5. Orbán Balázs: Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból. I-VI. Pest-Budapest. 1868-1873. I. 135.
6. Budapesti Hadtörténeti Intézet, Térképtár - I. katonai felmérés. Erdély. Jelz.: B IXa 1123. 145. térképlap.
7. A Sóvidék őskori leleteinek első és mai napig utolsó összegyűjtése Roska Márton: Erdély régészeti repertóriuma. I. Őskor. Kolozsvár. 1942. c. művében helységekre lebontva található. A Hargita megyei múzeumokban található fémleletek hiányos bemutatása: V. Crişan: Obiecte din cupru si bronz aflate în colecţiile muzeelor din judeţul Harghita. Acta Musei Napocensis 26-30 (1989-1993). I. 239-250. Legutóbb Ferenczi István kísérelte meg a kérdés összefoglalását. Ld. Vázlatok Sóvidék régmúltjának ismeretéhez (II.). Hazanéző 1999/2. 4-6.
8. A kőzettani vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a kőeszközök zöme kvarcitos homokkőből metamorfózis hatására átalakult kvarcitból készült, ami köztudottan a kőeszköz-készítés egyik legjobb alapanyaga. A vékonycsiszolatos vizsgálatot az ELTE Természettudományi Karának Kőzettan-geokémia Tanszékén Serfőző Antal készítette el. Munkájáért ezúton mondok köszönetet.
9. A Parajdi Múzeum tárlatában látható két kőbalta közül a teljesen ép, csiszolt kőbalta recens hamisítványnak tűnik. Erre a balta aránytalansága és a kezdetben rossz helyre indított átfúrás nyoma utal, amely gyanúsan modern eszköztől származik. Ezen kívül a balta csiszolása is gyanút keltő. A kérdés eldöntéséhez alaposabb terepi kutatásnak kell megvizsgálnia a parajdi Malomhegy területét, ahonnan a leletek többsége állítólag származik. Csak ennek fényében lehet komolyabb következtéseket levonni a hamisnak tűnő kőbalta, illetve a szóbeszéd tárgyát képező más kőbalták településtörténeti valóságáról.
10. K. Horedt: Die Wietenbergkultur. Dacia. N.S. 4 (1960). 107-137. A Segesvár melletti névadó lelőhelyre ld. K. Horedt - C. Seraphin: Die prähistorische Ansiedlung auf dem Wietenberg bei Sighisoara-Schässburg. Antiquitas. R. 3, 10. Bonn 1971. A kultúra monografikus feldolgozása: Nikolaus G. O. Boroffka: Die Wietenberg-Kultur. Ein Beitrag zur Erforschung der Bronzezeit in Südosteuropa. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie. Bonn. 1994.
11. Szabó György: A korondi bronzlelet. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. II. (1942). 1. 78-80.
12. Z. Székely: Săpăturile executate de Muzeul Regional din Sf. Gheorghe. Materiale şi Cercetări Arheologice 7 (1961). 186. 10. ábra. 7,9,10.
13. L. Valeriu: Antichitati ale judetului Mures. Tg. Mures. 1998. 77. XXXIX. t. M/a,b.
14. M. Rusu: Die Verbreitung der Bronzehorte in Transsilvanien vom Ende der Bronzezeit bis in die mittlere Hallstattzeit. Dacia. N.S. 7 (1963). 177-210. Az erdélyi bronzleletekre ld. M. Petrescu-Dîmboviţa: Depozitele de bronzuri din România. Bucureşti. 1977.
15. Orbán i.m. I. 134-135.; IV. 14-20.
16. Horváth i.m. 13-14.
17. V. Wollmann: Mineritul metalifer, extragerea sării şi carierele de piatră în Dacia romană. Der Erzbergbau, die Salzgewinnung und die Steinbrüche im römischen Dakien. Bibliotheca Musei Napocensis 13. Cluj-Napoca. 1996. 244.
18. Téglás Gábor: A Limes Dacicus két Küküllő és Olt közötti részlete Udvarhely megye északi és keleti hegységeiben Oroszfalutól Alsórákosig. Archeológiai Közlemények 19 (1895). 1-54.; Uő.: A két Küküllő völgyfejénél látható római végvárak és határtöltések viszonya Dacia katonai és tartományi székhelyeihez. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve 9 (1896-1898). 53-59.
19. A sóváradi castrumra ld. Z. Székely: Sondaje executate de Muzeul Regional din Sf. Gheorghe. [a továbbiakban ercetări Arheologice 8 (1962). 331-336. [a továbbiakban Z. Székely 1962] Az énlaki castrum ásatási eredményeire ld. N. Gudea: Castrul roman de la Inlăceni. Încercare de monografie. Acta Musei Porolissensis 3 (1979). 149-273. Dacia K-i limes szakaszáról Şt. Ferenczi: Neue Forschungsergebnisse über der Limes des innerkarpatischen Daziens. Dacia N.S. 18 (1974). 127-136. A Mikháza és Sóvárad közti limes szakasz, valamint a Sóvidék római korát is érintő kérdésekre: I. Ferenczi - M. Petică: Contribuţii la cunoaşterea sectoareleor Brâncoveneşti-Călugăreni şi Călugăreni-Sărăţeni (jud. Mureş) II. Acta Musei Apulensis 32 (1995). 121-143.
