CsernóKNÉ jezerniczky éVA
Yüklə 0,87 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- Sima első alakot
- A kocka el van vetve, avagy a szenvedő szerkezet
- Miért is kerültünk az örök kezdők kategóriába és hogyan mászhatunk ki belőle
- Family and friends Text one
- Lexical units
- Pictures and tasks
- House and home Text one
Igenevek A magyar nem angol, és fordítva, ezért nem meglepő, hogy ugyanazt a dolgot más szófajjal fejezzük ki az egyik nyelvben, mint a másikban. Erre a legjobb példa a to be late – elkésik pár. Az „elkésik” a magyarban ige, a late angol szó viszont melléknév, ezért kell elé a to be. Pl. Hurry up or you’ll be late for school. – Siess, vagy elkésel az iskolából. A különbözőségek az igeneveknél is megvannak, azért mert a magyarban ilyen vagy olyan igenevet használunk az angolban lehet hogy teljesen mást, és viszont. Pár dolgot azonban nem árt tudni az igenevekről. A folyamatos melléknévi igenév az ige+ing. Pl. smiling girls – mosolygós lányok, running water – folyó víz, stb. A befejezett melléknévi igenév az ige 3. alakja (Past Participle). Pl. boiled egg – főtt tojás, used car – használt autó, stb. A beálló melléknévi igenév to+ első alak. Pl. books to read – olvasni való könyvek (elolvasandó)
Van plain Infinitive is ami az ige első alakja. Pl. Help me do my English homework. – Segíts megcsinálni az angol leckém!
De amíg a melléknévi igenévnek használt ige+ing jelző, és a jelzett főnév előtt áll, a határozói igenév az ige után. Az igenevek nem a maguk szépségéért érdekesek, hanem mert az angol nagyon gyakran igeneves szerkezeteket használ ott, ahol a magyar összetett mondatot alkalmazna, és így egy elég bonyolult kérdéskörhöz érkeztünk, ami így hangzik: mi jön mi után? Sima első alakot (Plain Infinitive) használunk: - segédigék után, kivéve have és be - let – hagy enged, és a műveltető make után - help után (lehet to + 1. alak is) - néhány kifejezésben pl: You had better leave now. Most jobban tennéd, ha elmennél. I would rather go to the cinema. Én inkább moziba mennék. Ebbe a mondatba beletehetünk még egy alanyt, Én azt szeretném, ha te… de akkor a következő ige második alakba kerül. Második alany, második alak, ne felejtsük el. pl: I’d rather you went home now. Jobban szeretném, ha most hazamennél. - érzékelést kifejező igék után, ha általánosságban beszélünk valamiről
általánosságban nem. I can smell something burning. Valami égett szagot érzek. - Why? kérdőszó után pl: Miért segítsek neki? Why help him? To + első alakot használunk: - szenvedő igék után Pl: I was told to go home. Azt mondták, menjek haza. - melléknevek után It’s good to see you again. Jó újra látni. It was too cold to go swimming. Túl hideg volt ahhoz, hogy úszni menjünk. It’s important for me to talk to him. Fontos, hogy beszéljek vele. - It’s time + to , egyes vagy többes szám első személyben. Ha más személyben áll, az ige második alakba kerül. Pl: It’s time you bought a new suit. Ideje lenne új öltönyt vásárolnod. - sok ige után Pl: ask, tell, promise, order etc. - az akaratot kifejező igék után Pl: want, wish, refuse, would like etc. - kérdőszavak után (kivéve why?) Pl:Melyik könyvet olvassam el először? Which book to read first? - azért, hogy… szerkezetben, ha a két tagmondat alanya megegyezik. Pl. Did you come to help me? Azért jöttél, hogy segíts? Ha a két tagmondat alanya különböző, vagy a mondatban van egy plusz feltétel a szerkezet más: so that …
Pl: He works day and night so that his daughter can go to university. Azért dolgozik éjjel-nappal, hogy a lánya egyetemre járhasson. Ige +ing: - az ige+ing a cselekvés neve pl: Running is a sport. A futás egy sport. - ezt használjuk a szeretős-utálós igék után (hate, dislike, prefer, would mind/ don’t mind, like, enjoy,love etc) - néhány ige után (finish, avoid, deny, admit etc.) - néhány kifejezésben pl: it is worth érdemes, it’s no good/use semmi értelme I can’t help Nem tehetek róla, de… A magyartól eltérően ez nem összetett mondat, és nincs benne de. I couldn’t help laughing when I saw her new boyfriend. Muszáj volt nevetnem, amikor megláttam az új fiúját
- minden elöljáró után pl: Who is responsible for watering the flowers? Ki a felelős a virágöntözésért? néha a to is elöljáró: pl: I’m looking forward to hearing from you soon. Mielőbbi válaszát várom. He isn’t used to getting up early. Nincs hozzászokva a korai felkeléshez. - Ige +ing lehet a mondatban határozó a.)egyidejű időhatározó: pl:Going to school I met the postman. Az iskolába menet találkoztam a postással. b.) having + 3. alak (Perfect Gerund) előidejű időhatározó pl. Having done my homework I went out to play. Miután megcsináltam a leckémet, kimentem játszani. c.) Mivel… pl: Not having a work permit he worked illegally. Mivel nem volt munkavállalási engedélye, feketén dolgozott d.) állapothatározó pl: Two policemen came running down the street. Két rendőr jött futva az utcán.
