Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

1.5.2. 4.5.2. A tud V-ni jelentései²⁸

A tud igével képességet vagy lehetőséget fejezünk ki, a képességet azonban csak abban az esetben fejezzük ki a tud igével, amikor nem olyan képességről van szó, amely minden ember sajátja. Naiv világképünk szerint minden ember tud enni, inni, járni, gondolkozni, szeretni és gyűlölni. Ismereteink egy-egy igével jelölt tevékenységről igen gazdagok lehetnek. Vegyük például az eszik igét! Az ige lexikai szemantikai jelentése így írható körül: ’táplálékot a szájába vesz (esetleg megrág) és lenyel’. Az evésről azonban ennél sokkal többet tudunk: reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk; ismerjük az ételeket, és ismerhetjük a különböző nemzeti konyhákat és azok ételkülönlegességeit; ismerhetjük az étkezéshez használt eszközöket és az étkezés etikettjét és így tovább. Ebből a hatalmas ismeretanyagból a lexikai jelentés szintjén azonban csak igen kevés jelenik meg. Ha a fenti meghatározást az eszik ige lexikai jelentésének tekintjük, akkor arra még ráépülhet egy újabb jelentésszint, az, amit a későbbiekben konceptuális szintnek fogunk nevezni, és amelynek létrejöttében mindennapi ismereteink alapvető szerepet játszanak (l. az 5. fejezetet). A lexikai jelentés meghatározásához nincs szükségünk mindennapi ismeretekre, a mondat szintjén azonban nem lehetünk meg nélküle. De még ebben az esetben is érvényes, hogy a mindennapi ismereteknek csak igen kis része jut szerephez a konceptuális jelentés meghatározásakor. A tud ige használata is ezt bizonyítja. Gondoljunk csak arra, hogy mit jelenthet az alábbi mondat:

(31) Peti tud enni.

Tudjuk, hogy az evés nem olyan tevékenység, amelyet külön el kell sajátítanunk, ezért a (31) mondat első pillantásra redundánsnak tűnik. Azoknak a beszédhelyzeteknek a száma, amelyben a (31) mondatnak megfelelő megnyilatkozás értelmesen használható, véges. Ezek rövid jellemzése (32)-ben található.

(32) a. Egy betegség befolyásolhatja az evés képességét. Ha Peti beteg, akkor nem biztos, hogy tud enni. A (31) megnyilatkozás értelmezése tehát: Peti tud enni, annak ellenére, hogy beteg.

b. Az evésnél elfogyasztott étel átlagos mennyiségéről is van elképzelésünk. A (31) megnyilatkozás tehát azt is jelentheti, hogy Peti az átlagosnál jóval többet tud enni.

c. Általában akkor eszünk, amikor megéhezünk. A Most nem tudok enni tehát jelentheti azt, hogy ’még nem vagyok éhes’. A (31) megnyilatkozás jelentése ennek megfelelően: Peti éhes.

d. Az evés helyes módját el kell sajátítanunk. A tud vonatkozhat ezekre az elsajátítható képességekre is: valaki már tud az asztalnál ülve enni, tudja használni a kanalat, kést és villát. A (31) megnyilatkozás az olyan beszédhelyzetben, amelyben az evés módja jön szóba, ezt jelenti: Peti elsajátította már az evés helyes módját. (Vö. Peti tud szépen enni.)

A fenti (32a,b,c,d) jelentések Grice-i alapon magyarázhatók: mivel az evés képessége velünkszületett tulajdonság, a Peti tud enni kijelentés látszólag redundáns. Ezt a redundanciát a relevancia elve alapján tudjuk feloldani: az előbbi kijelentés csak akkor lehet releváns, ha mondatunkkal nem az evés képességének a külső és belső körülményektől független meglétére utalunk. Mindennapi ismereteink alapján tehát a (32a,b,c,d) egyikére következtetünk. Ez a következtetés azonban nem lehet ’konverzációs implikatúra’, mivel a lehetséges értelmezések előre jelezhetők. Ezért a (32a,b,c,d) következtetéseket konvencionális implikatúráknak kell tekintenünk.

A (31) megnyilatkozás tehát négyféle beszédhelyzetben használható, az evésre vonatkozó mindennapi ismereteinknek négy eleme konceptualizálódott, a konceptuális jelentés részévé vált. Ezek a jelentések persze megfelelő kontextuális támasz segítségével egyértelműsíthetők. Például a (32a) esetében: Enni tudsz?; a (32b) esetében: Peti tud ám enni!; a (32c) esetében: Peti most tudna enni; és a (32d) esetében: Peti tud szépen/egyedül enni. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a tud enni négyféle konvencionális implikatúrát idézhet elő.