20. Megjegyzendő, hogy a helyszínen Ferenczi István és kutatócsoportja is járt. Ők is hasonló eredményre jutottak. Ld. Ferenczi - Petică i.m. 123-124. 65. jegyz.
21. Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár és Régi Nyomtatványok Tára. Fond. 358. Szováta csomójában.
22. Földvár típusú helyneveink keletkezésére ld. Benkő Loránd: Földvár helyneveink tanúságtételéről. In: Név- és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1998. 127-132.
23. Sem az énlaki, sem a sóváradi, sem pedig a mikházi castrumokból nem kerültek elő LVM bélyeges téglák, mivel egyikhez sem tartozott a legio egyetlen egysége sem. Amikor Szekeres Lajos bácsit, aki állítólag talált ilyen bélyeges téglákat, arra kértem, írja le ezeket, kiderült, nem is igazán tudja hogyan néztek ki. Megemlítette a sóváradi leleteket, aztán elmondta, hogy a tordai múzeumban pontosan ilyen téglákat látott. Ezzel nagyjából világossá vált számomra a parajdi bélyeges téglák ügye, amely a hamis rovásbot esetéhez hasonlóan Szekeres Lajos bácsitól származik.
24. Wollmann i.m. 249. Inscripţiile Daciei Romane. III/4. (1985). 248.
25. A felsősófalvi Kodáros-tetőt illetően, Orbán Balázs nyomán, korábban én is egy római kori őrhelyre gyanakodtam, ugyanis a felszín alatt falvonulat nyomai láthatók. Bizonyító régészeti leletek hiányában ez csak feltételezés marad. Ismerve a Sóvidék teljes területének régészeti leletanyagát, illetve a római kori védelem szervezetét, ezt ma már kevésbé találom meggyőzőnek. vö. Sófalvi András: Kodáros, avagy Dáriusz kincse. Hazanéző 1997/1. 7.
26. A Homoród mente régészeti kutatására ld. G. Ferenczi - I. Ferenczi: Observaţii de topografie arheologică în partea superioară a Depresiunii Homoroadeleor (jud. Harghita) între anii 1957-1978. Acta Musei Napocensis 16 (1979). 411-430.
27. Z. Székely 1962. 336. 8. ábra. 1-5.
28. Ld. Bóna István: Az avar uralom századai. In: Erdély története. I. Főszerk.: Köpeczi Béla. Bp. 1986. 168-169.
29. Ferenczi Sándor: Firtosvár aranyéremlelete. Székelység 4 (1934). 7-8. sz. 47-62. A firtosi-éremkincs legújabb feldolgozása megkérdőjelezi a kései pénzeknek a firtosi leletbe való tartozását, tehát a lelet elrejtési idejét is korábbra teszi. vö. Somogyi Péter: Ismeretlen levéltári adatok a Firtos-hegyén 1831-ben kapott bizánci aranyakról. Hazanéző 11 (2000) 1. sz. 4 8.
30. Ferenczi István: Van-e köze a korondi és környékbeli avarkori leleteknek a székely eredetkérdéshez? Hazanéző 1 (1990). 2. sz. 5.; Marosi Arnold - Fettich Nándor: Dunapentelei avar sírok. Acta Archaeologica Hungarica 18 (1936). 92. 35. kép., illetve Erdély története. I. 31. kép. 1-2.
31. Z. Székely 1962. 330., 336. 5. ábra. 1-2.
32. vö. Bóna István: Dél-Erdély bolgár uralom alatt. In: Erdély története. I. 189-194.
33. Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 60., 103., illetve: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. 1987. III. 539.
34. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1988. II. 318., irodalommal együtt. A nyelvészek a Parajd helynév eredetének legelfogadottabb magyarázatát a paraj növénynévben látják.
35. Kristó Gyula: Néhány erdélyi helynévről. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Hajdú Mihály - Kiss Jenő. Bp. 1991. 386-393.
36. Ferenczi István és Ferenczi Géza kutatásainak összefoglalására ld. Ferenczi István: Sóvidéki várainkról. Hazanéző Könyvek 5. Korond. 1994.
37. Benkő Elek: Kelet-Erdély “korai” kővárai. In: Várak a 13. században. A magyar várépítés fénykora. Castrum Bene I (1989). Szerk.: Horváth László. Gyöngyös. 1990. 68-85.; Uő.: Szent László kori kővárak Erdélyben? Műemlékvédelem 35 (1991). 227-236.
38. A leletek megtekintéséért Bíró Bélának tartozom köszönettel.
39. Benkő Loránd: Maros- és Udvarhelyszék település- és népiségtörténetéhez. Századok 123 (1989). 349-350. [a továbbiakban Benkő Loránd 1989]
40. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. (Szerk.: Erdélyi László - Sörös Pongrácz). Bp. 1903. VIII. 272. A Szent László-kori, 1086 után keletkezett kétes hitelű oklevél “Scicul” sóvágót említ. uo. 271.
