Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

1.6. 6.6. Az -ás/-és képzős deverbális főnevek

Az -ás/-és képzős deverbális főnevek esetében az alapvető kérdés az, hogy milyen esetben örökli a főnév (részben vagy egészben) az alapige argumentumszerkezetét (vonzatkeretét), illetőleg az alapige eseményszerkezetét. Az eseményszerkezetről részletesen lesz szó a 10. fejezetben. Itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy az ige eseményszerkezete az ige által jelölt esemény – elemi eseményekből és azok egymáshoz való időbeli viszonyaiból álló – szerkezete. Az elemi esemény lehet állapot, vagy lehet pillanatnyi esemény, ill. (tartós) folyamat. A főnév abban az esetben örökli egyértelműen a bázisige argumentumszerkezetét, ha megköveteli az argumentum kifejezését. Például:

(56) a. *a felmerülés

b. a kétségek felmerülése

(57) a. *a megoperálás

b. a beteg megoperálása

A ilyen főnevek egyben öröklik a bázisige eseményszerkezetét is. Az eseményszerkezet meglétét aspektuális igék (kezd, abbahagy, befejez, történik, tart stb.) vagy időhatározók segítségével bizonyíthatjuk:

(58) a. A beteg megoperálása megtörtént.

b. A beteg megoperálása három óráig tartott.

Az argumentum- és eseményszerkezettel rendelkező deverbális főneveket nevezzük ’komplexesemény’ jelentésűfőneveknek.²⁵ Ilyen főnév például az említetteken kívül az elhangzás, ráébredés, megdöntés, összehívás, túlértékelés, kiosztás, visszaküldés.

Eseményszerkezete azonban olyan deverbális főnévnek is lehet, amely nem örökli vagy nem feltétlenül örökli a bázisige argumentumszerkezetét, például kertészkedés, mosakodás, tisztálkodás, ábrándozás, vezetés.

(59) a. A kertészkedés a kedvenc időtöltésem.

b. Kertészkedés közben érzem magam a legjobban.

A (59a,b) mondatok tanúsága szerint a kertészkedés főnévnek nincs argumentumszerkezete, mivel kötelezően nem jelenik meg környezetében semmiféle argumentum, ugyanakkor viszont van eseményszerkezete, mivel megengedi az időtöltés predikatív főnevet és a közben névutót. Az olyan deverbális főnevet, amelynek nincs argumentumszerkezete, de van eseményszerkezete, ’egyszerűesemény’ jelentésűfőnévnek nevezzük. Az ’egyszerű esemény’ jelentésű főnév nem feltétlenül deverbális: villám, vihar, zaj, perpatvar, járvány, betegség, láz stb. És természetesen vannak nem deverbális, argumentumszerkezettel rendelkező főnevek is: nagyszülő, unokahúg, perem, oldal, átfogó, befogó, tükörkép, másolat, születésnap, évforduló.

Sokszor ugyanannak a deverbális főnévnek ’komplex esemény’ és ’egyszerű esemény’ jelentése is van. Például:

(60) Az oroszlán simogatása veszélyes volt.

Ebben a mondatban az oroszlán értelmezhető simogatóként és simogatottként is.

Ez a kétértelműség abból adódik, hogy a simogatás lehet ’komplex esemény’ és ’egyszerű esemény’ jelentésű főnév is. Az előbbi használatában van argumentumszerkezete, és az oroszlán kötelezően a tárgyi argumentuma. Az utóbbi használatában nincs argumentumszerkezete, az oroszlánt szemantikailag a szerkezet alanyaként értelmezzük. A nem igekötős igéből képzett -ás/-és képzős főnevek között gyakori a fent bemutatott kétértelműség: olvasás, ballagás, rohanás, dörgés, kongás, mozgás, rúgás, hegedülés, vívás.

