Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor


Epigrammák EPIGRAMMATA IN ITALIA SCRIPTA ITÁLIAI EPIGRAMMÁK



Yüklə 2,66 Mb.
səhifə2/75
tarix11.01.2019
ölçüsü2,66 Mb.
#94675
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   75

Epigrammák

EPIGRAMMATA IN ITALIA SCRIPTA
ITÁLIAI EPIGRAMMÁK

1. DE IMMUTATIONE SUI NOMINIS


Joannes fueram, Janum quem pagina dicit,
   Admonitum ne te, lector amice, neges.
Non ego per fastum sprevi tam nobile nomen,
   Quo nullum toto clarius orbe sonat.
Compulit invitum mutare vocabula, cum me
   Lavit in Aonio, flava Thalia, lacu.

NÉVVÁLTOZTATÁSÁRÓL


János volt a nevem s Janus, ki e verseket írta!
   Megmondom, ha netán, tudni kivánod okát.
Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem!
   Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?
Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a
   Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem.

2. SE IPSE COMMENDAT


Si mihi sit quisquam, quod erat tibi, Fulvius, Enni,
   Aut qui periuram contudit Hannibalem;
Bellator molli vel erat Messala Tibullo,
   Quod Flacco Tuscis regibus ortus eques;
Huic ego sim contra, quod erat tibi maxime Caesar,
   Qui silvas et agros dixit et arma virum.
Aut hoc si nequeam, Stilichoni quod fuit olim,
   Qui cecinit raptus, Persephonea, tuos.
Si sit et hoc nimium, saltem tamen hoc tibi fiam,
   Quod fieri, hoc aevo vix duo tresve, queunt.

MAGÁT AJÁNLJA


Ennius, ó, ha akadna nekem valakim, ahogy egykor
   néked Fulvius és az, ki legyőzte a Púnt,
vagy mint szende Tibullusnak Messala, a harcos,
   Flaccusnak meg a tuszk úr, a királyi utód:
lennék én annak, mint nagy Caesarnak elődöm:
   zsenge mezők, erdők s fegyverek énekese.
Vagy ha erőm nem bírná, hát ami volt Stilichónak
   hajdan az elrablott Persephoné dalosa.
És ha ez is túlzás, legalább lennék, ami nyilván
   néhány költőnél több ma aligha lehet.

3. DE ARTE


Ars iuvit nervos; tunc perfectissima rebus
   Summa venit, cum vis nititur ingenio.

A MŰVÉSZETRŐL


Mesterség a müvész istápja, igaz, de tökélyt csak
   Géniusodtól nyer értelem-adta beszéd.

4. DE SE IPSO


Ille ego et haec cecini Dravum generatus ad altum,
   Perlege et haec, si quis cetera forte legis.

ÖNMAGÁRÓL


Mindezt én zengtem, fenséges Dráva szülötte,
   olvasd el, ha netán olvasol ezt meg amazt.

5. POPULOS NON PRODUCERE ELECTRUM


Quid manifesta adeo canitis mendacia vates?
   Non placet id Phoebo; verum amat ille Deus.
At vos hoc omnes uno velut ore sonatis,
   Populeum in ripis Eridani esse nemus,
Unde fluant rutilo, simulata electra, matello,
   Migret et in gemmam, quae modo gutta fuit.
En Padus! Heliadum famosa en silva sororum!
   Dicite, si pudor est, succina vestra ubi sunt?

A NYÁRFÁK NEM TEREMNEK BOROSTYÁNKÖVET


Költők, annyira átlátszón mire jó hazudozni?
   Phoebus gyűlöli ezt, és a valót szereti.
Ám ti, ahányan vagytok, kórusban kiabáltok:
   “Zöldel a Pó partján egy üde nyárfaliget,
olvadt érc-szerü mézgát izzadnak ki a fák ott,
   s gyöngyszemmé merevül sorra a sok kicsi csepp.”
Íme, a Pó! Meg a Nap-nővérek berke, a híres!
   Hát a borostyánkő? Láttok-e, latrok, ilyet?

6. AD LEONELLUM FERRARIAE PRINCIPEM


Quod, Leonelle, tuam, Princeps, accessimus urbem,
   Arctoi gelido nuper ab axe poli;
Da veniam, non nos rerum inclyta fama tuarum,
   Nec domus augustis splendida, traxit, avis;
Nec tua praefulgens vario Ferraria cultu,
   Nec septemgemini, brachia amoena Padi;
Non oculos, avidas huc pascere venimus aures
   Quarum Guarini manat ab ore cibus.

LEONELLÓHOZ, FERRARA FEJEDELMÉHEZ


Most, Leonello, hogy lejutottam a távoli észak
   Marcona tájairól hercegi városodig:
Nem ragyogó híred vonzott ide mégse, bocsáss meg,
   Nem neves ősökkel dús, fejedelmi lakod,
És nem Ferrara, százszinü, tündöklő viseletben,
   Mégcsak a hétkaru Pó lágy, üde partjai sem,
Nem szememet, de mohó fülemet vágyom teleszívni,
   S néki Guarino ád ajkairól eledelt.

7. LAUS GUARINI


Multum Roma suo debet reparata Camillo,
   Sed plus Guarino lingua Latina suo.
Illa truci non prorsus erat calcata ruina;
   Haec cum servata est, barbara prorsus erat.

GUARINO DICSÉRETE


Róma Camillusnak - megujulván - sokkal adósa,
   Guarinójának többel a nyelv, a latin.
Rómát csak félig rombolta le, dúlta a barbár,
   bezzeg barbár volt eddig egészen a nyelv.

8. DE EODEM


Priscae lingua Latina dignitati
Guarino faciente restituta est.
Hunc laudent veteres novi futuri,
Huic nam quilibet obligatur uni;
Unus sit licet, obligamur omnes.

UGYANARRÓL


Újból életerős a szép latin nyelv,
Guarino felidézte régi fényét.
Őt tisztelje a múlt, jelen, jövendő,
bárhol bárki csak őt dicsérje érte,
ő az, kit valamennyien dicsérünk.

9. DE EODEM


Rursus, io! quae tot iacuit sopita per annos,
   Guarini studio lingua Latina viget.
Dulcia Maenaliae cedant inventa parentis!
   Progenerare leve est, vivificare grave est.

UGYANARRÓL


Hosszú álom után a latin nyelv újra virágzik,
   éljen! Guarino érdeme, hogy kivirult.
Engedd hát helyed át, Árkádia pásztori sípja!
   Könnyü teremteni, új létre idézni nehéz.

10. AD POETAM MARTIALEM


Te, vatum optime, culte Martialis,
Ludorum pater, et pater leporum,
Nugarum simul, et facetiarum,
Prae cuius sale, Plautus ipse verna est,
Qua possum, sequar in meis libellis.
Nec Phoebum libet, aut vocare Musas,
Ut coeptis properent adesse nostris.
Unum te omnibus e deis vocamus;
Tu tantum, licet aemulo poetae,
Ne quaeso invideas tuos favores;
Quin si vera senis silentiosi,
Est sententia, qui putavit unam,
Multos posse animam, volare in artus,
Si mixtus sacer Ennio est Homerus,
Postquam desierat superbus ales,
Pictam sideribus levare caudam;
Nostras labere totus in medullas,
Mentem certe ego si tuam merebor,
Iam nostrae dabo, crede, commeatum.

Yüklə 2,66 Mb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   75




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©muhaz.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

gir | qeydiyyatdan keç
    Ana səhifə


yükləyin