Ajtay-horváth magda a szecesszió stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában



Yüklə 1,73 Mb.
səhifə8/49
tarix25.11.2017
ölçüsü1,73 Mb.
#32909
1   ...   4   5   6   7   8   9   10   11   ...   49

3.5. A viktoriánus hétköznapok


Viktória Anglia leghosszabb ideig hatalmon lévő királynője, érthető tehát, hogy uralkodását nem lehet egyetlen periódusként kezelni, annál inkább nem, mivel ezidő alatt Anglia a világon addig soha nem tapasztalt ütemben iparosodott, s ennek megfelelően jelentős politikai változásokat élt át, amely az állam és az egyén viszonyának megváltozását eredményezte. A politikai változások sorában a fordulópontot a hatvanas évek hozták (the decade of transtition), amikor a városi munkásság a demokratizálódási folyamat jelentős momentu­maként elnyeri választójogát.

A robbanásszerűen fejlődő ipar rövid időn belül hatalmas tömegeket vonzott a városokba, ami a korszak egyik legsúlyosabb és mindvégig megoldatlan problémáját eredményezte: a lakáskérdést, s ennek függvényeként a szociális gondok egész sorát. Ekkor alakulnak ki a nagyvárosokban az esztétikátlanságuk és egészségtelenségükről hírhedt munkás nyomor­negyedek. A korszak kezdetén gyakorlatilag semmiféle városfejlesztés nem létezett, sőt 1851-ig a nyolcnál több ablakos épületekre ablakadót is kivetettek. Nem véletlen, hogy az 1851-es londoni világkiállításon Albert herceg saját maga egy munkáscsalád számára tervezett modell-házat állít ki, melynek gyakorlati megvalósulása nyilván sokáig illúzió marad a tömegek körében. A városmag körüli egészségtelen zsúfoltság ellenreakciójaként jönnek létre az elővárosok vagy kertvárosok, ahova a kishivatalnok, a középosztály alsó rétegeinek képviselői kimenekülnek, ezáltal is nyilvánvalóvá téve a munkásoktól való elkülönülésüket. Ebből a korból s ebből a középosztálybéli elkülönülési vágyból fogant az a jellegzetesen angol gyakorlat is, mely szerint a háznak nem számot, hanem külön nevet adtak. A kertvárosok gyors fejlődését a vasút fejlesztése is elősegítette. 1883-ban az “olcsó vonatok törvénye” (The Cheap Train Act) hivatalosan is támogatta a lakosság gyors közlekedését. Az intézkedésekre nyilván nem szociális, hanem elsősorban gazdasági megfontolásokból került sor.

A városi lakosság élelmiszerellátása komoly gondot okozott még a század közepén is. A nagyvárosokban nem volt ritka az éhezés sem, a vidék képtelen volt a hirtelen megnö­vekedett városokat megfelelő mennyiségű élelmiszerrel ellátni, nem volt ritka az olyan eset sem, amikor zsúfolt városi sorházak pincéjében háziállatokat tartottak. Az élelmiszerek hamisítása olyan méreteket öltött, hogy 1860-ban a Parlament törvényes lépéseket tett ellene. A technikai fejlődés az élelmiszerek minőségét és az étkezési szokásokat is megváltoztatta, a közlekedés gyorsulása lehetővé tette az élelmiszerimportot, amire Anglia ezidőtájt igencsak rászorult. 1880-tól a tartósítás korszerű formájára, a fagyasztásra is van példa: ekkor érkezik az első rakomány fagyasztott hús Ausztráliából. Ekkor válik az ötórai teázás rituáléja általánossá és terjed el a pub (public house) intézménye, amely a szegényebb rétegek életében olyan szocializációs szerepet tölt be, mint a klub az arisztokrácia és nagypolgárság körében.

A korszak, minden árnyoldalának ellenére is, a gazdasági hatékonyság növekedésének ideje, amely az átlagember életében az anyagi feltételek javulását és ezzel párhuzamosan a szabadidő növekedését eredményezte. Az első angol teázók létrejötte (1894. szept 20. Lyons teázó a Piccadillyn) is a szabadidő kulturált eltöltésének igényét jelezte.


3.6. Ipari civilizáció és politika


A szárazföldi közlekedés fejlesztése feltétele, de következménye is volt az ipari expanziónak. A viktoriánus korszak elején Anglia már egy olyan szintű kapitalizmust örökölt, ami már túl volt a szabad verseny individualisztikus szakaszán. A gazdaságba bevezetett technikai újítások száma mennyiségileg 1832,Viktória trónra lépése előtt több volt, mint 1832 és 1850 között. A kor lényege az új technikák és technológiák általánossá tételében, széles körben való elterjesztésében állott (Chapman 1986). A gőzgép kiterjedt hasznosításának következtében 1830 és 1850 között az export értékét tekintve megduplázódott, a textilipar pedig valóságos forradalmat élt át. A nyomdák kapacitását is látványosan megnövelte a gőz működtette nyomdagépek elterjedése. 1814-ben először a Timest kezdték ilyen korszerű technikával nyomtatni, majd a század negyvenes éveitől a könyvnyomtatásban is széles körben alkalmazták.

