Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

40. IN GRYLLUM

Cum tu, Grylle, sonas, reticent per tesqua cicadae,
   Malo sonent illae, dummodo tu taceas.

GRYLLUSRA

Gryllus, amíg te zenegsz, hallgatnak a tücskök a pusztán
   Némulnál te el és zengene künn a tücsök!

41. AD GUARINUM

Commendas et amas, Guarine, nostrum,
Quem de te tibi misimus libellum.
Sed laudes et ames librum licebit,
Malles versiculis parem monetam.

GUARINÓHOZ

Bár ajánlod a költeményt Guarinus
Mit küldöttem, amely téged magasztal;
Bár dícsérd, te viszont, de jobb szeretnék
Mindig annyi aranyt, ahány a verse.

42. IN THEODORUM

Antiquarius es nimium, Theodore, nec illis
   Uteris in nitido quae Cicerone legis,
Sed Plauti tibi verba placent, et si qua protervus
   Incidit priscis, Appius, in tabulis.
Nec nisi sumta probas de docto nomina Festo,
   Quondam roboreis illita caudicibus.
At Cadmi linguam non affectavit Homerus,
   Nec Numa Pilumni, Scipiadesque Numae.
Quodsi bella negas, culto quae protulit usu,
   Aetas bis senis inclyta Caesaribus,
Iam, licet, usurpes, quae dixit Tullus et Ancus,
   Quae fratri et tenero tradidit, Acca, Remo.
Vel potius Fauno Picus, Faunusve Latino,
   Evandri quibus est vaticinata parens;
Exul quae Latiis, didicit Saturnus, in oris,
   Qualia non uno Ianus ab ore dabat.
Scilicet istud agis, solum miremur ut omnes,
   Falleris; haud tali gloria calle venit.
Sit tibi praesentum sermo, sit vita priorum,
   Laudari si vis, et, Theodore, legi.

TIVADARRA

Túlzón régi-rajongó vagy, Tivadar, hiszen az sem
   kell már néked, amit nagy Cicero maga írt.
Plautus annál inkább tetszik, s az, mit a zsarnok
   Appius ó törvénykönyvbe rovott valaha.
Nincs jó szó, csak amit vén tölgy-táblákra jegyezve
   néhai ritka tudós Festus örökbe hagyott.
Tudd meg: Kadmosz nyelvét nem kedvelte Homérosz,
   Numa Pilumnusét s Numa szavát Scipiók.
És ha - amit kétszer hat császár éveiben szült
   míves használat -, nincs örömödre a szép:
Ancusnál és Tullusnál beragadsz, s ahogy Acca
   adta Remusnak meg kis Romulusnak a szót,
s mint Picus Faunusnak vagy Faunus Latinusnak
   s atyja Evandernek mondta a jóslatokat,
s mit Latiumban hallott száműzetve Saturnus,
   s kétszájú Janus isteni ajka beszélt.
Hogyha csak ámulatunkat kívánnád kicsikarni,
   tévedsz: más módon támad a megbecsülés.
Míg ha dicséret kell, Tivadar, meg nép, aki olvas:
   írj a ma nyelvén, és járj az atyák nyomain!

43. IN CINCILUM FURACEM

Plurima quando rapis, te convasare facetus
   Dicis, et hoc risu sordida furta premis.
Convasatorem nos te invasabimus ergo,
   Videris, an laedat poena iocosa minus.

A TOLVAJ CINCILUSRA

Többfélét ha rabolsz, ügyesen rakod össze - dicsekszel,
   s ezzel a tréfával rejted a ronda lopást.
Összerakó, rakjunk hát meg most téged - a mókás
   megtorlás, lássuk, tán nem olyannyira fáj?

44. IN FUREM VERGILIANUM

Non te ex Vergilio, sed magno dicis Homero
   Furari, furtum quando poeta facis.
Sed cum furaris iam praefurata Maroni,
   Furari ex ipso, te puto, Vergilio.
At male cum vati, simul huic furaris et illi,
   Quid, nisi iure malam, stulte, merere crucem?

VERGILIUS TOLVAJÁRA

Vergiliust meg nem loptad, csak az égi Homéroszt -
   védekezel, valahány versedet összelopod.
Ám ha elorzod, amit Maro maga régen elorzott,
   tőle magától lopsz, úgy bizony, ezt hiszem én.
És ha a két költőt egyszerre lopod botorul meg,
   joggal szolgálsz rá szörnyü keresztre, bolond.

45. DE AMATORE LIBRORUM VETERUM

Sunt quaedam, prope mille, puto, iam scripta per annos,
   Docta quidem, sed non et speciosa satis.
Tu tamen illa magis, quam nostra poemata, laudas,
   Hos solo quod sint anteriora meis.
Tanta tibi nunc est prisci reverentia saecli,
   Tam, senium canos et venerare dies!
At rerum plures, novitate placere videmus,
   Non carie et putri, Bartholomaee, situ.
Quid pro perversis adeo tibi moribus optem?
   Haec opto quamvis exitiosa parum:
Plus sapiat musto, vetus ut tibi vappa Falerno,
   Nec gustare nisi marcida poma velis.
Dormiat et tecum formosa Polyxena nunquam,
   Verum Hecube, sed iam non anus, imo canis.

AKI CSAK A RÉGI KÖNYVEKET SZERETI

Sok-sok századon át már írtak könyvet ezernyit,
   S bárha tudósakat is, mégse művészieket.
Mégis a versemnél azokat te különbnek itéled,
   Mert hogy régibbek, mint az enyém, csak ezért.
Annyira eltöltött amaz ódon korszak iránti
   Tisztelet, és mindent, hogyha szakállas, imádsz.
Nékem a dolgokban főképp ami új, az a vonzó,
   És nem a fonnyadozó, Bertalanom, nem a vén.
Mit kívánjak amin ferdült ízlésed örülne?
   Kívánom hát, bár jár vele némi veszély:
Mert hogy az ócska csiger jobb néked, mint tüzes újbor,
   Csak rothadt almát, mást ne egyél sohasem,
És ne aludjon a szép, üde, ifju Polyxena véled,
   Csak Hekabé, s amikor már nem anyó, de kutya.

46. IN NICOLUM

Tam doctus quare nil profert Nicolus unquam?
   Iungere tam doctus nec duo verba potest.

MIKLÓSRA

Hogyhogy az oly művelt Miklós nem költ soha semmit?
   Oly művelt s még két szót se rak össze szegény.

47. AD MARCUM

Scriptum in te dicis tetrastichon esse; Negamus.
   Nomine teste probas; nomine teste nego.
Marcus, ais, ego sum. Vivunt hoc nomine multi.
   An, rogo, tu phoenix esse videre tibi?
Daunia quot mulos, Nonacria pascit asellos,
   Tot passim Marcos degere, Marce, puta.