Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

1.2.2. 4.2.2. A nyelvfilozófiai háttér

A kései Wittgenstein nemcsak a családi hasonlóság fogalmával járult hozzá a kognitív nyelvészet kialakulásához, hanem például azzal is, hogy korábbi álláspontját feladva, a nyelvi jelentés lényegét már nem a valóság logikai képében látta, hanem a nyelvi kifejezéseknek adott kontextusban való használatában, a „nyelvi játékban”. A jelentések bizonytalanok, nincsenek éles határok az egyes jelenségek között. Különböző kontextusban a beszélő különböző mértékben teszi explicitté a jelentést.

Hilary Putnam a 20. Század második felének befolyásos filozófusának elmélete is sokban hozzájárult a prototípuselemélet térhódításához.¹⁸ Putnam szerint ahhoz, hogy azt mondhassuk, elsajátítottunk egy szót, (a) ismernünk kell a szó szintaktikai tulajdonságait; (b) a szót egy általánosabb kategóriához kell tudnunk hozzárendelni, pl. a tigris szót az ’állat’, a szék szót az ’artefaktum’, a perc szót az ’időegység’ kategóriához; (c) ismernünk kell a sztereotípiákat, amelyek lényegében megfelelnek annak, amit a prototípuselmélet prototípusnak nevez, vagyis ismernünk kell azokat a tulajdonságokat, amelyek a kategória tipikus elemét jellemzik; végül (d) tudnunk kell, hogy mi a szó extenziója. A víz szó leírása ezek szerint így fest:

 

1. táblázat

A Putnam-féle elmélet szerint a nyelvi ismeretek esetében munkamegosztást kell feltételeznünk: egy szó ismeretét egy nyelvi közösség egészére kell értelmeznünk, nem vonatkoztathatjuk tehát kizárólag az átlagbeszélőre. Egy olyan szó esetében, mint pl. az arany, a nyelvi közösség túlnyomó többsége csak a sztereotípiát ismeri és kizárólag a szakértők tudják, hogy mi az ’arany’ extenziója. A szakértők egy csoportja azt is meg tudja határozni, hogy egy az arany sztereotípiájának megfelelő tárgy beleesik-e az ’arany’ extenziójába. A lexikai elemzésnek ennek következtében figyelembe kell vennie mind a sztereotípiát, mind pedig az extenziót. Putnam másik alapvető gondolata, hogy a hasonlóság fontos szerepet játszik a szójelentésben. Ha például egy pohár vízre mutatva azt mondjuk, hogy Ez víz, akkor ezzel azt akarjuk jelezni, hogy ’víz az, ami vagy azonos azzal, vagy hasonló ahhoz, amire rámutatunk’.

A sztereotip tulajdonságok a tipikalitási feltételekkel azonosíthatók. Habár a prototípuselmélet nem fogadta el sem a munkamegosztás gondolatát, sem pedig az extenzió feltüntetésének szükségességét, Putnam elmélete mégis sok ponton találkozik a prototípuselmélettel. Ezek közül érdemes a következőket kiemelnünk: (a) a kategória-hozzárendelés fontossága, (b) a sztereotip tulajdonságok meghatározásának igénye, (c) a hasonlóság és fokozatosság szerepének hangsúlyozása.

1.3. 4.3. A prototípuselmélet szerepe a különböző típusú szavak elemzésében¹⁹

A prototípuselmélet azzal az igénnyel lép fel, hogy a prototípus nemcsak az artefaktumok és a természetes kategóriák esetében játszik szerepet, hanem minden nyelvi jelentés esetében. Ebben a pontban azt fogjuk megvizsgálni, hogy mennyire indokolt ez az igény.

