(Írta: Rácz Ildikó, Lektorálta: Borsos Anita)
1. 4.1. Az aerobik élettani alapjai
A fitnesz-aerobikban az állóképességi jellegű terhelések a szervezet működésében számos változást okoznak. Ezek a változások főként a szív- és érrendszer, a légzés, az anyagcsere, a hormonális rendszer, és az izomsejtekben létrejövő biokémiai változások tekintetében mérvadóak.
Döntő jelentősége van azonban az állóképesség vonatkozásában annak, hogy az izomkoordináció és a mozgás ritmusa mennyire gazdaságos az energianyerés szempontjából. Ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az aerobik mozgásanyagával milyen élettani hatásokat válthatunk ki az aerobik foglalkozások alatt, ismernünk kell a szervezet energianyerési lehetőségeit.
1.1. 4.1.1. Alactacid energianyerés
Az ATP (adenozin trifoszfát) az izmok első számú energiaforrása. Amikor az ATP lebomlik ADP-re (adenozin difoszfátra), elveszít egy foszfátmolekulát. Az újraszintetizáláshoz kreatinfoszfátra van szükség (kreatinfoszfát + ADP = kreatin + ATP). Ez a folyamat addig tarthat, amíg a kreatinfoszfát-ellátás ki nem merül. Valószínű, hogy az izom kreatinfoszfát-szintjét rövid idejű, magas intenzitású, fizikai értelemben is nagy teljesítményű gyakorlatokkal lehet emelni. Az izomban rendelkezésre álló ATP csak rövid ideig (mintegy 5, maximum 10 másodpercig) képes a teljes erőből történő erőkifejtés energiaigényét kielégíteni. Az ilyen jellegű gyakorlatok végzése igen nagyfokú koncentrálást kíván a gyakorlatok végrehajtójától.
1.2. 4.1.2. Lactacid energianyerés
Ez a rendszer is anaerob, körülbelül tíz másodperctől két percig képes energiát szolgáltatni. ATP-forrás az izomglikogén vagy glükóz, amelyet az izomrost citoplazmájában található biokatalizátorok lebontanak. A glükózlebontás eredményeként közvetlenül tejsav halmozódik fel. A glikogénből keletkezett tejsav kialakulása bonyolultabb. A glikogén piroszőlősavvá bomlik, ezáltal nagyenergiájú foszfátok keletkeznek, amelyek az ADP-t ismét ATP-vé alakítják. Ekkor a piroszőlősav egy hidrogénion felvételével tejsavvá alakul.
A tejsav felhalmozódása és a glikogénraktárak kiürülése együtt képezi az izomtevékenység fő korlátozó tényezőjét, és okozza a fáradtságot. Ha ebből a forrásból jutunk energiához, akkor tejsav szaporodik fel. A tejsav szintjének mérése a mai modern technikával az aerobikórán is megoldható.
A nyugalmi tejsavértékekből nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az aerobikórára érkező sportoló mennyire pihente ki magát, mennyire végez sportmozgást, mennyire van edzésben, mennyire fáradt, vagy esetleg nincs-e sérülése.
Az a többéves tapasztalatunk, hogy a tejsav mmol/l-ben megadott értéke DR LANGE (miniphotometer 8 típus) fotométerrel mérve (a tejsavértékek nyugalmi és a terhelés okozta változása függ az alkalmazott mérési metodikától), ha nem éri el a 0,5 mmol/l-t, akkor az aerobik órára érkező páciens gyakorlatilag nem végez sportmozgást. Ez az állapot figyelmeztet arra, hogy az aerobikóra vezetésének meg kell felelnie a kezdő sportoló terhelhetőségének is. Ha hirtelen nagy terhelést adunk, akkor nemcsak a szív- és érrendszer szempontjából terheljük túl a versenyzőt, hanem a vázizomzatban is sérüléseket okozhatunk. Ilyen esetben a tejsavértékek nem az energianyerés formáját jelzik – aerob vagy anaerob –, hanem sérülésre, jelentős túlterhelésre utalhatnak. A jól edzett, rendszeresen aerobikozó sportoló nyugalmi tejsavértéke ideális esetben 2,2 mmol/l érték alatt helyezkedik el.
