Szerkeszti dr pogány józsef stendhal a szerelemről forditotta salgó ernő

ÖTVENNEGYEDIK FEJEZET.
A nők neveltetése.

A mód, ahogy a leányokat ma nevelik és amely a véletlennek, meg a legostobább gőgnek a müve, parlagon hagyja náluk azokat a képességeket, melyek a legfényesebbek és a boldogság tekintetében ugy reájuk, mint reánk nézve a legszámottevőbbek. De hát ki az az ember, aki életében legalább egyszer fel ne kiáltott volna:

Asszonynak tudni untig elég

Agyának ha nem megfejthetetlen talány
Mi más a csizma, mint a topány.

                     A tudós nők, II. felv. 7. jel.

Párisban a férjhezadandó fiatal leányt legelsőbb is azzal dicsérik, hogy „Roppant szelid termé­szetü, ugy van szoktatva, mint a bárány.” Semmi se hat jobban az ostoba nősülőkre. De nézzék meg őket két év mulva, ahogy borus időben együtt ülnek feleségükkel a reggelinél, sapkával a fejükön és három nagy szál lakájjal a hátuk mögött.

Az Egyesült-Államokban 1818-ban törvényileg harmincznégy botütést igértek mindenkinek, aki egy virginiai négert megtanit olvasni.¹⁷¹ Semmi se következetesebb és észszerűbb, mint e törvény.

Vajjon az Egyesült-Államok maguk is akkor voltak-e hasznosabbak az anyaországra nézve, mikor még rabszolgái voltak, vagy azóta, amióta egyenlő joguak vele? Ha egy szabad ember munkája kétszer vagy háromszor annyit ér, mint azé, aki rabszolgasorban van, miért ne lenne hasonlóképen a dolog az embernek a gondolkodásával is?

Ha mernők, rabszolga-nevelést adnánk a leányoknak. Bizonyság reá, hogy amit tudnak, abban csak az hasznos, amire nem akarjuk őket megtanitani.

De azt a kevés tudást is, amit szerencsétlenségre elsajátitanak, ellenünk forditják, - mondanák bizonyos férjek. Persze és ezért Napoleonnak is igaza volt, hogy nem adott fegyvert a nemzetőrségnek, valamint az ultráknak is igazuk van, hogy kárhoztatják a kölcsönös oktatást. Mert fegyverezzenek fel egy embert és folytassák az elnyomását és meglátják, kitelik tőle a romlottság, hogy ha teheti, önök ellen forditja e fegyvereket.

Még ha meg is tehetnők, hogy, amiként ez az 1770-iki kolostorokban történt, Ave Máriák-kal és sikamlós dalokkal hülyéknek neveljük a leányokat, még ebben az esetben is számolni kellene néhány kis ellenvetéssel:

1. A férj halála esetén nekik kell kormányozniok a fiatal családot.

2. Mint anyák, ők adják meg a fiugyermekeknek, a jövendő zsarnokoknak az első nevelést, azt, amely a jellemet formálja és a lélekbe beléoltja, hogy inkább ezen, semmint azon az uton keresse a boldogságot és aminek az ügye mindig négy-ötéves korban dől el.

3. Minden büszkeségünk mellett is azokban az apró otthoni dolgokban, melyektől boldog­ságunk mindenekfelett függ (mert a szenvedélyek hiányában a boldogság a mindennapi élet kis boszuságainak távoltartásán alapul), nagy fontosság jut az élettársnő tanácsainak. Nem mintha ezeknek valami fontosságot tulajdonitanánk, de az asszony husz éven át ismételgeti ugyanazokat a dolgokat, már pedig hol van az a lélek, kiben megvolna a római erély, hogy ellent tudjon állani a gondolatnak, melyet egy egész életen át ismételgetnek előtte? A világ tele van férjekkel, kik feleségüktől vezettetik magukat; de ez nem igazságérzetből vagy az egyenlőség elismeréséből történik, hanem gyöngeségből. Minthogy az erőszaknak engednek, kihivják maguk ellen a visszaélést és néha a megtarthatás szükségessé is teszi a visszaélést.

4. Végül a szerelem korszakában, mely a déli országokban gyakran tizenkét-tizenöt eszten­dőre terjed és életünk legszebb éveit foglalja magában, boldogságunk teljesen annak a nőnek a kezében van, kit szeretünk. Egy pillanatnyi rosszkor nyilvánitott gőg örökre boldogtalanná tehet bennünket, már pedig a rabszolga, kit hirtelen trónra ültettek, hogyne jönne kisértetbe, hogy visszaéljen hatalmával? Innen a hamis érzékenység és a női dölyfösség. Azonban semmi se haszontalanabb, mint ez a magyarázgatás; az emberek zsarnokok és tudjuk, hogy mennyire hederitenek a zsarnokok még a legbölcsebb tanácsokra is: aki mindent tehet, csak azokra a figyelmeztetésekre hallgat, melyek hatalmának megnövelésére tanitják. Hol találnak a sze­gény fiatal leányok egy Quirogát vagy egy Riegot, hogy a zsarnokoknak, kik elnyomják és hogy még jobban elnyomhassák: lealacsonyitják őket, üdvös tanácsokat adjanak, melyekért akasztófa helyett kitüntetés és rendjel a jutalom?

