ÖTVENHATODIK FEJEZET. (I.)
Folytatás.
Francziaországban a nőkre vonatkozó összes felfogásaink kutforrása a háromgarasos katechismus és mulatságos, hogy sok ember, aki egy ötvenfrankos ügy elintézésében éppenséggel nem fogadja el e könyv tekintélyét, betüszerint és ostobán ragaszkodik hozzá, ha arról van szó, ami, a tizenkilenczedik század megszokásainak hiusági vonatkozásait tekintve, talán a legközelebbről érinti boldogságát.
Nem kell válás, mert a házasság mysterium. És micsoda mysterium? Jelképe Jézus Krisztus és az egyház egyesülésének. És mi lett volna ezzel a mysteriummal, ha az Ecclesia szó a himnemüek közé tartozott volna?180 Azonban hagyjuk az előitéleteket, melyek összeomlanak181, vegyük figyelembe csak ezt a különös látványt: a nevetség fejszéje elvágta a fa gyökerét; de az ágak tovább virágzanak. Visszatérve azonban a tényre és következményeire:
Mindkét nemnél a végső öregkorbeli sors attól függ, hogy az ember miként használta fel az ifjuságát. A nőknél pedig még korábban kezdődik e szabály érvényessége. Hogy fogadnak egy negyvenötéves nőt a társaságban? Szigoruan és kevésbbé jól, mint ahogy megérdemelné. Huszéves korukban hizelegnek a nőknek, negyvenéves korukban magukra hagyják őket.
Negyvenötéves korában a nőnek csak a gyermekei vagy a kedvese révén van jelentősége.
Egy anya, aki kitünik a szépmüvészetekben, tehetségét csak abban a felette ritka esetben származtathatja át fiára, amikor a fiu éppen az erre a tehetségre való lélekkel született a világra. Az olyan anya, kinek müvelt az elméje, fogalmat adhat fiának nemcsak a tisztára kellemes képességekről, de egyáltalában minden, a társadalmi életben hasznos képességről és lehetővé teszi neki, hogy válasszon. A törökök barbársága nagyrészt a szép georgiai nők szellemi bárdolatlanságának a következménye. A párisi fiuk anyáiknak köszönhetik azt a kétségbevonhatatlan fölényt, melyet tizenhatéves korukban hasonló koru vidéki társaikkal szemben mutatnak. A tizenhat- és huszonötéves kor között történik aztán, hogy fordul a koczka.
Azok az emberek, kik feltalálták a villámháritót, a könyvnyomtatást, a posztószövést, nap-nap után hozzájárulnak boldogságunk előmozditásához és hasonlóképpen van a dolog a Montesquieukkel, a Racine-okkal, a la Fontaine-ekkel. Már pedig a lángelmék száma, melyet valamely nemzet produkál, arányos azoknak az embereknek a számával, kik megfelelő kiképeztetésben részesülnek182 és semmi se bizonyitja, hogy czipészemben nem olyan lélek lakozik, amilyen ahhoz kell, hogy az ember ugy irjon, mint Corneille; azonban hiányával van a nevelésnek, mely kifejlessze érzéseit és megtanitsa, hogy miként közölje ezeket a közönséggel.
A leánynevelés mai rendszere mellett mindazok a lángelmék, kik nőknek születtek, elvesztek a közhaladás számára; mihelyt a véletlen alkalmat ad nekik képességeik megmutatására, vállalkoznak akár a legnehezebb feladatra is. Példák gyanánt emlithetjük II. Katalint, kinek a veszedelem és a k... volt a nevelője, Roland asszonyt, Mari Alessandra-t, ki ezredet toborzott és vitt harczba a francziák ellen, Carolina nápolyi királynét, ki jobban fel tudja tartóztatni a liberalismus terjedését, mint az összes Castlereagh-ek... Ami a nőknek a szellemi termékek terén való kiemelkedésének utját állja, arra nézve utalunk a szeméremről szóló fejezet 1. pontjára. Mire nem vitte volna Miss Edgeworth, ha a fiatal angol hölgyet kötelező meggondolás nem kényszeritette volna, hogy, amikor fellépett, a regénybe tegye át a szószéket?183
Hol van a férfi, ki szerelmi viszonyában vagy házaséletében részese annak a boldogságnak, hogy gondolatait azon mód közölheti a nővel, ki mellett életét tölti, ahogy azok elméjében jelentkeznek? Találhat jó szivet, mely megosztja vele bánatát; de gondolatait, ha meg akarja magát értetni, mindig apró pénzre kell váltania és vajmi nevetséges volna, ha észszerü tanácsokat várna egy oly elmétől, mely csak ilyen adagolás mellett tudja felfogni a dolgokat. A mai nevelés szerint a legtökéletesebb nő is elszigetelten hagyja társát az élet veszedelmeiben és csakhamar abba a helyzetbe jut, hogy untatóvá válik.