A két említett jelentésen kívül az -ás/-és képzős deverbális főnév lehet ’nem esemény’ jelentésű is. Ezt a jelentést gyakran ’eredmény’ jelentésnek nevezik annak ellenére, hogy az ’eredmény’ jelentés csak egyike a lehetséges jelentéseknek. A tulajdonképpeni ’eredmény’ jelentést olyan tárgyas bázisige esetén kapjuk, amelynek tárgyi vonzata eredménytárgy: írás, aláírás, fordítás, felfedezés, alkotás. A nem ’esemény’ jelentésű deverbális főnév azonban nem mindig ’eredmény’ jelentésű: szigetelés, csomagolás, kárpitozás, rugózás, ahol az ’eszköz’ értelmezés a preferált értelmezés:

(61) a. A szék kárpitozása műanyagból készült.

b. Az áru csomagolása nem volt tökéletes.

Sokszor ugyanannak a deverbális főnévnek van ’komplex esemény’, ’egyszerű esemény’ és ’eredmény’ jelentése:

(62) a. A szerződésnek az elnök által való aláírása ünnepélyes külsőségek között történik.²⁶

b. Az elnök ezt a tollat csak aláírásra használja.

c. Az elnök aláírása teljesen elmosódott.

A (62a) mondatban az aláírás főnév ’komplex esemény’ jelentésű, a (62b) mondatban ’egyszerű esemény’ jelentésű, a (62c) mondatban ’eredmény’ jelentésű.

Ami az igetípusok és a nominalizált alakzatok viszonyát illeti, az alábbi szabályszerűségeket érdemes megemlíteni.

(a) Az igének nincs argumentumszerkezete: villámlik, havazik, fagy, virrad stb. Ide főleg az ún. meteorológiai igék tartoznak. Ezekből az igékből abban az esetben képezhető -ás/-és képzős főnév, ha a lexikonban nincs azonos jelentésű létező szó. Tehát van villámlás, havazás, olvadás, de nincs pirkadás, virradás, hajnalodás, mert van pirkadat, virradat, hajnal. A deverbális főnévnek nincs argumentumszerkezete, ilyet a bázisigétől nem is örökölhet.

(b) Az ágens vagy patiens alanyú tárgyatlan igék általában szabadon nominalizálhatók:

(63) a. Jánosnak a tegnapi ebéd után való kiabálása/nevetgélése/munkálkodása

b. János megbetegedése/felépülése/betegeskedése

(c) Az ágens alanyú és patiens tárgyú igékből termékenyen képezhető deverbális főnév:

(64) a. a rágcsálók elpusztítása

b. a levél megírása

A befejezett szemléletű (általában igekötős) igéből képzett -ás/-és képzős deverbális főnév általában ’komplex esemény’ jelentésű, míg a megfelelő folyamatos szemléletű (igekötő nélküli) igéből képzett főnév lehet ’komplex esemény’, ’egyszerű esemény’ és ’eredmény’ jelentésű.

(65) a. A rágcsálók elpusztítása három hetet vett igénybe.

b. A rágcsálók pusztítására hamarosan sor kerül.

c. Egyetlen öröme a pusztítás.

d. Vajon milyen mértékű a pusztítás?

A (65a,b) komplex eseményt, a (65c) egyszerű eseményt, a (65d) pedig eredményt jelöl.

A többi igetípushoz tartozó igéből már nem képezhetünk ilyen rendszerességgel deverbális főnevet. Az állapotigék esetében gyakran találunk más képzővel létrejött lexikalizálódott alakulatokat: szeretet, gyűlölet, tisztelet, félelem. Ezek közül egyik-másik lehet ’komplex esemény’ jelentésű. A szeretet főnév például ’komplex esemény’ jelentésű is lehet az alábbi szerkezetekben:

(66) a. a főnök feltétel nélküli szeretete

b. a hűtlen férjnek a félrelépése után való megbocsátó szeretete

A ’komplex esemény’ jelentés esetében a főnök, ill. a hűtlen férj a szeretet tárgya.

Az irányultságot kifejező predikátumok is általában könnyen nominalizálhatók, az igekötős változatok itt is ’komplex esemény’ jelentésűek:

(67) a. János Debrecenbe kerülése mindenkit meglepett.

b. János Debrecenből való elkerülése mindenkit meglepett.

A ’komplex esemény’ jelentés tehát az igejelentés és az ige argumentumszerkezetének ismeretében alapvetően megjósolható.