Vizsgáljuk meg először a jelentések homályosságának, referenciális bizonytalanságának (vagueness, Vagheit) és centralitásának a kérdését. Az előbbi arról szól, hogy egy elem egy adott kategóriához való tartozását nem mindig tudjuk egyértelműen eldönteni (pl. a színnevek denotátuma közelebb vagy távolabb lehet a szóban forgó szín fokális értékétől, és minél távolabb van, annál bizonytalanabb a megítélése; nem mindig tudjuk eldönteni, hogy valami nevezhető-e gyümölcsnek vagy nem; a páros vagy páratlan számoknál viszont nem beszélhetünk referenciális bizonytalanságról, egy egész szám vagy páros vagy páratlan; hasonlóképpen egy geometriai alakzat vagy kör vagy nem az). Rokon lexikai fogalmak között találunk olyat, amely a kategória központi elemeként funkcionál, amely „reprezentatív” eleme a kategóriának. A központi elem a fogalom (legtöbb) tipikalitási feltételét teljesíti. A centralitás problémája akkor merül fel, amikor egy kategóriához tartozó elemek között jobb vagy kevésbé jó példányokat találunk, vagyis amikor ún. prototípuseffektus lép fel (az olyan geometriai alakzatoknál, mint például a négyzet, a kör, a gömb, nem találkozunk prototípuseffektussal, a páros ill. páratlan számok tartományában viszont igen). A fokozatosság és a centralitás két különböző tulajdonság, bár gyakran egyenlőségi jelet tesznek közéjük. Az alábbi táblázatból látható, hogy vannak szavak, amelyeknek a jelentése nem mutat referenciális bizonytalanságot, és tipikus példány sem létezik (1. típus); vannak olyan szavak is, amelyeknek a jelentése referenciálisan homályos, és az elemek között van tipikus példány (2. típus); a harmadik csoportba tartoznak azok a szavak, amelyek jelentése nem mutat referenciális homályosságot, de van tipikus példány (3. típus); végül az utolsó csoportba olyan szavak tartoznak, amelyeknek jelentése referenciálisan homályos, bár ez nem szükségszerű, viszont mindenképpen van tipikus példány (4. típus).

 

2. táblázat

A táblázatból az is látható, hogy nincsenek olyan referenciális homályosságot mutató jelentések, amelyekben a tipikalitás (centralitás) ne játszana szerepet. Abból azonban, hogy egy jelentés nem referenciálisan homályos, még nem következik, hogy a kategóriának nincs tipikus eleme. Az 1. típushoz tartozó szavak jelentésének leírása a klasszikus modell eszközeivel nem okoz problémát, a szükséges és elégséges feltételeket megfogalmazó jelentésfelbontás ebben az esetben jól működik. Ezzel szemben a 2. típushoz tartozó szavak jelentésének leírása a kognitív szemantika területe, a kognitív szemantika számára ezek a jelentések jelentik az ideális esetet, mivel ezeknek a jelentéseknek az esetében függ össze egymással a referenciális homályosság és a centralitás. Érdekesek a 3. típushoz tartozó szavak, hiszen a matematikailag jól definiált fogalmak esetében, mint amilyen a törzsszám, a páros vagy páratlan szám, nem várnánk prototípuseffektust. Márpedig a kísérletek azt bizonyították, hogy a 2 sokkal jobb példánya a páros számoknak, mint a 806, és ugyanígy a 6 is jobb példánya a páros számoknak, mint a 34. Az, hogy egy szám páros szám-e vagy sem, igen–nem kérdése, de az, hogy mennyire jó példánya egy adott páros szám a páros számok halmazának, már nem az. Ebből az következik, hogy a prototípuseffektus megléte még nem jelenti azt, hogy az adott szóról ne tudnánk eldönteni, hogy hozzátartozik-e egy kategóriához vagy sem, mint ahogy az sem következik belőle, hogy a kategorizálás alapja a prototípus. Ugyanez érvényes a prototípuseffektust mutató igékre is. Abból a körülményből, hogy a beszélést jelentő igék (beszél, mond, suttog, mormog, kiabál, ordít stb.) kategorizálásában is szerepet játszik a reprezentativitás kérdése, szintén nem következtethetünk arra, hogy a beszélést jelentő igék egy prototípus köré szerveződnek. A 4. típushoz tartozó szavak esetében nem lehet szó referenciális homályosságról a kategória határait illetően: valami vagy madár vagy nem az, és a pingvin éppúgy madár, mint a rigó. A 4. típus a 3. típustól abban különbözik, hogy a referenciális homályosság szerephez juthat abban az esetben, ha eddig ismeretlen elem (pl. egy új mutáns) hovatartozását kell meghatároznunk. A pszicholingvisztikai kísérletek a centralitásra vetnek fényt. Azt mindig egyértelműen el tudjuk dönteni, hogy valami madár-e vagy sem, vagy hogy valami hal-e vagy sem. Ugyanakkor, mint láttuk, vannak tipikusabb és kevésbé tipikus madarak, és nyilvánvalóan ugyanez vonatkozik a halakra is.

