Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

1055 Eötvös József összes munkái. X. Politikai beszédek. II. Bp 1902. 339.

1056 Dóczi Imre: Báró Eötvös József, a magyar közoktatásügy szervezője. = Magyar Pedagógia XXII(1913). 9. sz. 544–563. – Hajdú János: Eötvös József első minisztersége (1848). Bp 1933. – Felkai László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége. Bp 1979. 46–110.

1057 Sőtér István: Eötvös József. Bp 1953. 281.

1058 Erdélyi Híradó 1842. február 18. (14. sz.) 82.

1059 Erdélyi Károly: A kolozsvári r. kath. főgymnásium története 1579–1898. = A kolozsvári rom. kath. főgymnásium értesítője az 1897–8 tanévről. Kv 1898. 25–27.

1060 Márki Sándor: Az egyetem eszméje Erdélyben. I. h.

1061 Erdélyi Károly: i. m. 90.

1062 Maizner János: A kolozsvári orvos-sebészi tanintézet történeti vázlata 1775–1872. Kv 1890. 2–3.

1063 L. Miskolczy Ambrus: Társadalom, nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830–1843). = Sz 117/1983. 5. sz. 1061–1096.

1064 Vö. Erdély története. Főszerkesztő Köpeczi Béla. III. Szerk. Szász Zoltán. Bp 1986. 1272–1275.

1065 Schneller István: A magyar nemzeti egyetem keletkezéséről. = EM XVI. 1899. VII. füzet 487–503; IX. füzet 547–560.

1066 Uo. VIII. füzet 490.

1067 L. Bucsay Mihály: A protestántizmus története Magyarországon 1521–1945. Bp 1985. 77–98, 137–140, 165–169.

1068 Benkő Samu: A tanító sorsa Erdélyben 1848 előtt. In: Uő: Sorsformáló értelem. Buk 1971. 115–116.

1069 Erdélyi Hiradó 1842. február 25. (16. sz.)

1070 Uo.

1071 Török István: A kolozsvári ev. ref. kollegium története. I–III. Kv 1905. II. 249–250.

1072 L. Musnai Ürmössy Lajos: Erdély irányadó lapja (1830–1840-es években). Kv 1907.

1073 Erdélyi Híradó 1842. április 1. (26. sz.). 156–157. – Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. május 12. (6. sz). 71.

1074 Báró Kemény Zsigmond: Erdély közélete 1791–1848. In: Összes művei. X. Történelmi és irodalmi szemelvények. II. Bp 1906. 176. – Id. gróf Bethlen Jánosra vonatkozólag még l. Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. Pálffy János emlékezései. Sajtó alá rendezte Szabó T. Attila. Kv 1939. 84–88. – Kemény Zsigmond naplója. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Benkő Samu. Buk 1966. 22–24.

1075 Az 1842. április 1-én közreadott pályázati fölhívás a pályamunkák beküldésének végső határ­idejéül 1843. január 1-ét jelölte meg. De az Erdélyi Hiradó 1842. december 23-i (102.) számát kísérő Nemzeti Társalkodó egyik cikkében az olvasható, hogy a jelzett időpontig „Bethlen János grófhoz, kihez a munkák beküldendők valának, egy értekezésnél több nem érkezett”. Ezért „a jutalomtevők [...] a pályakérdés kitűzésekor szemük előtt lebegő cél elérése tekintetéből” úgy határoztak, hogy a pályázati fölhívást újólag megismételve, a pályamunkák beküldési határidejét 1843. február utolsó napjára meghosszabbítják. A pályázat ügye az Erdélyi Hiradó hasábjain utoljára az 1842. április 21-i (32.) számban szerepelt, amikor a Kolozsvári Napló című rovatban már más apró hírek mellett ez állott: „Az ev. ref. status némelly tagjai által feltett, iskolai rendszerünk javítását tárgyazó s lapjaink múlt évi 26. számában közlött jutalom-kérdésre az akkor kitűzött f. év jan. 1-i határnapra pályamunkák nem érkezvén, emiatt a bíráló bizottmánynak a munkabeadási határidőt meghosszabbítani kellett. De minthogy ez okból a beérkezett munkák bírálatára a jutalom-tételkor kitűzött határidő felette röviddé vált, a bizottmány szükségesnek találta a jutalom-kiosztás határnapját júl. 1-sőjére tenni át.”