41. A székelység mai lakóhelyére való telepedésének igen nagy irodalma van. Csak a legfontosabbakat említeném: Benkő Elek 1992. 27-30.; Uő.: A székelyek betelepülése Erdélybe. In: Történelmünk a Duna-medencében. Kolozsvár-Temesvár. 1998. 50-65.; Benkő Loránd: Adalékok a székelyek korai történetéhez. Új Erdélyi Múzeum 1(1990). 109-122.; Bóna István: Erdély a középkori magyar államban. Magyar-szláv korszak (895-1172). In: Erdély rövid története. Főszerk.: Köpeczi Béla. Bp. 1989. 101-157.; Uő.: A székely kérdés mai állása egy régész-történész szemszögéből. Korunk. 3 folyam 2 (1991). 1529-1535.; Ferenczi Géza: A székelyek mai lakóhelyükre telepedéséről In. Hazanéző 6 (1995). 1. sz. 18-19.; Györffy György: A székelyek eredete és településük története. In: Erdély és népei. Szerk.: Mályusz Elemér. Bp. 1941. 35-86.
42. vö. Paulinyi Oszkár: A sóregálé kialakulása Magyarországon. Századok 57-58 (1923-1924). 627-647.
43. A középkori Magyarország sóbányászatának összefoglalására ld. Kubinyi András: Königliches Salzmonopol und die Stadte des Königreichs Ungarn im Mittelalter. In: Stadt und Salz. hg. v. Rausch, Wilhelm. Linz. 1988. 213-232. Uő.: Die königlich-ungarischen Salzordnungen des Mittelalters. In: Das Salz in der Rechts- und Handelsgeschichte. Hg. Jean-Claude Hocquet - Rudolf Palme. Berenkamp. 1991. 261-270.
44. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I. (Zimmermann, F.C. Werner ) Hermannstadt, 1892. 22-24. [a továbbiakban Ub] Nem igazolható, hogy a “salifodinae, quae Akana vocantur” szöveghely Vízaknára vonatkoznék. vö. Korai magyar történeti lexikon. Főszerk.: Kristó Gyula. Bp. 1994. 733.
45. Ub. I. 35.
46. Paulinyi i.m. 633.
47. Az Árpád-kori sókitermelés szervezeti kereteinek, szállítási viszonyainak összefoglalására ld. I. Petre: Drumuri şi vămi ale sării din Transilvania în perioada feudalismului timpuriu. Acta Musei Napocensis 19 (1982). 75-85.
48. vö. Sófalvi András: Barangolás a Sóvidék monda- és mesevilágában. Hazanéző 9 (1998). 1. sz. 7.
49. SzOkl. III. 63-65.
50. Ld. Horváth 1998. 18-21.
51. SzOkl. III. 112.
52. A székelyföldi mezővárosi fejlődés kérdésének összefoglalására ld. Benkő Elek - Demeter István - Székely Attila: Középkori mezőváros a Székelyföldön. Erdélyi Tudományos Füzetek 223. Kolozsvár. 1997. 8-40.
53. SzOkl. I. 21-23.; 26-28.
54. SzOkl. I. 52.
55. Ld. Benkő Loránd 1989. 354.
56. SzOkl. I. 276. Az oklevél keltezésére ld. Szabó Károly: Báthori István erdélyi vajda és székely ispán bukása 1493-ban. Századok 23 (1889). 701-709.
57. Sófalvi András - Szász Tibor András: Sófalva középkori temploma. In: Hazanéző 11 (2000). 2. sz. 5-10.
58. vö. Józsa András: Az erdélyi királyi könyvek sóvidéki oklevelei. Hazanéző 9 (1998). 1. sz. 18. [Józsa András 1998]
59. Monumenta Vaticana historiam Regni Hungariae illustrantia. I. Bev. Fejérpataky László. Bp. 1887. 97.
60. SzOkl. II. 217.
61. Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népoktatás története 1848-ig Századok 126 (1992). 427.
62. Imreh István: A törvényhozó székely falu. B. 1983. 203.
63. SzOkl. III. 214-215.
64. Ld. Iványi Béla: Két középkori sóbánya statutum. In: Századok 45 (1911). 191.
65. SzOkl. II. 40-41.
66. vö. Benkő Elek 1992. 174.
67. SzOkl. II. 95., 98-99.
68. Udvarhelyszék legelső, 1690 körül készített térképi ábrázolásán szintén fel vannak tüntetve a sóvidéki és Homoród menti sóaknák. vö. Papp-Váry Árpád - Hrenkó Pál: Magyarország régi térképeken. Bp. 1989. 86-87.
69. SzOkl. II. 105.
70. SzOkl. II. 96.; Connert János: A székelyek intézményei a legrégibb időktől az 1562-iki átalakulásig. Kolozsvár. 1901. 105.
71. SzOkl. II. 125. 73. art.
72. vö. Imreh István - Pataki József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. In: Székely felkelés 1595-1596. Előzményei, lefolyása, következményei. (Szerk.: Benkő Samu - Demény Lajos - Vekov Károly). B. 1979. 180-183.
Dostları ilə paylaş: |