Az 1. típushoz tartozó szavak nem jelentenek problémát a jelentésleírás számára. Ugyanakkor azonban ezek a szavak a lexikonnak eléggé marginális elemei.

A 2. típushoz tartozó szavak esetében magyarázatra szorul a referenciális homályosság és a prototípuseffektus közötti összefüggés. A prototípus fogalma a következőképpen explikálható. Egy K kategória egy négyelemű halmazzal jellemezhető:

(18) ⟨ D, d, p, c ⟩

ahol D a kategória hatóköre (a vizsgálandó tárgyak halmaza), p a kategória prototípusa (p eleme D-nek), d egy D-ben definiált mértékfüggvény, azaz d(x,y) értéke egy pozitív szám, amely az x és y közötti hasonlótlanság mértékét jelzi, és c olyan függvény, amely D minden egyes eleméhez egy 0 és 1 közötti számot rendel hozzá; ez a szám az adott elemnek a kategóriához való hozzátartozási fokát mutatja. Ezt még ki kell egészítenünk azzal a megfigyeléssel, hogy a kategorizálás nemcsak a prototípustól, hanem a prototípushoz rendelhető kontrasztkategóriától is függ. Általában egy x elemet inkább a K kategóriához, mint a K′ kontrasztkategóriához sorolunk, ha az x és a K prototípusa közötti távolság kisebb, mint az x és a K′ prototípusa közötti távolság, és megfordítva.²⁰ Például a ’gyümölcs’ kategória kontrasztkategóriája a ’zöldség’ kategória, mármost az uborkát aszerint fogjuk a gyümölcsök vagy a zöldségek közé sorolni, hogy az uborka az almához (a ’gyümölcs’ kategória prototípusához) vagy a salátához (a ’zöldség’ kategória prototípusához) áll-e közelebb.

A 3. típushoz tartozó szavak jelentése jelentéskomponensekkel határozható meg, ezt az elemzést azonban ki kell egészíteni egy a kategóriához tartozó elem azonosítására vonatkozó eljárással, amely a prototípuseffektust megmagyarázza. Ebben az eljárásban többféle kognitív mechanizmus játszik szerepet.

A legnehezebb a dolgunk a 4. típushoz tartozó szavakkal. Nem tudjuk ugyanis, hogy milyen alapon történik e szavak extenziójának a meghatározása. Némely esetben a (putnami) sztereotípia megadása elegendőnek tűnik, általános esetben azonban az extenzió valamilyen értelemben vett lényegi tulajdonságokkal függ össze. Ebből a szempontból is döntő különbség van az artefaktumok és a természetes kategóriák között. Amikor egy artefaktum alakját megváltoztatjuk, mégpedig olyan mértékben, hogy például egy fotelból szék lesz, a fotel elveszti identitását. Ezt pszichológiai kísérletek is igazolják. Más a helyzet a természetes kategóriáknál: egy ló akkor is ló marad, ha csíkokat festünk rá és megkurtítjuk a sörényét. Vagy: egy torzszülött ló is ló, a ló tehát a legkülönbözőbb transzformációk után is megőrzi identitását.

