Szerkeszti dr pogány józsef stendhal a szerelemről forditotta salgó ernő

ÖTVENHARMADIK FEJEZET.
Arábia.

Az igazi szerelem mintáját és hazáját az arab beduin sötétlő sátra alatt kell keresni. Mint egyebütt, itt is a magány és a derüs éghajlat szülte meg az emberi sziv legnemesebb szenvedélyét, azt, melynek boldogsága megköveteli, hogy ugyanoly boldogságot keltsen, mint amekkorát magában hord.

Ahhoz, hogy a szerelem egész lehetőségében megmutatkozzék az emberi szivben, szükséges volt, hogy a szerelmes férfi és nő között lehetőleg teljes legyen az egyenlőség. A mi szomoru nyugati világunkban ez egyenlőség csöppet sincs meg: az elhagyott asszony vagy szerencsét­len vagy pedig becsületétől megfosztott teremtés. Az arab sátrában a fogadalom meg nem törhető. A megvetés és a halál nyomon követi az esküszegés bünét.

A nagylelküség e népnél oly szentséges valami, hogy adakozás végett lopni is szabad. Egyéb­iránt is ott minden nap tele van veszedelemmel és az élet, hogy ugy mondjuk, valami szenve­délyes magányban telik el. Az arabok, még ha csoportosan vannak is, keveset beszélnek.

A sivatag lakójánál nem változik semmi; minden örök és mozdulatlan. A sajátságos erköl­csök, melyekről, minthogy tudatlan vagyok hozzájuk, csak gyönge vázlatot adhatok, alkalmasint megvoltak már Homér idejében is¹⁶⁵. Leirásra első izben 600 tájában találtak, kétszáz évvel Nagy Károly uralkodása előtt.

Kitetszik, hogy Kelet-hez viszonyitva mi voltunk a barbárok, mikor a keresztes hadjára­tok­kal¹⁶⁶ háborgatásra indultunk. Ennek megfelelően azt, ami erkölcseinkben nemes, e keresztes hadjáratoknak és a spanyolországi móroknak köszönhetjük.

Ha összehasonlitjuk magunkat az arabokkal, a prózai ember szánakozó mosolyra fog gerjedni. Müvészetünk sokkalta magasabban áll, mint az övéké, törvényhozásunk pedig még maga­sabban. Kételkedem azonban, hogy a házi boldogság tekintetében is mi vagyunk a győztesek: nálunk mindig hiányzott a jóhiszemüség és az egyszerüség, már pedig a családi viszonyla­tokban legelsőbb is az a szerencsétlen, aki csal. Számára nincs többé biztosság; mert mindig igazságtalan, mindig fél is.

A legrégibb történelmi emlékek keletkezésének korában az arabokat ugy látjuk, mint akik ősidőktől fogva nagyszámu független törzsre tagolódva kóborolnak a pusztában. A szerint, hogy ezek a törzsek több vagy kevesebb könnyüséggel tudtak eleget tenni az ember első szük­ségleteinek, erkölcseik is többé vagy kevésbbé öltöttek elegáns szint. A nagylelküség mindenütt ugyanegy volt, de a törzs gazdagságának arányában hol a fizikai élethez szükséges negyed ürü adományozásában, hol pedig száz tevének a családi vagy vendégi viszonytól diktált ajándékozásában nyilvánult.

Az arabok hősi százada, vagyis az, melyben e fenkölt lelkek az elmének vagy a mesterkélt érzésnek minden negélyezésétől menten ragyogtak, az a kor volt, mely Mohammed fellépését megelőzte és amely megfelel a mi időszámitásunk ötödik századának, Velencze alapitásának és Chlodvig uralkodásának. Kevélységünket legyen szabad azzal a kéréssel terhelnem, hogy hasonlitsa össze az araboktól reánk maradt szerelmi dalokat és az Ezeregyéjszakában tükröződő nemes erkölcsöket az utálatos borzalmakkal, melyek Toursi Gergelynek, Chlodvig történetirójának vagy Eginhardnak, Nagy Károly történetirójának minden egyes lapját vérbe boritják.

