Cseres tibor vízaknai csaták regény tartalom

1911

A trónörökös katonai irodájában Alexander Brosch von Aarenaut báró Bardolff Károly altábornagy váltotta fel. Brosch alezredesnek talán utolsó intézkedése volt, hogy a főherceg számára összeállítandó promemoria feljegyzést, Maniu Gyulával, Moldován György szer­kessze. A három év előtti látogatásból maradt fenn a távozó katonai irodafőnök tudathálóján az őfensége dicséretével megtámogatott vízaknai ügyvéd neve. Juliu Maniut pedig az emelte aktuális személyiséggé, hogy a közelmúlt választásokon elveszítette alvinci képviselőségét.

A közvetítő, mint eddig is, Vajda-Vojvod Sándor volt. Ő többször kapott audienciát a fensé­ges úrtól, Moldován csak egyszer (emlékezetesen), Maniu egyszer sem még - őt mozgékony híre emelte.

Aradon vagy Nagyszebenben gondolták elébb a fogalmazást megejteni, utóbb Vízakna mellett döntöttek, saját kényelmük érdekében is: fürdőszálló, fürdés, úszkálási lehetőségek, kényelmes olcsó ellátás.

Hármójuk feladata ezúttal: megtervezni a teendőket őfenségének trónra lépése esetére, vagyis első őfelséges napjaira. Amint egyenkint töprengtek a “királyi” feladatok fölött, Vajda-Vojvod hagyta a jogászokat, hogy fejtsék ki leírandó elgondolásukat, ő maga csak helyeslő, vagy kétkedő megjegyzésekkel hagyta jóvá vagy fűszerezte az elaborátumrészleteket. Íme:

I. A birodalom, mint világhatalom, erőkifejtésének feltétele a belső konszolidáció. A dualiz­mus intézményes akadálya minden erőkifejtésnek. Már csak azért is, mert ha két “fél birodalom” létezik, azok mindegyike saját szűkebb érdekeire ügyel, mégpedig kifelé éppúgy, mint befelé. Egy dualisztikusan megosztott vagy egyáltalában belsőleg lazán összekapcsolt birodalom a szétmállásnak néz elébe. A birodalom kormányzója az lesz, aki szerves egységgé forrasztja össze.

(Vajda azt javasolta: - Gondoljunk arra, hogy őfenségének kedvenc elgondolása, hogy Erdély és Románia összekapcsoltassék, s leginkább az ő jövendő császári jogara alatt. Ezért az utolsó mondat hangozzék így: A birodalom gyarapítója vagy újbóli kormányzója az lesz...)

II. A birodalom egységét a trónra lépés után azonnal vagy államcsínnyel kell helyreállítani, vagy pedig rendszerváltozással apránkint biztosítani úgy, hogy az alkotmány keretei meg­maradnának. - Ez az alternatíva a birodalmi egység egyetlen, most még hatalmas ellenzőjének jellegéből adódik, vagyis a magyar szeparatisták jelleméből. Ők egyrészt prepotensek, és csak még nagyobb prepotenciának engednek, másrészt harci eszköznek tekintik történelmi alkotmányukat. Ám győzzük le őket saját eszközeikkel. Vagy az erőszakuralom frappáns leverésével, vagy saját alkotmányos szokásaik célirányos felhasználásával.

(A prepotens jelzőt Maniu erőszakolta. A fenséges úr részéről kilátásba helyezett önkényt viszont Moldován csúsztatta a szövegbe prepotenciaként, úgyszintén az alkotmányosság eszközként való felhasználását is.)

III. A birodalmi egység azonnali helyreállítása megköveteli az államcsínyt, amelynek lehető­sége az osztrák népek készségén nyugszik. Ha a nagyobb ausztriai nemzetek - németek, dél­szlávok, csehek, lengyelek - a jövő birodalomnak építésében szolidárisak, és az uralkodóhoz húznak, úgy ha a magyar szeparatizmust nem kecsegteti szövetség, akkor az államcsíny sikere biztosított. Magyarországon nemcsak a nem magyar népek üdvözölnék ujjongva, hanem még a magyar nép céltudatosan irányítandó tömegeinek egy része is, amely már most is alig tűri a ma uralkodó elemek önkényét.