1.7. 6.7. Az -ó/-ő képzős deverbális főnevek

Az -ó/-ő képzős deverbális főnevek termékeny módon négyféle jelentésben jelentkeznek:²⁷

(68) a. sportoló, író, könyvelő

b. ásó, véső, evező

c. lottózó, söröző, falatozó

d. találkozó, vetélkedő, esküvő

Ezek a főnevek négy fő kategóriába sorolhatók attól függően, hogy jelentésük hogyan viszonyul a képzés bemenetéül szolgáló ige jelentéséhez. A (68a) a cselekvőt, a (68b) az eszközt, a (68c) a helyszínt, végül a (68d) az eseményt jelöli. Ezek közül az utolsó típus nem termékeny képzés eredménye.

Az első típusban (amikor a képzett főnév a cselekvőt jelöli) elsődlegesen a cselekvések eseti végrehajtójáról van szó és csak másodlagosan foglalkozásnévről. A foglalkozásnév az eseti cselekvőt jelölő főnévből intézményesülés révén jön létre. A bázisige lehet tárgyas vagy tárgyatlan ige.

(69) a. ennek az ügynek a felügyelője → felügyelő

b. ennek a levélnek az írója → író

c. gyerekeinek a szurkolója → szurkoló

A foglalkozásnév mindig speciálisabb jelentésű, mint az eseti végrehajtót jelentő cselekvőnév.

A tárgyatlan igéből képzett főnevek a képzés eredményeképpen elveszítik a bázisige argumentumszerkezetét. A bázisige alanyi argumentumának maga a képzett főnév jelentése felel meg. A főnév környezetében argumentum nem jelenhet meg.

Igekötős igékből képzett cselekvőnév általában csak a cselekvés eseti végrehajtóját jelölheti: vminek a kiagyalója, vminek a felrobbantója, vminek a felaprítója, kiabáló. Tárgyatlan bázisige esetében az alanyi argumentumot a képzett főnév képviseli: kiabáló–aki kiabál. Tárgyas bázisige esetében a tárgyi argumentum birtokos funkciót kap, ennek az argumentumnak általában kötelező megjelennie:

(70) a. *a kiagyaló

b. az ördögi terv kiagyalója

(71) a. *a felrobbantó

b. a viadukt felrobbantója

A cselekvés eszközét jelölő főnevet termékeny módon csak tárgyas igéből képezhetünk. Tehát míg a (72a) alatti főnevek egyedi képzés eredményeinek tekintendők, a (72b) alattiak termékeny képzés révén jöttek létre.

(72) a. evező, kereplő, törölköző

b. ásó, véső, fúró

A ’eszközt’ jelentő fakultatív argumentumot tartalmazó tárgyas igéből képzett főnév jelentése a cselekvés eszköz-argumentumának feleltethető meg: vki ás vmit vmivel, vki vés vmit vmivel, vki fúr vmit vmivel. A főnévben a cselekvés tipikus eszköze fejeződik ki. Ezek a főnevek is lehetnek komplex esemény jelentésűek.

(73) a. ^??a keverő

b. a massza keverője

A (73b)-ben a massza a keverő tárgyi argumentuma.

A cselekvés helyét jelentő főnevek (lottózó, söröző, napozó, fertőtlenítő, vizsgáló) ugyan nyitott osztályt alkotnak, mégsem lehet őket előre jelezhető módon képezni. Szabályalapú képzés helyett itt valószínűleg inkább analógiás képzésről van szó. Az ebbe a csoportba tartozó képzett főnevek elvesztik a bázisige argumentumszerkezetét. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a birtokos megjelenése a képzett főnév mellett nem jelent feltétlenül argumentum–predikátum viszonyt:

(74) a. a terhes nők vizsgálója

b. az osztályvezető főorvos vizsgálója

Amíg a (74a) még értelmezhető úgy, hogy ’az a hely, ahol a terhes nőket vizsgálják’, vagyis a ’terhes nők’ lehetne tárgyi argumentum, de hogy mégsem az, azt az bizonyítja, hogy ez az értelmezés felülbírálható. A (74b) nyilván azt a helyet jelenti, ahol az osztályvezető főorvos szokta a betegeket vizsgálni.

