Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

KÖLTEMÉNYEINEK TOLVAJÁRA

Látom, Vallinus, kötetedben túl sok a versem.
   Célod: utánzómnak adni ki önmagadat.
Annyit másoltál te le szóról szóra müvemből,
   Hogy már-már azonos lett szövegem s szöveged.
Nem vagy utánzóm, nem, nagyon is megtisztel e jelző,
   Könyved az én kötetem új kiadása csupán.

55. IN GRYLLUM

Nec bene, nec vere cum scribas, Grylle, vocari
   Non bene, sed vere pseudopoeta potes.

GRYLLUSRA

Írni nem írsz sem jót s igazán sem, Gryllus, azért így
   nem jó, ámde igaz: fűzfapoéta neved.

56. SUUM OPUS MODESTE LAUDAT

Non est hic, studiosa turba, non est
Festivissimus ille Martialis.
Verum simia Martialis haec est,
Cui tu, non quoties sacro poetae,
Sed duntaxat ea vacabis hora,
Qua cum simiola voles iocari.

SZERÉNYKEDVE DICSÉRI SAJÁT MŰVÉT

Nincs itt, hát ne keresed, tudós-had, őt itt;
Ez nem ő, a vidám, bölcs Martialis,
Mert ez itt csak a szent poéta majma.
És ne úgy igyekezz fordulni hozzám,
Mint hozzá, hanem akkor, hogyha nincs más
Dolgod s játszani kívánsz majmocskáddal.

57. AD LAURENTIUM

Quod mea, Laurenti, placide munuscula sumis,
   Quam si tu tribuas, plus, mihi crede, facis,
Donator det magna licet; maiora rependit,
   Qui devinciri se sinit officio.

LŐRINCHEZ

Lőrinc, hogyha müvem kegyesen fogadod, nekem elhidd,
   Többet tesz te velem, mintha nekem te adod.
Az adomány nagy kegy, viszonozza nagyobbal azonban
   Mind, aki hagyja magát elkötelezni viszont.

58. LAUDAT CARMINA TITI STROZZAE

Edita Stroccigenae iam vatis Erotica tota
   Vulgus in urbe sonat, culte Tibulle, vale.

TITUS STROZZA VERSEIT DICSÉRI

Mind csak a Strozza szerelmi dalát énekli a nép már,
   Légyen már veled az isten, o drága Tibull!

59. IN PAULUM

Orationem, Paule, tu prosam dictas,
Ego dulce carmen concino, sed ut censent
Sane haud maligni iudices, nec indocti,
Ambo figuris utimur parum bellis;
Facio archaismos, Paule, ego, et metaplasmos,
Tu barbarismos et facis soloecismos.

PAULUSRA

Szónoklatot tartsz, Paulusom, te, prózában,
én andalító dalra gyújtok, ám vélik
a nem épp goromba s műveletlen ítészek,
hogy mind a ketten vétkezünk a stílusban.
Elavult a nyelvem, szókat át- meg átgyúrok,
s te a nyelvhelyesség ellen vétsz s faragsz rajta.

60. DE LAUDIBUS GUARINI

Si mihi gemmato, propinet Iuppiter, auro,
   Dulcia Dardania, pocula mixta, manu;
Non ego divinos malim potare liquores,
   Quam quod Guarini, nectar ab ore fluit.

GUARINUS DICSÉRETE

Innom hogyha aranyserlegben Juppiter adna
   Édes italt, amelyet hű Ganymedese tölt:
Úgy nem ízlene nékem ez isteni nedv se bizonnyal,
   Mintha Guarinusnak ajkin a nektár ömöl.

61. IN GASPAREM

Cum duo mitto tibi, reddis mihi carmina centum,
   Sic tanquam numero sit superare satis.
Sed nil, Gaspar, agis, nam libro Persius uno,
   Quam longam Marsi vicit Amazoniden?

GÁSPÁRRA

Két dalomat, Gáspárom, jó százzal viszonoztad,
   így hát számbelileg messze lehagysz, ez igaz.
Ám mire mégy? Győzött, lám, Persius egy kötetével
   Marsus szószátyár, vaskos Amasonisán.

62. AD RUFUM

De brevitate mei miraris, Rufe, libelli;
   Qui malus est, adeo qui brevis esse potest?

RUFUSHOZ

Ámulsz, Rufus, hogy könyvecském mennyire “kurta”.
   Ám ami csapnivaló, kurta hogyan lehet az?

63. CUIDAM ARDUA SUADENTI

Quae mihi misisti Clarium redolentia vatem,
   Accepi placido, carmina docta, sinu.
In quibus altarum memorans praeconia laudum
   Siderei tollis me super astra poli,
Ac me sanguineas hortaris dicere, pugnas,
   Et tot magnanimum splendida gesta ducum.
Si mihi Pierium, praestabit Apollo, favorem,
   Parebo monitis, clare poeta, tuis.
Sed mihi Castalium nec spirant pectora nectar,
   Nec sunt Aonio, labra rigata, lacu.
Non mihi Pegaseae, veniunt in carmina, vires,
   Ut possim tantos, edere voce, duces.
Non verso tantum tenero sub pectore robur,
   Tanta negant humeri, pondera ferre, mei.
Postmodo maturis, fuero cum doctior, annis,
   Si potero monitus, forte subibo, tuos,
Interea fixum, teneas sub corde, Ioannem,
   Digna Maronea carmina voce canens.

EGY VALAKINEK, AKI NEHÉZ DOLOGRA BIZTAT

Küldött verseidet - Claros nagy látnoka bennük -
   megkaptam, s csöndben felmelegült a szivem.
Páratlan dicshimnuszokat zengsz rólam ezekben,
   szinte a tündöklő csillagos égbe emelsz,
buzdítsz egyben, kezdjek véres harcokat írni,
   s fogjam dalba a múlt hősi vezéreit is.
Hogyha megadná Phoebus a Múzsák támogatását,
   költőm, hallgatnék arra, amit javasolsz.
Bennem azonban nem forr még Kasztália habja,
   s nem nedvezte be szám aoni tó vize sem:
nincs költői erő még annyi az énekeimben,
   hogy joggal lennék oly daliák dalosa.
Gyönge szivemben nem rejlik még annyi tehetség,
   s nem bírná ez a két váll sem a ritka terüt,
Majd ha tapasztaltabbá tesznek lassan az évek,
   s futja erőmből, tán megfogadom szavadat.
Addig Jánosod őrizd jó emlékezetedben,
   Maróhoz méltó énekek énekese.

64. DE SE IPSO

Laudas me nimium, priscis et vatibus aequas,
   Mentiris, novi; me tamen, Ode, iuvat.

ÖNMAGÁRÓL

Szüntelenül dícsérsz, egy sorba helyezve a régi
   költőkkel: füllentsz, hallani mégis öröm.

65. TETRASTICHON IN GUARINUM VERONENSEM

Interpres Graios transfers, Leonarde libellos,
Poggius Arpinae scetatur fulmina linguae,
Blanda Panormigenam delectant carmina vatem,
At Verona, tuus transfert, canit, orat, alumnus.