Az energianyerés és az elvégezhető aerobik-gyakorlatok szempontjából igen nagy jelentősége van annak a kitüntetett pontnak, amit anaerobküszöbnek hívnak a terhelésélettanban. (Akkor beszélünk anaerobküszöbről, amikor az anyagcsere-folyamatok döntően anaerobbá válnak.)
Tartós állóképességi munkát, vagyis valóban fitnesz-aerobik gyakorlatokat, az anyagcsere szempontjából meghatározva, a 4 mmol/l tejsavérték körüli intenzitástartományban kell végezni. A versenyaerobik alatt, mivel a versenyidő két perc és igen dinamikus a végrehajtott mozgássor (a szervezet nagymértékben használja ki laktacid kapacitását), a tejsavérték az igen intenzív izommunka miatt elérheti akár a 20–22 mmol/l értéket is.
1.3. 4.1.3. Az aerob vagy egyensúlyi állapottal járó rendszer
Az izmok oxigénellátása elegendő az oxidációra és a glikogén tejsavból való újraszintetizálására (Cori-kör), miközben szén-dioxid, víz és energia szabadul fel (citrát-kör, terminális oxidáció). Az izomsejtek oxigénnel való ellátásának lehetősége az, ami végső soron meghatározza az állóképességet a hosszan tartó fizikai munka esetén. A tisztán aerob tevékenység alatt nincs sem tejsavfelhalmozás, sem oxigénadósság.
Tisztán aerob tevékenység azonban a sportmozgások végzése alatt a szó szoros értelmében nincs! Ha minimálisan is, de az izomban és a vérben mindig mérhető valamennyi tejsav. Itt az a kérdés, hogy mekkora az a tejsavérték, amivel még jó teljesítménnyel végezhető tartós, és a mozgáskivitelezés szempontjából pontos munka. A helyes aerobik-technikával végrehajtott mozgásoknál döntő jelentősége van a magas aerob kapacitás szintjének. Minél magasabb a versenyző aerob kapacitása, annál inkább kevesebb tejsav fog felszaporodni az aerobik-gyakorlatok végzése alatt (a fáradtság is később fog jelentkezni).
Az oxigénfelvétel fejleszthetőségének kérdésénél meg kell különböztetni az oxigénfelvétel abszolút és relatív értékének a fogalmát.
Az oxigénfelvétel abszolút értéke (a születéstől a felnőttkorig, ameddig növekedik, erősödik a szervezet) folyamatosan nő. Ez abból adódik, hogy a testméretek növekedésével nő a tüdő kapacitása, gazdaságosabbá válik a légzéstechnika, kialakul a felnőttkorra jellemző hemoglobinérték. Az oxigénnek a működő izmokhoz való szállításában, az izommunka során felszaporodó szén-dioxid eltávolításában döntő jelentősége van a hemoglobin életkorra, nemre jellemző optimális értékének.
A normál tartománytól eltérő hemoglobinértékek rontják az állóképességi teljesítményt.
4.1. táblázat - A vér hemoglobin tartalmának normálértékei
Kor
|
mmol/l
|
g/DL
|
Újszülött
|
9,92–12,4
|
46–20
|
Csecsemő
|
6,21–9,30
|
10–15
|
Kisgyermek
|
6,28–8,69
|
11–14
|
Gyermek
|
7,45–9,93
|
12–16
|
Felnőtt (férfi)
|
8,69–11,17
|
14–18
|
Felnőtt (nő)
|
7,45–9,93
|
12–16
|
A 13. táblázatban a vér hemoglobin tartalmának normálértékei láthatók életkorra és nemre lebontva.
A 14. táblázatban rendszeresen sportoló 11–18 éves fiúknak a terheléses tüdőkapacitást jellemző spiroergometriás laboratóriumban mért maximális ventillációs értékeit és az ehhez tartozó oxigénfelvétel abszolút értékeinek liter/percben megadott értékeit mutatjuk be.
A tendenciát a hölgyek is követik, de ők a hormonális változások miatt az életkorra jellemző maximális értékeket korábban érik el. Az abszolút értékek a nőknél a testméretekből adódóan természetesen alacsonyabbak.