A szenvedő ige is ige, mindent tud, amit a cselekvő igék, csak a képzése más. Miért is kerültünk az örök kezdők kategóriába és hogyan mászhatunk ki belőle? Gondoljuk végig, hogy mik is voltak a buktatók eddigi tanulmányaink során. Nem érdemes különösebben bánkódni rajtuk, csak azért tudatosítsuk magunkban a rossz stratégiákat, hogy ne kövessük el őket újból. Zárjuk le és tegyük a hátunk mögé a nyelvtanulás eddigi sikertelenségét, azt is, ha nem szerettünk tanulni, és azt is, ha rossz élményeink voltak az iskolában. Elmúlt, vége van, és nem ez fogja meghatározni a további sorsunkat. Ne higgyük el, még magunknak sem, hogy nincs nyelvérzékünk, mert egy nyelvet legalább megtanultunk, akkor a másik is menni fog. Viszont azt se higgyük, hogy erőfeszítés nélkül, valami csoda folytán, holnap úgy ébredünk, hogy tudunk angolul. Mindenért meg kell dolgozni, és ez így van rendjén, de a megdolgozás nem szenvedést jelent. Ne dőljünk be a gyors, könnyű , pár nap alatt megszerezhető tudást ígérő reklámoknak, gyorsan, könnyen rájuk költünk egy csomó pénzt, és ugyanott tartunk, ahol elkezdtük. De azt se higgyük, hogy vérrel-verejtékkel kell megszereznünk a tudást. Inkább úgy, mint a tartós fogyáshoz, életmódváltást ajánlok. Ahhoz, hogy egy nyelvet megtanuljunk, meg kell tanulni hallás után érteni, beszélni, olvasni és írni. Gyakoroljuk a részképességeket. Kapcsoljunk be angol nyelvű rádiót az interneten, nézzük az angol nyelvű tévécsatornákat, vagy DVD-n filmet (angolul, angol felirattal). Nem baj, ha nem értjük először. A fülünknek, és persze az agyunknak meg kell szoknia, hogy a másik nyelv is kód és nem zaj. Meg kell tanulnunk érteni angolul anélkül, hogy a magyar jelentéseken gondolkodnánk. Ez a legfontosabb. Ha nem hiszi, hogy ezt meg lehet csinálni, kérdezze meg magától, ki fordított, amikor az anyanyelvét tanulta? Csak a véletlen, vagy a Gondviselés műve, hogy Magyarországra, magyarnak született és magyarul tanult meg először. Tartsa inkább szerencsének, mert a magyar nyelv sok hangot tartalmaz, és így Ön könnyen tanulhat meg idegen nyelveket. De azt is meg kell szokni, hogy nem magyar szavakat mond. Gyakorolja a beszédet is. Igen, egyedül. Nem kell az elején közönség hozzá. Valószínű, azért nincs elég bátorsága idegen nyelven megszólalni, mert vagy furcsán hangzik, vagy mert kinevették az iskolában. (Lehet, hogy nem is nevették ki, csak Ön rettegett ettől, kisgyerek korában.) Nem kell teljes mondatokat mondania, kezdje szavakkal. Ha nem megy spontán, először írja le a szavak listáját, és mondja ki őket. Ha a kiejtéssel problémája van az interneten lehet hangos szótárt találni, annyiszor ismételheti, ahányszor szüksége van rá. Persze, az is lehet, hogy azért nem mer beszélni, mert tökéletességre törekszik. Szép dolog az igyekezet, de nagyon megnehezíti a dolgát. Merjen hibázni. Nem fog a világ összedőlni egy helytelen igeidő miatt, még akkor sem, ha esetleg az iskolában így gondolta.
