesztőségében a Vita Sándor képviselte haladó polgári erők.

Az ~nek jelentős szerepe volt az irodalmi élet alakításában és szervezésében; irodalmi melléklete különösen a Napkelet megszűnése és az Erdélyi Helikon megindulása közt eltelt években játszott fontos szerepet. Kuncz Aladár hazatérése után, 1923 nyarán veszi át a vasárnapi irodalmi melléklet szerkesztését, majd 1925-től társszerkesztőül meghívja Áprily Lajost is. Kuncz szerkesztésében a hetenként négyoldalas melléklet s a hétköznapi számokban is rendszeresített irodalmi-művészeti-zenei rovatok számottevően járultak hozzá a romániai magyar irodalom önálló arculatának kialakításához, a művészetkritika és a tudományok művelésének fellendítéséhez. Irodalomeszményét a Nyugathoz való kötődése határozza meg, de annak képviselői mellett közli néhány baloldali költő, így Becski Andor, Becsky Irén és Salamon László verseit, Franyó Zoltán, Gaál Gábor, Osvát Kálmán írásait is.

A baloldali irodalom ekkor még zsenge, s értelmiségi képviselői az avantgarde hatása alatt álltak. Kuncz elképzelésében sokkal jelentősebbnek tűnt a konzervativizmussal szemben a Nyugat-irányzat diadalra juttatása. Nem érdeklik a személyi és pártvillongások, sem a konzervatívok és passzivisták ellenérzései, s a mellékletet Móricz Zsigmonddal indítja. A két szerkesztő, Kuncz Aladár és Áprily Lajos írásai mellett egymás után jelennek meg Bartalis János, Bárd Oszkár, Berde Mária, Olosz Lajos, Szombati-Szabó István, Tompa László versei, Benedek Elek, Gulácsy Irén, Gyallay Domokos, Kovács Dezső, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyírő József, Sipos Domokos, Tabéry Géza elbeszélései. Kuncz jelenteti meg a mellékletben Hunyady Sándor Győzők és legyőzöttek és Kós Károly Varjú nemzetség c. regényeit. A vasárnapi melléklet jelenti a széles olvasóréteghez jutást a fiatal Tamási Áron, Kacsó Sándor, Jancsó Béla s az utánuk következő újabb nemzedék: Bányai László, Dsida Jenő, Szabédi László, Szemlér Ferenc, Jancsó Elemér számára.

Színvonalas irodalom közlése mellett a lap Kuncz idején az irodalomszervezés tömegér­deklődést kiváltó formáit is felkarolja. 1923. nov. 11-én pályázatot hirdetett történeti regényre és történeti elbeszélésre. Regény ugyan nem született, de 21 novella érkezett be, s az I. díjat Nyírő József elbeszélésének (Rapsonné rózsája) ítélték. A második pályázatot 1925 januárjában hirdetik meg, s a díjakat Berde Mária (A télutó) és Sipos Domokos (Vajúdó idők küszöbén) novelláinak ítélik. Hasonló pályázatokat írnak ki színdarabokra és történet­tudományi munkákra, s nagy teret szentelnek az *irodalmi olimpiász rendezvényeinek. A mellékletben irodalomkritikusi gárdát is kialakítanak, s a konzervatív Kristóf György és György Lajos akadémizmusával szemben a Nyugatosok bíráló elveit alkalmazza Kuncz, Áprily, Molter, Tabéry, Kádár Imre, Jancsó Béla.

A mellékletben rendszeres a Színház, Zene, Művészet, Magyar Dal, Képzőművészet rovat, s tanulmányok jelennek meg az erdélyi művelődéstörténetből. A konzervatívokkal és Ady-ellenzőkkel szemben az ~ határozottan Ady mellé állt. Teret ad a Makkai Sándor Ady-könyve körüli vitában Benedek Elek, Reményik Sándor, Kovács László, Sulyok István és Juhász Gyula írásainak (1927. máj.–okt.). A melléklet rendszeresen közli Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi, Tóth Árpád verseit, Móricz, Kodolányi és Karinthy regényeit, Krúdy mellett a szocialista Nagy Lajos és Révész Béla elbeszéléseit. A 20-as évek vége felé megjelennek az akkori szocialista és népi baloldal — József Attila, Fodor József, Komlós Aladár, Sárközi György, Erdélyi József — versei is. Különös gondot fordít az ~ a román irodalom tolmácsolására. Eminescu, Caragiale, Emil Isac, Sadoveanu, Ion Agârbiceanu, Liviu Rebreanu, Lucian Blaga műveiből fordítanak, s egyidejűleg gazdag az egyetemes irodalom legkiválóbb elbeszélőinek és költőinek átültetése.