4.2. táblázat - A 11–18 éves, rendszeresen sportoló fiúk terheléses maximális ventillációs és oxigénfelvétel abszolút értékei
Kor (év)
|
|
MV (liter/perc)
|
VO2 (liter/perc)
|
11
|
átlag
szórás
|
66,99
12,44
|
2,04
0,39
|
12
|
átlag
szórás
|
72,27
16,84
|
2,21
0,51
|
13
|
átlag
szórás
|
80,90
17,62
|
2,40
0,59
|
14
|
átlag
szórás
|
97,84
18,22
|
3,02
0,65
|
15
|
átlag
szórás
|
116,52
22,75
|
3,63
0,76
|
16
|
átlag
szórás
|
132,62
23,88
|
4,05
0,90
|
17
|
átlag
szórás
|
134,94
21,35
|
4,56
0,82
|
18
|
átlag
szórás
|
142,28
21,21
|
4,86
0,70
|
Jelölések: MV = maximális ventilláció. VO2 = az oxigénfelvétel abszolút értéke.
Az oxigénfelvétel relatív értéke, vagyis a testsúlykilogrammra eső oxigénfe1véte1, amivel leginkább és jól jellemezhető a szív-keringés-légzésfunkciók állapota az élet folyamán, döntő mértékben nem változik. A kismértékű fejleszthetőség, a helyes életmód, az optimális testsúly beállítása azonban pozitív irányba befolyásolhatja a relatív aerobkapacitást, és így az életminőséget.
Az aerobik-gyakorlatokkal, ha az energianyerés szempontjából valóban döntően az aerob szakaszban végzik, akkor jelentős zsírégető munkát végezhetünk el. A szervezet csak minimum harminc perc aerob munka után kezd a zsírégetéshez folyamodni. A hangsúly kifejezetten az aerob munkán van. A szervezet anaerob körülmények között előnyben részesíti a szénhidrátok égetését.
Az egyén testalkatának megfelelő testtömeg esetén a sportmozgás, az aerobik mozgás megemeli a maximális ventillációt, ezért az egészséges szervezet több oxigénhez jut. A döntően aerob körülmények között nemcsak a fizikai, hanem a szellemi tevékenység hatásfoka is gazdaságosabb.
Ennek a gazdaságosabb energianyerési formának biokémiailag az a magyarázata, hogy az izom közvetlen energiaforrása, mint ahogy már említettük, az ATP. Nem mindegy, hogy az ATP-molekula képződése oxigén mellett aerob úton, vagy anaerob úton történik. Az aerob úton keletkező ATP-molekulák száma nagyságrenddel nagyobb, mint az anaerob körülmények között keletkezetteké (aerob úton 38–42 molekula ATP, míg anaerob viszonyok esetén két molekula ATP keletkezik).
4.3. táblázat - A 11–18 éves, rendszeresen sportoló fiók terheléses maximális élettani jellemzőinek átlagai és szórásai
Kor (év)
|
|
R
|
HR (ütés/perc)
|
O:2P (ml/leütés)
|
RV0:2 (mUk2)
|
11
|
átlag
szórás
|
1,04
0,07
|
198,39
7,49
|
10,25
1,88
|
57,05
6,63
|
12
|
átlag
szórás
|
1,04
0,07
|
198,52
6,75
|
10,98
2,73
|
56,45
8,12
|
13
|
átlag
szórás
|
1,06
0,07
|
196,66
8,48
|
12,45
3,17
|
56,36
7,80
|
14
|
átlag
szórás
|
1,06
0,07
|
195,08
7,38
|
15,45
3,34
|
58,46
8,81
|
15
|
átlag
szórás
|
1,09
0,07
|
196,42
7,68
|
18,57
4,15
|
60,62
8,91
|
16
|
átlag
szórás
|
1,09
0,08
|
192,64
7,63
|
21,05
4,42
|
60,03
9,62
|
17
|
átlag
szórás
|
1,09
0,10
|
190,46
9,05
|
23,54
4,90
|
61,54
9,09
|
18
|
átlag
szórás
|
1,09
0,10
|
188,37
9,15
|
25,32
3,80
|
63,26
8,84
|
Dostları ilə paylaş: |