Mily kitünő tanácsadót találhatna az ember a feleségében, ha ez tudna gondolkozni! Olyan tanácsadót, kinek elvégre, egyetlen dolgot kivéve, mely csak az élet tavaszán számit, tökéletesen ugyanazok az érdekei, mint őneki!
Az elme egyik legszebb előjoga, hogy tekintélyt szerez az öregségnek. Gondoljunk Voltaire-re, kinek Párisba való megérkezése elhalványitja a királyi felséget. Ami azonban a szegény nőket illeti, nekik, mihelyt oda az ifjuság ragyogása, már csupán az a szomoru boldogság áll nyitva, hogy tévhitben ringassák magukat a szerep felől, melyet a világon játszanak.
Az ifjukori tehetségek maradványai csak nevetségül szolgálnak és a mai viszonyok között a nőknek az volna a szerencséjük, ha ötvenéves korban meghalnának. Ami az igaz erkölcsöt illeti, minél eszesebb valaki, annál tisztábban látja, hogy a boldogságnak egyedül az igazság az utja. A lángelme hatalom, de még inkább fáklya, mely megpillantatja a boldoggá levés nagy müvészetét.
A legtöbb ember életében van egy pillanat, amikor nagy dolgokat müvelhet, már mint az a pillanat, melyben semmi se látszik előtte lehetetlennek. A nők tudatlansága elvesztegetteti ezt az emberi nem szempontjából oly nagyszerü esélyt. A szerelem ma legfeljebb arra ösztönzi az embert, hogy jól ülje meg a lovat, vagy jól válassza meg a szabóját.
Nincs időm, hogy védmüvekről gondoskodjam a kritika ellen, de ha tőlem függene megállapitani a szokásokat, a leányokat, amennyire csak lehetséges, ugyanolyan oktatásban részesiteném, mint a fiukat. Minthogy nem szándékom, hogy feleslegesen irjak meg egy könyvet, nem kivánhatják tőlem, hogy elmondjam, mennyiben képtelenség, ahogy az embereket ma nevelik. (Nem tanitják nekik a két legelső tudományt: a logikát és az erkölcstant.) De ugyis, ahogy van, azt tartom, hogy helyesebb lenne, ha a fiatal leányokat ebben a nevelésben részesitenék, semmint hogy tisztán csak zenére, aquarelle-festésre és himzésre oktatják őket.
Következésképen tehát a leányok tanuljanak meg olvasni, irni és számolni, még pedig kölcsönös oktatás utján, központi intézeti-iskolákban, hol, a tanárokat kivéve, más férfinak szigoruan tilos jelen lenni. A gyermekek összeseregeltetésének az a nagy előnye, hogy bármily korlátoltak legyenek is a tanárok, a gyermekek kis társaiktól azok ellenére is megtanulják a társaságban való élés és az érdekek kimélésének müvészetét. Egy értelmes tanár megmagyarázná a gyermekeknek, hogy mi van apró torzsalkodásaikban és barátkozásukban és ily módon sokkal jobban megkezdhetné erkölcsi nevelésüket, semmint az Aranyborju meséjével.184
Kétségtelen, hogy néhány év mulva minden megtanithatót a kölcsönös oktatás módszerével fognak tanitani, azonban, a mai állapotokat véve, azt akarnám, hogy a leányok éppugy tanuljanak latinul, mint a fiuk; a latin-tanulás jó, mert az embert megtanitja unatkozni; a latinnal együtt jönne aztán a történelem, a számtan, a táplálkozás vagy gyógyhatás szempontjából hasznos növények ismerete, azután a logika és az erkölcstan stb. A táncz-, zene- és rajz-oktatásnak öt éves korban kellene kezdődnie.
Tizenhat éves korában a leánynak arra kell gondolnia, hogy férjet találjon és ugyanakkor anyjától helyes fogalmakat kell kapnia a szerelemről, a házasságról és arról, hogy mennyire kevéssé lehet megbizni a férfiakban.185
Dostları ilə paylaş: |