A vasúthálózat szinte eszelős gyorsasággal történő fejlesztése az ipartelepítést nagymértékben megkönnyítette, lehetővé tette egyúttal a munkaerő gyors átcsoportosítását is. A vasút szimbolikus, szinte mágikus erőként jelenik meg a szépirodalomban is, hiszen egy teljesen újfajta mentalitást és életformát határozott meg (Dreiser 1900). A kor embere a távolságok csökkenését, a tér és idő összezsugorodását tapasztalhatta, olyan országrészekre juthatott el könnyűszerrel, ahova vonat nélkül aligha. A vonat pontos menetrendhez igazodott, ezáltal fegyelmezve az emberek időérzékét. A vasútépítés, lévén teljesen magánkézen még minden racionalizált tervezést nélkülözött, s a különböző cégek között olyan őrült verseny folyt, ami gyakran két nagy város között párhuzamosan megépített vasútvonalakat eredményezett (Chapman 1868). A vasúttelepítés a 19. század negyvenes éveiben érte el csúcspontját s a parlament azon kísérletei, hogy a vasútépítést állami felügyelőség alá vonják, még hosszú ideig kudarcot vallottak. 1848-ban Anglia vasútvonala elérte az ötezer mérföldet (= 8.045 km).

A vasút és az iparosodás gyors ütemű fejlődése, az egészségtelen nyomornegyedek kialakulása az ember addig sosem tapasztalt elidegenedését eredményezte. A rendkívül hosszú munkaidő (gyakran tizenkilenc órás), a munkás-érdekképviselet hiánya és az olcsó gyermek­munkaerő kizsákmányolása jellemezte a korszak első szakaszát. A gyermek­mun­kaerő ember­telen kihasználása ébresztette rá a nemzeti tudatot a kor visszásságaira először, s a tizennyolc év alattiak munkaidejének korlátozása (1833) volt az első olyan intézkedés, amelyben az állam a munkaadó és munkavállaló viszonyának szabályozására tesz kísérletet.

A hirtelen megnövekedett városok egészségügyi helyzete a megoldatlan ivóvíz- és szennyvízproblémák miatt katasztrofális volt. Londonnak 1860-ig nem volt semmiféle kiépített szennyvízcsatorna-rendszere, s a Temze annyira szennyezett volt, hogy a képviselők nyári időszakban a parlament teraszát nem használhatták a bűz miatt. (Chapman 1986). A vízhiány következtében tomboltak a járványok, a szegénynegyedekben nagy volt a halan­dóság, különösen a gyermekek körében. 1848-ban az egészségügyi állapotok javítása céljából a helyi hatóságoknak alárendelt közegészségügyi testületek (Public Health Board) felállítását rendelte el a parlament.

A pozitív intézkedéseket általában nem humanitárius, hanem utilitarista meggondolások alapján lehetett a törvényhozáson keresztülvinni, s az ember is elsősorban munkaereje miatt vált értékessé. Mindezek a lépések és számos mások is azt példázzák, hogy a viktoriánus Anglia történetét politikai szempontból egyrészt az egyén iránti felelősség növekedése jellemzi, másrészt pedig az egyéni és kollektív politikai képviseletért folytatott harc.

Ez az időszak ugyanakkor a növekvő hatalmú középosztály kora, akik gazdasági erejűkhöz méltó politikai hatalmat is követlenek. A korszak többször bebizonyította azt, hogy gazdasági, polgári nyomással a törvényhozás befolyásolható, s a parlamentben az alsóháznak van már döntő szava. A munkásrétegek anyagi és számbeli erősödésével együtt járt az alanyi jogon biztosított politikai szavazójog megszerzését célzó mozgalmak erősödése. Ilyen össze­függésben az 1836-ban induló William Lovett neve által fémjelzett Chartista mozgalmat kell megemlítenünk, amely demokratikus eszméit fokozatosan reformok útján próbálta megvalósítani.

A szakszervezeti mozgalmak erősödése szintén jellemzője volt a kornak. A szakszervezetek, melyek már országos, egységes fórumokba tömörültek, egyre inkább olyan erőt képviseltek, amely az iparra és közvetve a törvényhozásra is befolyást gyakorolt. (A századfordulón a szakszervezeti tagok száma meghaladta a kétmilliót, a hatvanas évek elejétől minden nagykorú férfi polgár szavazati jogát törvény szavatolta.) Az 1871-es Párizsi Kommün és az erősödő francia szocialista mozgalmak, valamint a Londonba menekült Karl Marx hatására1881-ben megalakult a Demokratikus Federáció, s 1893-ban a Független Munkáspárt (Independent Labour Party) is, ami a munkások politikai erejének növekedő szerepét jelezte. A szocialista mozgalmat jórészt az idealizmus és az anarchikus gondolatok jellemezték. Az idealizmust képviselő vonulatba tartozik az 1884-ben létrehozott Fábiánus Társaság (Fabian Society), melynek képviselői az intellektusba vetett hittel, személyiségformáló apró lépések révén képzelték el a társadalmi reformot. Legismertebb képviselői Sidney Webb és Bernard Shaw.


Yüklə 1,73 Mb.

Dostları ilə paylaş:
1   ...   4   5   6   7   8   9   10   11   ...   49




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©muhaz.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

gir | qeydiyyatdan keç
    Ana səhifə


yükləyin