Figyeljük meg, hogy viszont nincs olyan beszédhelyzet, amelyben (31) azt jelentheti, hogy Peti tud reggelizni, marhahúst enni, francia sajtot enni. A konceptuális szinten is szétválnak a konceptuális jelentés szempontjából releváns és nem releváns ismeretek.

Azt mindig is tudtuk, hogy a mindennapi ismeretek is szerepet játszanak a szemantikai értelmezésben, ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a kétféle ismeret ne lenne szétválasztható.

1.5.3. 4.5.3. Az esküvő

A esküvő főnév volt egyik példánk arra, hogy a szó lexikai jelentése nem írható le mindennapi ismereteink felhasználása nélkül. Az esküvő eseményjelentésű főnév, márpedig minden eseményjelentésű főnév jelentésének leírásakor meg kell adnunk az esemény szereplőit, jelen esetben a ’vőlegényt’, a ’menyasszonyt’, a szertartást végző ’papot’ ill. ’tisztviselőt’, valamint a tanúkat. Ezek az információk a lexikai jelentés részét alkotják. Ezzel szemben az olyan ismeretek, amelyek például a menyasszonyi ruhára, az esküvői ebédre vagy vacsorára, az esküvői menetre vonatkoznak, nem tartoznak a lexikai jelentéshez. Más szóval, az esküvő szó esetében is szétválaszthatók egymástól a lexikai szemantikai ismeretek és az enciklopedikus ismeretek.

Az esküvő mint esemény egy keretet (frame-et) hív elő, amelynek szereplői adottak, és a szereplőknek az eseményben betöltött szerepe ismert. Az eseménynek van forgatókönyve (script), amely előírja az esemény részeseményeinek sorrendjét. Ez az ún. keretszemantika(frame semantics) alapgondolata, amely eredetileg a mesterségesintelligencia-kutatásból került át a nyelvészeti szemantikába.²⁹ Az esküvő keretszemantikai ábrázolása nagy vonalakban így fest (l. a 12. ábrát).

12. ábra

A t₁ időpontban a menyasszony és a vőlegény nem házasok, a t₂ időpontban a szertartást végző pap/anyakönyvvezető segítségével létrejön a házasságkötés, a t₃ időpontban a menyasszony és a vőlegény házastársak (t₁ < t₂ < t₃). A három időponthoz tartozó állapotok ill. aktusok a házasságkötés forgatókönyvének elemei (részeseményei).

Az esküvő szóhoz hasonlóan az adásvétel (eladás) szó is eseményjelentésű főnév, tehát ennél a főnévnél is meg kell adnunk a szereplőkre vonatkozó információkat. Az eladás szó szemantikai leírásában szerephez jut a vevő és az eladó, az áru és az áru ellenértéke (a pénz). Ehhez még hozzájön a vesz–elad kapcsolatára vonatkozó jelentésviszony jellemzése. De az, hogy boltban, irodában, utcán vagy piacon vásárolunk-e valamit, hogy mikor lehet és mikor nem lehet alkudozni, hogy a vásárláshoz kell-e szerződés vagy sem, hogy a szerződéshez kell-e tanú, nem tartozik a lexikai jelentéshez.

A vesz–elad esemény keretszemantikai elemzésének tehát a következő elemei vannak: a t₁ időpontban az áru az eladó, a pénz pedig a vevő birtokában van. A t₂ időpontban az eladó átadja a vevőnek az árut és a vevő átadja az áruért járó pénzt a vevőnek, a t₃ időpontban a pénz az eladó, az áru pedig a vevő birtokában van (t₁ < t₂ < t₃).

Gondolatmenetünket az alábbi általános megállapítással zárjuk: a nyelvi és a nem nyelvi, mindennapi ismereteink közötti szoros összefüggés nem jelenti azt, hogy a kettő nem választható szét. Ugyanakkor a nyelvi és a nyelven kívüli ismeretek között dinamikus viszonyt kell feltételeznünk: nyelven kívüli ismeretek konceptualizálódás révén a nyelvi ismeret részévé válhatnak, és ennek fordítottja is előfordulhat, a konceptuális jelentés egyes elemei az idők folyamán elveszhetnek: kikerülhetnek a lexikai jelentésből. A dinamikus viszony azt is jelenti, hogy a szemantikai értelmezésében szükség esetén mindennapi ismereteinknek újabb és újabb elemeire támaszkodhatunk anélkül, hogy ezek a nyelvi jelentés részévé válnának. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy amennyiben lemondanánk a nyelvi és nem nyelvi ismeretek közötti különbségtétel lehetőségéről, a szemantikától mint diszciplínától is búcsút vehetnénk.