(Ide Moldován javasolta beszúrni: “a magyar paraszt, a magyar nép lényegében nem rosszabb, és nem jobb, mint bármely más magyarországi nemzetiség, vagy a világ bármely más parasztja és népe”. Vajda tiltakozott, hogy ez a mondat belekerüljön a promemoriába. Ő egy hasonló szöveget már - objektivitásra szoktatandó őfenségét - elhelyezett egy előterjeszté­sé­ben, de von Brosch, a katonai iroda főnöke, szárnysegéd külön magához hívatta őt, merthogy a magyar nép értékét ily objektív módon értékelő szövegrésszel nem meri előterjeszteni beadványomat, bármily jó szándékú is. Megtörténhetnék ugyanis, hogy a trónórökös ezt kísérletnek tekintené az ő szelídebbre hangolására a magyarok iránt, bizalma megrendülne, gyengülne, sőt esetleg elenyészne rokonszenve a románok irányában. A mondatról le kellett mondania Györgynek, de Vajda szó szerint ezzel vigasztalta: “hogyan vezethet egy jövendő uralkodót ilyen féktelen ellenszenv egy egész nép iránt”?

Már harmadszor iktatták a fölterjesztésbe az államcsíny kifejezést, mikor Moldován ártatlanul megkérdezte, mi lenne az? A két román úr sem tisztázta még pontosan, úgy tetszett, ez a kifejezés személyesen Ferenc Ferdinándtól szállt alá, de sejthetőleg azt jelentette, egy ideig nem koronáztatná meg magát magyar királlyá, akárcsak a nagy példakép, II. József, s midőn még nem kötelezné a magyar alkotmányos tett (teendő) esküje, sok és jelentős intézkedéseket tehetne a saját szája íze és szándékai szerint.

- Mindenekelőtt a választójogot, a választási rendszert reformálná meg nagy sebesen - találgatta Maniu. Vajda a külpolitikai gyors cselekvés lehetőségét mérlegelte: - Romániát és Szerbiát fűzné szorosabbra. Szerbiának odaadná Boszniát - Hercegovinát és a magyar Délvidéket, s ezek fejében átvenné a szerb trónt vagy az államot vazallusként, de Romániának adná a Timok völgyét. A többi terveit velünk - tudjuk.)

IV. Ha nem lehet létrehozni Ausztria nem magyar népeinek feltétlen szolidaritását az ural­kodóval, az veszélyeztetné az államcsíny sikerét.

(- Tehát visszafordítani a 67-es kiegyezést: akkor a legnagyobb néppel a többi ellen, most majd az összes többivel a legnagyobb, a magyar ellen - foglalta össze az államcsíny lényegét Moldován.

- Igen - mondta Vajda -, úgy, mint 48-49-ben történt.)

Ha a kényszerítés a legcsekélyebb veszélyt rejti, úgy a birodalom átalakítását Magyarországot illetően folyamatosan, a magyar alkotmány kereteinek felhasználásával kell véghez vinni. Az “alkotmányos utakról mindig át kell váltani a kényszerre. A magyar szeparatisták körében állandó politikai válságot okozva, mindaddig, míg a megrázkódtatások kimerülést eredmé­nyeznek. Az alkotmányos formák alkalmazását még az a körülmény is támogatja, hogy ennek a hagyományos jogalapnak a megsértése a Legfelsőbb Uralkodóház ellenfeleit látszólag elnyomottaknak mutatná. Saját fegyverükkel kell őket megverni. Az alkotmányt és a szabadságot ezúttal teljesen szó szerint és egészen komolyan kell venni”.

(Ezek a mondatok s a következők Moldován György sugalmazására kerültek az Emlékeztetőbe.)

Az általános választójog az országgyűlés útján jöjjön létre. Mindig akadnak majd magyar államférfiak, akik az alkotmányos formaságok megőrzése esetén a birodalmi politika sok, talán minden céljára rendelkezésre állnak.

(- A trónörökös gyűlöli a magyar mágnásokat, de nagyon tiszteli a felsőház hagyományait - tette hozzá ehhez Vajda -, ami pedig a népek támogatását illeti, a szlovákok kedves paraszt nép. Az olaszok digók, a szerbek megbízhatatlan smarn!)

V. (Az általános választójog alapján létrehozandó országgyűlés feladatairól nehezen tudtak megegyezni.)

Ha meghagyjuk a megyék mostani hatalmát, az még az általános választójog kihatását is illu­zó­rikussá tehetné. A közigazgatást az uralkodó bizalmi emberének kezében kell összponto­sítani, azaz államosítani.

(Moldován György beleegyezett ebbe a fejezetbe is. Úgy ítélte, a fenséges sugallat, az állam­csínyre utaló, ezekkel a passzusokkal szétmállik, feladja szándékolt célját, s javaslatként és trónfoglaló nekibuzdulásként ártalmatlan.)