1. a számviteli információs rendszer

A számviteli rendszer fő célja és feladata:

A gazdaság szereplőinek (külső és belső) információkkal való ellátása.

A múlt automatikus ellenőrzés melletti dokumentálása a jelen és jövő céljaira.

A gazdaság szereplői (információt igénylők):

Belső	Külső vállalkozás	Külső szervezetek
Tulajdonosok	Potenciális befektetők	Állam, Kormány
Vezetők	Hitelezők	Önkormányzat
Munkavállalók	Vevők	Hatóságok, adóhivatal stb.
	Szállítók	Háztartások

Az érdekhordozói döntést megalapozó információk (pl.):

• 
  a vállalkozás vagyoni, jövedelmezőségi és pénzügyi helyzete,
  
• 
  saját tőke alakulása és hatékonysága, a tőkeszerkezet,
  
• 
  realizált eredmény, felosztható nyereség,
  
• 
  pénzügyi helyzet alakulása stb.
  

A számviteli rendszer jellemzői

• 
  A valós és igaz filozófia elfogadása (megbízható és valós módosítással).
  
• 
  Törvényszintű, átfogó szabályozás alapvetően a beszámolóra irányulóan.
  
• 
  Piackonform információk képzése.
  
• 
  A vállalkozással ténylegesen vagy potenciálisan kapcsolatba kerülő érdekhordozók (partnerek) számára megbízható információk nyújtása, döntéseik megalapozásához.
  
• 
  A megbízhatóság hitelesítése, nyilvánosságra hozatali és közzétételi követelmény.
  

A piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően döntéseik megalapozása érdekében mind a vállalkozások, mind a nem nyereség-orientált szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról alapvetően a múltbeli adatokon alapuló, objektív információk álljanak rendelkezésre. Ezt a célt szolgálja a 2000. évi C. törvény a számvitelről.

A törvény – a nemzetközi számviteli elvekkel egyre inkább összhangban lévő – olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható a törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeli terveiről.

A törvény meghatározza a törvény hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. (A törvény 3. §-ában számos fogalmat definiál.)

A törvény hatálya kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek. A törvény hatálya alá tartozik a gazdálkodó. (A törvény hatálya nem terjed ki az egyéni vállalkozóra, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra.)

1. 
   A gazdálkodó: a vállalkozó, az államháztartás szervezetei, az egyéb szervezet, a Magyar Nemzeti Bank, továbbá az általuk, illetve a természetes személy által alapított egészségügyi, szociális és oktatási intézmény;
   
2. 
   A vállalkozó: minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez, ideértve a hitelintézetet, a pénzügyi vállalkozást, a befektetési vállalkozást és a biztosítóintézetet is, továbbá az egyesülés, a vízitársulat, az erdőbirtokossági társulat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, de nem tartozik a 3. és 4. pontban felsoroltak közé;
   
3. 
   Az államháztartás szervezetei: azok a szervezetek, amelyeket az államháztartási törvény alapján az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabály ilyennek minősít;
   
4. 
   Az egyéb szervezeteket a Számv. tv. tételesen felsorolja, beszámoló és könyvvezetési szempontból egyszerűsítési lehetőséggel élhetnek.