Szemantikailag tehát az -ó/-ő képzős főnevek közül a személyt, ill. az eszközt jelentők a termékenyek.

1.8. 6.8. A főnévi szóösszetételek²⁸

A főnévi összetételek szemantikai vizsgálatakor a termékeny esetekre szorítkozunk, tehát azokra az esetekre, amikor az összetétel jelentése előre jelezhető. Ezek közé tartoznak azok a deverbális alaptagú főnévi összetételek, amelyekben az előtag valamilyen értelemben a deverbális főnév valamelyik argumentumát köti le. Szemantikailag termékeny azonban néhány főnév + főnév és főnév + melléknév típusú összetétel is.

1.8.1. 6.8.1. A deverbális alaptagú főnévi összetételek

Az igéből -ás/-és képzővel képzett főnév bizonyos feltételek mellett, mint azt a 6.6. pontban láttuk, örökölheti a bázisige argumentumszerkezetét. Ilyen esetben valamilyen értelemben az összetételi előtag kielégítheti az alaptag valamelyik argumentumát. Az előtag azonban több okból nem lehet szintaktikai funkciójú argumentum.

1. 
   (a) Az előtag szintaktikailag nem aktív, nem lehet utalni rá és nem módosítható, márpedig szintaktikai szerkezetben egy vonzatot képviselő elem szabadon módosítható, ellátható determinánssal és egy ilyen elemre vissza lehet utalni. L. a (75a,b,c) példákat.
   
2. 
   (b) Ha egy deverbális alaptagú szóösszetétel előtagja alanyi vagy tárgyi vonzata lenne az alaptagnak, akkor ezeknek a vonzatoknak nem összetételi előtagként is elő kellene fordulniuk. Márpedig a deverbális főnév mellett lehetséges a birtokos és az obliquusi vonzat, de nem lehetséges sem az alanyi, sem pedig a tárgyi vonzat. L. a (76a,b,c,d) példákat.
   
3. 
   (c) Egy szintaktikai vonzat lekötése nem jelentheti azt, hogy a régens (jelen esetben a deverbális főnév) elveszíti komplex esemény jelentését. Márpedig az összetételeknek az egyszerű eseményekre jellemző tulajdonságaik vannak, például általában többesíthetők (favágásai, tévénézései, házépítései) és nem használhatók a való elemmel (*János ebéd után való favágása), ami kizárja a szintaktikai értelemben vett argumentum–predikátum viszonyt az elő- és az utótag között. L. a (77a,b) példákat.
   

(75) a. *A levélírás elég sokáig tartott, de most már postára is adtam (azt = a levelet).

b. *Az érdekes újságolvasás (= az érdekes újság olvasása) az egész estémet igénybe vette.

c. A szép levél olvasása Péternek nagy örömöt okozott. Felesége is többször elolvasta (azt).

(76) a. A könyv olvasása nagy örömöt okoz.

b. A férfi megoperálása nem volt egyszerű.

c. *A könyvet olvasás nagy örömöt okoz.

d. *A diákok sikeresen szereplésnek örülök.

(77) a. János favágásból él.²⁹

b. Ez volt a hét favágása.

A (75a) azt mutatja, hogy előtagra nem utalhatunk vissza, a (75b) pedig azt, hogy előtag nem módosítható. Az (76a)-ban a ’könyv’ és az ’olvasás’ között birtokviszonyt látunk, s ugyanez vonatkozik a (76b) példában a ’férfi’ és a ’megoperálás’ közötti viszonyra. A (76c)-ből és a (76d)-ből látható, hogy a deverbális főnév mellett nem állhat tárgyi, ill. alanyi vonzat. Végül a (77a,b) egyértelműen jelzi, hogy a ’favágás’ nem ’komplex esemény’ jelentésű, tehát elemei között nem állhat fenn szintaktikai viszony.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a favágás azt jelenti, hogy a fát vágjuk, mint ahogy a gyermeksírás is azt jelenti, hogy a gyermek sír. Láttuk, hogy a favágásban a fa nem lehet szintaktikai értelemben vett tárgyi argumentuma a vágásnak, mint ahogy a gyermeksírásban sem lehet a gyermek szintaktikai értelemben vett alanyi argumentuma a sírásnak. A szemantikai viszonyok viszont egyértelműek. Ezért szintaktikai argumentumok helyett szemantikai argumentumokról fogunk beszélni, és azt fogjuk mondani, hogy a favágás összetett szóban az előtag téma szerepű szemantikai argumentuma az utótagnak, a gyermeksírás összetett szóban pedig az előtag aktor (nem tipikus ágens) szerepű szemantikai argumentuma az utótagnak.³⁰ A szemantikai argumentumviszonynak köszönhetően ezekben az esetekben az összetett szó jelentése kompozicionális és előre jelezhető.