1076 Török István: i. m. II. 250–268.

1077 Uo. 253.

1078 Uo. 259.

1079 Török István: i. m. 260.

1080 Unitárius egyháztörténeti adatok (1619–1866). A széki gróf Teleki-nemzetség marosvásárhelyi levéltárából kiadja Ifj. Biás István levéltáros. Marosvásárhely 1910. 220–221. (A továbbiakban: Unit. egyh. ad.)

1081 Unit. egyh. ad. 214.

1082 Unit. egyh. ad. 220.

1083 Uo.

1084 Vö. Márki Sándor: Az egyetem eszméje Erdélyben. = Kolozsvár 1896. június 23, 24. és 25. – Uő: A kolozsvári M.K. Ferencz József Tudományegyetem. Az egyetem történetének vázlata. In: A felső oktatásügy Magyarországon. Bp 1896. 251–256. – Uő: A m. kir. Ferencz József Tudományegyetem története 1872–1922. Szeged 1922.

1085 Jancsó Elemér: Adatok a kolozsvári egyetem történetéhez. Kolozsvári Szemle III(1944). 1. sz. 96.

1086 Dokumentumok... 487–511.

1087 Uo. 537–538.

1088 Uo. 541–542. – Kossuth Hírlapja 1848. szept. 17. (68. sz.) 311.

1089 Szabó József: Tudományos egyetem (universitas) Kolozsvárott. = Kolozsvári Híradó 1848. Június 29. (17. sz.)

1090 T. L. [Felvinczi Takács Lajos]: Dr. Szabó József (1807–1872) = Vasárnapi Újság 1872. február 25. 90.

1091 Dr. Szabó József. Emlékbeszéd. Elmondta az Erdélyi Múzeum-Egylet közgyűlésén, 1872. Au­gusztus 29-én Finály Henrik egyleti titkár. Különnyomat az Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyve VII-dik évi folyamából. 8. Megjegyzendő, hogy Felvinczi Takács Lajos idézett nekrológja és Finály Henrik emlékbeszéde között Szabó József életrajzi adatait illetően lényeges különbségek vannak. Még Szabó József születési évére nézvést is eltérő számokat találunk a két írásban. De nem kétséges, hogy a Finály adatait kell helytállóknak tekintenünk. Szinnyei József lexikona Felvinczi Takács nekrológját használja forrásként s így abba is téves adatok kerültek Szabó Józseffel kapcsolatban. (A továbbiakban: Szabó József. Emlékbeszéd.) – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. Bp 1908. 223.

1092 T. L. [Felvinczi Takács Lajos]: i. m. 89.

1093 Maizner János: i. m. 20, 44. – T. L. [Felvinczi Takács Lajos]: i. m. 90.

1094 Szabó József. Emlékbeszéd. 32.

*^* Ennek a sornak végén szakadt el Nagy György életfonala 1998. december 28-án.

1095 Hajnal István: Az újkor története. In: Egyetemes történet. Szerk. Hóman Bálint–Szekfű Gyula–Kerényi Károly. II. Bp 1936. 604.

1096 Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. (A parasztfalu önkormányzatának válsága az újkorban). Bp 1948. 267. (A továbbiakban: Szabó 1948.)

1097 Imreh 1983. – Vö. Imreh István–Pataki József: Kászonszéki krónika. H. n. 1992. 271. – Imreh 1973.

1098 Tállyai törvények. = MGtSz 1900. 400–416. – Tarcali törvények: Zemplén megye Levéltára. Tarcal város iratai, Tarcal protokolluma 1–2. k. (A továbbiakban: ZmL) – Tokaj törvényei: Uo. Tokaj város levéltára, Tokaj protokolluma l. k. – Bodrogkeresztúr törvényei. In: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. (A továbbiakban: AZT) – A törvények elemzése: Németh Gábor: A hegyaljai mezővárosok „törvényei” a XVII–XVIII. századból. Bp 1990. (A továbbiakban: Németh 1990.) – Uő: Mezővárosi önkormányzat és társadalmi meghatározói a XVI–XVII. századi Abaúj és Zemplén megyében. = AgtSz 1988. – Kalmár János: Mád tokajhegyaljai község élete a XVI–XVIII. században. H. é. n.