1.6. 4.6. Összefoglalás

A kognitív szemantika egyik fő vonulata a prototípuselmélet, amely bizonyos pszicholingvisztikai megfigyelésekre és nyelvfilozófiai elgondolásokra támaszkodó jelentéselmélet. A prototípuselméletben fontos szerep jut a referenciális homályosság és a centralitás fogalmainak; a két fogalom szétválasztása nélkül a prototípuselmélet eredményei nem értékelhetők. Az előbbi azt jelenti, hogy a kategóriák vonatkozásai nem mindig élesek, a vonatkozás sokszor bizonytalan. Így például nem mindig dönthető el, hogy egy adott tárgy inkább tálnak, vagy inkább csészének nevezhető. Az utóbbi arra utal, hogy egy adott kategóriának van (vagy lehet) központi, reprezentatív eleme, amely köré (az adott tipikalitási feltételeknek megfelelően) a kategória többi eleme szerveződik. A ’madár’ kategóriának kétségtelenül reprezentatív eleme a ’veréb’, a ’bútor’ kategóriának az ’asztal’ vagy a ’szék’. A referenciális homályosság és a centralitás alapján a szavakat négy osztályba soroltuk (l. a 2. táblázatot). Ezek közül az 1. típusba tartozó szavak (négyzet, kör, gömb) maradéktalanul leírhatók jelentéskomponensek segítségével. A prototípuselméletre ebben az esetben nincs szükség. A 2. típusba tartozó szavak (színnevek, artefaktumok nevei) esetében a prototípuselmélet fontos szerephez jut a jelentésleírásban. Ugyanakkor nem tudja a referenciális homályosság és a prototípuseffektus közötti összefüggést megmagyarázni. A 3. típusba tartozó szavak (páros–páratlan szám, férfi, nő, megöl, hazudik) jelentése jelentéskomponensekkel határozható meg, az elemzést azonban ki kell egészíteni egy olyan számítási eljárással, amely megmagyarázza a prototípuseffektust. Ennek egyik módját a preferenciaszabályok megfogalmazása jelenti. A preferenciaszabályok a tipikalitási feltételeket helyettesítik. A 4. típusba tartozó szavak elemzésében (természetes kategóriák: veréb, tigris, alma, narancs) a prototípuselmélet ugyan fontos szerephez juthat, de önmagában nem elegendő. Az elmélet ugyanis nem magyarázza meg, hogy melyek azok a lényegi tulajdonságok, amelyek egy természetes kategória identitását meghatározzák.

Az elmélet – hiányosságai ellenére – fontos lépést jelent a jelentéskutatásban. A referenciális homályosság és a centralitás fontos fogalmakká váltak a jelentéskutatásban. A jelentésfelbontással történő jelentésleírás korlátai is egyértelműbben fogalmazódtak meg. A poliszémia, a metonímia és a metafora kutatása ismét előtérbe került, a kognitív szemantika talán ezen a téren alkotott leginkább maradandót.
7. fejezet - 5 A POLISZÉMIA ÉS A KÉTSZINTŰ SZEMANTIKA