Nézzük meg most, hogy milyen típusú előtagok esetében beszélhetünk szemantikai argumentumról.

(a) Az előtag téma vagy aktor szerepű, a szintaktikai alanynak megfelelő szemantikai argumentum. A deverbális utótag bázisa tárgyatlan ige. Például:

(78) a. gyermeksírás, gyermeknevetés

b. libagágogás, kutyaugatás, macskanyávogás, légyzümmögés

c. hóesés, ködszitálás, napsütés, földrengés

d. rózsanyílás, orgonavirágzás, gyümölcsérés, lombhullás

e. harangzúgás, motorzúgás

Mindezekben az esetekben az összetett szó visszavezethető olyan mondatra, amelyben az előtagnak megfelelő szó alanyként jelenik meg.

(79) a. gyermeknevetés – a gyermek nevetése – a gyermek nevet

b. kutyaugatás – a kutya ugatása – a kutya ugat

c. ködszitálás – a köd szitálása – a köd szitál

d. orgonavirágzás – az orgona virágzása – az orgona virágzik

e. harangzúgás – a harang zúgása – a harang zúg

Az (78a–e) összetett szavak ’esemény’ jelentésűek: a gyermeknevetés/ kutyaugatás/ ködszitálás/orgonavirágzás/harangzúgás kezdődhet, tarthat és befejeződhet. Nem ’esemény’ jelentésűek ezzel szemben az alábbi összetett szavak:

(80) darázscsípés, kutyaharapás, macskakarmolás, kígyómarás

A darázscsípés nem az egy darázs csíp szerkezettel van korrelatív viszonyban, hanem a megcsíp vkit a darázs szerkezettel. Hasonlóképpen megharap vkit a kutya, megmar vkit a kígyó, megkarmol vkit a macska. Itt tehát perfektív igekötővel ellátott igei szerkezettel van kapcsolatban az összetétel. A perfektív igekötőnek köszönhető a (80) alatti összetett szavak ’eredmény’ jelentésűek: a darázscsípés nem kezdődhet, nem tarthat és nem fejeződhet be, de a ’megcsíp’-nek lehet eredménye. Ezekben az esetekben is aktor szerepű szemantikai argumentum az összetett szó előtagja.

(b) Az előtag téma, patiens vagy eredmény jelentésű, a szintaktikai tárgynak megfelelő szemantikai argumentum. A deverbális utótag bázisa tárgyas ige. Például:

(81) a. levélírás, újságolvasás, labdadobás, ebédfőzés

b. kormányátalakítás, fakitermelés, csontátültetés, árleszállítás

Az (81a) példákban a deverbális alaptagot igekötőtlen igéből, az (81b) példákban igekötős igékből képeztük. Az alanyi argumentumnak megfelelő szemantikai argumentum ilyen összetételben nem szerepelhet. Az alanyi argumentum birtokosként azonban megjelenhet: a kormány árleszállítása, Péter levélírása.

A tárgyas, ill. tárgyatlan igéből képzett alaptag közötti szemantikai különbség világosan kitűnik az alábbi példákból.

(82) a. árcsökkenés, árdrágulás, árkiegyenlítődés

b. árcsökkentés, árdrágítás, árkiegyenlítés

Az (82a) példákban az előtagot természetszerűleg alanyi argumentumnak megfelelő szemantikai argumentumként értelmezzük, az (82b) példákban pedig tárgyi argumentumnak megfelelő szemantikai argumentumként.