1099 Csánki I. 338. – Zsigmond kiváltságlevelére: ZmL Acta politica Loc. 99. Nro. 385. – A melléklet, Miksa 1572. augusztus 21-én kelt „privilégiuma”: Antonius Szirmay: Notitia topographica, politica inclyti comitatus Zempleniensis... Buda 1803. 219–220. – A sárospataki hospesekre: Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp 1993. 272–273. – Az uradalom elővételi jogára: Orosz István: Hagyományok és megújulás. Debrecen 1995. 19–21. (A továbbiakban: Orosz 1995.)

1100 MOL Archivum Regnicolare. Lad. XX. fasc. 2A. Nro. 183/b.

1101 A város élére 60 főből álló „Választottság”-ot állítottak. A legnépesebb fórum a 203 főből álló „városi közönség” volt. Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára (a továbbiakban: TIREL), Sárospatak levéltára, Sárospatak protokolluma (a továbbiakban: Prot.) 1835. Nro. 1. Nro. 68. – Vö. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest 1851. IV. 14. Fényes 102 „választott polgárról” tud.

1102 Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541–1848 között. Bp 1988. 176–181. – Orosz István: Berettyóújfalu agrárviszonyai a XVII–XIX. században. In: Berettyóújfalu története. Szerk. Varga Gyula. Berettyóújfalu 1981. 259. A nemesek aránya a két Patakon már 1689-ben 21,5 % volt. Egy 1731-ből származó összeírás 26 jobbágytelken ülő „taxás” nemescsaládot tüntet fel. 1835-ben a 60 tagú „választottság” közül 39 volt nemes. L. Orosz 1995. 73. – ZmL. Acta politica. Loc. 122. Nro. 121. Limitatio taxatorum nobilium... Anno 1731. – TIREL Prot. 1835. Nro. 1.

1103 Uo. Prot. 1811. Nro. 61.

1104 Uo. Prot. 1813. Mellékletek.

1105 Uo. Prot. 1813. Mellékletek: november 21.

1106 Az uradalom történetére: Ravasz János: A sárospataki uradalom gazdálkodása a XVIII. század első felében. Bp 1938. – Oláh József: A robotmunka a sárospataki és regéci uradalmakban a XIX. század első felében. In: Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Szabó István. Bp 1960.

1107 1638. évi 68. tc.

1108 AZT 1915. 155–156. – Vö. Orosz 1995. 87.

1109 Németh Gábor: Mezővárosi politika és autonómia Tokajban 1526–1711. In: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Bencsik János–Orosz István. I. Tokaj. 1995. 119. – Németh 1990. 135–173.

1110 AZT 1896. 160–161, 191–193, 233–235, 258–260, 292–294, 324–325; 1897. 21–22, 47–48, 92, 121–122, 155–156, 190–191, 215–216.

1111 Bodó Sándor: Tokaj-Hegyalja, egy minőségi borvidék körülhatárolása. = Ethnographia XC (1979). 480–91.

1112 AZT 1896. 160–61.

1113 MOL G. 29. Rákóczi-szabadságharc levéltára 82. cs. V. 30/H 1705. Dézsmások esküformulája. – Vö. TT 1895. 127–130.

1114 AZT 1896. 191–193.

1115 Détshy Mihály: Sárospatak vára és urai 1526–1616. Sárospatak 1989. 10–27.

1116 Bodó Sándor: i. m. 480–91.

1117 Fényes Elek szerint Sárospatak határa 24 292 kat. hold volt. L. Fényes Elek: i. m. IV. 14.

1118 TIREL Prot. 1798. Nro. 57.

1119 Dányi–Dávid 272–284.

1120 TIREL Prot. 1740.

1121 Uo. Prot. 1800. december 28.

1122 Uo. Prot. 1813. Nro. 39.

1123 Vita volt az ún. radványi és rákoskai rétek felosztásáról. A kispatakiak úgy vélték, ezek harmada is őket illeti, „minthogy a közös erdőből osztódtak”. Ugyanakkor ahhoz is ragaszkodtak, hogy minden „postfunduális rét”, amit ők birtokolnak, a kispatakiak kezén maradjon. Uo. Prot. 1835. Nro. 384.

