Ajtay-horváth magda a szecesszió stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában
Yüklə 1,73 Mb.
|
8.8. Az utazás mámora“A 19. században az utazás, a »grand tour« a polgárságnak nagy élményei közé tartozik. [...] Az angol Browning Firenze szerelmese - igen korán eljut Olaszországba, ahova a század végén Rainer Maria Rilke [...] zarándokol el, és mindig felkeresi a nagy öreg Lev Nikolajevics Tolsztojt” (Juhász 1971: 168). Utazik Justh, Pekár, Ambrus, Bródy, Szini Gyula, Elek Artúr, Lovik, Szomory Dezső és Ady is. A kor nagy technikai újdonsága a vonat, amely a gondolkodói tudatban egy újfajta tér- és időértelmezést eredményezett. A vonat a modernség szimbólumává vált, s gyorsaságánál fogva - akárcsak a mozgókép - a tünékenységet, a pillanatnyiságot, a hely- és idő relativizálódásának élményét jelentette, s a szépírói stílusban, kézenfekvő módon, legtöbbször az impresszionista stílusjegyekben, illetőleg a szecessziós elvágyódás motívumában nyilvánul meg. Az elmondottak példájaként álljon itt a következő idézet: [...] tovairamló tájék az esti szürkületben elmosódó színek a levegőben villogó tűzszikrák bűbájos képet nyújtanak. [...] mind sötétebb lett, csak a zakatoló lokomotív piros füstje világít előttünk, mintha az űrben rohannánk! Előttünk, mögöttünk, felettünk, alattunk füstfelhő, amely a sötétségbe vész csak egy árva csillag villan fel ... (Justh: Hazai napló: 392). Az elvágyódás, az elidegenedés és a kedves elvesztésével való szembenézés motívumát fejezi ki a vonat Szini Gyula Tücsökdal című novellájában. A vasút fogalom- és tárgykörébe tartozó szavakhoz társítható jelentésekre épül a novella. Oly könnyű elveszíteni valakit ... Az út porában láttam meg kis cipője lenyomatát, sólyomszemmel ismertem meg, ami szemnek fel nem ismerhető ... és futottam, bár nappal volt, és az emberek bámultak ... “most ment el, most ment el éppen”, mondta mindenki, és láttam a porfelhőt, amelyet a kocsija emlékül hagyott ... és még jobban futottam ... talán láttam még a szalagját, messze lobogó csücskét ... aztán nem láttam semmit, csak az elkanyarodó vonatot, amelyet többé nem lehetett utolérni. És a kis állomáson, hol gyönge szellő ingatta a rózsákat, és a jelzőharang szava mély volt, nyugtalan és bánatos, a menetrendet lapoztam, hogy miféle földi gyorsasággal lehet őt utolérni ... És aznap nem indult több vonat. ... Kopástól és holdvilágtól fényes síneken jártam egész éjjel, mert nem mertem leülni, hogy meg ne öljön a bánat vagy az álom (Szini: Tücsökdal 315). Az utazás és elvágyódás egyik legszebb impresszionista-szecessziós darabja Babits Mihály Messze... messze... című verse, amelyben a megemlített országnevek “érzelmi, hangulati asszociációkat” keltenek s művészi hatását éppen azáltal fokozza a vers, hogy “a név és a kifejezendő dolgok közötti kapcsolatot az olvasónak kell a meglévő ismereteinek alapján létrehoznia” (J. Soltész 1965: 82). A vonat nemcsak elválasztja de össze is köti az embereket, egyrészt konkrét, másrészt pedig a helyváltoztatáshoz kötődő asszociációk nyomán a gondolati síkon is, mint a következő példában:
A térbeli mozgás, a helyváltoztatás időélményt eredményez a következő Emőd Tamás versben. A céltalan rohanás modern motívuma a biztosnak hitt múlt iránti nosztalgiával ötvöződik: Világtalan, vak éjszakákon, Suhanunk síkon - bokron - árkon, Suhanunk mint a gondolat, Suhanunk mint az álom És nincs megálló perc sehol A tűnő állomáson: - Süvítő a hideg légvonat - Vándorol vélem nesztelen A néma gyorsvonat. [...] Ó hajdani esték, párnás puha ágy, Ó régi dalok, álombeli sípok, Varázshegedűk, tündérklarinétok, Ó távoli erdő, ó téli mező - Tengeren ragyog ott ... város ... temető ... (Emőd: A néma vonat) A vasutas családból származó Ambrus Zoltán novelláiban a vasúthoz kötődő gyermekkori élményeit eleveníti fel. A következő részletet azért tartom fontosnak, mert a vasúi építkezés nyomán száz év után is a síneket szegélyező épületek az egykori Monarchia egymástól legtávolabb eső pontjain is egységes képet mutatnak. Egy vasúti állomáson nőttem fel, ahol az apám volt az első személy: az állomásfő. A vasút akkor még új dolog volt; se a tér, se az építőanyag nem került annyi pénzbe, mint mai napság, s faluhelyekre is egész kastélyokat építettek pályaháznak (Ambrus: Gyűlölet 235). Ady nyomán a Gare de l'Est a nyugati civilizációt megtestesítő kultúrszimbólummá nőtt, hasonlóképpen jól ismertek a vonat szinonimái a füttyös, barna szörnyeteg, vasszörnyeteg megnevezések. Végül a vonatmotívum az élet megrontójaként, az ideges, modern élet szimbólumaként, tehát konzervatív megközelítésben is értelmezhető. Gozsdu Ultima ratio (158-172) novellájának temetőőre és szerb hősei is bizalmatlanok a technika új csodáival, akárcsak Iványi Ödön egyik figurája:
A fentebbiekben a stílust a századfordulós ember szemléletmódja, önmagáról alkotott képének irányából közelítettem meg, s ezzel azt kívántam érzékeltetni, hogy a létértelmezésnek, látás- és életmódnak stílusalapító szerepe van. A további fejezetekben a megközelítés iránya ellentétes lesz, a szecessziós stílus nyelvi jellemzői, a századfordulós témák formai, stilisztikai megvalósulása került a középpontba. A szecessziós stílust a szöveg, azaz az irodalmi művek szintjén a díszítettség jellemzi. Másképpen fogalmazva a díszítettség az a szervező elv, ami a szöveg makrostruktúráját dominánsan meghatározza (Szabó 1982: 255-264; 1985: 538). A díszítettséget díszítő eszközök (látási-, hallási-, tapintási érzetek és érzetkombinációk) és díszítő eljárások alkotják, amelyek közül mindenekelőtt a stilizáció, a szimbólumok használata, az indázó mondat- és szövegszerkezetek említendők. E két eljárásból zeneiség is fakad (Szabó 1982: 256). Az ezutáni fejezetekben a tárgyalás rendje a díszítettséget megvalósító eszközök csoportosított és példák által illusztrált bemutatását követi.
Yüklə 1,73 Mb. Dostları ilə paylaş:
|