Tudományszervező szándékát a lap nemcsak a XVII–XIX. századi Erdély történetének megírására hirdetett pályázatával (1926) jelzi, hanem az éppen akkor hiányzó tudományos folyóiratok szerepét is vállalja: az Élet és Tudomány rovatban és másutt a mellékletben néprajzi, földrajzi, geológiai, biológiai, orvostudományi, fizikai, kémiai tárgyú cikkeket közöl Bányai János, Gelei József, Mátyás Jenő és mások tollából.

Az irodalmi melléklet lényegében megszűnik 1928-ban az Erdélyi Helikon indulásával, a lap azonban továbbra is rendszeresen közöl irodalmi anyagot. A radikális és liberális polgári írók hétről hétre itt jelentkeznek írásaikkal. A 30-as évek végén válik az irodalmi rovat ismét szervezetté. Tamási Áron szerkesztésében 1939. okt. 15-én indul a Vasárnapi Szó c. melléklet. Programadó Szellemi őrség c. cikkében Tamási Áron leszögezi, hogy annak a nemzedéknek a nevében szól, amely évek óta keresi “a széles körű munka és megnyilatkozás lehetőségét”, megbecsüli a román népet, s “figyelemmel kísérjük a román népi kultúrát”, ugyanakkor “a magunk népét azonban, az értékelésen és megbecsülésen túl, a lélek és vér szerelmével szolgáljuk”. A melléklet közli 33 író nemzedéki vallomását, amelynek aláírói között ott volt Asztalos István, Jancsó Elemér, Kacsó Sándor, Kemény János, Kovács György, Mikó Imre, Szemlér Ferenc, Szenczei László és Vita Zsigmond is. A Vasárnapi Szó már a Vásárhelyi Találkozón létrejött nemzetiségi egység felbomlásának s egy új tömörülésnek a jele, amelyből azonban kihagyták a szocialista világnézetnek elkötelezett írókat.

A világnézeti elhatároltság ellenére a Vasárnapi Szó irodalmi anyaga fejlődést jelentett az előbbi évek irodalmi anyagához viszonyítva, amikor is ebben még a “szórakoztató irodalom” uralkodott. Erdélyi József, Fodor József, Jankovich Ferenc, Rónay György, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor versei mellett megjelentek Kiss Jenő, Szabédi László, Flórián Tibor, Jékely Zoltán, Varró Dezső, Sztojka László, Hegyi Endre, Hobán Jenő és Dánér Lajos versei, a lap elbeszéléseket közölt Kosztolányi, Kodolányi, Móricz, Karinthy, Márai írásai mellett Tamási Áron, Kovács György, Szemlér Ferenc, Szenczei László, Wass Albert, László Béla, Kós Károly, Molter Károly, Kemény János tollából. A publicisztikát Tamási mellett Albrecht Dezső, László Dezső, Incze Lajos, Pálffy Károly, az esszét Spectator, Jancsó Elemér, Juhász István, Szabó István, Heszke Béla, Kovács László, Szabó T. Attila, Venczel József, Vita Zsigmond, Tavaszy Sándor képviselte ugyancsak neves magyarországi munkatársak, Féja Géza, Illyés Gyula, Németh László és Szerb Antal társaságában. A magyar irodalmi értékek ekkoriban ugyanúgy helyet kapnak, mint a világirodalom remekművei. Feltűnő, hogy 1940-ben közlik Kassák írását Petőfiről és József Attila több versét (Nyár, Falu, A fán a levelek, Lassan tűnődve, Határ).

Az utolsó években a lap irodalmi színvonala esett. Zathureczky Gyula főszerkesztői érájában előbb a radikális, majd a liberális szellemű írókat rekesztették ki, faji szempontokat alkalmaztak, s felhagytak a haladó hagyományok ápolásával. Részleges visszatérés a demokratizmus vonalára csak 1944-ben következett be: erre utal a lap burkoltan antihitlerista publicisztikája a német megszállás alatt. (Az ~ esti bulvárkiadásaként Demeter Béla szerkesztésében megjelenő Estilap nyílt konfliktusba került a német megszállással uralomra jutott Sztójay-kormánnyal, s hatóságilag is betiltották.) Nagy Józsefet, az ~ haditudósítóját, a Gestapo elhurcolta és meggyilkolta.

Az ~ Kolozsvár felszabadulásával egy időben megszűnt, a munkatársak demokrata része — soraiban Szász Béla, Gredinár Aurél, Mátrai János, Raffay István — az új, demokratikus sajtóban folytatta működését.

(J. L.)

Jancsó Elemér: Erdély irodalmi élete 1918-tól napjainkig. Nyugat, Bp. 1935/4; uő: Magyar tudományos élet Erdélyben 1918-tól napjainkig. Láthatár, Bp. 1937/2. — Pomogáts Béla: Kuncz Aladár az Ellenzék szerkesztőségében. Korunk 1968/8. Ugyanez a szerző Kuncz Aladár c. kötetében, Bp. 1968. 89–103. — Balogh Edgár: Szolgálatban. 1978. 132–36.