Mindkét tárgyalt esetben az összetett szó jelentése levezethető az összetett szóban meglévő szintaktikai és szemantikai viszonyok és az összetételi tagok jelentésének ismeretében.

1.8.2. 6.8.2. A nem deverbális fejű főnévi összetételek

A főnév + főnév összetételi minta morfotaktikailag termékeny, ami azt jelenti, hogy a minta alapján új összetétel képezhető: adókártya, árvadász, atomsorompó, bankautomata, drótposta, határdugó, olajezredes, sikerdíj, távmunka, ufómese stb. Ezeknek az összetett szavaknak a jelentése azonban általában nem jelezhető előre, az összetételi minta tehát szemantikailag nem tekinthető minden esetben termékenynek.³¹ Az alábbiakban néhány olyan esetet mutatunk be, ahol a főnév + főnév összetételi minta szemantikailag is termékenynek tekinthető.³²

1. 
   (a) Ha az N₁ + N₂ típusú összetétel előtagja anyagnév, az utótag pedig artefaktum jelentésű, akkor az összetett szó jelentése: az N₂ az N₁-ből készült. Például: favilla, rézfazék, bádogfedél, ezüstóra, betonelem, üvegkalitka.
   
2. 
   (b) Ha az N₁ + N₂ típusú összetétel előtagja konkrét főnév és N₂ tárolóhely, akkor az összetett szó jelentése: az N₂ arra szolgál, hogy benne N₁-et tartsanak. Például: jégverem, víztározó, nyúlketrec, disznóól, lóistálló, fegyverraktár.
   
3. 
   (c) Ha ugyanilyen szerkezetű összetétel esetében N₁ konkrét főnév és N₂ halmazt jelöl, akkor az összetett szó jelentése: az N₂ N₁-ekből álló halmaz. Például: lánycsapat, gyermeksereg, juhnyáj, villasor, kőkupac, homokdomb.
   
4. 
   (d) Amikor az N₁ + N₂ típusú összetett szóban N₁ és N₂ konkrét főnév, és N₂ lexikailag ’vminek a része’-ként jellemezhető, akkor az összetett szó jelentése: az N₂ az N₁ része. Például: konyhaablak, garázsajtó, háztető, nadrágzseb, autókormány, biciklikerék, inggallér.
   
5. 
   (e) Amikor N₁ anyagnév és N₂ vminek az alakja, akkor az összetett szó jelentése: az N₁-ből álló N₂ alakú képződmény. Például ha N₁ folyadék neve és N₂ csepp, akkor az összetett szó jelentése: az N₁-ből egy csepp. Például: borcsepp, vízcsepp, esőcsepp, olajcsepp, izzadságcsepp. Hasonlóképpen ha N₁ porszerű anyag és N₂ felhő, akkor az összetett szó jelentése: N₁-ből képződött felhő. Például: porfelhő, homokfelhő, füstfelhő, atomfelhő.
   

A melléknév + főnév típusú összetétel sohasem lehet szemantikailag termékeny. Ennek oka egyszerű: ez az összetételi típus szabad szószerkezetnek felel meg, az összetett szó és a szabad szószerkezet csak abban az esetben különböztethető meg egymástól, ha az előbbi lexikalizálódott. Ez általában is áll: ha egy nyelvben az X + Y szabad szószerkezet meg összetett szó is lehet, akkor az X + Y csak abban az esetben tekinthető összetételnek, ha előre nem jelezhető jelentéselemeket vett fel, ha jelentése nem kompozicionális.

Szemantikailag termékeny összetételekkel néhány más típusú összetételi minta esetében is találkozhatunk. A főnév + melléknév összetételi típus esetében szemantikailag termékeny az összetétel, ha az előtag konkrét főnév, az utótag pedig színnév. Ebben az esetben az összetett szó jelentése: a színnév által jelölt szín olyan, mint az előtag színe. Például: aranysárga, bazaltszürke, tengerzöld, hollófekete, fűzöld, rézvörös.

A nem deverbális alaptagú összetételi minták szemantikai termékenysége láthatóan eléggé korlátozott.