A prototípuselmélet alkalmazhatósága a nyelvészeti szemantikában a fentiekből következőleg eléggé korlátozott: (a) Az elmélet alkalmas eszközöket szolgáltathat a 2. típushoz tartozó jelentések leírása számára. (b) Az 1. és 3. típushoz tartozó jelentések esetében azonban nincs szükségünk a prototípus fogalmára, bár az utóbbinál magyarázatra szorul a prototípuseffektus megléte. (c) A 4. típushoz tartozó jelentések leírásában is fontos szerephez juthat a prototípuselmélet, de önmagában nem elegendő a természetes kategóriák jellemzéséhez. Az elmélet ugyanis nem tudja megmagyarázni, hogy miben áll egy adott természetes kategória lényege, vagyis hogy melyek azok a lényegi tulajdonságok, amelyek egy természetes kategória identitását meghatározzák. Ezen a téren talán a kognitív pszichológia és antropológia újabb eredményei nyújthatnak majd valamiféle megoldást. Egy természetes kategória meghatározásánál ugyanis egyrészt centrális tendenciák állapíthatók meg, másrészt kimutatható, hogy a természetes kategóriákra az emberi elme univerzálisnak mondható „taxonomikus hierarchiákat készítő” elvekkel van felszerelve.

1.4. 4.4. Néhány alternatív elemzés

Az alább bemutatott elemzések egyértelművé teszik, hogy a 3. típushoz tartozó szavak jelentésének leírásához nincs feltétlenül szükségünk prototípuselméletre, mivel alternatív elemzések is elképzelhetők.

1.4.1. 4.4.1. A hazudik ige²¹

A hazudik ige prototípuselméleti elemzését a 4.1.1. pontban láttuk. Mármost a 4.2. pontban elmondottak alapján ez az ige a 3. típushoz tartozik, számolnunk kell tehát prototípuseffektussal. Az ige jelentését a következőképpen jellemezhetjük (B a beszélő, H a hallgató, és P a megnyilatkozásnak megfelelő kijelentés):

(19) B H-val közli P-t, és B úgy tudja (azt hiszi), hogy P hamis.

A (19) lényegében megfelel a prototípuselemzés szerinti legfontosabb feltételnek, ti. (1b)-nek. A megnyilatkozás értelmezésében fontos szerephez jutnak a mindennapi ismereteinken alapuló stratégiák (common sense strategies) és preferenciaszabályok. Ezek bizonyos szempontból hasonlítanak a tipikalitási feltételekhez: ha a preferenciaszabályok maximálisan teljesülnek, akkor előáll a prototípus. A preferenciaszabályoknak a tipikalitási feltételekkel szemben az az előnyük, hogy formálisan is megragadhatók.²² A (19) alapján például az alábbi preferenciaszabályok fogalmazhatók meg (a „⇸” a mindennapi következtetések jele):

(20) a. B H-val közli P-t, és B tudatában van annak, hogy P hamis ⇸ B félre akarja vezetni H-t

b. B úgy tudja (azt hiszi), hogy P igaz (hamis) ⇸ P igaz (hamis)

Mármost a (20a)-nál általánosabb (20b) preferenciaszabály könnyebben megsérthető, mint a (20a): B könnyen tévedhet. Ezért a két preferenciaszabályt különbözőképpen kell súlyoznunk. Ily módon a centralitási skálán a hazugság különböző fokait kapjuk. A preferenciaszabályok nem érintik a referenciális homályosságot. Az első preferenciaszabály az emberi kommunikációt szabályozó rendszer része, a második pedig a racionális gondolkodás és a valóság kapcsolatára vonatkozik. A preferenciaszabályok nem formális szabályok, hanem a józan ész (common sense) stratégiái közé tartoznak.

Figyeljük meg, hogy a fenti két preferenciaszabály pontosan azokat a feltételeket generálja, amelyek (19)-on kívül a prototípuselemzésben is szerepelnek (vö. (1a,c)-t). Preferenciaszabályok alkalmazásával elkerülhető a bizonytalanság (vagueness) – tehát az adott kategóriához való tartozás nem egyértelmű volta – és a centralitás fogalmainak összemosása, és lehetőség nyílik a prototípuseffektus szisztematikus magyarázatára.

1.4.2. 4.4.2. A megöl ige

A megöl ige jelentését az alábbi két feltétellel jellemeztük (az egyszerűség kedvéért (21a,b) alatt megismételjük a (2a,b) feltételeket).²³

(21) a. y meghal

b. x szándékosan olyasvalamit tesz, ami y halálát okozza.