1. 5 A POLISZÉMIA ÉS A KÉTSZINTŰ SZEMANTIKA

1.1. 5.1. Poliszémia, homonímia és szemantikai határozatlanság

Poliszémiának köztudottan azt a jelenséget nevezzük, amikor egy szónak több jelentése van. Régi megfigyelés, hogy a szavak többsége poliszém. A hagyományos jelentéstan a poliszémiát a homonímiával állította szembe. Homonímiáról akkor beszélünk, ha két különböző, egymással össze nem függő jelentés ugyanahhoz a hangalakhoz kapcsolódik. Poliszém például a fej szó, amely többek között jelenthet testrészt; észt, értelmet (világos fej); jelölheti növény termését (a hagyma feje); tárgynak részét (a szeg, a kalapács feje; az ágy feje). Abban megegyeznek a vélemények, hogy ezek a jelentések valamilyen értelemben összefüggnek. Ezzel szemben a kar¹ (’az ember páros felső végtagja’) és a kar² (’testület, kórus, szervezeti egység’) szavak esetében homonímiával van dolgunk. Utóbbi esetben a két szó morfológiailag is szétválik: kar¹-ja, kar²-a. A magyarban erre több példát is találunk, ez a morfológiai különbség azonban nem általános, ezért kritériumként nem használható. Mind a kar¹, mind pedig a kar² külön-külön poliszém, de a két szó jelentései között nincs kapcsolat. A poliszémia és a homonímia közötti egyik különbség tehát az, hogy míg a poliszém jelentéseknek van közös eleme, a homonimák között nincs jelentésbeli kapcsolat. A másik különbség, amire a hagyományos (és a történeti szemantikát kellően nem ismerő) szemantikai munkákban gyakran találunk hivatkozást, nyelvtörténeti jellegű: míg a homonimák különböző forrásból erednek, a poliszém jelentések ugyanabból a szójelentésből származtathatók. A kar¹ (’felső végtag’ jelentésben) például ótörök eredetű, a kar² pedig a latin chorus-ból származik. Eltekintve azonban attól, hogy egy szinkrón rendszer leírásánál nem hivatkozhatunk nyelvtörténeti szempontokra, az említett megfigyelés nem minden esetben érvényes. Az adó¹ (’adóállomás’) és az adó² (’adózás’) ugyanabból a tőből fakad, mégis homonímiáról beszélünk, mivel a két szó jelentésének nincs közös eleme. Ugyanez vonatkozik az akna¹ (’vájat, járat’) és akna² (’aknagránát’) szavakra is. A közös nyelvtörténeti eredetre való hivatkozás tehát azért sem lehet helytálló, mert a homonim alakok nem minden esetben vezethetők vissza különböző forrásokra. A történeti szemantika is megkülönböztet konvergens és divergens jelentésfejlődést: az előző esetén különböző hangalakok egybeesése, az utóbbiéban egy hangalak jelentésének teljes szétválása következik be. Homonímiát mind konvergens, mind pedig divergens jelentésfejlődés eredményezhet. Ezenkívül olyan esetekről is tudunk, amikor a naiv beszélő két szójelentést összekapcsol egymással annak ellenére, hogy a két szó különböző szavakból eredeztethető. A francia naiv beszélő például kapcsolatot lát a souci ’gond’ (a latin sollicitare-ból) és souci ’körömvirág’ (a latin solsequia-ból) szavak között, ami annak tulajdonítható, hogy a XVI. századtól a körömvirágot a gond szimbólumának tekintették. Marad tehát a közös jelentés, illetőleg a közös jelentés hiánya mint kritérium. Ez azonban csak akkor válik használható kritériummá, ha olyan objektív eszközökkel motiválható jelentésábrázolásokkal rendelkezünk, amelyekből a jelentésbeli rokonság leolvasható. Ez, mint tudjuk, nem oldható meg egykönnyen. A jelentésábrázolásokra persze nem lenne szükségünk, ha a homonímia és a poliszémia megkülönböztetésére rendelkeznénk más, könnyebben alkalmazható kritériummal. Mielőtt közelebbről szemügyre vennénk a szóba jöhető kritériumokat, a homonímia és a poliszémia fogalmain kívül még egy további szemantikai fogalmat vezetünk be, amely a hagyományos szemantikai munkákban kevésbé játszott szerepet. Az általános jelentés fogalmára gondolunk. Általánosjelentésről (vagy szemantikaihatározatlanságról, referenciálishomályosságról) egy adott szó esetén akkor beszélünk, ha a szó jelentése nem fed le minden részletet, nem minden szempontból explicit. Szemantikailag határozatlan például a nagynéni és a nagybácsi szó, mivel az előbbi jelölheti az apai vagy az anyai nagynénit, ez utóbbi pedig az apai vagy anyai nagybácsit. A svéd faster ’apai nagynéni’, moster ’anyai nagynéni’, farbror ’apai nagybácsi’, morbror ’anyai nagybácsi’ szavak jelentése ebben a vonatkozásban viszont már nem határozatlan. Határozatlan jelentésű a szomszéd szó is, mivel férfira, nőre egyaránt vonatkozhat. A németben ezzel szemben férfi szomszédra a Nachbar, női szomszédra a Nachbarin szóval utalunk. Szemantikailag határozatlan az asztal szó is, mivel jelölheti az ebédlőasztalt, a konyhaasztalt, az íróasztalt egyaránt. Ugyanez vonatkozik a alapnevekre (basic level terms) általában, amelyekről röviden az 1. fejezetben volt szó (pl. virág, zöldség, hangszer, kutya, szék).