1.9. 6.9. Összefoglalás

A főnév a legtágabb értelemben valamilyen entitást jelöl. A főnév hagyományos meghatározása szerint a főnevek kategóriája a szavaknak az az osztálya, amely személyt, élőlényt, helyet vagy dolgot jelent. Ez a meghatározás azonban többek között azért nem adekvát, mert nem fedi az ásás, olvasás, megoperálás, felszólalás típusú deverbális főneveket, amelyek cselekvést jelölnek. Az azonban fennáll, hogy ha egy szó személyt, élőlényt, helyet vagy dolgot jelöl, akkor főnév. A főnév kategóriája formai tulajdonságok alapján egyértelműen meghatározható. Így például a főnév melléknévvel módosítható, határozószóval azonban nem; a főnév lehet határozott vagy határozatlan, specifikus vagy nem specifikus, ami sem a melléknév, sem pedig az ige esetében nem lehetséges; esetragokat csak főnév vagy főnévként használt melléknév, ill. főnevet helyettesítő névmás kaphat.

A főnév alosztályai közül hármat érdemes szemantikailag közelebbről szemügyre venni: a megszámlálható köznevek, az anyagnevek és a tulajdonnevek osztályát.

A megszámlálható köznevekkel kapcsolatban a specifikusság és a határozottság kategóriáit, a generikus és egyedi olvasat problémáját és az élő–élettelen oppozíciót vizsgáltuk meg.

A specifikusság és a határozottság két egymással összefüggő kategória. A határozott főnévi szerkezet csak specifikus lehet, a határozatlan viszont lehet specifikus is, meg nem specifikus is. A generikus olvasat is kifejezhető mind specifikus, mind pedig nem specifikus jelentésű főnévi szerkezettel. A specifikusság a határozottságnál szorosabban kapcsolódik a grammatikához. A határozottság a specifikusággal szemben összefügg a mondat téma–réma tagolásával: az ismert információt általában határozott, az új információt határozatlan főnévi szerkezettel fejezzük ki. Ezenkívül a határozottság a mondat igéjének (predikátumának) lexikai jellemzésétől is függ, a specifikusság viszont ezt csak ritkán teszi.

A generikus olvasat problémáját éppen csak hogy érintettük. A főnévi szerkezetek egy részének lehet mind egyedi, mind pedig generikus olvasata. Az utóbbi esetében a főnév gyakran fajtát jelöl. A generikus olvasat lehetőségét ezért fajtajelölő predikátumok segítségével tesztelhetjük (pl. kihalt, elterjedt, ritka, szapora).

Az élő–élettelen oppozíció a magyarban bináris: egyes igék (pl. eszik, táplálkozik, iszik, lélegzik) élő, mások (pl. világít, fénylik, hullik, esik, törik) élettelen alanyt kívánnak. Vannak azonban olyan nyelvek is, amelyekben hármas felosztást találunk: az ember élőbb az állatnál, tehát ember:állat:élettelen. Tipológiai megfigyelések azt mutatják, hogy az élő–élettelen kategória hierarchiát alkot, amelyben az 1. vagy a 2. személy élőbb a 3. személynél, a 3. személy élőbb az ’ember’ általános kategóriájánál, és az ember élőbb az állatnál. Ez a hierarchia több nyelvben (így pl. a krí indián nyelvben) a morfok mondatbeli sorrendjét is meghatározza. Azt is láttuk, hogy az élő-élettelen kategória nem feltétlenül felel meg a biológiai értelemben vett élő–élettelen kategóriáknak.

Az anyagnév a megszámlálható köznévtől, az egyedi névtől többek között abban különbözik, hogy nem többesíthető. Ez azonban nemcsak az anyagnevek tulajdonsága, hanem a gyűjtőneveké is. Ezenkívül az elvont főnevek körében is megtaláljuk az egyedi név–anyagnév oppozíciónak megfelelő oppozíciót: egyedi név az ügy, szám, erény, igazság, nem egyedi név a tudás, álmatlanság, szerencse, gyász. Az anyagnevek szemantikai elemzése több problémát vet fel. Ezek közül az egyik azzal függ össze, hogy hogyan lehet szemantikailag az anyagnév predikatív és nem predikatív használatát közös nevezőre hozni. Ennek a problémának a megoldására az irodalomban háromféle módszert találunk: a duális módszert, az individuum- és a predikátum-módszert. Megállapítottuk, hogy a három módszer közül az individuum-módszer tűnik legadekvátabbnak. Az anyagnevek referenciális tulajdonságaival kapcsolatban megemlítettük, hogy az anyagnév kumulatív referenciájú.

