NEGYVENHATODIK FEJEZET.
Anglia. (Folytatás.)
Sokkal jobban szeretem Angliát és sokkal kevésbbé ismerem, semhogy beszélhetnék róla. Egy barátom megfigyeléseit használom fel.
Irország mai (1822.) állapota138 két század óta huszadszor tünteti fel azt a sajátságos társadalmi helyzetet, mely annyira termékeny a bátor elhatározásokban és annyira ellene munkál az unalomnak, amennyiben emberek, kik vidáman együtt reggeliznek, két óra mulva a csatatéren szemben állva találkozhatnak egymással. Semmi se hat erélyesebben és egyenesebben a léleknek arra az állapotára, mely legjobban kedvez a gyöngéd szenvedélyeknek: a természetességre. Semmi se üzi oly messzire a két nagy angol fogyatkozást: a cant-et és a bashfulness-t [erkölcsi képmutatás és gőgös és bántódott félénkség. (L. Eustace ur utazását Olaszországban.) Ha ez az utazó meglehetősen rosszul festi is Olaszországot, viszont nagyon szabatos fogalmat nyujt a saját jelleméről és az ilyen jellem, épp ugy, mint Beattie-é, a költőé (l. életrajzát, melyet egy bizalmas barátja irt meg), sajnos vajmi gyakori Angliában. Ami a tisztességes papot illeti, rangja ellenére is 1. a landaffi püspök leveleit.]139
Tekintve a vérengzést, melyet Anglia félős és kegyetlen zsarnoksága két század óta ott véghez visz, az ember ugyancsak boldogtalannak vélhetné Irországot; de ez az a pont, ahol Irország életében fellép egy rettenetes személyiség: a PAP...
Kétszáz év óta Irországot körülbelül ugyanoly rosszul kormányozzák, mint Szicziliát. Egy ötszáz lapos kötet, mely a két sziget részletes összehasonlitásával szolgálna, sok embert megharagitana és sok köztiszteletben álló elméletre sütné rá a nevetségesség bélyegét. Annyi bizonyos, hogy a két ország közül, melyek mindegyikét egyaránt őrültek és csak egy kevés számu kisebbség hasznára kormányozzák, Sziczilia a boldogabb. Neki kormányzói meghagyták legalább a szerelmet és a gyönyört; szivesen elragadták volna tőle ezt is, mint a többit; de, hála az égnek, Szicziliában csak kevés van abból az erkölcsi rosszból, melyet törvénynek és kormánynak neveznek.140
A törvényeket öregek csinálják és hajtatják végre; ez megismerszik azon a komikus féltékenységen, mely a brit szigeteken a gyönyört üldözi. A nép ott ugyanazt mondhatná kormányzóinak, amit Diogenes mondott Nagy Sándornak: „Érd be a bőséggel és nekem hagyd meg legalább a napot.”141
Törvénynyel, rendeletekkel, szabályzatokkal és büntetésekkel a kormány Irországban megteremtette a burgonyát és Irország népessége sokkal nagyobb, mint Szicziliáé; más szóval: elérték, hogy néhány millió elsatnyult és elbutult paraszt él ott, aki a munka és a nyomor alatt görnyedve vonszolja negyven-ötven éven át nyomoruságos sorsát a vén Erin ingoványain, de pontosan fizeti a tizedet. Ez aztán gyönyörü eredmény! Ha pogányok lennének, legalább egy örömük meglenne a szegény ördögöknek. De szó sincs róla. Szent Patrickot kell imádniok.
Irlandban csupa olyan parasztot lát az ember, akik még a vadaknál is szerencsétlenebbek. Csak éppen a helyett, hogy, mint ahogy a természeti állapotban volna, százezren lennének, nyolc millió a számuk142 és dus jövedelmet biztositanak ötszáz absens-nek, ki Londonban meg Párisban él.
Végtelenül előbbre van a társadalom Skótországban,143 hol sokféle tekintetben jó a kormányzat (a büncselekmények ritkasága, olvasás, püspökök hiánya). A gyöngéd szenvedélyek ott tehát sokkal inkább kifejlődhetnek és ezzel félbe hagyhatjuk a sötét gondolatokat, hogy reátérjünk a nevetséges dolgokra.
A skót nőkben lehetetlen észre nem venni valami melancholiát. E melancholia különösen a bálban elragadó, amikor valami különös pikantériát ad a hévnek és roppant buzgalomnak, melylyel nemzeti tánczaikat járják. Edinburghnak van még egy másik előnye is, nevezetesen, hogy kivonta magát az arany silány mindenhatósága alól. Ebben a tekintetben, épp ugy, mint fekvésének sajátos és vad szépsége folytán e város teljesen az ellentéte Londonnak. Mint Róma, a szép Edinburgh is olybá tünik fel, hogy inkább a szemlélődő élet számára való. A szüntelen kavargás és a munkás élet érdekeinek nyughatatlansága minden előnyével és hátrányával: - ez Londoné. Edinburgh ugy tünik fel előttem, mint amely csak a pedanteriára való némi hajlammal adóz az ördögnek. Az az idő, mikor Stuart Mária lakott a vén Holyrood-ban és mikor karjai között ölték meg Ricciot, - minden nő el fogja ismerni - jobb volt a szerelemre nézve, mint a mai, amikor hosszan, és még a nők jelenlétében is, azt tárgyalgatják, hogy a neptuni rendszer-e az igazabb, vagy a vulkáni?... Még jobb szeretem, ha az uj egyenruháról beszélnek, melyet a király a testőröknek megállapitott, vagy arról, ami ottlétemkor Londont foglalkoztatta, hogy sir B. Bloomfield nem lett pair, semmint hogy ki hatolt be jobban a kőzetek ismeretébe, Werner vagy... Hallgatok a rettenetes skót vasárnapról, melyhez képest a londoni valósággal mulatságnak tünik fel. Ez az ég tiszteletére rendelt nap a legjobb képe a pokolnak, melyet a földön láttam. Ne menjünk olyan gyorsan, mondta egy skót a templomból jövet egy franczia barátjának, még ugy tünnék fel, mintha sétálnánk.144
A három ország közül az, amelyben legkevesebb a képmutatás (Cant, 1. a New-Monthly-Magazine 1822. januári számát, ahogy kikel Mozart és a Nozze di Figaro ellen, oly országban, ahol a városit játsszák. De hát minden országban az arisztokraták azok, kik az irodalmi folyóiratokat veszik és megbirálják, Anglia arisztokratái pedig négyszáz év óta a püspökök szövetségesei) tehát: a három ország közül az, amelyben legkevesebb a képmutatás, Irország; sőt ott ellenkezőleg, valami önfeledt és nagyon szeretetreméltó élénkséget talál az ember. Skótországban szigoruan megtartják a vasárnapot, de hétfőn vigan és oly odaadással tánczolnak, amilyet Londonban nem ismernek. A skót parasztosztályban sok a szerelem. A képzelet mindenható ereje a XVI-ik században elfrancziásitotta ezt az országot.
Az angol társadalom nagy fogyatkozása, az, amely egyetlen napon nagyobb mennyiségü szomoruságot termel, mint amennyit az adósság és ennek következményei, sőt többet, mint az irtó háboru, melyet a gazdagok a szegények ellen folytatnak, abban a nyilatkozatban fejeződik ki, melyet az őszszel Croydomban a püspök szép szobra előtt hallottam: „Senki se merészkedik előre, mert fél, hogy megcsalódik a várakozásában.”
Itéljék meg, hogy a szemérem czimén mily törvényeket kényszerithetnek az ily emberek asszonyaikra és szeretőikre!
Dostları ilə paylaş: |