Hogy az ily forradalom évszázadokat igényel, annak az az oka, hogy vajmi sajnálatos módon az első tapasztalatok szükségképen ellentmondanak az igazságnak. Világositsák fel egy fiatal leány elméjét, formálják ki a jellemét, részesitsék a szó igazi értelmében jó nevelésben: ha, ami előbb vagy utóbb megtörténik, észreveszi, hogy különb a többi nőnél, pedáns, vagyis a legkellemetlenebb és a legkiállhatatlanabb teremtés lesz a világon. Nincs senki, aki ne inkább egy tudós nő szolgálójával, semmint azzal magával akarja tölteni az életét.

Ültessenek át egy fiatal fát az erdő sürüjébe, hol szomszédai elfogják tőle a napot és a levegőt. Levelei össze fognak zsugorodni, vékony és nevetséges formát fog ölteni, amely nem a természetes formája. Az egész erdőt egyszerre kell ültetni. Melyik az az asszony, aki büszke reá, hogy tud olvasni?

Pedáns emberek kétezer év óta ismételgetik, hogy a nők élénkebb elméjüek, a férfiak alapo­sabbak, a nők finomabb érzéssel gondolkodnak, a férfiaknak több a figyelő erejük. Egy párisi ficsur a versaillesi kertben sétálgatva, abból, amit látott, azt a következtetést vonta le, hogy a fák megnyirva bujnak ki a földből.

Bevallom, hogy a kislányok fizikailag kevésbbé erősek, mint a kisfiuk: ebből ugyancsak lehet következtetni elmebeli képességeikre, mert hiszen tudvalevő, hogy Voltaire és D’Alembert századuk legizmosabb öklü férfiai voltak. Mindenki elismeri, hogy egy tizesztendős kisleány huszszorta eszesebb, mint egy ugyanolykoru tacskó. Miért van, hogy ugyanaz a leány huszéves korában mintaszerü hülye, félszeg, rettegő és fél a póktól, a tacskó pedig elmés fiatalember?

A nők csak azt tudják, amire nem akarjuk őket megtanitani és amit az élet tapasztalataiból olvasnak ki. Ezért oly roppant hátrányos reájuk nézve, ha nagyon gazdag családnak a gyer­me­kei; ahelyett, hogy olyan emberekkel érintkeznének, kik természetes módon viselkednek velök szemben, szobaleányokkal és társalgónőkkel, vagyis a gazdagságtól megrontott és el­fonnyadt teremtésekkel vannak körülvéve.¹⁷² Nincs butább dolog a világon, mint egy herczeg.

A fiatal leányok, mert rabszolgaságban érzik magukat, korán kinyitják a szemüket; mindent látnak, de sokkal tudatlanabbak, semhogy jól láthatnának. Francziaországban egy harmincz­éves nőnek nincs annyi ismerete, mint egy tizenötéves fiunak, egy ötvenéves nő nem olyan értelmes, mint egy huszonötéves férfi. Példák: a csodálat, mely Sévigné asszonyt XIV. Lajos legképtelenebb cselekedeteivel szemben is eltölti és a gyermekesség, ahogy d’Épinay asszony okoskodik.¹⁷³

Gyermekeiket az asszonyoknak kell táplálniok és gondozniok. - Amazt tagadom, emezt helybenhagyom. - Nekik kell továbbá ellenőrizniük a szakácsnő számadásait. - Tehát nincs idejük, hogy az ismeretek megszerzésében lépést tartsanak egy tizenötéves fiuval. A férfiak birák, bankárok, ügyvédek, kereskedők, orvosok, papok stb. lesznek. És mégis van idejük, hogy elolvassák Fox beszédeit, vagy Camoens Luziada-ját.

Pekingben a biró, ki már jókor reggel rohan a törvényszéki palotába, hogy annak rendje és módja szerint bebörtönöztesse és tönkretegye a szegény hirlapirót, ki magára haragitotta az államtitkárt, kinél neki tegnap szerencséje volt ott ebédelhetni, bizonyára épp ugy el van foglalva, mint a felesége, ki átnézi a szakácsnő számadását, kis leányával megfoltoztatja a haris­nyáját, gondoskodik, hogy meglegyen a táncz- és zongora-leczkéje, fogadja a plébánia­beli káplán látogatását, meghallgatja a legujabb hireket, aztán elmegy kalapot választani a Richelieu-utczába és sétálni a Tuileriákba.

A biró magasztos teendői között is oda-odagondol a sétára, melyet felesége a Tuileriákban végez és ha azzal a hatalommal is, mely a világegyetemet szabályozza, olyan jó lábon volna, mint azzal, mely az államot kormányozza, azt kérné az égtől, hogy engedélyezzen, saját javukra, nyolcz-tiz órával több alvást az asszonyoknak. A társadalom mai helyzetében a szabad idő, mely a férfi számára a boldogság és a gazdagság forrása, a nőknek nemcsak nem előny, de egyenesen egyike azoknak a gyászos kiváltságoknak, melyektől az érdemes biró szivesen segitene megszabaditani bennünket.