1124 Uo. Prot. 1814. Nro. 44. – Prot. 1833. dec. 23.

1125 Szabó 1948. 274. – Wellmann Imre: Közösségi rend és egyéni törekvések a XVIII. századi falu életében. = TSzle 1980. 417 skv. 1.

1126 TIREL Prot. 1741.

1127 Uo. Prot. 1811. Nro. 54.

1128 Uo. Prot. 1811. Nro. 55.

1129 Uo. 1834. Nro. 68.

1130 A nagypatakiak egyébként ígéretet tettek rá, hogy a „kispatakiakat nem fogják jobban terhelni, csak a proportió szerint” s a kifogásolt radványi és rákoskai közös rétből is ki fogják mérni a kispatakiak illetőségét. TIREL Prot. 1835. Nro. 374–383.

1131 Szabó 1948. 278. A szabad székely közösségek ellentétes helyzetére: Imreh 1983. 49.

1132 ZmL Acta politica Loc. 99. Nro. 385.

1133 Orosz 1995. 131.

1134 Uo. 61.

1135 MOL Kamarai Levéltár. Urbaria et Conscriptiones Fasc. 214. Nro. 14. (A továbbiakban: U et C.).

1136 AZT 1915. 85–88.

1137 MGtSz 1900. 408. – Vö. Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a XVI–XVIII. században. = Folia Historica 1993. 47–63.

1138 TIREL Prot. 1811. Nro. 55.

1139 AZT 1915. 85–87.

1140 TIREL Prot. 1759.

1141 Uo. Prot. 1729.

1142 MOL U et C. Fasc. 117. Nro. 46.

1143 MGtSz 1899. 187.

1144 Szabó 1948. 301–304. – Imreh István is úgy véli, hogy „...az önkormányzatnak az a lényegbeli sajátossága, hogy maga állít vezetőt, szabadon választja meg azt, aki a falu képében, az ő nevében eljár...” Imreh 1983. 51.

1145 TIREL Prot. 1811. Nro. 55. – Uo. 1811. november 26.

1146 Szirmay: i. m. 219.

1147 TIREL Prot. 1810. Nro. 1.

1148 Uo. Prot. 1804. Nro. 1.

1149 Uo. Prot. 1814. Nro. 23.

1150 Uo. Prot. 1815. Nro. 1.

1151 Uo. Prot. 1814. november 23.

1152 Uo. Prot. 1780. Nro. 35.

1153 Uo. Prot. 1804. Nro. 1.

1154 AZT 1897. 189.

1155 Rácz: i. m. 188, 198.

1156 Szabó 1948. 288, 300.

1157 ZmL Közgyűlési jegyzőkönyvek 1790. 106.

1158 TIREL Prot. 1811. Nro. 55.

1159 Uo. Prot. 1813. Nro. 67.

1160 Uo. Prot. 1814. nov. 23. – A székelyföldi „hütösök”-re l. Imreh 1983. 61.

1161 Soldos József kisbíró, amikor befizette a porciót, „baszom lelkével” káromkodott, s azt mondta, azért kell fizetni, „hogy a Tanácsnak légyen mire innya”. TIREL Prot. 1811. Nro. 43.

1162 Uo. Prot. 1800. Nro. 76.

1163 Uo. 1811. Nro. 48.

1164 ZmL Acta politica. Loc. 99. Nro. 385.

1165 TIREL Prot. 1835. Nro. 30. – A székelyföldi jegyzőkről: Szabó Miklós: Az erdélyi falujegyzői intézményről. In: Művelődéstörténeti Tanulmányok. Szerk. Csetri Elek–Jakó Zsigmond–Tonk Sándor. Buk 1979. 196. – Imreh 1973. 83–84.