A szemantikai határozatlanság az igéket is jellemezheti:

(1)   a. Péter is elutazott, meg János is.

b. Anna is evett már, meg Éva is.

Az (1a) mondat nemcsak afelől hagy bennünket bizonytalanságban, hogy Péter és János egy időben vagy más-más időben utazott-e el, hanem a közlekedési eszköz és az utazási cél szempontjából is. Péter repülővel utazhatott Párizsba, János pedig autóval Bécsbe. Az (1b) mondatban pedig a lehetséges időpontbeli különbségeken túl rejtve marad az ige tárgya is: Anna ehetett levest, Éva pedig főzeléket.

Összefoglalva tehát az eddigieket: három fogalmat kell megkülönböztetnünk, a szemantikai határozatlanság, a poliszémia és a homonímia fogalmát. Tulajdonságaikról egyelőre a következőket tudjuk:

1. 
   szemantikai határozatlanság: egyetlen alulspecifikált jelentés;
   
2. 
   poliszémia: két vagy több, közös jelentéselemekkel rendelkező szójelentés;
   
3. 
   homonímia: két vagy több, közös jelentéselemmel nem rendelkező szójelentés.
   

Nem elegendő, ha a poliszémia és a homonímia között tudunk különbséget tenni, a poliszémiát a szemantikai határozatlanságtól is el kell tudnunk választani. Márpedig azok a kritériumok, amelyek alapján különbség tehető poliszémia és homonímia között, nem feltétlenül alkalmasak a poliszémia és a szemantikai határozatlanság megkülönböztetésére.

A három fogalom megkülönböztetésére a szemantikai irodalomban különféle kritériumokat javasoltak. A következőkben sorra vesszük a legfontosabbakat, és megvizsgáljuk, hogy valóban alkalmasak-e az említett fogalmak megkülönböztetésére.

1.2. 5.2. A kritériumok

1.2.1. 5.2.1. A logikai kritérium¹

Homonímia esetén az ’X és nem X’ igaz lehet, szemantikai határozatlanság esetén viszont ellentmondáshoz vezet:

(2)   a. Ez akna¹ és nem akna².

b. *Ő a nagynénim és nem a nagynénim.

A (2a) mondat két különböző dologra utal, a két tagmondatban megfogalmazott állítás tehát nem áll egymással ellentmondásban. Ezzel szemben a (2b) mondat kétségtelenül ellentmondás. A nagynéni jelentése ’egyik szülő nőtestvére’, márpedig ugyanarról a személyről nem állítható, hogy az egyik szülő nőtestvére, és hogy nem az egyik szülő nőtestvére. De vajon a logikai kritérium képes-e különbséget tenni poliszémia és homonímia, illetőleg poliszémia és szemantikai határozatlanság között? Tegyük fel, hogy fej¹ (’szeg feje’) és fej² (’kalapács feje’) jelöli a két poliszém jelentést. A (3) mondat éppúgy nem ellentmondásos, mint a (2a) mondat.

(3)   Ez fej¹ és nem fej².

Úgy tűnik tehát, hogy a logikai kritérium egy kalap alá veszi a homonímiát és a poliszémiát és a kettőt különbözteti meg a szemantikai határozatlanságtól. Eltekintve azonban attól, hogy a logikai kritérium alkalmazása eléggé nehézkes, mivel feltételezi a rámutatással történő azonosítást (az osztenzív deixist), más baj is van vele. Az iskola szó is poliszém, jelentheti többek között az intézményt, az iskolában folyó tevékenységet, az iskola tanárainak és tanulóinak az összességét, az iskola épületét.

(4)   a. Az iskola nem kap elegendő állami támogatást.

b. Tomit untatja az iskola.

c. Az iskola Olaszországba megy kirándulni.

d. Az iskola nincs messze tőlünk.

Mármost nagyon nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor egy olyan mondat, mint ’ez iskola (pl. ’intézmény’ jelentésben) és nem iskola (pl. ’épület’ jelentésben)’ értelmesen használható. Az iskola szó különböző jelentéseiről tehát a logikai kritérium segítségével nem dönthető el, hogy homonim, poliszém vagy szemantikailag határozatlan jelentésekről van-e szó.

1.2.2. 5.2.2. A mellérendelés és az ellipszis²

Az ellipszis homonim szavak esetén nem lehetséges, viszont határozatlan jelentésű szavaknál jól működik:

(5)   *Először Péter (látta meg az aknát¹), majd János látta meg az aknát².

