Ajtay-horváth magda a szecesszió stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában

8.3. Pózok és szerepek

Az álarc motívumát mint az elidegenedés szimbólumát már az előbbiekben említettem Elek Artúr novelláinak kapcsán (Ilária, Álarcosmenet). A modern ember egyik új vonása a szerepjátszás, ami az alkalmazkodóképesség. közvetve az életképesség feltétele. Az alkalmazkodás ugyanakkor konformizálódást is jelent, azonosulást a társadalmilag elvárt szerepekkel. Ecsedi Istvánban (Bródy: Színészvér) talán először tudatosodik e társadalmi jelenség a magyar irodalomban: Ecsedi István azzá lett, mint amivé a többi: modern emberré.

A modern ember nem nagyon tetszett magának. Érzései elvesztették közvet­lenségüket, gondolatai frissességüket és világosságukat. Vágyai gyengék, indulatai poshadtak voltak. Örökösen játszania kell, ha mutatni akar valamit: - hamar tisztába jött ezzel az axiómával. Meglepte magát azokkal a különféle pózokkal, amelyeket az emberek előtt vágott, immár önkéntelenül is. Tisztában kezdett lenni azzal, hogy majdnem minden ténye affektáció.

Kétségtelenül túlozta, groteszken látta magát. Az új szempontok elszédítették. Őreá, és nem Szerára illett a jelző: színészvér. Ő volt az, aki az emberek egész repertoárját hordozta magában. Ma ez volt, holnap olyannak látszott (Bródy: Színészvér 74).

A szabadakarat Oscar Wilde-i értelmezéséhez az életstílus megválasztásának szabadsága is hozzátartozik. A Wilde-i életstílus az individuális szeszélyek dominanciáját jelenti a hagyo­mányos morális értékekkel szemben. Ebben az értelmezésben a legfőbb követelmény az individuum önmagához való hűsége és az egyéniség polgárbotránkoztató módon való kinyilatkoztatása.

But there are moments when one has to choose between living one' s own life, fully, entirely, completely- or dragging out some false, shallow, degrading existence that the world in its hypocrisy demands. You have the moment now. Choose! (Wilde: Lady Windermere's Fan 383)

History is merely gossip. But scandal made tedious by morality. Now, I never moralise. A man who moralises is usually a hypocrite, and a woman who moralises is invariably plain. There is nothing in teh world so unbecoming to a woman as a Nonconformist conscience (395).

Good heavens! how marriage ruins a man! It is a demoralising as cigarettes, and far more expensive (395).

Don' t be led astray into the paths of virtue (Wilde: Lady Windermere's Fan 395).

A felületesen értelmezett modernség kellemes példáival találkozunk az Egy jelentéktelen asszony (Woman of No Importance) című vígjátékában is:

She is not modern, and to be modern is the only thing worth being nowadays.

A man who can dominate a London dinner-table can dominate the world. The future belongs to the dandy. [...]

People nowadays are so asbsolutely superficial that they don't understand the philosophy of the superficial. By the way ... , you should learn how to tie your tie better. Sentiment is all very well for the buttonhole. But the essential thing for a necktie is style. A well-tied tie is the first serious step in life. [...]

To get into the best society, nowadays, one has either to feed people, amuse people, or shock people - that is all ! (Wilde: A Woman of No Importance 438-439).

A magyar irodalomban a pózolás nem csupán polgárbotránkoztató vígjátéki csattanókat eredményez, hanem leginkább tragédiákat, mint például a Nap lovagjában, ahol Asztalos Aurél a színlelésre épített karrier áldozatává válik.

8.4. A pénz motívuma és a társadalmi megújhodás kísérlete

A pénz motívuma már jóval 1907 előtt - Ady Vér és arany kötetének megjelenése előtt, melyben a költő külön ciklust szentel a pénznek (Mi urunk a pénz) - megjelenik irodalmunkban.

Bródy Hannájában, a démoni nő, az “asszonyos lány” eképp elmélkedik a pénzről:

Apának és nagyapának igaza van: a pénz a legszebb dolog a világon, mert mindent lehet érte kapni, még egészséget is. ... szeretem a pénzt önmagáért, mert szép és jó, mert az erőket kiegyenlíti, a hatalmát féken tartja és megosztja (Bródy: Az ezüst kecske 313).

Robin Sándor a parlamentben is hasonlókat tapasztal. A politikai érdekek mögött is jól kivehetők az anyagi jellegű mozgatórugók:

Itt is a pénzről beszélgettek. Robin úgy tapasztalta, hogy minden politika fölött, a folyosóra ereszkedő füstfelhőknek is fölötte, egészen fölül úszik a pénz, vékony finom kötegekben, százasok, ezresek, sőt külön kezelt milliók is... Lehet, hogy a kókuszszőnyegek, a pádimentom alatt, az egész képviselőház lába alatt ugyanez az element uralkodott (Bródy: Az ezüst kecske 296).

A részletbeli füstfelhők és pénzfelhők rangsorolt párhuzamba állítása mikroszinten is sugallja azt a sejtelmességet, amely szövegegész (regény) tágabb kontextusát is jellemzi, hiszen Robin Sándornak valóban nincs tudomása egy ideig arról, hogy felesége és annak családja révén kompromittáló megvesztegetésekbe keveredett.

Justh bevallott szándéka szerint A pénz legendájában a “bőség veszedelmét akarta megírni” (Előszó a Kiválás Genéziséhez). Bálványosy Mini grófné és Vezekényi Elek tragikuma az ölükbe hullott jómód miatti akaratgyengeségben rejlik. Ennek ellensúlyozásaképpen állít Justh követendő példát a férj, Bálványosy Sándor alakjában, aki egyébként a justhi arisztokrácia-felfogás szószólója. Számára ugyanis az arisztokrácia magatartásmodellt, elsősorban szellemi és lelki nemességet jelent, ami nem közvetlenül a pénz illetve a vagyon függvénye:

Nekünk ellenkezőleg azt kell bebizonyítanunk, hogy dacára vagyonunknak, nemesek maradtunk. Hisz a pénz ... igazuk van az anarchistáknak, lealacsonyít, kiöli az érzést a szívből, eltompítja az elmét, mert ostoba gőggel tölti be a koponyát.

Hajolj le a néphez, s emeld fel magadhoz... tanítsd, segítsd, meríts tőle (végtelen bölcsességétől) vigaszt. Az arisztokrácia hivatása megmutatni nagyban azt, mait a többinek kicsinyben követnie kell.

Te, feleségem e talajon születtél, az első szó, amit tanultál, “láttam” volt s nem “lenni” (Justh: A pénz legendája 130).

A néphez való lehajlás gesztusa, az akaratgyenge arisztokrácia felfrissítése az életképesebb parasztsággal elszigetelt, de mégis jellemző motívuma a magyar szecessziós irodalomnak (Justh: Gányó Julcsa, Fuimus).

Mint ismeretes, a magyar szecessziós képzőművészet népi elemeknek a magas művészetbe történő beemelése révén újult meg, s valami hasonlóra tesz kísérletet Justh is trilógiájában, melynek szimbolikusan a Kiválás genézise címet adta, és melyet társadalomfilozófus barátjának, Czóbel Istvánnak ajánlott.

Noha parasztképe misztikus és néhol mitologikus, mégis több, mint a romantikus, idillikus ábrázolásmód (Diószegi 1969: 476) és egyfajta kiutat keres a társadalmilag már korszerűtlenné vált arisztokrata számára.