Mohammed tulajdonképpen puritán volt, az volt a célja, hogy számüzze a gyönyöröket, melyek senkinek se ártanak; azokban az országokban, melyek elfogadták az izlamizmust, megölte a szerelmet¹⁶⁷. Ez az oka, hogy Arábiában, ahol a bölcsője volt, vallása mindig kevésbé talált szigoru követésre, mint a többi mohammedán országban.

A francziák négy folio-kötetet hoztak Egyiptomból, melyek czime: Dalok könyve. E kötetek tartalmazzák:

1. A költők életrajzát, kik a dalokat szerzették.

2. Magukat a dalokat. A költő mindent megénekel bennök, ami érdekli. Dicséri gyors paripá­ját és ijját, miután előbb a kedveséről beszélt. E dalok gyakran a szerző szerelmes levelei voltak, hü leirást küld bennök a szeretett nőnek lelke minden rezdüléséről. Némelykor a hideg éjszakáról szólnak, mikor el kellett tüzelni az ijjat és a nyilvesszőket. Az araboknak nincsenek házaik.

3. A zenészek életrajzát, kik a dalok zenéjét szerzették.

4. Végre a zenei utasitások formuláit. E formulák nekünk megannyi hieroglyphek. E zene előttünk örökre ismeretlen marad, de nem is lelnénk tetszést benne.

Van még egy másik gyüjtemény is, melynek czime: Azoknak az araboknak a története, kik meg­haltak a szerelemtől.

Ez oly nagyon érdekes könyvek csak igen kevéssé ismeretesek. Annak a kevés számu tudósnak, ki tudott hozzájuk, a tudomány és az akadémiai tempó kiszáritotta a szivét.

Hogy e, régiségük és az általuk megpillantható erkölcsök sajátos szépsége folytán oly érdekes emlékek között eligazodhassunk, nehány történelmi tényhez kell fordulnunk felvilágositásért.

Az arabok már Mohammed előtt, ősidőktől fogva zarándokoltak Mekkába, hogy megkerüljék a Caabá-t, vagyis Ábrahám házát. Londonban volt alkalmam látni a szent város tökéletes leábrázolását. Hét-nyolczszáz lapostetejü ház, mely a naptól perzselt homoksivatagban áll. A város egyik végén egy, nagyjában koczka formáju roppant épület emelkedik; ebben van a Caaba; hosszu sor oszlopos folyosókból áll, melyeket az arábiai nap megkövetel, hogy az ember elvégezhesse a szent sétát. Ez oszlopcsarnok vajmi nagyjelentőségü az arab erkölcs és költészet történetében; századokon át nyilván ez volt az egyetlen hely, hol férfiak és nők együtt gyültek össze. Egymással elvegyülve, lassu léptekkel és a szent énekeket karban énekelve járták körül a Caabá-t; ez háromnegyedórás séta és a körmenet naponta többször ismétlődött; ez volt a szent szertartás, melyre férfiak és nők a sivatag minden részéről össze­sereglettek. Az arab erkölcsök a Caaba oszlopcsarnokában csiszolódtak ki. Csakhamar harcz támadt az apák és a szerelmesek között; aki szerelmes volt, szerelmi ódákban vallotta be szerelmét a fivér vagy apa szigoru őrizete alatt álló fiatal leánynak, aki mellett a szent sétát végezte. E nép nagylelkü és érzésgazdag tulajdonságai megvoltak már a táborban is, de az arab udvarlás, azt hiszem, a Caaba körül született meg: irodalmuknak itt ringott a bölcsője. Eleinte egyszerüen és hevesen, ugy, ahogy a költő érezte, fejezte ki a szenvedélyt; később a költő, a helyett, hogy szerelmesének meginditására gondolt volna, inkább azon iparkodott, hogy szép dolgokat irjon; ekkor született a szenvelgés, melyet a mórok bevittek Spanyol­országba és amely még ma is rontja e nép könyveit¹⁶⁸.

A tiszteletnek, melylyel az arabok a gyöngébb nem iránt viseltetnek, megkapó bizonyságát látom az elválás formájában. Az asszony, aki el akar válni, a férj távollétében bevonta és aztán ujra felállitotta a sátrat, de akként, hogy a nyilás az ellenkező oldalon legyen, mint ahol volt. Ez az egyszerü müvelet örökre elválasztotta a házasfeleket.