Epigrammák EPIGRAMMATA IN ITALIA SCRIPTA
ITÁLIAI EPIGRAMMÁK 1. DE IMMUTATIONE SUI NOMINIS
Joannes fueram, Janum quem pagina dicit,
Admonitum ne te, lector amice, neges.
Non ego per fastum sprevi tam nobile nomen,
Quo nullum toto clarius orbe sonat.
Compulit invitum mutare vocabula, cum me
Lavit in Aonio, flava Thalia, lacu.
NÉVVÁLTOZTATÁSÁRÓL
János volt a nevem s Janus, ki e verseket írta!
Megmondom, ha netán, tudni kivánod okát.
Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem!
Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?
Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a
Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem.
2. SE IPSE COMMENDAT
Si mihi sit quisquam, quod erat tibi, Fulvius, Enni,
Aut qui periuram contudit Hannibalem;
Bellator molli vel erat Messala Tibullo,
Quod Flacco Tuscis regibus ortus eques;
Huic ego sim contra, quod erat tibi maxime Caesar,
Qui silvas et agros dixit et arma virum.
Aut hoc si nequeam, Stilichoni quod fuit olim,
Qui cecinit raptus, Persephonea, tuos.
Si sit et hoc nimium, saltem tamen hoc tibi fiam,
Quod fieri, hoc aevo vix duo tresve, queunt.
MAGÁT AJÁNLJA
Ennius, ó, ha akadna nekem valakim, ahogy egykor
néked Fulvius és az, ki legyőzte a Púnt,
vagy mint szende Tibullusnak Messala, a harcos,
Flaccusnak meg a tuszk úr, a királyi utód:
lennék én annak, mint nagy Caesarnak elődöm:
zsenge mezők, erdők s fegyverek énekese.
Vagy ha erőm nem bírná, hát ami volt Stilichónak
hajdan az elrablott Persephoné dalosa.
És ha ez is túlzás, legalább lennék, ami nyilván
néhány költőnél több ma aligha lehet.
3. DE ARTE
Ars iuvit nervos; tunc perfectissima rebus
Summa venit, cum vis nititur ingenio.
A MŰVÉSZETRŐL
Mesterség a müvész istápja, igaz, de tökélyt csak
Géniusodtól nyer értelem-adta beszéd.
4. DE SE IPSO
Ille ego et haec cecini Dravum generatus ad altum,
Perlege et haec, si quis cetera forte legis.
ÖNMAGÁRÓL
Mindezt én zengtem, fenséges Dráva szülötte,
olvasd el, ha netán olvasol ezt meg amazt.
5. POPULOS NON PRODUCERE ELECTRUM
Quid manifesta adeo canitis mendacia vates?
Non placet id Phoebo; verum amat ille Deus.
At vos hoc omnes uno velut ore sonatis,
Populeum in ripis Eridani esse nemus,
Unde fluant rutilo, simulata electra, matello,
Migret et in gemmam, quae modo gutta fuit.
En Padus! Heliadum famosa en silva sororum!
Dicite, si pudor est, succina vestra ubi sunt?
A NYÁRFÁK NEM TEREMNEK BOROSTYÁNKÖVET
Költők, annyira átlátszón mire jó hazudozni?
Phoebus gyűlöli ezt, és a valót szereti.
Ám ti, ahányan vagytok, kórusban kiabáltok:
“Zöldel a Pó partján egy üde nyárfaliget,
olvadt érc-szerü mézgát izzadnak ki a fák ott,
s gyöngyszemmé merevül sorra a sok kicsi csepp.”
Íme, a Pó! Meg a Nap-nővérek berke, a híres!
Hát a borostyánkő? Láttok-e, latrok, ilyet?
6. AD LEONELLUM FERRARIAE PRINCIPEM
Quod, Leonelle, tuam, Princeps, accessimus urbem,
Arctoi gelido nuper ab axe poli;
Da veniam, non nos rerum inclyta fama tuarum,
Nec domus augustis splendida, traxit, avis;
Nec tua praefulgens vario Ferraria cultu,
Nec septemgemini, brachia amoena Padi;
Non oculos, avidas huc pascere venimus aures
Quarum Guarini manat ab ore cibus.
LEONELLÓHOZ, FERRARA FEJEDELMÉHEZ
Most, Leonello, hogy lejutottam a távoli észak
Marcona tájairól hercegi városodig:
Nem ragyogó híred vonzott ide mégse, bocsáss meg,
Nem neves ősökkel dús, fejedelmi lakod,
És nem Ferrara, százszinü, tündöklő viseletben,
Mégcsak a hétkaru Pó lágy, üde partjai sem,
Nem szememet, de mohó fülemet vágyom teleszívni,
S néki Guarino ád ajkairól eledelt.
7. LAUS GUARINI
Multum Roma suo debet reparata Camillo,
Sed plus Guarino lingua Latina suo.
Illa truci non prorsus erat calcata ruina;
Haec cum servata est, barbara prorsus erat.
GUARINO DICSÉRETE
Róma Camillusnak - megujulván - sokkal adósa,
Guarinójának többel a nyelv, a latin.
Rómát csak félig rombolta le, dúlta a barbár,
bezzeg barbár volt eddig egészen a nyelv.
8. DE EODEM
Priscae lingua Latina dignitati
Guarino faciente restituta est.
Hunc laudent veteres novi futuri,
Huic nam quilibet obligatur uni;
Unus sit licet, obligamur omnes.
UGYANARRÓL
Újból életerős a szép latin nyelv,
Guarino felidézte régi fényét.
Őt tisztelje a múlt, jelen, jövendő,
bárhol bárki csak őt dicsérje érte,
ő az, kit valamennyien dicsérünk.
9. DE EODEM
Rursus, io! quae tot iacuit sopita per annos,
Guarini studio lingua Latina viget.
Dulcia Maenaliae cedant inventa parentis!
Progenerare leve est, vivificare grave est.
UGYANARRÓL
Hosszú álom után a latin nyelv újra virágzik,
éljen! Guarino érdeme, hogy kivirult.
Engedd hát helyed át, Árkádia pásztori sípja!
Könnyü teremteni, új létre idézni nehéz.
10. AD POETAM MARTIALEM
Te, vatum optime, culte Martialis,
Ludorum pater, et pater leporum,
Nugarum simul, et facetiarum,
Prae cuius sale, Plautus ipse verna est,
Qua possum, sequar in meis libellis.
Nec Phoebum libet, aut vocare Musas,
Ut coeptis properent adesse nostris.
Unum te omnibus e deis vocamus;
Tu tantum, licet aemulo poetae,
Ne quaeso invideas tuos favores;
Quin si vera senis silentiosi,
Est sententia, qui putavit unam,
Multos posse animam, volare in artus,
Si mixtus sacer Ennio est Homerus,
Postquam desierat superbus ales,
Pictam sideribus levare caudam;
Nostras labere totus in medullas,
Mentem certe ego si tuam merebor,
Iam nostrae dabo, crede, commeatum.
Dostları ilə paylaş: |