Az a körülmény, hogy a (21b) feltétel teljesülése nem minden esetben állapítható meg egyértelműen, nem változtat azon a tényen, hogy ez a feltétel éppúgy szükséges feltétele a megöl ige jelentésének, mint a (21a) feltétel. A (21b) feltétel körüli bizonytalanság jogi és nem nyelvészeti kérdés. A prototípuseffektus ebben az esetben is preferenciaszabállyal magyarázható:

(22) x y halálát okozza ⇸ x cselekedete és y halála között rövid idő telik el

A (22) preferenciaszabály is megsérthető: minél hosszabb idő telik el x tette és y halála között, annál bizonytalanabbá válik az ’okoz’ alkalmazhatósága.

1.4.3. 4.4.3. Az előtt/mögött viszonyszók

Az előtt és a mögött kétargumentumú predikátumok:

(23) a. ELŐTT(x,y)

b. MÖGÖTT(x,y)

ahol x a tárgy (az ’alak’) és y a viszonyítási pont (a ’háttér’), tehát A kerékpár a ház előtt van mondat esetében x = kerékpár, y = ház. Hasonló a helyzet A kerékpár a ház mögött van esetében. A háznak van belső irányultsága, amelyet többek között a főbejárat elhelyezkedése szab meg. Az előtt és a mögött esetében az alak helye a belső irányultság alapján azonosítható: az első esetben az alak a belső irányultság irányában, a második esetben pedig azzal ellentétes irányban található. A 4.1.2. pontban láttuk, hogy a helyzet ennél bonyolultabb: az előtt/mögött viselkedését vagy a mozgó tárgy belső irányultsága, vagy a mozgás iránya vagy a tekintet iránya szabja meg. Ezt preferenciaszabályok segítségével fogalmazhatjuk meg. Tipikus esetben a három egybeesik. A (7) és (8) példák alapján az alábbi preferenciaszabályok fogalmazhatók meg.

(24) a. ELŐTT(x,y) ⇸ x általában belső irányultságának irányában mozog

b. ELŐTT(x,y) ⇸ x általában abba az irányba néz, amerre belső irányultsága van

Amikor a háttérnek nincs belső irányultsága, akkor az előtt és mögött viselkedését a megfigyelő helye határozza meg. A fiú a fa előtt áll esetében x (= a fiú) közelebb áll a megfigyelőhöz, A fiú a fa mögött áll esetén pedig távolabb. Vagy, más szóval, az első esetben a fiú a fa és a megfigyelő között helyezkedik el, a második esetben pedig a fa áll a megfigyelő és a fiú között. Ez az alapeset, amelyre szükségtelen preferenciaszabályt megfogalmaznunk. Az alak vagy a háttér egybeeshet a megfigyelővel: A ház előtt állok, A doboz itt van előttem, ill. A ház mögött állok, A doboz mögöttem van. Erre az esetre is a (24a,b) preferenciaszabályok érvényesek.

1.4.4. 4.4.4. Az anya szó jelentése

Az anya szó egyértelműen a szülőanyára vonatkozik, egyéb használataiban összetételként fordul el: nevelőanya, mostohaanya, pótanya. A (25) mondatban az anya szó egyéb kontextus hiányában csak a szülőanyát jelentheti:

(25) Mária Péter anyja.

Az igazi jelző poliszém, az igazi₁ jelentése ’valódi, tulajdonképpeni’, az igazi₂ a szerkezet fejének (alaptagjának) jellemző tulajdonságait emeli ki. A (26a)-ban inkább az első, a (26b)-ben pedig inkább a második jelentés kerül előtérbe.

(26) a. Mária Péter igazi anyja.

b. Mária igazi anyja Péternek.

A (27a) mondatban egyértelműen az igazi₁ szerepel, a (27b) mondatban pedig az igazi₂.

(27) a. Kisgyerek koromban örökbe fogadtak, és nem is tudom, hogy ki az igazi anyám.

b. Nem vagyok gondoskodó típus, ezért nem tudnék igazi anyja lenni egyetlen gyereknek sem.