Írjon történeteket. Az emberek mostanában leszoktak az írásról, főleg a kézírásról. Pedig nagyon fontos lenne írni. Gondoljon arra, hogy mindenki történeteket, sőt könyveket ír, a valóságshow-k sztárjaitól kezdve az ilyen-olyan önjelölt üdvöskékig, beleértve engem is, ön miért ne írhatná le, hogy mit gondol és mit érez. Ha ezt idegen nyelven teszi, akkor két legyet üt egy csapásra. Gyakorolja az idegen nyelvet, és a saját gondolatait is papírra veti. Ne javíttassa ki ezeket az irományokat, viszont tartsa meg egypár hétig, olvassa át őket akkor, és ha hibát talál, javítsa ki. Ha sikeres nyelvtanuló akar lenni, tartsa észben, hogy a nyelv nem egy megtanulandó unalmas iskolai tantárgy, hanem maga az élet, és olyan ajtókat nyithat ki vele, amelyekre eddig nem is gondolt. Ha elszánta magát, hogy végre megtanul angolul, ne keressen kifogásokat. Bízzon magában és gyakoroljon minden áldott nap. Ha kevés az ideje, akkor is szánjon rá. Tudja, bárhol, bármikor arra gondol, amire akar, akár angolul is. A következő fejezetben ehhez a gyakorláshoz talál anyagot. Egyedül is végig tudja csinálni őket, de ha segítségre van szüksége, írjon e-mailt a következő címre: csernok@freemail.hu, igyekszem minden kérdésére válaszolni. MÁSODIK FEJEZET
I come from a large family, if I mean my relatives, but my family consisted of four members,my parents, my brother and me. Later, my grandparents, my mother’s parents moved in with us, so there were six people, but unfortunately my Grandpa died when I was 13. My brother is two years older than I am, which is not too much of a difference and we used to spend all our time together when we were children. We have a lot of cousins, as my father comes from a really big family, but he was the tenth and last child, all his brothers and sisters were much older, so when we were old enough to visit family with our father, all my cousins were grown men and women, most with children of nearly our age. Actually, my oldest cousins, twins, a woman and a man, were as old as my mother. Still, the woman behaved as a cousin should, and when I think about my cousins, she is the only ’real’ cousin I had. She was married by that time and had two sons, only a few years younger, than I was. The man, her twin brother, was cold and unfriendly. He has never had children, and I’m sure, being the oldest of the cousins, he had enough of his young relatives. On the other hand my mother was an only child. She and her cousin grew up as if they were sisters. Her cousin lived in the same house as my grandparents, so they could play in the garden together, and though my mother is a year younger, they went to school together, altogether they were cousins and best friends. I, myself, didn’t have friends until I went to secondary school. It may sound a litle lonely, but I didn’t feel lonely at that time. Me and my brother were always together, so I didn’t really need any friends. He had some, because a boy should have friends, but he didn’t go in for sports and things, so he met them a few times a month after school and that was enough. Anyway, they went to school together, and if they had something important to discuss, they always could talk in the breaks. Unfortunately, me and my brother grew a little bit apart during the years. He has a wife and two sons, and his own problems, and I have my own family, too. I have two daughters.
I must have been about eight when I went to spend the summer with my Mom's Godmother somewhere near the Czech border. Her kids were all quite a bit older than me and the boys had great fun pulling my leg all day long (which was real easy for them given that, due to the difference in dialects, I didn't understand half of what they were saying) and making me believe the strangest things (like that I would get freckles if I went into the woods shouting "cookoo" - I did, in fact, return home with my formerly pale complexion forever cursed/blessed with over-pigmentation). The girl, though, Helga was her name, really took me under her wings and pretended to be my mummy, although she was barely 5 years my senior, and decided one day that she would show me how to bake a cake. We did an impressive job, considering the age, and had great fun - until Helga's plaits (over a metre long, I swear) got caught in the electric mixer. A day that had started with such beautiful intentions ended with a teenage girl sporting the same hairstyle as her brothers, wailing at the loss of her beautiful braids, and of course, we didn't get any cake either... Text three My Grandfather, Patrick Clarke, was a sailor and fisherman. Sometime in the late eighteen hundreds he got married and moved to what was then a small fishing village, just outside Dublin. That village was Ringsend -- now part of greater Dublin. Their tiny cottage was the first in a line of cottages newly built on reclaimed land which formed part of the sea wall where the rivers Dodder and the Liffy flowed in to the Irish Sea. It was called Pigeon House Road and it provided a safe anchorage for the small fleet who plied their trade there, with the added advantage of being close to their main market, Dublin. This was where the Da grew up, in a hard but happy home enviroment. He was the eldest of six; four boys, two girls. My Grandfather married a woman named Mary Jane Swain, reputedly the daughter of an English soldier. She was born in India and came to Ireland when her father was transferred to a garrison in Dublin. It’s curious how things come around. I was thinking the other day of how as a kid I would hear my Da talk of Ringsend, Pigeon House Road., and the Half Moon Lighthouse where they had a men only swimming club, where the men swam naked. Questions Where do you live? Who do you live together? What is your earliest/fondest memory about your childhood? Where did you spend your holidays when you were a child? Have you got any brothers and sisters? What about your cousins? What is your relationship with your relatives? Does family mean much to you? Did you have a lot of friends when you were a child? Do you still keep contact wiht your old friends?