(6)   Először Péter (látta meg a nagynénjét (=’apai nagynénjét’)), majd János látta meg a nagynénjét (=’anyai nagynénjét’).

Az (5) mondat csak akkor válik értelmessé, ha a kihagyott (törölt, elliptált) részben is akna² szerepel. A poliszém szavak, úgy tűnik, ebből a szempontból is a homonim szavakhoz hasonlóan viselkednek.

(7)   *Péter is (megnézte az operát (=’az épületet’)) és János is megnézte az operát (=’az előadást’).

Az ellipszis ezek szerint szintén nem tesz különbséget poliszémia és homonímia között, a kettőt viszont elválasztja a szemantikai határozatlanságtól.

1.2.3. 5.2.3. Különféle olvasatok vonatkozó mellékmondatot tartalmazó összetett mondatban³

Úgy tűnik, hogy a poliszém jelentések könnyen kombinálhatók, a homonim jelentések ezzel szemben kizárják az összekapcsolhatóságot. A (8) mondatban a ’fej’ két jelentésben szerepel: a szép és a kis jelző a testrészre vonatkozik, a gondolkodik viszont csak az ’ész, értelem’ jelentésben szereplő ’fej’-ről állítható. A fej szó poliszémiájának alapja a totum pro parte: a ’fej = ész’ annak a hétköznapi elképzelésnek az alapján, hogy az ész helye a fejben van.

(8) A te szép kis fejed (= testrész), amely (= ész) mindig olyan világosan gondolkodik.

Az ár¹ (= folyó árja) és az ár² (= áru ára) nem engedi meg ezt a szerkezetet.

(9) *Az ár (= folyó árja), amely (= áru ára) megint rendkívül magas, mindent tönkretett.

Mivel a jelentések kombinálhatósága a határozatlan jelentésű szavak esetén nem merül fel, hiszen ebben az esetben nincs egymástól elkülöníthető jelentésekkel dolgunk, első pillanatra úgy tűnhet, hogy a vonatkozó mellékmondatos összetett mondat, alkalmas a poliszém jelentés meghatározására.

Sajnos azonban ez a kritérium sem megbízható. A szonáta szónak legalább négy poliszém jelentését különböztethetjük meg: (a) tárgy (pl. kotta, CD), (b) szerkezettel rendelkező zenemű, (c) a zenemű előadása, (d) műfaj.⁴

(10) a. A szonáta a zongorán fekszik.

b. A szonátának három tétele van.

c. A szonáta 20 percig tartott.

d. A szonáta a bécsi klasszicizmus egyik legfontosabb műfaja.

A (10a,b,c,d) jelentések nem kombinálhatók szabadon tetszés szerinti mondatban:

(11) a. A szonátának (= zenemű), amely (= tárgy) a zongorán fekszik, három tétele van.

b. ^?A szonáta (= előadás), amely (= tárgy) a zongorán fekszik, 20 percig tartott.

c. ^??A szonáta (= műfaj), amely (= tárgy) a zongorán fekszik, a bécsi klasszicizmus egyik legfontosabb műfaja.

A (11a,b,c) mondatok tanúsága szerint a poliszém jelentések kombinálhatósága fokozat kérdése. A (11c) mondat elfogadhatatlanságából az következik, hogy ebben az esetben a poliszémia a homonímiával egyenértékű. A szonáta jelentései az egészen konkrét jelentéstől (’tárgy’) az absztrakt ’műfaj’ jelentésig széles skálát mutatnak. Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a konkrét-absztrakt skálán a konkrétabb jelentések könnyen kombinálhatók egymással, egy konkrét jelentés viszont már nehezebben egyeztethető össze egy absztrakt jelentéssel.

A poliszém jelentések kombinálhatóságánál figyelembe kell venni, hogy mindegyik specifikus jelentés megenged vagy megtilt bizonyos más elemekkel való kombinációt (pl. igékkel, határozókkal). Például a ’szonáta mint műfaj’ absztrakt jelentése miatt kizárja azokat az igéket, amelyek tárgyak helyét határozzák meg. Hasonlóképpen a szonáta a ’szonáta előadása’ jelentésben is nehezen tűri az ilyen igéket. Ilyen értelemben vett szelekciós tulajdonságaikban az egyes poliszém jelentések tehát különbözhetnek egymástól, ami megnehezítheti vagy megakadályozhatja kombinálhatóságukat. Tekintve, hogy a homonim jelentésekre ugyanez áll, a fenti értelemben vett kombinálhatóság sem használható a poliszémia és a homonímia megkülönböztetésére.