Az igazi melléknév két jelentésének megkülönböztetése azért fontos, mivel a prototípuselméletben éppen ezt a melléknevet (igazi₂ jelentésben) használták az anya szó poliszém voltának igazolására. A tanulság mindebből az, hogy a prototípuselmélet érvei nem teszik feleslegessé az anya szó szükséges és elégséges feltételekkel történő meghatározását. Egy dolog a definíció, más dolog a szó használata.²⁴ Az anya szónak a mostohaanya, pótanya, nevelőanya helyett történő használata szóhasználati szabályokkal magyarázható.

1.4.5. 4.4.5. A játék szó jelentése

Vajon a játék szónak tényleg nincsenek olyan jelentésösszetevői, amelyek minden játékra érvényesek? Tudjuk például, hogy bár az állatok is játszhatnak, de sohasem játszanak játékot. A ’játék’ ebben az értelemben kizárólag emberi tevékenység. Minden játék duratív, nincs olyan játék, amelynek ne lenne időtartama. Tehát: a játék tartós, emberi tevékenység. Ilyen tevékenység természetesen sokféle van. A ’játék’ szó jelentését közelebbről az alábbi tényezők határozzák meg:²⁵ (a) a játék célja a kellemes időtöltés, a szórakozás vagy szórakoztatás; (b) játék közben megfeledkezünk a való világról és egy képzeletbeli világban gondoljuk el magunkat (a játék a való világtól különböző lehetséges világot definiál); (c) minden játéknak határozott célja van, a játék résztvevői tudják, hogy mit akarnak elérni (ez nem vonatkozik a játszik igére, ill. csak akkor érvényes, ha a játékot játszik komplex tevékenységről van szó); (d) a játéknak vannak szabályai, a játék résztvevői tudják, hogy a szabályok szerint mi az, ami meg van engedve, és mi az, ami tilos; (e) a játék kimenetele (eredménye) nem jósolható meg teljes bizonyossággal. Ezek a tulajdonságok egyaránt ismérvei a kártyajátéknak, labdajátéknak, társasjátéknak. Nem fedik viszont a játszik ige jelentését: mint már említettük, állatok is játszhatnak, és a kisgyermek is játszhat anélkül, hogy játékot játszana. Az említett (a)–(e) tulajdonságok az összes szabályjátékra jellemzőek. A szabályjátékok mellett vannak szerepjátékok is (pl. papás-mamás, doktoros, boltos), amikor a játék nem rögzített szabályok, hanem viselkedési konvenciók utánzása szerint zajlik: a résztvevők úgy viselkednek, ahogyan szerintük a megfelelő szereplő szokott. Az angol game szó csak szerepjátékot jelent, a német Spiel szó ezzel szemben, éppúgy mint magyar megfelelője, szabály- és szerepjátékra egyaránt vonatkozhat. Az angol game szó jelentésének a leírásához nincs szükségünk a családi hasonlóság fogalmára, a német Spiel és a magyar játék szó esetében azonban a fenti jelentésfelbontás csak a szabályjáték jelentésének a leírásakor működik. A kétféle játékkategóriának természetesen közös tulajdonsága a fenti (a) és (b) tulajdonság. A családi hasonlóság fogalmára valójában ebben az esetben nincs szükségünk, sőt ez a fogalom hamis képet nyújt a játék szó jelentéséről.

1.5. 4.5. A nyelvi és a nyelven kívüli ismeretek közötti különbség kérdése

Ismereteink két dimenzió szerint osztályozhatók: az egyik a metafizikai, a másik az episztemikus dimenzió. Az előbbi a dolgoknak az emberi megismeréstől független tulajdonságaira, az utóbbi pedig ismereteinkre vonatkozik. A metafizikai dimenzióban megkülönböztethetünk lényegi és járulékos (kontingens) tulajdonságokat. Az, hogy a madár állat, a madár lényegi tulajdonsága, ezzel szemben az, hogy repülni tud, csak járulékos tulajdonság. Az episztemikus dimenzióban pedig különbséget kell tennünk azok között az ismeretek között, amelyek a tapasztalat révén helyesbíthetők, ill. azok között, amelyek ilyen módon nem helyesbíthetők. Helyesbíthető ismeret például az, hogy a víz kémiai összetétele H₂O, nem helyesbíthető ismeret pedig „A páros számok kettővel oszthatók”. A két dimenzió és a két oppozíció alapján négyféle ismerettípust definiálhatunk: (a) lényegi – nem helyesbíthető, (b) lényegi – helyesbíthető, (c) járulékos – nem helyesbíthető, és (d) járulékos – helyesbíthető.²⁶