adolescent serdülő an only child egyke argue vitatkozik aunt nagynéni be born születik be fond of szeret be in his/her early/mid-/late twenties/thirties etc húszas/harmincas évei elején/közepén/végén jár best friend a legjobb barát bring up felnevel brother fiútestvér bunch of friends baráti kör care for szeret caring szerető christening keresztelő consist of áll valamiből contact kapcsolatba lép cousin unokatestvér dad, daddy apu daughter lánya vkinek distant relative távoli rokon divorced elvált drift apart eltávolodik egymástól educate nevel elderly idős extended family rokonság fall out összeveszik family reunion családi találkozó father-in-law após fond memories kedves emlékek funeral temetés get divorced elválik get engaged eljegyezkedik get married megházasodik get on well jól kijön vkivel go out with jár vkivel godchild keresztgyerek godfather keresztapa godmother keresztanya grandchild unoka granddaughter unoka (lány) grandma, granny nagyi grandpa, granddad nagypapa grandparent nagyszülő grandson unoka (fiú) grow up felnő half-brother féltestvér (fiú) half-sister féltestvér (lány) have a lot in common sokban hasonlít have a row veszekszik have strong sense of family erősen kötődik a családjához husband férj inherit örököl in-laws házassággal szerzett rokonok keep in touch kapcsolatban áll large family nagy, kiterjedt rokonság look after gondoz, vigyáz vkire make friends barátkozik married házas member tag mother-in-law anyós mum, mummy, mom anyu nephew unokaöcs niece unokahúg old-age pensioner nyugdíjas outgoing nyílt parent szülő personality személyiség relative rokon relaxed nyugodt reliable megbízható rely on sy számít vkire resemble hasomlít reserved visszafogott retire nyugdíjba megy scattered szétszórt separated külön él share megoszt sibling testvér single egyedülálló single parent egyedülálló szülő sister leánytestvér son fia vkinek stepfather mostohaapa stepmother mostohaanya take after hasonlít vkire a családban teenager tizenéves toddler totyogó kisbaba tolerant türelmes, toleráns tough times nehéz idők triplets hármasikrek trust bízni, bizalom twins ikrek uncle nagybácsi visit látogat, látogatás wedding esküvő widow özvegy widower özvegy férfi wife feleség youngster ifjonc youth fiatalság
Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 
 
House and home Text one I was very lucky to live in a very big house in the middle of vineyards. It gave me and my brother a lot of opportunities to live in freedom and play whatever games we invented. The house was some old villa, built in 1896. I know the exact date because it was engraved into one of the floor tiles at the entrance. It had a terribly long corridor, a kitchen, two relatively small and a really big room, and because it was a modern villa when it was built, there was a bathroom, a toilet and a pantry in the north-eastern part of it. The pantry was OK, it was cool enough to store milk or whatever without needing to refrigerate them, but we couldn’t use the bathroom in winter, as it was terribly cold. A big cellar and an attic belonged to the house. The staircase to the attic opened from inside, but we could go to the cellar fom the outside only. Me and my brother often spent time in the first part of the cellar, as it had windows and wasn’t dark at all, and he had a kind of workroom there, where he took apart every old washing machine and other household gadgets he could lay hands on. Actually instead of throwing old things away people used to bring them to our house, knowing my brother’s obsession of making one out of three. By the way, he never managed to put together anything useful, but as a child he learnt a lot about machines and their parts.We hated to go to the back section of the cellar where potatoes and the like were stored because it had no natural light, and there were frogs. We used to play in the attic, too, we built shelters out of old cardboard boxes and spent the morning or the afternoon there, reading or working on projects or perhaps playing with the cats. The cats were allowed into the kitchen, but not into the rooms.When we were small we shared a room. We called the rooms in that house by the directions. There was a West room, that was the one we shared, a South room, my parents’ bedroom, and an East room, where my grandparents lived. The South room was really big, had two windows with beautiful view of the lake, and a door to the porch, which could have been the most beautiful feature of our house, only my parents didn’t use it for any other purpose than storing. Actually, my mother didn’t like the place, because it stood alone among the vineyards, and she was afraid there. I, myself, never knew fear when living there. It was a fortress. It had thick walls, bars on the windows, and an iron door at the front and a ten centimetres thick oak door at the back. No unwanted visitor could enter, still, my mother was always afraid, I couldn’t understand why. I was happy there and would move back tomorrow if I could. Unfortunately, my parents couldn’t buy that house, they rented it from their company, and when they retired they moved away to another village, to their own house, which my mother doesn’t like, either. But neither me nor my brother live together with them, so the house is too big for the two of them. Yüklə 0,87 Mb. Dostları ilə paylaş:
|