A tulajonnevek vizsgálhatók filozófiai/logikai és nyelvészeti szempontból. A tulajdonnév vonatkozásának problémája tipikusan filozófiai–logikai kérdés. Láttuk, hogy az a feltevés, mely szerint a tulajdonnév jelentése azonos annak vonatkozásával, nem tartható. A logikában általánosan elfogadott felfogás szerint a tulajdonnév jelentése leginkább egy kvantorként értelmezett predikátum formájában adható meg. A nyelvészt azonban nem ez a kérdés érdekli elsősorban. A strukturális szemantika szempontjából a tulajdonnév köznevesülésének, a tulajdonnév különböző kontextusokban való használatának leírása jelenti az igazi kihívást.

A fejezet utolsó három pontjában a főnév morfoszemantikájának területéről mutatunk be példákat. A morfoszemantika a morfológia és a szemantika kapcsolatát vizsgálja. Ebben a fejezetben három morfoszemantikai kérdést tárgyaltunk: az -ás/-és és az -ó/-ő képzős deverbális főnevek jelentéstani szempontjait, valamint a főnévi összetételek jelentésének előrejelezhetőségének problémáját.

Az -ás/-és képzős deverbális főnevek jelentésének vizsgálata többek között azért érdemel figyelmet, mert ezek a főnevek örökölhetik a bázisige argumentumszerkezetét, s ebben az esetben argumentumaik megjelenhetnek környezetükben. Az -ás/-és deverbális főnév három jelentését különböztettük meg: a ’komplex esemény’, az ’egyszerű esemény’ és az ’eredmény’ jelentést. A ’komplex esemény’ jelentésű deverbális főnévnek van mind argumentum-, mind pedig eseményszerkezete, az ’egyszerű esemény’ jelentésűnek csak eseményszerkezete van, az ’eredmény’ jelentésűnek pedig nincs sem argumentum-, sem pedig eseményszerkezete.

Az -ó/-ő képzős főnevek négyféle jelentésben fordulnak elő: lehet (a) foglalkozásnév, (b) eszköz, (c) hely és (d) esemény neve. A (d) jelentés egyértelműen nem termékeny képzés eredménye. A (c) jelentéssel alkothatunk ugyan új szavakat, ezt azonban nem tekinthetjük szabályalapú képzésnek. Az új szavak analógiás képzés eredményeként jönnek létre. Tárgyatlan ige esetében mind az (a), mind pedig a (b) jelentésű főnév elveszti argumentumszerkezetét, a bázisige alanyi argumentuma a főnév jelentésévé válik. Tárgyatlan bázisige esetében viszont a főnév megtarthatja tárgyi argumentumát.

A főnévi összetételek vizsgálatánál arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen esetekben lehet az összetett szó jelentését előre jelezni. A deverbális alaptagú összetételek esetében, amennyiben az előtag az alaptag valamelyik szemantikai értelemben vett argumentumaként értelmezhető, az összetett szó jelentése kompozicionális. Ez az eset akkor áll elő, amikor a bázisige nem ágens szerepű argumentumot kívánó tárgyatlan ige (vö. légyzümmögés, lombhullás), vagy amikor a bázisige tárgyas ige. Az utóbbi esetben az összetett szó előtagja csak a bázisige szemantikai értelemben vett tárgya lehet (vö. levélírás, újságolvasás). Nehezebb dolgunk van a nem deverbális alaptagú összetételek esetében. Az N₁ + N₂ típusú összetett szavak között néhány altípust különítettünk el, amelyek esetében lehetséges az összetett szó jelentésének levezetése. Megállapítottuk, hogy a nem deverbális alaptagú összetételi minták szemantikai termékenysége viszonylag korlátozott.