1166 Az állatlétszámtól függően változott a fogadott pásztorok száma s a megegyezéstől bérük. 1804-ben úgy döntött a tanács, hogy „a város sertései egy pásztor által nem őriztethetnek”, ezért kettőt fogadnak. TIREL Prot. 1804. Nro. 1. – 1805-ben a kondások ketten voltak, de csordás csak egy. Uo. Prot. 1805. Nro. 2. – 1810-ben gulyás is csak egy volt. Uo. Prot. 1810. Nro. 1. – 1814-ben csordást viszont kettőt fogadtak, egyet a Kovács utcába, egyet pedig Hécére és a Nagy utcába. Ebben az évben csak egy kondást fogadtak. Uo. Prot. 1814. Nro. 18–19. – A bérek is változtak: 1805-ben a csordás minden tehéntől 15 krajcárt kapott, 1810-ben a gulyások (nyilván az infláció miatt is) 40 krajcárt minden állattól, de egy kenyeret és minden marhától 2 garas „szoktatót”. 1814-ben a csordások egy nagy állattól 24 krajcárt, egy kenyeret és egy garas szoktatót. A növendék állatok után kenyér és szoktató nem járt. Ugyanebben az évben a kondások járandósága „minden öreg szám”-tól 30 krajcár, egy kenyér, egy garas szoktató és egy vacsora volt

1167 Az 1800. április 25-i döntés szerint „a ménes járása legyen a Hegybe, a sertéseknek pedig az Ugarokba”. A Berekből is ki kellett hajtani a marhákat. Elhatározták: „minden embernek tudtára adasson, hogy a gulyába való marháját kiki oda hajtsa, a csordába valót a csordába, a lovakat pedig a ménesbe...” TIREL Prot. 1800. Nro. 109. – 1835-ben ugyancsak tanácsi döntés szólt arról, „hogy a mostan felszabadulandó tallóknak egy részét a vonómarhák legelése végett czélerányos el tilalmazni”. Uo. Prot. 1835. Nro. 59.

1168 1814-ben a mészárosok a „vágókat” a „berki legelőn” tartották, pedig az a marháké volt. Uo. Prot. 1814. Nro. 70.

1169 1799-ben azt kifogásolta a tanács, hogy „némelly gazdák a magok marháit nem városi pásztornak kezei alatt, hanem más privátus pásztorok alatt tartják”. Uo. Prot. 1799. Nro. 188.

1170 Uo. Telekkönyvi iratok. Nagy- és Kispatak földjeinek összeírása.

1171 Uo. Prot. 1805. Nro. 5; Prot. 1815. Nro. 55, Nro. 71; Prot. 1834. Nro. 87.

1172 Uo. Mappa oppidi Sárospatak 1785.

1173 Uo. Prot. 1814. Nro. 17.

1174 Uo. Prot. 1802. Nro. 182.

1175 Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj 1991. 320–325. – Vö. Imreh 1983. 269–270. – A sárospataki hegybírókra és kerülőkre: TIREL Prot. 1805. Nro. 48.

1176 Uo. Prot. 1811. Nro. 49.

1177 Uo. Prot. 1800. Nro. 102.

1178 1813-ban 68 birtokos 26 köböl és 3 véka cenzust fizetett a város „osztott nyilas földjeitől”. Uo. Prot. 1813. Mellékletek.

1179 Uo. Prot. 1803. Nro. 7.

1180 Ilyen földek voltak a hajdúvárosokban, Debrecenben, de számos más alföldi településen is. L. Orosz 1995. 203, 276.

1181 TIREL Prot. 1802. Nro. 70.

1182 ZmL Acta politica. Loc. 99. Nro. 385.

1183 TIREL Telekkönyvi iratok. Conscriptio pratorum inter oppidorum Nagy et Kis Patakienses subdivisiorum 1769. – Uo. Telekkönyvi iratok. Sáros Nagy Patak és Kis Patak belső fundusainak classificatioja és azok után a lakossoknak adandó rét mennyisége feljedzése 1797.