(28) a. Lényegi és nem helyesbíthető ismeret

      pl. A páros számok kettővel oszthatók.

      Az agglegény nőtlen férfi.

b. Lényegi és helyesbíthető ismeret

      pl. A víz kémiai összetétele H₂O.

c. Járulékos és nem helyesbíthető ismeret

      pl. Az eredeti méter 1 m hosszú.

d. Járulékos és helyesbíthető ismeret

      pl. A madarak tudnak repülni.

A kognitív szemantika szerint a nyelvi és nyelven kívüli ismeret közvetlenül a metafizikai oppozícióra vonatkozik. Egy ilyen álláspont természetesen nem tartható. A kétféle ismeret szétválasztásakor az episztemikus dimenzió fontosabb a metafizikainál. A lexikonba tartoznak a (28a) típusú ismeretek, melyek a megszokott definíciókkal kielégítő módon jellemezhetők. A többi ismerettípus mindennapi ismereteinkhez tartozik, tehát az enciklopédia része. A (28d) típusú ismeret a sztereotip ismereteket foglalja magában, a (28c) típusú ismeret a fizikai és technikai konvenciókat, végül a (28b) típusú ismeretek többek között a szakismeretet tartalmazzák. A nyelvi jelentés kutatója a (28a) típusú ismeretek leírásával, jellemzésével foglalkozik, ahol a nyelven kívüli ismeretek nem játszanak döntő szerepet. Mindebből az a tanulság, hogy a nyelvi és a nyelven kívüli ismeretek szétválaszthatók.

A nyelvi és nem nyelvi ismeretek különválását az alábbi példákkal is illusztrálhatjuk.

1.5.1. 4.5.1. A medvebocs és a kígyó²⁷

Az alábbi mondatok közül a (29a) mondat ellentmondást tartalmaz, a (29b) ezzel szemben helyes mondat.

(29) a. *Ez ugyan egy medvebocs, de felnőtt állat.

b. Ez ugyan egy kígyó, de van lába.

A ’medvebocs’ jelentésének része a ’nem felnőtt’, ez a szó lexikai jelentéséből nem hagyható el, de nem is változtatható meg (a (28) alatti osztályozás értelmében tehát lényegi és nem helyesbíthető ismeretről van szó). Ezzel szemben a kígyókról általában ugyan tudjuk, hogy nincsen lábuk, de attól, hogy egy torzszülött kígyónak van lába, még kígyó marad (a (28) alatti osztályozás értelmében tehát járulékos és helyesbíthető ismeretről van szó). Az előbbi esetben nyelvi, az utóbbi esetben nyelven kívüli, enciklopedikus ismerettel van dolgunk. A de-teszt segítségével tehát szétválasztható egymástól a nyelvi és a nem nyelvi ismeret. A generikus teszt is ezt teszi:

(30) a. *Felfedeztük, hogy a medvebocsok felnőtt medvék.

b. Felfedeztük, hogy a kígyóknak van lábuk.

A (30a) mondat szemantikailag helytelen, mivel nyelvi ismereteinknek mond ellent, ezzel szemben a (30b) mondat ugyan meglepő felfedezésről szól, de a mondat nem helytelen. Nagy felbontó képességű elektromikroszkóp segítségével például kiderülhet, hogy a kígyóknak sok-sok apró lábszerű nyúlványuk van. A nem nyelvi ismereteink tehát mindig korrigálhatók, a nyelviek nem. (Ez persze csak akkor igaz, ha nem változik közben a szó jelentése.)