1184 Uo. Prot. 1811. Nro. 31.

1185 Leskó György 1804-ben a „bíró láz” nevű határrészen fogott fel mintegy 2 köblös földet a „maga authoritásából” a város praejudiciumára. A tanács „semmivé tétetni” rendelte. Uo. Prot. 1804. Nro. 68.

1186 Uo. Prot. 1802. Nro. 57; Prot. 1803. Nro. 182.

1187 AZT 1900. 155.

1188 ZmL Acta politica Loc. 99. Nro. 385.

1189 AZT 1914. 337.

1190 TIREL Prot. 1814. Nro. 128.

1191 Finn-Einar Eliassen: The Urbanization of the Periphery. Landowners and Small Towns in Early Modern Norway and Northern Europe. = Acta Poloniae Historica. 70 (1994). 49–74.

1192 David Sven Reher: Town and country in pre-industrial Spain. Cambridge University Press 1990. 37–52.

1193 Istoria României. III. Buc 1964. 983.

1194 Jelen írás egy hosszabb tanulmány része, ezért – terjedelmi és tartalmi okokból – nem térek ki a városfogalom tisztázására. Írásomban székelyföldi „város”-on mindazokat a helységeket értem, amelyeket a tanulmányozott korszakban (1848 előtt) annak tekintettek. Közöttük van szabad királyi város (Marosvásárhely), kiváltságos mezőváros, ún. taxás hely (Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Csíkszereda, Bereck, Illyefalva) vagy egyszerű mezőváros (Székelykeresztúr, Felvinc, Nyárádszereda), és található két határeset is: Oláhfalu, a kiváltságos, diétai képviselettel rendelkező falu, amely a taxás helyek közé számított, és Gyergyószentmiklós, a kiváltságok nélküli mezőváros, de amely az örményeknek köszönhetően megindult az urbanizáció útján, és a XVIII. század közepétől általában mezővárosként fordul elő a forrásokban.

1195 A „városi” idézőjelben szerepel, mert nem a város egész lakosságát, hanem csak a városi kivált­ságokat élvező szabadokat jelöli.

1196 Sepsiszentgyörgyön a 20 „városi”-nak átlag 14,45 köböl szántójuk, 1,25 szekérnyi szénafüvük, 3,2 ökrük vagy lovuk, 1,7 tehenük, 4,8 sertésük volt. A 19 nemesnek és lófőnek, akik városi telken laktak, átlag 9,68 köböl szántójuk, 0,63 szekérnyi szénafüvük, 4,73 ökrük vagy lovuk, 1,94 tehenük, 3,47 juhuk, 5,47 sertésük volt. MOL EGLt F 49. Vegyes conscriptiók, 2. cs. 17. fasc.

1197 A 4 armalistának átlag 49 köböl szántója volt (zárójelben a sepsiszéki adatok: 32,46 köböl), 5,5 szekér kaszálója (4,96), 3,25 lova és ökre (4,65), 2,5 tehene (3,08), juha nem volt (6,81), 6 sertése (5,76), 1,5 kaptár méhe (nincs adat). A 21 primipilusnak és pixidáriusnak átlag 9,90 köböl szántója (20,67), 1,61 szekér szénája (4,96), 2 lova és ökre (2,96), 1,04 tehene (1,91), 0,47 juha (6,81) és 2,47 sertése (3,46) volt. A 34 jobbágynak átlag 11,35 köböl szántója (11,85), 1,5 szekér szénája (1,44), 2,32 lova és ökre (2,16), 0,91 tehene (1,40), 1,11 juha (4,87) és 1,41 sertése (2,27) volt. A 10 házatlan zsellérnek földje alig volt, állataik átlagos száma: 0,6 ló és ökör (0,7), 0,98 tehén (0,83), 1,13 juh (5,01), 1,85 sertés (0,37). Domokos Pál Péter: Háromszék és Csík adóügyi összeírása, 1703. = AgtSz XIX (1977). 434–509.